Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-06 / 45. szám
‘Evangélikus Élet!? ÉLŐ VÍZ 2005. november 6. 9 Egy család a nagy családért A Bálint család szolgálata Pestszentlőrincen „A zene átível a határokon, és most egy család a magyarság nagy családjáért muzsikál” - mondta Győri Gábor esperes, a pestszentlőrinci gyülekezet lelkésze az október 23-án tartott zenés áhítat kezdetén, melyen a Bálint család öt tagja hangszerekkel, egy pedig Isten igéjével szolgált. A jelenleg Veronában tanuló Bálint Eszter oboaestjét a családtagok színesítették játékukkal. „Az emberi szervezet számára nem kis teljesítmény egy egész estet végigfújni; ezt az is alátámasztja, hogy a főállású fúvósok huszonöt év után teljes nyugdíjat kapnak” - osztotta meg e tényt érdekességként a jelenlévőkkel - az egyébként klarinéton kísérő - Bálint József. A családi együttes ideiglenes felállásában azonban sokkal inkább szerepe volt annak, hogy az árvízkárosultak megsegítésére hirdetett jótékony- sági koncertet olyan lehetőségnek tekintették, amellyel tehetnek valamit a rászorulókért. A műsorban barokk zeneszerzők- Bach és kortársai - művei csendültek fel, de „kakukktojásként, a nemzeti ünnepre való tekintettel” egy ma élő magyar zeneszerző fughettája is megszólalt. Nóra fuvolán játszott, Ádám kla- rinétozott, Ágnes pedig orgonakísérettel járult hozzá az esthez. Bálintné Varsányi Vilma óbudai lelkész jer 33,6-7 alapján hirdette Isten igéjét. Október 23-át a magyarság fényes és szép napjának nevezte, amelyen emlékezni kell 1956-ra, amikor a forradalom hírére megmozdult a nép, és élelmiszert vitt az ország egyik végéből a másikba, hogy segítsen a bajbajutottakon; december 5-ére, amikor sokan aláírták a „második Trianont" azok felett, akiket ugyan elválaszt a határ, mégis a magyarság nagy családjához tartoznak; és emlékezni kell azokra, akiknek a közelmúltban mindenét elvitte a víz. Egy megható székelyföldijelenetet elevenített fel az igehirdető. A víz elmosott házakat, hidakat, utakat, és elsodort embereket, mégis az ár levonulása után először a keresztet állították fel, s ezzel üzentek egymásnak és a világnak - ha áll a kereszt, akkor velük az Isten gon a bűn nyomorúságától szenvedők hordoznak, egyedül Istennél van a gyógyulás. „Én majd bekötözöm és orvoslom sebeit, meggyógyítom őket, és megmutatom nekik: milyen kincs az igazi béke" (jer 33,6) - hangzott biztatásként az Úr ígérete. ereje, közöttük van Isten gondviselése, s tudják, hogy a világ bűnét elvette az Isten Báránya. Vannak olyan láthatatlan sebek, amelyeket nem tud meggyógyítani az orvos, és a lélek beleszakad a hordozásukba. Van azonban gyógyulás, ha a szívekben, az otthonokban áll a kereszt, mert Isten ezen keresztül gyógyít. Akkor is élhet romokon az ember, ha már felépült a háza, és biztosan állnak az alapok, mert belül még össze lehet dőlve minden. Azokra a sebekre, amelyeket az árvíz károsultjai, a magyarság vagy szerte a vilá„Isten előtti alázattal játszani többet ér, mint ördögi technikával levenni a lábáról a közönséget” - mondta a házigazda a terített asztal melletti beszélgetés során, és örömmel adott hangot annak, hogy a vendégek szolgálata nem saját zenei műveltségük és gyakorlatuk kiemelését hangsúlyozta, hanem végig Istenre mutatott. Ezt az is bizonyította, hogy a gyülekezet tetszésnyilvánítására együtt felelték: „Soli Deo gloria - egyedül Istené a dicsőség!” ■ Hulej Enikő Mennyei boldogság, avagy mit fogunk csinálni odafönt? ► „Kedves tisztelendő néni! Szerintem olyan csodálatos ez a világ! Amikor bibliaórán a mennyországról hallok, nehezen tudom elképzelni, hogy csodálatosabb lehet nála. Ha nem lesz nap és hold, sem tenger, sem virágok, akkor nem lehet annyira szép. Ráadásul az az érzésem, hogy unalmas is lesz. Nem nézhetünk tévét, még suli sem lesz, és sportolni sem lehet. Az jó lesz, hogy nem lesz betegség meg halál, mert az szörnyű dolog. De egyébként miért vágynak annyira a mennyországba az emberek?” Kedves Bence! Ismered a Fenn a mennyben című gyermekéneket? (Jertek, énekeljünk 251) Már az első versszaka elárulja, hogy miért vágynak a keresztények a mennyországba: „Fenn a mennyben az Ur minden győztesnek ád, / Aki Jézussal járt, s benne hitt, / Aranyból koronát, fehér égi ruhát...” A menny fő ismertetőjele legelőször is az, hogy ott szemtől szemben találkozhatunk az Ur Jézussal. Az ő ragyogó arca az üdvözültek fényforrása, ezért nincs szükség a Napra. A mennyországban az Urat valóságos, de megdi- csőült testben láthatjuk majd, amelyen láthatóan viseli a golgotái szögek nyomát. Képzeld csak el! Szenvedésének és halálának jelei a mennyben számunkra is láthatóak lesznek, és mindörökké figyelmeztetnek majd arra, hogy ő milyen nagy árat fizetett a mi szabadságunkért. Mennyiszer hallottad és olvastad a Megváltóról szóló történeteket! Hát nem lenne csodálatos, ha láthatnád is egykor a győztes Bárányt? A menny a jutalmazás helye is lesz. A jutalmakat pedig ő maga fogja kiosztani azoknak, akik mindhalálig hűségesek maradtak hozzá. Tudod, a hívők bűneit Isten már nem kéri számon, mert megítélte azokat a Golgota keresztjén. De a EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix szolgálatukat mérlegre kell tenni! A bírói szék előtt fény derül minden egyes hívő életére és szolgálatára. Az emberek általában azt kérdezik tőlünk, hogy mennyire vagyunk sikeresek. Isten azonban arra kíváncsi, hogy gyermekei menynyire hűségesek hozzá. Mindent az Úrért kell tennünk, és semmit sem azért, hogy az emberek elismerését kivívjuk. Ha imádjuk Istenünket, és szívünk neki van szentelve, akkor még próbálkozásainkért is jutalmat kapunk, függetlenül attól, hogy mekkora sikerrel építettük Isten országát (Kol 3,22-24). Istent szolgálni elsősorban azt jelenti, hogy együtt érzünk az elesettekkel. Meglátogatjuk a betegeket, tápláljuk az éhezőt, megvigasztaljuk a szomorkodó- kat, és beszélünk nekik arról az örömhírről, hogy. a Szabadító eljött hozzánk (Mt 25,31-45). Minden szolgálat, amelyet az Úrért végeztünk itt a földön, fontos, és elnyeri jutalmát. Ugye te is szereted, Bence, ha megdicsérnek és megjutalmaznak a szüleid vagy a tanáraid azért, ha valami nagyszerűt tettél? Kívánom neked, hogy átélhesd majd azt is, hogy maga a hatalmas Isten teszi a fejedre a győzelmi koszorút a mennyben! Ennél nagyobb elismerés senkit sem érhet. Örömteli dolog tudni azt is, hogy a mennyben nem leszünk egyedül! A Megváltó mellett megcsodálhatjuk az angyalok seregeit is! Ott lesznek a próféták és apostolok, a vértanúk és reformátorok minden megváltott emberrel együtt! Újra átölelhetjük a már régen elhunyt, de a mennyben mégis élő szeretteinket. Levelednek abban a részében, amelyet a cikk elején nem idéztem, megosztottad velem, hogy nemrég előrement nagypapád tanított imádkozni. Ha eljön az idő, találkozhatsz vele! És többé nem kell elválnod tőle. Attól pedig, hogy a menny nem lesz olyan gyönyörű, mint földünk, igazán nem kell tartanod. Isten teremtett világa lenyűgöző, örülök, hogy ezt naponta észreveszed. De hogy mennyivel gyönyörűségesebb lesz mennyei otthonunk, azt nem lehet szavakba önteni. Az aranyvárosban élünk majd, ahol semmiben sem szenvedünk hiányt. Nem lesznek félelmetes viharok, vulkánkitörések, házakat romba döntő földrengések. Nem lesz sem félelem, sem sírás. Arról is biztosíthatlak, hogy ha beléphetünk az üdvösség helyére, nem fogunk unatkozni! A trónon ülő királyt fogjuk imádni hófehér ruhában. Neki éneklünk, és őt szolgáljuk majd (Zsolt 22,23; Jel,14,1-3; Jel 7,15). A mennyben is lesz fejlődés. Isten megmutatja, hogy milyen igazságosan és bölcsen kormányozta a világot, és vezetett bennünket. Asztalhoz telepedhetünk a hit hőseivel, és összefüggéseiben érthetjük meg az egész emberiség történetét. Ne aggódj, ez lesz az igazi suli! És akkor még nem is beszéltem arról, hogy milyen izgalmas lesz az, ha megszűnik az idő, nem lesz múlt és jövő, csak örökkévaló jelen! Remélem, sikerült felkeltenem az érdeklődésedet az örök öröm helye iránt! Tudod, hogyan juthatnál oda, hogy ellenőrizd, hogy igazat mondtam-e? „Van a mennyben egy kis hely, énnekem, teneked. / Akarod-e helyed? Jöjj és térjél meg!” (Jertek, énekeljünk 124) ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá- rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ íme, most van a kegyelem ideje! íme, most van az üdvösség napja! (2Kor 6,2) Szentháromság ünnepe után a 24. héten az Útmutató reggeli igéi Isten országának és az Emberfiának az eljövetelére hívják fel a figyelmünket. Az egyházi esztendő utolsó heteinek fő témái a halál, a feltámadás, az ítélet és az örök élet. Jgy hát mit várhatok, Uram? Egyedül benned reménykedem!” (Zsolt 39,8) - vallhatjuk Dáviddal. „Ezt mondja az Úr: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek.” (Ézs 49,8) Jézus feltámadása bűnből való szabadulásunk és üdvösségünk egyedüli forrása. Az Emberfiának a napja mindenki számára egy időben, láthatóan érkezik majd el, de „az Isten országa közöttetek van!" (Lk 17,21) A jelen idő számunkra a kegyelem ideje; rajtunk múlik, hogy az üdvösségünk napja is legyen! S ekkor elmondhatjuk: . .akár élünk, akár meghalunk, az Úréi vagyunk" (Róm 14,8) „Igen, az Úréi vagyunk. Éppen az a legfőbb vigaszunk és örömünk, hogy olyan Urunk van, kinek kezébe adott az Atya égen-földön minden hatalmat. Az ördög dühönghet, de hogy Urunk kezéből minket kitépjen, arról ugyan letehet.” (Luther) Az Úr Jézus a magvető példázatát így magyarázza nekünk: „Nektek megadatott az Isten országának titka. .."Ez többé nem titok: Jézusban jött közel Isten országa az emberekhez, hogy megtérjenek, és bűneik megbocsáttassanak,Akinek van füle a hallásra, hallja!” (Mk 4,11.9) Az Emberfia második eljövetelét megelőzi a nagy nyomorúság ideje, s ő erre is felkészíti tanítványait:.....mindenki gyűlöl majd titeket az én nevemért: de aki mindvégig kitart, az üdvözül." (Mk 13,13) Az ítélet előtt, most hangzik a figyelmeztetés: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz. Különféle idegen tanításoktól ne hagyjátok magatokat félrevezettetni.” (Zsid i3,8-9a) János apostol így tanít: itt az utolsó óra Jézus visszajövetele előtt; szükségünk van a Szentlélek adományára, kenetére az Antikrisztus felismeréséhez, hogy megmaradjunk Krisztusban - Ma tudjátok hogy ő igaz, ismerjétek fel, hogy aki az igazságot cselekszi, az is mind tőle született.” (íjn 2,29) November 10-én, Luther Márton születésének 522. évfordulóján jusson eszünkbe, hogy újjászületésünkkor Isten gyermekeivé lettünk, és azok is vagyunk! Ő írásaival is harcolt az Antikrisztus tévtanításai ellen; olvassuk-e ma ezeket? Az Atya akaratát elfogadó Jézus a Gecsemáné-kertben szomorú lélekkel így kérte tanítványait, akiket időközben elnyomott az álom, míg ő távolabb imádkozott: „Virrasszatok és imádkozzatok hogy kísértésbe ne essetek...” (Mt 26,41) Reformátorunk névnapján, november 11-én pedig gondolhatunk a Luther-filmnek arra a megrázó jelenetére, amelyben - cellájában az ördöggel viaskodva - így imádkozott: „Jézus! Tied vagyok! Ments meg!” Az Emberfia hitükben éber, nem pedig alvó tanítványokat akar itt találni eljövetelekor, ezért háromszor is figyelmeztet: .Amit pedig nektek mondok, azt mindenkinek mondom: Vigyázzatok!” (Mk 13,37) Meghalljuk?! „Harsány szó kiált az éjbe: / »Föl! Ébredj, Jeruzsálem népe! / Kit vártok, itt van már közel!« (...) A trónnál angyalok közt állva, / Áld énekünk, Isten Fia!” (EÉ 493,1.3) ■ Garai András Keringő Pilinszky János A zongorát befutja a borostyán, s a gyerekkori házfalát szétmállasztja a naplemente. Es mégis, mégis szakadatlanul szemközt a leáldozó nappal mindaz, mi elmúlt, halhatatlan. Amikor gyermekkorunk helyszínein járunk, minden kisebb, szűkebb, minden más: az átfestett ház, „a fák helyett a fák helye”, az ismeretlen ráncok az ismerős szemek körül, a szaporodó sírkövek a temetőben... Állunk a lemenő nap fényében, mögöttünk mindaz, ami elmúlt. Minden más, mégis minden ugyanaz. Mert a ház, a fák, a találkozások mi vagyunk ZZs- 0 é <,9 $ÖS ___<V.Vl-.Ál.-. Ij júsdgirovat-gazda: Balog Eszter Népszerű boszorkányság Hány Potter újabb veszélyes praktikái Sokféle kritika kering a világhálón a Pót- SZÓSZÓRÓ ter-jelenségről. Vannak, akik szitkokat szórnak rá, mivel egyenesen undorítónak érzik a történet néhány szakaszát. Például az egyik szereplőt az átok gyomron találja, s marokszám köpi a meztelen csigát. Halálhörgés, oszló test bűze, egy csuklyás idegen egy tetem vérét szürcsöli - régen ilyesmi nem fordult elő a mesékben... Aztán vannak, akik a kritikusokat kritizálják, mivel szerintük a könyv jó, „eteti magát, nem lehet letenni”, végül pedig azt tanácsolják, hogy ne olvassunk a Harry Potterről, hanem inkább olvassuk Harry Pottert! A sorozat hatodik kötetének kiadását világszerte soha nem látott várakozás előzte meg. Amikor elkezdték árusítani a könyvet (2005. július 2-án éjféltől), a rajongók megrohanták az üzleteket, s egyetlen nap alatt mintegy hétmillió (!) példányt vásároltak belőle - csak az Egyesült Államokban. A probléma csak annyi, hogy amíg a jó mesék a világ megértését segítik, addig a Potter-sztori a mágia világát hozza közel - milliók számára. A hétköznapok szürke valóságából a boszorkányság varázslatos tájaira visz, amely első látásra vonzóbbnak és színesebbnek tűnhet, mint a keresztény vallás. A Biblia azonban figyelmeztet: „Vigyázzatok, hogy rabul ne ejtsen valaki titeket olyan bölcselkedéssel és üres megtévesztéssel, amely az emberek hagyományához, a világ elemeihez és nem Krisztushoz alkalmazkodik.” (Kol 2,8) Mert miről is szólnak a boszorkányok tanításai és szertartásai? Ma a világon ténylegesen működő modern mágikus iskolák „hagyományőrzőnek” hirdetik magukat. Csakhogy ez a nagy hagyományőrzés a Messiás előtti sötét korok iránti pogány nosztalgia: hamis romantikázás, hókuszpókusz. A modem boszorkányok a teremtményt imádják és szolgálják a Teremtő helyett (lásd Róm 1,25), hiszen a Földanyát és a Háromarcú Holdistennőt tisztelik. Szentként tekintenek bizonyos növényekre és állatokra, vagyis „a halhatatlan Isten dicsőségét felcserélték emberek és madarak, négylábúak és csúszómászók képével" (Róm 1,23). Olyan isteneket imádnak, „amelyek lényegüket tekintve nem azok” (Gál 4,8-9). Persze attól még nem lesz valaki boszorkány, hogy Pottert olvas - gondolhatnánk. Azonban ne feledjük Jézus szavait: „.. .aki kívánsággal tekint egy asszonyra, márpa- ráznaságot követett el vele szívében.” (Mt 5,28) Vagyis aki rajongással tekint a boszorkányok világára... ■ Andriska János
