Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-30 / 5. szám
8 2005- Januar 30. FÓKUSZ ‘Evangélikus Élet3 Lelkigondozó szakirányú továbbképzési szak A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézete a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolával és a Károli Gáspár Református Egyetem TFK Diakóniai Intézetével együtt 2005 szeptemberétől akkreditált lelkigondozó szakirányú továbbképzést hirdet szociális és családsegítő, ifjúsági és sport, valamint kórházi lelkigondozó szakágakban. A felvétel kritériumai: főiskolai vagy egyetemi hitéleti (teológusi, hittanári, vallástanári stb.) végzettség, egyházi ajánlás és személyes alkalmasság. A képzés időtartama 6 félév, 850 óra (havonta két nap húszórás blokkokban: szerda 9.30-tól csütörtök 16.30-ig), valamint (részben nyári) intenzív hetek keretében. Költségtérítés: 100 000 Ft/félév (évente maximum az infláció mértékével növekszik), továbbá az intenzív hetek ellátási költségei (étkezés, szállás). A tandíjbefizetésről igazolás kérhető, mely a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározott kedvezmény igénybevételére jogosít. Költségtámogatásra az azt igénylőknek pályázati lehetőséget igyekszünk biztosítani. A képzés célja: a lelkigondozók társadalomtudományi továbbképzése, saját mentálhigiénéjük megerősítése és a kapcsolatteremtéshez szükséges készségek fejlesztése. A résztvevők az elméleti és gyakorlati stúdiumokon segítséget kapnak ahhoz, hogy jobban felismerjék és megértsék a segítségre szoruló emberek és csoportok problémáit, segíteni tudják őket lelki fejlődésük útján és döntéseik meghozatalában, támogassák őket erőforrásaik megtalálásában, valamint felkészültebben lássák el a választott szakági specializáció területein végezhető közösségi vagy egyéni lelkigondozói feladatokat. A felvételi eljárás lényege nem a lexikális tudás mérése, hanem a felvételhez szükséges attitűdök vizsgálata, mivel a képzés célja az, hogy a hallgató fejlődjön segítő foglalkozásának gyakorlásában, és hozzájáruljon a csoportmunkához. A jelentkezés az SE Mentálhigiéné Intézetben igényelhető jelentkezési lapon történik, a felvételi eljárás normál díja február 15-ig 5000 Ft, utána 6000 Ft-ra emelkedik a jelentkezések lezárásáig. Jelentkezési lap igényelhető személyesen munkaidőben: 1085 Budapest, Üllői út 22., 1. em.; postán: SE Mentálhigiéné Intézet, 1450 Bp. Postafiók 91: e-mail- ben: mental@mental.usn.hu vagy telefonon: 1/266-1022. A felvételi vizsgát a jelentkezés sorrendjében blokkosítva tartjuk meg. A felvételi eredményekről 2005. június 10-ig tájékoztatjuk a felvételizőket. A képzésről bővebb információt ad: Török Gábor és dr. Midiing Andrea (Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet: 1/266-1022): dr. Fruttus István Levente (Károli Gáspár Református Egyetem TFK: 53/351-393); Varga Kapisztrán (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola: 32/370-076). Várjuk érdeklődését, és kérjük, lehetőleg minél hamarabb jelezze jelentkezési szándékát, hogy elküldhessük a jelentkezési lapot. „Telelés” Balatonszárszón 2005. február 11. és 13. között A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon szeretettel várja mindazokat, akik szívesen eltöltenének egy nyugodt, csendes, a tél szépségeiben gazdag hétvégét a Balaton partján. Reménység szerint addig befagy a tó, és lehetőség lesz korcsolyázásra is. A hétvégi pihenésre február u-én, pénteken a délutáni órákban várjuk a vendégeket. Péntek vacsorától vasárnap ebédig teljes ellátást nyújtunk a jelentkezőknek, ami felnőtteknek összesen 5300 forintba, 14 év alatti gyermekeknek 3000 forintba kerül (3 év alatt ingyenes). A jelentkezéseket február 6-ig várjuk a 20/824-3143-as telefonszámon. Nyaralás Balatonszárszón A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon mostantól fogadja a nyári szezonra való jelentkezéseket. Március 31-ig kizárólag lelkészek és lelkészcsaládok jelentkezését várjuk. (Családtagnak a házastársat és a szülőkkel egy háztartásban élő gyermekeiket tekintjük.) Április i-jétől május 31-ig várjuk az egyházi alkalmazottak jelentkezését. A jelentkezőket turnusokban tudjuk fogadni. A turnusok egy-, illetve kéthetesek lehetnek, mindig vasárnap vacsorával kezdődnek és következő vasárnap ebéddel érnek véget. Jelenlegi áraink: Lelkészek (és családtagjaik) Felnőtt: 2000 Ft/fő/nap + 300 Ft/fő/nap idegenforgalmi adó Gyermek (14 éves korig): 1000 Ft/fő/nap Egyházi alkalmazottak (és családtagjaik) Felnőtt: 3000 Ft/fő/nap + 300 Ft/fő/nap idegenforgalmi adó Gyermek: 1500 Ft/fő/nap Az árak teljes ellátást tartalmaznak. (Az árak esetleges emeléséről a márciusi igazgatótanácsi ülésen születik döntés.) Jelentkezni írásban, kitöltött formanyomtatványon lehet. A nyomtatványt az első telefonos időpont-egyeztetés után küldi el az intézmény a jelentkezőnek e-mailben, faxon vagy postai úton. Az intézmény várja a telefonos jelentkezéseket a 20/824- 3143-as, valamint a 84/563-950-es telefonszámon. Konferencia Balatonszárszón A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon szeretettel fogadja egyházunk konferenciáit, összejöveteleit. A tavaszi, őszi és téli hónapok teljes nyugalmat biztosítanak minden vendégünk számára. Várjuk gyülekezeti, egyházmegyei, ifjúsági, gyermek-, iskolai és diakóniai csoportok jelentkezését. Konferenciadíj (30 fős csoport esetén) 2500 Ft/fő/nap + 150 Ft/fő/nap idegenforgalmi adó. Kisebb létszámú csoport esetén az ár arányosan emelkedik. Az ár teljes ellátást tartalmaz (reggeli, ebéd, vacsora, szállás). Időpont-egyeztetés Végh Szabolcs megbízott intézményvezetőnél lehetséges a 84/563-950-es, illetve a 20/824-3143-as telefonszámon. Dr. Fabiny Tibor egyháztörténész várja olyan egykori és mai egyházi tisztségviselők (lelkészek, felügyelők, presbiterek, kántorok, gondnokok stb.) vagy egyéb egyháztagok jelentkezését, akik az 1944/1945-ben üldözött zsidóság mentésében részt vettek. Cím: Evangélikus Országos Múzeum / Dr. Fabiny, 1052 Budapest, Deák tér 4. ► A kerek évfordulóknak mindig erősebb a felszólító jellegük. Január 18-án volt a budapesti gettó felszabadulásának hatvanadik évfordulója. A Dohány utcai zsinagógában tartott megemlékezésen a politikai elit - a kormány és az ellenzék - a legmagasabb szinten képviseltette magát, és hasonlóképpen tettek a keresztény egyházak, valamint a közélet szereplői is. A Vígszínház háziszínpadán Kulka János adta elő Visky András - Kertész Imre Kaddis a meg nem született gyermekért című regényéből írt - monodrámáját. Bemutatásra kész a Nobel-díjas író Sorstalanság című művéből készült film. A rendező, Koltai Lajos azt nyilatkozta a Magyar Televízióban, hogy még nem beszélte ki a magyar társadalom a holokausztot, ezt abból is látja, hogy a film szereplői mások lettek, belső változást éltek át a forgatás során. „Az utolsó esély” elnevezésű izraeli program keretében budapesti információ alapján kezdeményeznek eljárást egy Ausztráliában élő, nyolcvanhat éves egykori magyar katonatiszt ellen. A vád szerint a tiszt 1944 októberében Budapesten részt vett egy tizennyolc éves zsidó fiú megkínzásában és meggyilkolásában. A Kút Alapítvány által működtetett pszichoterápiás ambulancia forgalma igen jelentős. Az évek óta működő pszichológiai rendelésen a holokauszt áldozatainak és túlélőinek leszármazottait várják. Tapasztalat szerint a második és immár a harmadik nemzedék lelkében is erős a nyoma az elődök által átélt szörnyűségeknek, akár téma volt ez a családban, akár az elhallgatás volt a jellemző. Szomorúan büszkélkedünk Éliás József és Sztehlo Gábor szolgálatával, a protestáns lelkészekkel, akik hatvan évvel ezelőtt életük, biztonságuk kockáztatásával, nagy tehetséggel és erővel sok száz üldözöttet mentettek meg. Kevesen ismerik Arthur Millernek, a nagy amerikai drámaírónak a - valamikor a huszadik században megfogalmazott - mondását: „Évszázadokra lesz szüksége az emberiségnek ahhoz, hogy képes legyen valóban szembesülni a ho- lokauszttal és tovább élni, feldolgozva a történelemnek ezt a semmi máshoz nem hasonlítható borzalmát.” Nem lenne tisztességes azt állítani, hogy hiába demonstrál, hajt fejet a politikai elit, a tudósok, az újságírók, az írástudók, hogy hiába gyakorolnak őszinte bűnbánatot az egyházak. Mindez feltétlenül jelentős, de nem változtat Arthur Miller látnoki gondolatán. Hatvan év nem igazán történelmi távlat. Még élnek bűnösök és áldozatok, és sokan életben vannak a néma cinkosok közül is. Még - eltekintve az ünnepi nagy pillanatoktól - a hárítás és az egyéb tragédiák említése a jellemző. Magam is kaptam szívszorító levelet feleségtől és édesanyától. Az előbbinek a férjét, az utóbbinak a fiát gyilkolta meg 1945-ben a „felszabadító” önkény. Szokásos dolog a 20. század két diktatúrájának - a nácizmusnak és a bolsevizmusnak - a rémtetteit együtt emlegetni, összemosni, Auschwitz hallatán rögtön a gulágot és a 20. század számos, a magyarokat sújtó igaztalanságát, nyomorúságát említeni. Azután a balkáni háborút, Koszovói, a megerőszakolt apácákat, szenvedő bos- nyákokat... Jól látta Arthur Miller: évszázadokra lesz szükség ahhoz, hogy valóban képesek legyünk szembesülni Auschwitz egyedülvalóságával, Isten választott népe kiirtásának kísérletével. Ma ez még képtelenség bármelyik oldalról közelítve is. Mert mindenki élni akar. Kulka János sorolja fel az említett darabban a rémségek állomásait, többek között a Don-kanyartól a gulágig és az 1956-ot követő megtorlásig, így fejezve be a leltárt: „Auschwitz überolhatatlan.” Ma ez a legtöbb, ameddig el lehet jutni, a további mélységekhez évszázadokra van szükség. Négy évvel ezelőtt Pannonhalmán Várszegi Asztrik főapát rendezett a Pax Romana bevonásával soakonferenciát. A következő évben a zsidó felekezet a Scheiber Sándor Gimnáziumban, majd a református egyház Debrecenben vállalta a rendezést. Az idén áprilisban az evangélikus egyház rendezi, mi rendezzük a következőt, természetesen ezúttal is a testvéregyházakkal együtt. Alázattal közelítve a titokhoz, bízva Isten irgalmában, arra törekedve, hogy egy szerény lépést megtegyünk az évszázados úton. ■ Frenkl Róbert Sztehlo Gábor, a gyermekmentő ► Hatvan éve annak, hogy Sztehlo Gábor evangélikus lelkész 1944- 45-ben, a nyilas terror és a főváros ostroma alatt árvaházaiban ezerhatszáz zsidó gyermek és négyszáz felnőtt életét mentette meg. Tavaly május 28-án volt halálának 30. évfordulója, nevét emléktáblán olvashatjuk. Ki volt ez az ember, aki 32 gyermekotthont irányított, és akinek annyian olyan sokat köszönhetnek? A soproni evangélikus teológia elvégzése után az európai szociális intézményeket tanulmányozta, majd finn tapasztalatok nyomán kiépítette a népfőiskolák rendszerét. A nagytarcsai népfőiskolára gyakran meghívott népi írókat előadásokat tartani; Kodolányi János, Veres Péter, Erdei Ferenc és Móricz Zsigmond is a vendégei voltak. Nem politizált, de sürgette a földreformot. Ekkor került először konfliktusba Endre Lászlóval, az akkori gödöllői főszolgabíróval, későbbi főispánnal, majd deportáló államtitkárral, aki 1944 decemberében két elfogott kisgyermekkel üzent neki: „Mondjátok meg annak a lutheránus papnak, hogy jól ismerem. Hagyjon fel a zsidók mentésével, mert széttöröm rajta a lovaglóostoromat." A német megszállás után a Szent Rókus Kórház öngyilkosokkal foglalkozó osztályán volt lelkész, és az üldözés elől a halálba menekülő, családjukat vesztett emberek látványa megérlelte benne a segítés és tenni akarás vágyát. Erre jó lehetősége nyílt a Jó Pásztor Protestáns Alapítvány élére történő kinevezésével. Felvette a kapcsolatot Friedrich'Bomnal, megszerezve a Svájci Vöröskereszt értékes támogatását. Bőm megbízta a lelkészt a Svájci Vöröskereszt budapesti kirendeltsége úgynevezett „B” szekciójának a vezetésével. így a Vöröskereszt élelmezte az otthonokat, ellátva a gondozókat és a gyermekeket svájci, illetve svéd védlevelekkel. Október 5-én nyitották meg az első otthont Sztehlo Gábor nagybátyja, Hag- genmacher Ottó nagylelkűen felajánlott Bérc utcai villájában. A nyilas hatalomátvétel újabb tömegeket sodort életveszélybe; ezekben a hetekben naponta két-há- rom otthont is létesítettek. Megszaporodott munkáját Sztehlo a Fillér utca 44. szám alatti irodájából végezte megbízható segítőtársaival. Egyházi megbízatása olyan zsidó származású evangélikus vagy református gyermekek istápolására vonatkozott, akiknek a szüleit elhurcolták, de soha nem kérdeztek semmit a gyermekektől, és az istentiszteleteken való részvétel is teljesen önkéntes volt. Hatalmas munkával és sok leleménnyel biztosították a tűrhető ellátást, a gyerekekkel tanultak, játszottak, színdarabokat adtak elő. Karácsonyra már harminckét otthont működtettek - főleg Budán - a kapura kiakasztott tábla szerint „vöröskeresztes ha- diárvaházként”, de a gyerekek és a nevelők zöme hamis papírokkal bujkált. Ezt sajnos tudták a nyilasok is, ezért állandóan razziákkal zaklatták az otthonokat. Ezeket többnyire sikerült kivédeniük, bár a Vilma királynő úti otthonból elhurcoltak egy körülbelül negyvenfős csoportot. A többiek (2000-en!) túlélték az ostromot. Persze a félelem megviselte a gyermekek lelkét. Az ő álmaikból született meg a Gaudiopolis, az Örömváros ötlete, ahol nincs kirekesztés, és a szeretet uralkodik. Sokan látták a Fiúk városa című amerikai filmet, Sztehlo pedig beszélt nekik a finnországi közösségekről, a korabeli modem pedagógiai elképzelésekről, amelyeket a háború után megpróbált megvalósítani. Segített a Weisz-Mauthner család adománya: a Budakeszi úton egy 30 holdas parkban hét épületet adtak át a Pax gyermekotthonnak. Ezekben a nem és kor szerint elhelyezett, legkülönbözőbb származású gyermekekből kovácsotód- tak közösségek, 1947 szeptemberében deklarálva a Gaudiopolis Ifjúsági Államot. Ekkor már nagy számban voltak közöttük elesett katonák és hadifoglyok gyermekei is. A gyermekköztársaságnak saját műhelyei voltak, ahol „Gapo-dol- lárban” fizettek; előadásokat szerveztek és látogattak, amelyeket utána megbeszéltek. Két lapjuk is volt; az egyiket Orbán Ottó, a későbbi költő, a másikat pedig Szőke György, a későbbi irodalomtörténész szerkesztette. Kiváló tanári kar gyűlt össze. Rákosi Zoltán irodalom-, Vargha Balázs rajzórái élményszerűek voltak, de itt tanított Deme László, Mályusz Elemér és más híres pedagógusok is. 1950-ben államosították a gyermek- otthont. Sztehlo Gábor Kőbányán lett segédlelkész, majd a diakóniai intézmények munkáját irányította, jól hasznosítva az otthonokban szerzett tapasztalatait. 1952-ben tíz otthont vett át kétszáz gondozottal, tíz év múlva tizenhét otthonban hatszáz embert gondoztak. Családja Svájcba települt, őt azonban munkája itt tartotta, csak 1962-ben ment utánuk. Svájcban még emlékeztek a háború alatti kapcsolatra. 1973-ban megkapta a Yad Vashem Intézettől a Világ Igazai kitüntetést, amelyen ez a szép Tal- mud-idézet olvasható: „Aki egy életet megment, az egész világot megmenti.” Sztehlo Gábor ezrek életét mentette meg, és tette nevelésével szebbé, értékesebbé... ■ Róbert Péter
