Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-06 / 45. szám
8 2005- november 6. FÓKUSZ ‘Evangélikus ÉletS Női nyitány ► Aki október elején kezébe vette az ez évi országos protestáns napok rendezvénysorozatának programját ismertető füzetet, annak bizonyára feltűnt a címül választott, jól ismert mondat, mellyel Jákob küldte Józsefet testvéreihez: „Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid...” (tMóz 37,14b) Többször elolvasva ezt az igei mottót, fel kellett fedezni mélységes aktualitását. Az evangélikus Konfirmációi káté ezt egyszerűen így mondja: „Isten egymásra bízott bennünket.” Az október 15-e és 31-e között megrendezett programsorozat alkalmai sokfelől megközelítve, gazdagon kibontva ezt a témakört boncolgatta, mélyítette el, tárta elénk igei, kulturális, zenei sokszínűségében. Az országos protestáns napok egyik első eseménye a keszthelyi ökumenikus női találkozó volt. Megrendezését az evangélikus gyülekezet lelkésze, Nagyné Szeker Éva és munkatársai vállalták magukra nagy hozzáértéssel és szeretettel. A templomot megtöltő gyülekezet tagjai sokfelől, szinte minden felekezetből érkeztek. Mintegy százharmincán voltak együtt. A találkozót P. Tóthné Szakács Zita református missziói lelkész, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa Női Bizottságának elnöke köszöntötte, s a gyülekezet lelkésznőjével együtt vezette végig. Mi a siker? Ez a meglepő cím szerepelt a meghívón, s a rendezvény arra kereste a választ, hogy mi, hívő emberek hogyan élhetünk a mai világban, ahol minden a pénzről, az érvényesülésről, az előmenetelről, a sikerről beszél - ha mindjárt a másik rovására is. Csemák Erzsébet metodista lelkésznő bevezető áhítata adta meg az alaphangot a Timóteushoz írt levél alapján, amikor a derűs megelégedettségről beszélt, s arról, hogy az igazi nyereség nem a pénz, hanem Jézus Krisztus. De hogyan lehet teljes életet élni ebben a sikerorientált világban, ahol mások az elvárások, a kitűzött célok, ahol sokszor érezzük azt, hogy az ár ellen kell úsznunk!? - tette fel a kérdést Magyamé Balogh Erzsébet református missziói lelkésznő. Záróáhítatában Smidéliuszné Drobina Erzsébet evangélikus lelkipásztor a megoldást jelentő értékrendre mutatott rá Pál apostol vallomásában:.....kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért. Őérte kárba veszni hagytam, és szemétnek ítélek mindent, hogy Krisztust megnyerjem.” (Fii 3,8) Az ökumenikus női találkozó csúcspontja a közös úrvacsoravétel volt, amelynek felemelően szép „liturgiáját" a karma- csi plébánia Amabilis kórusa adta. A résztvevők egyformán üres kezekkel álltak az oltár elé, készen elfogadni az egyetlen, igazi értéket - Jézus bűnbocsátó kegyelmét. ■ Keveháziné Czégényi Klára Erdélyben (is) együtt... ► Az idén először ünnepelték meg „összehangoltan” a reformáció emléknapját Erdély reformátusai és evangélikusai. Sepsiszentgyörgyön a két felekezet temploma, illetőleg a Székely Mikó Kollégium díszterme szolgált az alkalmak helyszínéül. Az eseményre az osztrák evangélikus egyházból is érkeztek vendégek. A rendezvénysorozatot ökumenikus istentiszteletek keretezték. Október 30-án délután az evangélikusok templomában Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke köszöntötte az egybegyűlteket. Az igehirdetés szolgálatát dr. Hannelore Reiner, az osztrák evangélikus egyház főtanácsosa végezte, aki prédikációjában hangsúlyozta, hogy a „Ne félj!” jézusi biztatása nekünk is szól. művész - egy-egy szavalattal örvendeztette meg az egybegyűlteket. Október 31-én a Székely Mikó Kollégium dísztermében a bécsi magyar evangélikus gyülekezet lelkészének, Solymár Mónikának az áhítata vezette be a napi programot. Ezután a nem magyar ajkú bécsi gyülekezetben szolgáló Fónyad Pál lelkész tartotta meg előadását az „osztrák reformációról”, átfogó képet nyújtva a protestantizmus terjedéséről egészen 1961-ig, amikor Ausztriában bevezették a teljes vallásszabadságot. A következő programpontban dr. Hannelore Reiner bemutatta a hallgatóságnak az osztrák evangélikus egyházat. Az előadás érdekességéről, hasznosságáról tanúskodott, hogy utána a résztvevők kérdésekkel ostromolták az előadót. Az érdeklődők természetesen választ is kaptak a főtanácsostól. Az ünnepségsorozat záróakkordjára a református vártemplomban (képünkön) Puskás Bálint, Kovászna megye szenátora is köszöntötte a résztvevőket. „Bár több felekezethez tartozunk, mégis egy a hitünk, s ez a hit erőt kell, hogy adjon nekünk a további harcokhoz és a megmaradáshoz” - zárta beszédét a szenátor. Az ünnepi istentisztelet zenei szolgálatát a művészeti líceum kórusa, kvartettje, valamint a református és evangélikus egyház egyesített ifjúsági kórusa végezte. A Tamási Áron Színtársulat két tagja - Kicsid Gizella és Darvas László színkerült sor. A házigazda, Dezső András lelki- pásztor örömmel nyugtázta, hogy az idén a sepsiszentgyörgyi protestánsok együtt emlékeztek meg a reformátori hagyatékról. Az igehirdetési szolgálatot Fónyad Pál végezte. Az ünnepi fináléban szerepet kapott a Vox Humana nevű helyi kórus, D. Vásárhelyi Katalin pedig két szavalattal - Soós Ferenc Október 31. és Bartalis János Isten kezében című versének tolmácsolásával - ajándékozta meg a közönséget. ■ Gödri B. Alpár 95 tétel, 95 program Debrecenben Ünnepi fesztiválnyitó a Kossuth téren 41 Folytatás az 1. oldalról Legközelebb talán a Kossuth térre vonulók kezében is messzebbre világítanak majd a fáklyák, az ünnepélyes megnyitót követő istentiszteleten azonban már most is csaknem „telt ház” előtt beszélhetett a világ világosságáról Gáncs Péter evangélikus püspök a háromezer férőhelyes Nagytemplomban. Jézus önmagára vonatkoztatott kijelentései közül a Déli Egyházkerület lel- készi vezetője mindazonáltal - a fesztivál „üzenetéhez” igazodva - azt a szakaszt emelte ki János evangéliumának 10. részéből, amelyben a Megváltó így fogalmaz: „Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, megtartatik, az bejár és kijár, és legelőre talál. Túl a vendég-igehirdető személyének kiválasztásán, a nyitó istentisztelet liturgiája is evangélikus rend szerint zajlott a Berkesi Sándor karnagy vezényelte Kollégiumi Kántus közreműködésével. Általában is elmondható, hogy a református szervezők példás protestáns nyitottsággal „gondoltak” ránk, evangélikus testvéreikre, és vonták be a fesztivál programjába a hazai evangélikusság képviselőit. Csütörtök este például a Giyllus fivérek adták elő - Sebestyén Mártával alkotva triót - zsoltárfeldolgozásaiEvangélikus liturgia a Kollégiumi Kántus közreműködésével. A Nagytemplom szószékén Gáncs Péter püspök. kát ugyancsak a Nagytemplomban, és nem a szervezőkön múlott, hogy a Lu- theránia Ének- és Zenekar másnap estére beharangozott Bach-hangversenye végül is elmaradt... Számos további koncert, fotó-, könyv- és képzőművészeti kiállítás, filmbemutató, sőt még egy „négypárti egyházpolitikai vita” is híven szolgálta a fesztivál célját - a város legkülönbözőbb helyszínein, sajnos a közönséglétszámot illetően is igen nagy különbségekkel. A kezdeményezés mindenesetre kiváló: a reformáció évfordulójának hetében jövőre is „Debrecenbe kéne menni”. A helybéliekkel együtt. ■ T. Pintér Károly A reformáció ünnepének „előestéje” 41 Folytatás az 1. oldalról Másrészt az egyház „humanizál”, hiszen arra a jézusi szeretetre apellál, amely észreveszi és felkarolja a gyengét, az elesettet, a rászorulót, a magára hagyottat. Harmadsorban pedig az egyház kultúrát is hordoz. Ezekben a napokban - folytatta Szebik Imre - milliók keresik fel szeretteik sírját a temetőkben. Az égő mécsesek, virágok az örökkévalóságra emlékeztetnek. De azzal a hittel, hogy van, létezik híd a láthatóból a láthatatlanba, a mulandóból az örökkévalóba: Jézus Krisztus keresztje! Legyünk készek hát a tanúságtételre, ha elhangzik a kérdés: „Hogy vannak testvéreid?” - mondotta. Az est az idén is bővelkedett magas színvonalú kulturális produkciókban. A kínálatból hadd emeljük ki e helyütt az evangélikus egyház Johann Gyula vezette központi fúvószenekarának műsorát, Kobzos Kiss Tamás zsoltárénekeit, valamint a Szilágyiné Mátyus Elvira által vezényelt Baptista Harangzenekart. (A tizenegy fiatalból álló együttes az ősz derekán igazi adventi hangulatot varázsolt - nem csoda, hogy a közönség ráadást is kért...) Hagyományosan egy-egy ünnepi beszéd is elhangzik a protestáns kulturális esteken. Az úgynevezett főelőadást ezúttal Prőhle Gergely, hazánk volt berlini, majd berni nagykövete tartotta. (A jelenleg is a Külügyminisztérium kötelékében dolgozó evangélikus diplomata beszédét lapunk következő számában tervezzük közölni. -A szert) Ünnepi pillanata az esteknek a református, az evangélikus és a baptista egyház oktatási díjának átadása. A Magyarországi Evangélikus Egyház Péterfy Sándor Oktatási Díját D. Szebik Imre elnökpüspök az idén Rajnai Károlynak, a soproni Hunyadi János Evangélikus Általános Iskola igazgatójának nyújtotta át. A kitüntetettet méltatva dr. Frenkl Róbert országos felügyelő elmondta: Rajnai Károly következetesen magas színvonalon vezeti az iskolát, igazgatósága alatt lett az intézmény két tannyelvű (magyar-német). A díjazott abban a szellemben él, és neveli a rábízottakat, hogy „a tudás érték”. A jelen díjjal egyházunk Rajnai Károly emberi magatartását és szakmai munkáját egyaránt elismeri. Első ízben adott át kitüntetést az esten a Protestáns Újságírók Szövetsége. A Rát Mátyás evangélikus lelkészről, a Magyar Hírmondó alapító-szerkesztőjéről elnevezett életműdíjat Vtsfey András kolozsvári A műsorvezető mögött az egyházvezetők és a díjazottak író, újságíró, dramaturg vehette át. A kulturális est műsorvezetői tisztét betöltő PRÚSZ-elnök, Novotny Zoltán helyett a szövetség alelnöke mondott laudációt. Dr. Fabiny Tamás kifejtette, hogy a református lelkészcsaládból indult Visky András műveit számos erdélyi és hazai színház tűzte és tűzi műsorára. A díjra újságírói, írói életműve és emberi helytállása egyaránt méltóvá teszi. A rendezők ez alkalommal szünetet is iktattak a kulturális est programjába. A mintegy fél óra alatt a folyosói kivetítőkön lehetett megtekinteni a Magyar Ökumenikus Segélyszervezetnek az árvíz sújtotta székelyföldi területeken végzett szolgálatát bemutató dokumentumokat (ez évben a kongresszusi központban a cserkészek is az árvízkárosulVisky András átveszi a PRÚSZ életműdíját tak javára gyűjtöttek), és természetesen jutott idő a találkozásra, beszélgetésre is; a jelen lévő testvérek feltehették egymásnak a kérdést: „Hogy vagytok?” ■ Kőháti Dorottya
