Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-06 / 45. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 70. évfolyam, 45. szám - 2005. november 6. - Szentháromság ünnepe után 24. vasárnap Ára: 164 Ft Protestáns napok és estek Felépült az encsi evangélikusok temploma ► 3. oldal Három a püspökjelölt >► 3. oldal Dag Hammarskjöld „érkezése” !► 4. oldal Kórházmisszió melléklet 6-7. oldal Mit fogunk csinálni odafönt? 9. oldal A drezdai Frauenkirche üzenete >► 10. oldal ,A globalizációtól a keskeny úton a forrás felé” - pillanatkép a tatabányai Kenderke Művészeti Iskola tánckarának a protestáns kulturális esten előadott táncjátékából Október 31. ► Az egyháznak megújulásra van szüksége! Kilencvenöt tételével erre hívta fel a figyelmet Luther Márton 1517. október 31-én. Ezen a napon szerte a világon erre emlékeznek és emlékeztetnek a „reformált felekezetekhez” tartozók. Hazánkban a protestáns napok országos rendezvénysorozatát rekeszti be október utolsó napján egy közös emlékünnepély. A jeles alkalmat az idén a Magyarországi Metodista Egyház budapesti központjában tartották. Október 28-30. ► Ha a települést el is ütötték attól, hogy 2010-ben az „Európa kulturális fővárosa” címet viselhesse, a patinás Arany Bika szálló szobáiban elhelyezett tájékoztató füzet a Debrecennel kapcsolatos tudnivalók élén tünteti fel, hogy „a város az európai protestantizmus egyik fellegvára”. A kálvinista Rómaként is emlegetett megyeszékhely lakói számára mindez magától értetődő. A helybelieknél talán ezért tulajdonítottak nagyobb jelentőséget a távolabbról érkezettek annak, hogy október 28-30. között itt rendezték meg - hagyományteremtő céllal - az első kulturális fesztivált 95 tétel, 95 program a reformáció ünnepén címmel. Mint kezdeményezés, nem csupán a helyszínválasztás miatt illetheti elismerés a budapesti székhelyű Református Közéleti és Kulturális Központ szervezésében lezajlott háromnapos fesztivált, hanem mindenekelőtt koncepciója okán. Mert - ahogyan ezt a rendezvény- sorozat megnyitóján Bölcskei Gusztáv tiszántúli református püspök is hangsúlyozta - ki kell tárni a templomok kapuit! A keresztényeknek meg kell mutatniuk, hogy mit gondolnak Istenről, emberről, kultúráról, művészetről, politikáról. „Nem két külön világ, ami templomon belül és kívül van. Hisszük, hogy közünk van a benti és a kinti világhoz egyaránt” - mutatott rá a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke. !► Folytatás a 8. oldalon Október 30. ► „Menj, és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid...” (íMóz 37,14) - ez a bibliai ige volt a mottója idén az országos protestáns napok rendezvénysorozatának. A hagyományosnak immár joggal nevezhető protestáns kulturális estet október 30-án, vasárnap 17 órakor tartották meg a „szokott helyszínen", a Budapest Kongresszusi Központban. A telt házas, színvonalas együttléten református, evangélikus, baptista és metodista hívek testvéri közösségben adtak együtt hálát az egyház Urának, Krisztusnak - a reformációért. Idén az est egy különösen szép Krisztus-dicsérettel vette kezdetét, hirdetve, hogy nem egymást, nem embert, hanem a minket megváltó Urat, Jézus Krisztust gyűltünk egybe ünnepelni. Dr. Mészáros Kálmán baptista egyházelnök és Csemák István metodista szuperintendens vezette a liturgiát, amelyben a gyülekezet is aktívan részt vehetett: „Imádunk és dicsőítünk téged, Jézus Krisztus, mert kereszted által megváltottad a világot.” A jelenlévőket - a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnökeként - D. Szebik Imre köszöntötte. „Mire való az egyház?” - tette fel a mostanság provokatív szándékkal nekünk szegezett kérdést az evangélikus elnökpüspök. Egyrészt az egyház szocializál: szocializál az igazságra, a törvény és a jó rend megtartására. Folytatás a 8. oldalon Házigazdaként Csemák István szuperintendens köszöntötte a megjelenteket. A Magyarországi Baptista Egyház Központi Énekkarának szolgálata után Csomós József református püspök (képünkön) hirdette Isten igéjét, a protestáns napok mottójául választott íMóz 37,14 alapján. A bibliai történet szerint Jákob küldi el testvéreihez szeretett fiát, Józsefet, mert érzi, hogy békétlenség van közöttük. „Közöttünk vajon igazi békesség van-e, valóban testvérei vagyunk-e egymásnak?” - szegezte a kérdést hallgatóinak a Tiszáninneni Református Egyházkerület lelkészi vezetője. „Isten azt szeretné, ha egy pillanatra sem felejtenénk el, hogy küldetésben járó testvérek vagyunk ezen a Földön.” Más aspektusból, de ugyancsak az egyház megbízatásáról szólt előadásában egyházunk elnök-püspöke. Referátumát négy fogalom, a liturgia, a martü- ria, a koinónia és a diakónia köré csoportosította. Feladatunk - mutatott rá D. Szebik Imre -, hogy Isten megjelenít- tessék (liturgia), hogy tanúságot tegyünk róla (martüria), hogy közösségünk legyen vele és egymással (koinónia), továbbá, hogy vegyük észre és karoljuk fel a rászorulókat (diakónia). A reformációi emlékünnepély végén Szuhánszky T. Gábor metodista lelkész kérte Isten áldását a gyülekezet tagjaira. ■ Gazdag Zsuzsanna ízelítő a „menüből”: PROTESTÁNS MÉDIAMŰHELY Az Evangélikus Médiaműhely és a Fbotestáns Újságírók Szövetsége közös szakmai programja Balatonszárszó, 2005. november 10-13. (Kezdés csütörtökön 18 órakor vacsorával, zárás vasárnap ebéddel.) Csütörtök esti nyitóelőadás: Lengyel Anna (Magyar Rádió) - az Egy csepp emberség kulisszatitkairól. / Péntek: Média és valóság - a Protestáns Újságírók Szövetségének konferenciája Novotny Zoltán elnökletével. Este: „Szerkesszünk együtt!” - az Evangélikus Élet aktuális lapszámának összeállítása a szerkesztőség munkatársainak irányításával. / Szombat: Camera Pauperum - szeminárium a video-, illetve televíziós műsorok készítéséről a Záketts Média Centrum munkatársainak vezetésével. / Vasárnap (délelőtt): EvÉlet-mustra Dobsonyi Sándor olvasószerkesztővel. A helyszínen fizetendő részvételi díj 3000 Ft. Jelentkezni november 7-ig Boda Zsuzsa szerkesztőségi titkárnál lehet az Evangélikus Élet szerkesztőségében (1085 Budapest, Üllői út 24., tel.: 1/317-1108, illetve 20/824-5519) vagy a zsuzsa.boda@lutheran.hu e-mail címen. Az írott és elektronikus sajtó tapasztalatcserére vágyó keresztény munkatársain túl várjuk mindazokat, akik szívesen bekapcsolódnának az egyházi médiamunkába, illetőleg azokat, akik szeretnék felfrissíteni (elmélyíteni) szakmai ismereteiket. A Biblia Pauperum közismertfogalom. így nevezték a középkori templomok falfestményeit, melyek a bibliai történeteket voltak hivatottak tanítani az írástudatlan tömegeknek. Ma egy új értelemben vett írástudatlanságról beszélhetünk: az „írás-tudatlanságra", a Szentírás nem ismeretére gondolok. Hatalmas tömegek élnek úgy napról napra, hogy halvány fogalmuk sincs Isten szaváról, a Bibliáról. Az egyház egyik legnagyobb kihívása éppen ezért az, hogy a mai kor emberének a megszólítására, elérésére használ-e egy újfajta Biblia Pauperumol. A latin fogalom mintájára kreáltam valamikor a nyolcvanas évek vége felé a „Camera Pauperum” megjelölést. A videózásról, a televíziózásról van szó. Aki szívesen foglalkozik e témával, és szívesen vesz részt gyakorlati feladatok megoldásában, az jöjjön el a médiaszemináriumra! Győri János Sámuel, a ZMC igazgatója Reformáció ünnepe után - advent előtt Pár éve csak annak, hogy az Ország- gyűlés munkaszüneti nappá nyilvánította november elsejét, „mindenszentek napját”. Egy nappal korábban mi, protestánsok a reformáció napját ünnepeljük, majd másnap a temetők csendjében halottainkra emlékezünk. A körülöttünk lévő s mindennapjainkban is tapasztalható globalizált világunkban ilyenkor furcsa pogány hagyományok is könnyen életre kelnek. Ezért is jó, hogy éppen e napokban még nagyobb erővel szólalhat meg köreinkben - s remélhetőleg köreinken túl is - az evangélium minket minden emberi gyarlóságunkból és emberfeletti fogságunkból kiszabadító, élő hangja. „Aranyló október komor novemberbe hajlott” - írja az angol költő, T. S. Eliot. Elérkeztünk Szent András havához, az utolsó negyedév második feléhez. Az őszderék tehát mindenkihez beköszöntött: protestánsokhoz és katolikusokhoz, hívőkhöz és nem hívőkhöz egyaránt. Az idén négynapos hétvégét tudhatunk magunk mögött, a fővárosban már péntek délután megbénult a forgalom, a tavasziasan meleg időjárás, a természet pompázó színei sok családot csalogattak arra, hogy munkahelytől és otthontól távol gyűjtsenek erőt a naptári év utolsó hatodára. Mi, evangélikus keresztények az „ünneptelen félév” végéhez közeledünk, s igehirdetéseink egyre célirányosabbak: hamarosan majd az utolsó ítéletről és az örök életről hallunk. De ez az időszak egyúttal az új egyházi esztendő kezdetének, az adventi várakozás előkészületének az ideje is. Reformáció után, advent előtt vagyunk. Már várjuk a várakozás idejét. Sokféle várakozás feszül bennünk. A félelem lelke is átsuhan rajtunk, amikor a földgolyónkat érő természeti katasztrófákról: földrengésekről, hurrikánokról, árvizekről, madárinfluenzáról hallunk mindennap. Egyre inkább tudatosul bennünk, hogy veszélyeztetett világban élünk. Jó ilyenkor a 46. zsoltár szavaiba megkapaszkodnunk: .Azért nem félünk, ha megindul is a föld...” (3. vers) Igen, a szeretet: az istenszeretet és az emberszeretet kiűzi a félelmet. Feszülő várakozással nézünk országunk sorsa elé. Jövőre lesznek ismét parlamenti választások. Sokan szeretnék hittestvéreink közül is, ha „mi” győznénk - és nem „ők”. Megértem sok testvérem jóakaratú vágyakozását: én is más világot szeretnék magam körül látni. Ugyanakkor inteni is kell testvéreimet arra, hogy nem a „mi” győzelmünket kell „kiimádkozni”, hanem azért kell hálát adnunk, hogy akkor és ott „ő” győzelmet aratott. Hogy „ő” legyőzte a bűnt, az ördögöt és a halált, ahogy Luther mondta. Az „ő” győzelme felszabadít arra, hogy politikai ellenfeleimben ne az ördögöt lássam, hogy ne démonizáljam azt, aki másképpen gondolkodik, mint én. Hitemet, teológiámat nem rendelhetem alá a politikának. Szomorú jelenségnek tartom, ha egyházunkban a világgal kell példálózni. Egy barátom szokta mondani: ne hagyjuk, hogy a világ, a politika „tematizáljon” minket, hanem mi, az egyház, a keresztények „tematizáljuk” a világot, a politikát! Ne hagyjuk tehát, hogy a politika megosztottsága bennünket is megosszon, hanem azon munkálkodjunk, hogy a „communio”, az úrvacsorái asztalközösség gyógyító ereje a minket körülvevő világra, a társadalomra is kisugározzon! Feszülő várakozással nézünk egyhá- ■ zunk, a Magyarországi Evangélikus Egyház jövője elé. Vannak, akik itt is „táborokról”, megosztottságról beszélnek. Volt idő, amikor nem az „egyházszakadás”, hanem az „egyházhasadás”: a belső, lelki szkizofrénia veszélyétől kellett tartanunk. Manapság talán már nem ennyire éles a helyzet, noha kétségtelenül vannak közöttünk liberálisok és ortodoxok, „evangélikus-katolikusok” (a liturgikus megújulás őszintén odaadó hívei) és „evangélikus-evangelikálok” (a liturgikus megújulás ellenzői, a szabadegyházi modell pártolói). Nem speciálisan magyarországi jelenség ez: ma, 2005-ben éppen ugyanezek az erő- és törésvonalak figyelhetők meg az Egyesült Államok Evangélikus Egyházában (ECLA), amely majdnem hatmillió (!) tagot számlál. A bajainkkal sem vagyunk tehát egyedül. Ráadásul még az orvosunk is közös! Kár félni egymástól, és megbélyegezni egymást. Hiszem és vallom, hogy minden irányzatnak vannak jó és hiteles, illetve rossz és hiteltelen képviselői. Azt is hiszem és vallom, hogy ezek a jók előbb-utóbb megtalálják egymást, s nem engedik, hogy saját irányzatuk rossz képviselői kerekedjenek felül. A közelmúltban egy balatonszárszói lelkészakadémián nagy meglepetéssel tapasztaltuk, hogy teológiában és kegyességben egymástól fényévnyi távolságra lévő lelkészek között Isten Szentlelke miként tud pillanatokon belül benső lelki egységet teremteni. Mondhatjuk persze, hogy a Szentiéleknek ott könnyű dolga volt, mert az önmagát Isten „udvari bolondjának” nevező Luthert s a lutheri kegyesség által képviselt „Mániást”: a sokszor felszabadító és könnyfakasztó humort választotta magának szövetségesül. Reformáció ünnepe után és advent előtt feszülő várakozással nézünk az Északi Egyházkerület püspökválasztása elé. A gyülekezetek huszonhat személyt ajánlottak, közülük hárman vállalták a jelöltséget. November 20-án, vasárnap szavaznak a gyülekezetek. Sokakban kérdések, kétségek fogalmazódnak meg: van-e, lesz-e erre a tisztségre alkalmas személy. Aggodalmaskodásunk máris rossz irányba fordítja- torzítja kérdéseinket. Azt kérdezzük, hogy „van-e” alkalmas személy. Bátran . és a leghatározottabb biztonsággal kijelentem: nincs! Nincs alkalmas személy! Ám ugyanilyen bátorsággal és biztonsággal azt is kijelentem: erre a szolgálatra Isten alkalmassá tehet! Nemcsak a jelölteken, hanem rajtunk is múlik: nem gördítünk-e akadályt (például aggodalmaskodásunkkal, kishitűségünkkel, irigységünkkel) mennyei Atyánk munkája elé? Persze aki (fel)áll, vigyázzon, el ne essék! Mert a magasban erősen és élesen süvít a szél. Reformáció ünnepe utáni, advent előtti különféle feszült várakozásaink közepette egyedüli erőforrásunk és felüdítő vigaszunk az Urunktól kapott tanács: Imádkozzunk! ■ Nybor
