Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-11-06 / 45. szám
2 2005. november 6. FORRÁS 'Evangélikus Élet!; ÉLŐ VÍZ Szorult helyzetben Megdöbbenve hallottam a hírekben, hogy a napokban több kamion is beszorult a Ferihegyi repülőtérre vezető gyors- forgalmi út felüljárói alá. Jelentősen lelassult a haladás a főváros egyik forgalmas útszakaszán - azért, mert néhány sofőr figyelmen kívül hagyta a magasságkorlátozásra vonatkozó figyelmeztetést. „Hogy lehet valaki ilyen felelőtlen, figyelmetlen? Mit gondolt, talán dísznek van ott a tábla?” - gondoltam bosszúsan a hír hallatán, s magamban örömmel nyugtáztam, hogy nem voltam a forgalmi dugó szenvedő alanya. Ahogy azonban jobban belegondoltam, rájöttem, hogy korántsem ilyen egyszerű a kérdés. Én soha nem fogok kamionnal beszorulni sehova a figyelmetlenségem miatt - azért, mert én nem vezetek ilyen nagyméretű járművet. De bizony korlátozó táblát én is hagytam már figyelmen kívül - nemcsak az országúton, hanem az életutam során is. Az Úr Isten is gyakran ad figyelmeztető jelzéseket egy igén vagy egy másik emberen keresztül: fogd vissza magad, mert túl gyorsan haladsz, és veszélyezteted a testi-lelki épségedet! Lassíts a munkatempódon, mert fizikailag nem sokáig bírod ezt a terhelést! Kerülj el bizonyos helyzeteket, mert csak sérülések árán tudsz majd kijönni belőlük! Ne akarj mindenáron megelőzni, lehagyni másokat, éreztetve, hogy te jobban értesz dolgokhoz, mint ők! Tanulj meg türelmesen araszolni a másik ember mögött, amikor rajtatok kívül álló ok miatt lehetetlen a gyors előrejutás! Figyelj társad mozdulataira, hogy ne ütközz bele hátulról, hanem mindketten biztonságban jussatok el célotokhoz! Kimerültén ne vállalj olyan feladatot, amelynek során bárkiben kárt okozhatsz! Tudj kiszállni, ha szükséges, és adj időt magadnak az elcsende- sedésre, feltöltődésre! Ismerd meg azt az utat is, amelyen szeretteid, barátaid járnak, és ne hidd, hogy csak az a jó, amit te csinálsz!... Ezek a jelzések - a korlátozó közlekedési szabályokhoz hasonlóan - a védelmünket szolgálják. Ha odafigyelnénk rájuk, akkor kevesebb sérülést szereznénk, és ritkábban kerülnénk szorult helyzetbe. ■ Hulej Enikő Az asztali áldás „újraélesztése” Kis kártyák forgalmazásával kívánják Németországban „új életre kelteni” az asztali áldást. Az akció nyomán az érdeklődők tizennyolc - régi és új -, étkezés előtti fohász szövegét vehetik kézbe. Az első visszajelzések pozitívak - mondta Michael Stahl lelkész, az „ötletgazda”, aki a jövőben a hoteleket, illetve a vendégfogadással foglalkozó kisebb szálláshelyeket kívánja megcélozni. M www.epd.de SEMPER REFORMANDA „A halál valóban olyan borzalmas rossz - amint megfigyelhetjük -, hogy sokan még az előbb említett összes bajokkal együtt is inkább vállalnák az életet, mintsem hogy zavartalan élet után egyszer meghaljanak." M Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása) SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 24. VASÁRNAP - Zsolt 103,6-13 Nem vétkeink szerint! Teljesítménycentrikus, rohanó világunkban feltárul előttünk egy csodálatos kép. Ha akarjuk, gyönyörködhetünk benne, és boldoggá teheti életünket. Ha bezárjuk előtte szívünket és szemünket, akkor gyötrődünk és rohanunk tovább. A hatalmas, mindenható Isten ismertetőjegyeit fedezhetjük fel ebben a zsoltárban. Elrejtette ezeket a hatalmasok elől, de nyilvánvalóvá tette a gyermekek, a csecsemők, a nyomorultak, a betegek, a fogyatékosok és a szegények előtt. Ők alázatosan így gondolkodnak és éreznek: „Bár nem érdemiem meg, mégis törődik velem az Úr. Napról napra gondoskodik rólam." Az elnyomottak egyetlen reménysége az Úr, másra nem számíthatnak! Benne sohasem kell csalódniuk. Nekünk is lehetőségünk van arra, hogy megismerjük Isten végtelen szeretetét. Isten nem önmagát dicséri, hanem a zsoltáros (Dávid) élettapasztalata csendül fel:.....irgalmas és kegyelmes az Úr...” (8. vers) Eddig is ilyen volt, és ezután sem lesz más. Hűségesen vezette népét a pusztai vándorlás során, megmutatta csodatévő erejét és hatalmát. Bár népe sokszor elfordult tőle, nem bízott benne, ő mindvégig hű maradt. Ezt érezteti velünk is a zsoltáros. A múltból a jelen, sőt a jövő felé vezet, hiszen mi is benne érezhetjük magunkat ezekben az eseméA VASÁRNAP IGÉJE nyékben. Nekünk is ezt sugallja a zsoltár: számon tart, figyel téged is az Úr. Fontos vagy neki. Veled is meg akarja ismertetni magát. Bízzál benne, téged is megsegít! Boldog ember, aki élete minden szakaszában meglátja és megérzi, hogy irgalmas és kegyelmes az Úr, türelme hosszú, szeretete az égig ér, és hűsége a fellegekig. Ezek nem fellegekben járó gondolatok, amelyek messze elrugaszkodtak a földi valóságtól, hanem valódi élettapasztalatból származnak. Találkoztam olyan emberekkel, akik életük legnehezebb szakaszában is ugyanúgy vallották, hogy Isten őrizte és vezette őket, mint amikor sikeresek és egészségesek voltak. A zsoltáros azt szeretné, ha ránk is átragadna ez a végtelen nagy boldogság és jó érzés, amikor Istenre gondolunk. Sokszor azt tapasztaljuk, hogy az emberek sebeiket nyalogatják, betegségeiket sorolják, félelmeiket görgetik maguk előtt ahelyett, hogy Istenbe kapaszkodnának, és benne bíznának. Ő mindig a rendelkezésünkre áll. Ha perel is velünk az Isten, azért teszi, hogy megtérésre hívjon, jobb belátásra bírjon bennünket. Világosan feltárja előttünk, hogy mi a bűn, mit vétettünk ellene, mit mulasztottunk el megtenni embertársainkért. De nem nyargal ezeken a vétkeken, nem állít pellengérre, nem tesz nevetségessé, hanem kegyelmesen megbocsát. Azt akarja, hogy tisztán lássunk. Lássuk meg bűneinket, vétkeinket és mulasztásainkat, de bízzunk abban, hogy ő kész nekünk megbocsátani. Nem azért, mert mi megígérjük neki, hogy ezután jók és engedelmesek leszünk, hanem azért, mert őjó és megbocsátó. Isten haragja és büntetése nem tart örökké, viszont szeretete és hűsége mindörökké megmarad. Méghozzá velünk marad! Folyamatosan azt érezhetjük, hogy Isten jelen van az életünkben. Ha belegondolunk, mennyi vétket és bűnt elkövettünk már életünk során! Szörnyű hosszú listát lehetne belőlük összeállítani! Akár a parancsolatok, akár emberi elvárások jutnak eszünkbe: tele vagyunk mulasztással, hibával, bűnnel és gonoszsággal. Mi lenne velünk, ha mindezekért egyszer számon kémének bennünket? „Ha a bűnöket számon tartod, Uram, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsolt 130,3) Senki! - ez a helyes válasz. Mégsem vagyunk elveszve! Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát halálba küldte érte. Hogy minket megmentsen, a keresztre szegezte összes tartozásunkat. Ezért nem kell elkeserednünk, nem kell tönkremennünk, magunkba zárkóznunk, hanem sokkal inkább arra az ígéretre kell figyelnünk, amely már az Ószövetségben, többek között ebben a csodálatos zsoltárban is hallható: nem vétkeink szerint bánik velünk az Úr! Nem bűneink szerint fizet nekünk, hanem végtelen irgalmasságával és szeretetével vesz körül bennünket. Sokkal jobban szeret, mint ahogy megérdemelnénk. jézus nem véletlenül tanított bennünket arra, hogy Istenre ügy tekintsünk, mint szerető mennyei Atyánkra, aki nagy irgalmassága szerint bánik velünk. Atyai szeretete mindent fölülmúl. Hiszünk abban, hogy az istenfélők ezt egész földi életük során tapasztalják, és végül Istent színről színre, teljes dicsőségében meglátják. ■ Koskai Erzsébet Imádkozzunk! Hálát adunk neked, mennyei Atyánk, hogy szereteted mindvégig elkísér minket. Köszönjük, hogy nem a magunk érdemeiben bízva, hanem a te nagy irgalmasságodban reménykedve vihetjük eléd könyörgéseinket. Jézus Krisztus érdeméért légy hozzánk irgalmas. Amen. Oratio oecumenica Dicsőítünk téged, Istenünk, aki a bűnt büntető, de bennünket, bűnösöket mérhetetlenül szerető Isten vagy! Köszönjük, hogy bár feltartóztathatatlanul közeledik az ítélet, de a mi számunkra még lehetővé tetted a menekülést. Áldunk téged, Úr Jézus Krisztus, Isten Báránya, aki magadra vetted a világ bűneit, így a mi bűneinket is. Köszönjük, hogy mindent elvégeztél a kereszten, hogy mi már itt, e világon Isten gyermekei lehessünk, és a te testvéreidként élhessünk. Bocsásd meg, hogy sokszor mindezt nem vesszük komolyan, hanem megyünk tovább a biztos pusztulásba - nélküled. Kérünk, nyúlj ilyenkor utáVISSZASZÁMLÁLÁS 3. nunk, hogy újra hozzád találjunk! Könyörülj rajtunk, akik ma hallgattunk téged, hogy felkészülten várjunk, hiszen nem tudhatjuk, hogy melyik órában jössz el újra. Add, hogy mi is azok közé tartozzunk, akik várva várják a te visszajöveteledet! Kérünk, légy különösen közel azokhoz, akiknek igen nagy szükségük van rád. Könyörgünk a betegekért, a gyászolókért, a magányosokért, a kétségbeesettekért, a nélkülözőkért. Az elmúlt héten mindannyian többet gondoltunk azokra a szeretteinkre, akik már nincsenek közöttünk. Urunk, te tudod, hogy nem könnyű ez az időszak egyikünknek sem, és a hiányuk újra nagyon fáj. Légy velünk, és fogd a kezünk! Ne engedd elfelejtenünk, hogy kiben és miben reménykedünk! Kérünk, te segíts a háborúk, a természeti katasztrófák, a szerencsétlenségek áldozatain. Add, hogy vége legyen szenvedésüknek. A romokon hadd épüljenek újra otthonok. Nekünk pedig nyisd meg a szemünket, hogy észrevegyük, hol és hogyan nyújthatunk segítséget a bajbajutottaknak. Te tégy bennünket találékonnyá ezen a téren. Segíts, hogy ne legyünk keményszívűek, szűkmarkúak és önzők, ha mások nyomorúságát látjuk. Köszönjük, hogy rád bízhatjuk magunkat, családtagjainkat, munkatársainkat, mindenkit, aki közel áll hozzánk. Eddig is te gondoskodtál rólunk, éppen ezért a te kezedbe tesszük a jövőt is. De könyörgünk hozzád - a te akaratod szerint - ellenségeinkért is. Te őrizz meg minket attól, hogy az értük mondott imádságunk csak üres szó legyen. Könyörgünk az egész emberiségért, népünkért, országunkért, vezetőinkért. Kérünk, áldd meg egyházunkat, gyülekezeteinket. Te küldj a különböző munkaterületekre alkalmas embereket. Kérünk, hallgasd meg imádságunkat az Úr Jézus Krisztus érdeméért. Ámen. Ami régi ► Az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv megjelenésének időpontjáig visszaszámláló sorozatunkban nemcsak az a kérdés izgalmas, hogy mi az, ami megújult, vagy új anyagként került be az „új Agendába”, hanem az is, hogy mi az, ami régi. Ez utóbbiakat próbáljuk meg jelen írásunkban csokorba gyűjteni. Sokszor előkerült már (e rovat cikkeiben is), hogy hitünk - imádkozott hitünk - újrafogalmazása minden kor természetes feladata, s ezzel a bizonyságtevők „fellegébe” kapcsolódunk bele. A keresztény ember nem előzmények nélkül keresztény ember. Ugyanez vonatkozik minden istentiszteletre, minden gyülekezetre, az egész egyházra. Amikor egy keresztény család gyermeke megszületik, s amikor a gyermek (vagy a felnőtt) a keresztségben újjászületik, magával hozza az örökölt kincset: a keresztény élet stafétabotját. Amikor a lelkész felmegy a szószékre, ott áll mögötte az igehirdetők kétezer éves tábora. Amikor a gyülekezet tagjai imádságra kulcsolják a kezüket, ott van mögöttük az egyház egésze - visszamenőleg a kezdetekig, hiszen összecseng, együtt hangzik minden, ami a mennyei istentisztelet része. A meny- nyei liturgiában, az örök jelen istentiszteletében pedig, ahol a Vagyok az emberek között van, együtt van a múlt, a jelen s a jövendő Istent dicsérő serege. Ott megszűnik az idő dimenziója, és harmóniába kerül minden. Hitem szerint egy hang lesz a nagy egészben a magyar evangélikusság istendicséretének a hangja. Nézzük hát, hogy a megjelenő liturgikus könyvben mi az, ami „régi”, ismert, nem szokatlan. Természetes módon az istentiszteletet az Atya, Fiú, Szentlélek nevében kezdjük és áldással zárjuk. Egyik sem hagyható el, hiszen a lényeghez tartozik. Régi a forma. A nyugati kereszténység általános istentiszteleti gyakorlata, amelyben van előkészület, ezt követi a bevezetés, utána az igei, illetve a szentségi rész, majd végül az útnak indító, befe- jező-áldó rész. Nem új az sem, hogy a lelkész és a gyülekezet kiválaszthatja, melyik forma szerint szeretné ünnepelni az Istennel LITURGIKUS SAROK való találkozás eseményét. Énekeskönyvünk és jelenlegi Agendánk egyaránt tanúskodik arról, hogy 1963 óta lehetőség nyílik arra, hogy egyszerű, énekverses vagy liturgikus rend formájában tartsuk az istentiszteletet. Az sem szokatlan, hogy az istentisztelet szerves része az úrvacsora. Nem különálló rész, nem elhanyagolható függelék, hanem alkotóelem. Ez nem zárja ki azt, hogy az úrvacsorái részt különleges alkalmakkor az igei istentisztelet zárása után tartsuk, de az a természetes, hogy a kétfókuszü liturgia (ige és szentség) összetartozzék, egy egészet alkosson. Megszokott az énekek sorrendje is. A kezdő-, fő- és záróénekek rendje az eddigiekhez hasonlóan alakult. Nem számít újdonságnak az sem, ahogyan a liturgia az ősi elemeket kezeli: az istentisztelet első részében a zsoltár, a Kyrie, a Gloria, az úrvacsorái részben a Sanctus, az Agnus Dei szólal meg. Az úrvacsora eddigi felépítése is - egy apró sorrendváltoztatással - teljes egészében megmaradt. Az ismert, szeretett imádságok közül is számosat megtalálhatunk az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyvben. Bár a kollekta imádságok a nyelvi kifejezés szempontjából részben megújultak, sok - talán már szó szerint is ismert - „elsajátított” imádság az új rendtartás gyakorlatában is felcsendül. Az új kötet megőrizte a karácsonyesti és a passiói istentisztelet rendjét, egyszerűsítve a gyülekezet helyzetét az énekválasztás terén. Összességében igaz, hogy az, aki otthon érezte magát a jelenlegi Agendánk szerint tartott istentiszteleten, könnyen otthon érezheti magát a megújult rend szerintin is. Ehhez jó lesz ismerősként üdvözölni az eddig már megszokott szövegeket, formákat, részfelépítéseket, illetve rácsodálkozva, nyitott szemmel és szívvel fogadni az új részeket, mondatokat és megformázásokat. Hiszen az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv szerves folytatása a jelenlegi Agendának, és beleilleszkedik az egyházunkban mintegy száz éve zajló folyamatba. ■ Hafenscher Károly (ifj.) I LAPUNK OLVASHATÓ A VILÁGHÁLÓN IS A WWW.EVELET.HU CÍMEN ■j 9
