Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-30 / 5. szám
200^. január 30. 9 "Evangélikus Életi ELŐ VIZ Hány Bibliát „használ el” élete során egy keresztény? A kérdés azért jutott az eszembe, mert kezembe került az első Bibliám. Az első, amelyet olyan forró szeretettel forgattam, amelyből először olvastam Isten kiválasztott népéről, Jézus Krisztus csodáiról és tanításáról, kereszthaláláról és megváltásáról - és mindezt csak néhány évvel ezelőtt. Ajándék, ha az ember felnőtt fejjel lesz kereszténnyé, és első Szentírását már viszonylag érett gondolkodással olvashatja. Ezt a Bibliát azért cseréltem újra, mert első buzgóságomban színes toliakkal aláhúzogattam a leglényegesebbnek vélt mondatokat, nagyon sok bejegyzést írtam bele, és egy idő után zavart a „csúnya” külseje. Azt gondoltam, hogy ez illetlenség, vagy éppen képmutatásnak tűnhet. Ma már nem vennék újat csak ezért. Annál is kevésbé, mert most, hogy beleolvasgattam a bejegyzésekbe, csodálatos gondolatokat találtam. Valószínűleg egy-egy igehirdetéskor írtam bele (mindig viszek a templomba írást, hogy kövessem az igehirdetési szakaszt, szerintem mindenkinek így kellene tennie), vagy bibliakörök, ifjúsági órák alkalmain, vagy az otthoni csendességben. Az újszülöttnek minden vicc új - szokták mondogatni. Egy új(jászületett) kereszténynek Isten minden melengető szava, Jézus minden megismert jellemvonása, az apostolok bátorítása olyan sokat jelent! Mint a szivacs gyűjti, szívja magába az új látást. És mindazok számára, akik a világból jönnek - ahol még Isten nevét sem lehetett kiejteni -, a Biblia minden olvasott és megértett szava magát a szívükbe bevéső újdonság. Ilyeneket olvastam a kézírásos bejegyzések között, például Káin és Ábel történeténél: „Ölni lehet szavakkal is vagy más módon. Ne ölj hát! ... Hol van a te testvéred? Ezt kérdezi ma is Isten tőlünk. Ne szakítsd el magadtól az embereket, felelősséged vart velük. Szeresd Istent, akkor eltalálsz az emberekhez is!” Emlékszem, hogy ezek a gondolatok számomra teljesen újak voltak. A legtöbb bejegyzést a Hegyi beszédnél, és a jelenések könyvének lapjain találtam. A kedvenc és kimeríthetetlen mélységű-szépségű részeknél. Isten - minden bizonnyal - nagyon szereti a rongyosra olvasott Bibliákat, az ilyen Bibliák tulajdonosait. Mert ők azok, akik. valóban éhezik és szomjú- hozzák az igazságot, amelyet Jézus önmagával azonosított. Ok azok, akik arra az útra akarnak lépni, amelyet Jézus önmagával azonosított, és soha nem akarnak letérni róla. Ők azok, akik tudják, az Élet csakis nagybetűsen értendő helyesen, ekkor jelenti az örök és boldog, a mennyei dimenziókban ránk váró létet. Jaj azoknak, akik Bibliájukat hagyják a polcukon porosodni, és nem használják szinte kézikönyvként. Akik nem veszik magukhoz, mint a kenyeret, naponként. Szerintem Isten ma nem a pénzünk, hanem az időnk tizedét kéri tőlünk. Mostanság nehezebbnek tűnik abból rá szánni, mint a vagyonúnkból. Ahhoz kell a Szentírás, hogy tudjuk napról napra, mit kell tennünk irgalmasságban, békességszerzésben, megbocsátásban és szeretésben e szétesni látszó világban megállva. Minderről prédikált nekem - minden igehirdetésnél erőteljesebben - az első Bibliám. ■ Szegfű Katalin T estvérféltékenység ► „A nagyobbik fiam tavaly szeptember óta óvodás. Kistestvére két hónappal korábban született, most nyolc hónapos, úgyhogy sok törődést igényel. Az egész család nagyon örült a kicsinek, beleértve a bátyját, Zolikát is. De mára minden megváltozott. Zolika agresszív az óvodában, sokat hisztizik, és a szobatisztaság terén is megbízhatatlanná vált. Időnként ilyeneket mond kistestvérére: »Minek nekünk ez a gyerek? Vigyétek innen, nem kell!« Előfordul, hogy indulattal tele fordul felé, de az sem ritka, hogy aranyos vele, babusgatja. Férjemmel sokat mondogatjuk neki, hogy ugyanúgy szeretjük őt is, mint Gáborkát, de ez nem sokat használ. Úgy szeretném, ha jó testvérek lennének! Mit tegyek?” Kedves Aliz! Mindenekelőtt szeretném megnyugtatni, hogy mindaz, amit leír, jól ismert jelenség a lélektan számára. Nem egyedi eset tehát az, amit Önök most kénytelenek átélni. A testvérféltékenység legkínzóbban általában az első gyermeket gyötri meg, hiszen ő az, aki egyetlen gyermekként élhetett szüleivel egy meghatározott ideig. Ha vendégek jöttek, akkor is ő volt a középpontban, minden figyelem rá irányult. Ajándékokkal halmozták el, mindenki az ő kegyeiért versenyzett a családban és a szülők baráti körében egyaránt. A csecsemő érkezésével azonban minden megváltozott. Milyen szívet szorongató látvány is az, amikor a babakocsit toló édesanya mellett tébláboló nagyobb gyerekre már EVÉLET LELKI SEGÉLY ügyet sem vetnek az érdeklődő ismerősök, annyira eltelnek a csöppség látványával! Nem is lehet csodálkozni azon, hogy a figyelem középpontjából kikerült gyermek mindenáron szeretne visszakerülni oda. Ha másként nem megy, hát úgy, hogy idegborzoló kijelentéseket tesz. De nem gondolja komolyan, hogy szabaduljanak meg Gáborkától. Ha a csöppség veszélybe kerülne, bátyja rögtön a védelmére kelne. Kedves levélíró testvérem ír arról, hogy Zolika babusgatja öcsikéjét. Ez is őszinte érzelmi megnyilvánulás. Az ambivalens érzések kisgyermekkorban nagyon erősek lehetnek a testvérek kapcsolatában. Emellett nem szabad megfelejtkeznie arról sem, hogy Zolika a dackorszak időszakát éli, nem is beszélve arról, hogy nemrégiben kezdte az óvodát. Úgy érzem, az a tény, hogy nagyobbik gyermeke két hónappal öcsikéje megszületése után óvodába került, aláásta érzelmi biztonságát. Természetes a szülőknek az a vágya, hogy gyermekeik jó testvérek legyenek, és szeressék egymást. De a szeretetet mégsem lehet kikényszeríteni! Levelében olvasom, hogy férje és Ön sokat beszélnek arról Zolikának, hogy „őt is ugyanúgy szeretik, mint Gáborkát”. Őszintén meg kell mondanom Önnek, hogy a „mondogatás” semmit sem ér. Kérem, legyen több ideje nagyobbik gyermeke számára! Elalvás előtt énekeljen neki, olvasson mesét, imádkozzanak együtt! Meglátja, hogy a testvérféltékenység csillapul, ha gyermeke megérzi, hogy ő is „egyetlenegy” az Önök számára. Jó, ha édesapja pedig érzékelteti vele, hogy ő már milyen okos és ügyes, megkérve őt, hogy édesanyjának segítsen annak a kis magatehetetlen apróságnak az ellátásában. „O, mily szép és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek!” - vall gyönyörűségesen a testvéri szeretet áldásairól Dávid király (Zsolt 133,1). És akinek több gyermeke van, vagy részt vesz a gyülekezet közösségi életében, az tudja, hogy valóban „csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor”. A testvérféltékenység, a rivalizálás mögött önző, irigy emberi természetünk kívánsága, hatalmi vágya húzódik meg. Ettől csak úgy szabadulhatunk meg, ha életünk Jézus Krisztusban újjá lesz. Az egyházban és egy (családi) házban is csak úgy lehet egység a testvérek között, ha mennyei Atyánk gyermekeiként élünk és az ő akaratát cselekedjük (vö. Mk 3,31-35). Kedves Aliz! Én kerülném a büntetést, szidást Zolikával szemben, hiszen ez még jobban elmélyítené magányát, szomorúságát, veszteségérzését. Ellenben agresszivitását csillapítani kell szerető megértéssel, határozottsággal. A gyermeknek joga van ahhoz, hogy megtudja, mi a jó, és mi a rossz. Ugyanakkor vegyék komolyan, hogy most nehéz helyzetben van, ezért halmozzák el figyelmükkel! Szüksége van szülei gyengédségére, hogy enyhüljön a szorongása! A krisztusi szeretet légköre áldottá teszi a keresztény családot (Kol 3,18-25). Az Úr adjon bölcsességet a neveléshez! ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szerkesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájárulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. HETI ÚTRAVALÓ Ma, ha az őhangját halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket... (Zsid 3,15) Hatvanad hetében az Útmutató reggeli igéi Isten örök beszédének az igét hallgatók közötti sorsáról szólnak, s ez nem sikertörténet. Ezért úgy készüljünk a böjtre igaz megtéréssel, hogy a süketségből eljussunk az ige meghallására és a gazdag gyümölcstermésre, megfogadva heti igénk felszólítását! A hitetlenség bűn, céltévesztés és kételkedés Isten szavában! „Figyeljük meg az ördög taktikáját. Csak a hívőket támadja. A pogányokat, hitetleneket és álkeresztyéneket miért is támadná, mikor úgyis az övéi?! De akinek igéje, hite és Szentlelke van, ahhoz nincs köze” - így tanít reformátorunk. A magvető példázata igehallgató emberekről szól, de csupán a hallgatás nem elég: meg is kell érteni, és meg is kell tartani a meghallott vagy olvasott üzenetet. A gazdag termés a megélt ige áldásait jelenti Urunk szerint: „Némelyik (igemag) pedig a jó földbe (szívbe) esett, és amikor felnövekedett, százszoros termést hozott. (...) Akinek van füle a hallásra, hallja!" (Lk 8,8) Isten igéjének öt sajátossága van: élő, ható, éles, elválaszt, megítél. „Csak Isten tiszta igéjénél tartsunk ki, amely azt mondja: ez helyes, ez meg helytelen” - írja Luther -, mert „neki kell majd számot adnunk” (Zsid 4,13). Ezért intette Mózes búcsúzásakor népét, mondván: .fiaitoknak pedig parancsoljátok meg, hogy tartsák meg, és teljesítsék ennek a törvénynek minden igéjét! Mert nem üres beszéd az számotokra, hanem életet jelent nektek” (5MÓZ 32,46-47) Vegyük nagyon komolyan vezérigénk sürgetését ma, mert Isten is megteheti ezt: „Én azonban megkeményítem a fáraó szívét...(...) A fáraó szíve azonban kemény maradt... ” (2MÓZ 7,3.13) Újszövetségi negatív példánkban a saját hazájában botránkoztak meg Jézus igehirdetésén, s ő „csodálkozott is hitetlenségükön” (Mk 6,6). De van követendő példa is: a jó ember jó szívéből jót hoz elő, mert „aki hozzám jön, hallja beszédeimet, és azok szerint cselekszik” (Lk 6,47), életét a kőszikla Jézusra alapozza, és nem pusztul el! A mag Isten örök igéje, Jézus a testté lett Ige és a világ világossága. Ő kéri:.....higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiai legyetek! (...) ...mégsem hittek benne..." (Jn 12,36.37) Ma is aktuális Ézsaiás kérdése: „Ki hitte volna el, amit hallottunk..." a félreismert szolgáról? (Ézs 53,1) A mennyek országának titkairól példázatokban beszélt Jézus a sokaságnak. Mint a mustármagból kinőtt cserje, a kicsiny kezdetből az ige által kiteljesedik az Isten országa. A kovász itt kivételesen nem a gonoszt jelképezi, hanem a növekedést segíti, megkeleszti a kenyeret. „A világ kezdete óta rejtett dolgokat jelentek ki...”- mondja Urunk (Mt 13,35). A mi dolgunk csak az, hogy ne vessük meg az ő szavát, a Szent Biblia igéit! Nekünk - akik az ige egyházának tagjai vagyunk, nevünkben hordozzuk a jó hírt, és valljuk a reformáció felfedezését: „Egyedül a Szentírás!” - különösképp drága ajándék Isten örök evangéliuma. „Van örök kincsünk (...)/ Az Isten szent igéje (...)/ S nincs, aki el ne nyerhetné / E kincset: szent igédet.” (EÉ 286,1.7) ■ Garai András Országos evangélikus bábjátékverseny Kedves Lelkészek, Hitoktatók! Negyedik alkalommal rendezzük meg az országos bábjátékversenyt március 12-én, szombaton. A jó hangulatú, kreatív képességeket és fantáziát megmozgató eseményre szeretettel várjuk csoportok jelentkezését, de nézőket is szívesen fogadunk. Komoly szakmai zsűrink van, de e komolyság nem szigort, hanem szakképzettséget és felkészültséget jelent, amely sok-sok segítő szándékkal párosul. Az idei versenyfeladat 1Móz 1-11-ből egy szabadon választott történet előadása saját kézzel készített bábokkal, legfeljebb 15 percnyi időtartamban. Jelentkezési határidő: február 18., péntek. A jelentkezni szándékozók figyelmébe ajánljuk a Bábjátékos Egyesület által szervezett templomi bábjátékos vetélkedőt is, amelyre február 19-én kerül sor. Ez egy felekezetközi alkalom, s a részvétel egyetlen feltétele, hogy a gyermekek bibliai tárgyú történetet adjanak elő. Minden versenyző csoportnak szakmai segítséget nyújtanak a felkészüléshez. Örömmel várjuk alkalmunkra a gyülekezeti, iskolai csoportokat akár nézőként, akár résztvevőként! Nevezni a jelentkezési lap kitöltésével lehet. Mády Erzsébet gyermekreferens Tel.: 1/486-3542 »
