Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-16 / 42. szám

IO 2005. október 16. KRÓNIKA 'Evangélikus Élet^ Egy politikus, történettudós, felügyelő emlékezete Nyolcvan éve hunyt el Zsilinszky Mihály Családi neve jól ismert: a később mártírhalált halt Bajcsy-Zsilinszky Endre nagybátyja volt. Ám személye és munkássága jelenünkben nincs a köztudatban. Zsilinszky Mihály 1838. május i-jén született Békéscsabán. Elemi iskolába Békéscsa­bán és Orosházán, gimnáziumba pedig Szarvason járt. Iskolái - a hozzájuk fűződő he­lyi és egyházi hagyományokkal - jó hátteret adtak indulásához. r858-ban a pesti protes­táns teológiai akadémiára iratkozott be. Vele egy időben ott folytatta tanulmányait Gydiy Vilmos és Thaly Kálmán is. 1860-ban külföldön gyarapította ismereteit: egy félévet a hallei, egy félévet pedig a berlini egyetemen töltött, továbbá Németország és Svájc több egyetemét is látogatta. Hazatérve a szarvasi főgimnázium tanára lett. Több tankönyvet írt, ezáltal is segítve egyházunk oktató-nevelő munkáját. Állásáról néhány év elteltével 1874-ben lemondott, de a vármegyei és az egyházi életben továbbra is részt vett. Politikus volt. 1875-ben Gyomán képviselővé választották. Két ciklusban ezt a kerü­letet, kettőben pedig Békéscsabát képviselte az Országgyűlésben. 1889-ben Csong- rád, 1892-ben pedig Zólyom vármegye főispánja lett. 1895. február 20-án államtitká­ri kinevezést kapott a vallás- és közoktatásügyi minisztériumba. Pedagógiai és politi­kai tapasztalatait minisztériumi munkája során is jól hasznosította. A Tisza-kor- mány bukásakor, 1905-ben mondott le minisztériumi állásáról, de 1896 és 1904 kö­zött, majd 1910-től ismét képviselőséget vállalt. Történettudós volt. A Magyar Tudományos Akadémia már 1878-ban levelező tagjává választotta: székét A nagy emberek szerepe a történelemben címet viselő értekezésével fog­lalta el. 1899-ben a testület rendes tagja lett. 1903 és 1909 között a Magyar Történelmi Társulat alelnöke volt. Tudományos munkásságát elismerve 1896-ban a kolozsvári egyetem bölcsészeti, 1909-ben pedig a genfi egyetem teológiai díszdoktorrá avatta. A Luther Társaság és a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság vezető tagja volt. Néhány fontosabb, egyházunkhoz kapcsolódó műve: Szarvas város történelme és jelen vi­szonyai (Pest, 1872), Békésmegyei oklevéltár (Haan Lajossal, Budapest, 1877; Haan Lajos, a szintén történettudós békéscsabai lelkész Zsilinszky apósa volt), A magyar országgyűlések vallásügyi tárgyalásai (I—IV. kötet, Budapest, 1880-1897), Csongráávármegye története (I—III. kötet, Budapest, 1897-1900), Az 1848-iki vallásügyi te. története (Budapest, 1908). Külön említjük meg A magyarhoni protestáns egyház története című nyolcszáz oldalas művet, amely Zsilinszky Mihály szerkesztésében, Farkas József, Kovács Sándor és Pokoly József közreműködésével jelent meg „a művelt közönség számára” (Budapest, 1907). Zsi­linszky írta meg az anyag 1608 és 1711 közötti részét. E nagy formátumú, alapos könyv - a szükséges fenntartásokkal és kritikával - ma is jól használható. Felügyeld volt. Tevékenyen részt vett egyházunk életében. Előbb a tekintélyes békés­csabai egyházközségnek, ezután a békési, majd az arad-békési egyházmegyének, 1898-tól 1911-ig pedig a bányai egyházkerületnek volt a felügyelője. Zsilinszky 1925. október 6-án Budapesten hunyt el. Művei egy része ma is segítsé­get adhat a történettudománynak és ezen belül az egyháztörténetnek. A tudósnak ki­járó tisztelettel emlékezünk meg róla. ■ B.B. hbeciLs__________________________________________________________________ Országos protestáns napok Missziói és evangelizációs est október 16-án 16 órakor a móri református templomban „Menj és nézd meg, hogy jól vannak-e testvéreid...” (iMóz 37,14) Igét hirdet Révész Árpád baptista lelkész; előadást tart Szeverényi János evangélikus országos missziói lel­kész. Kerekasztal-beszélgetést folytat Péntek László református, Bencze András evangélikus, Száraz László római katolikus és ár. Mészáros Kálmán baptista lelkész. Moderátor: dr. Bóna Zoltán, a MEÖT főtitkára. Közreműködnek a Csajági Refor­mátus Iskola növendékei, a bakonycsernyei evangélikus énekkar, a Jerikó refor­mátus fúvósegyüttes és Pdzmándi Melinda. Az est házigazdái P. Tóth István, dr. He­cker Frigyes és P. Tóthné Szakács Zita lelkészek. HIRDETÉS A Határon túli testvéreinkért jótékonysági koncertek sorozatában Bálint Eszter oboa­estjét hallhatjuk október 23-án 17 órai kezdettel a pestszentlőrinci evangélikus templomban. Közreműködnek: Bálint Nóra - fuvola, Bálint Ááám - klarinét, Bálint József- kla­rinét, Bálint Ágnes - orgona. Igét hirdet Bálintné Varsányi Vilma. A belépés díjtalan, a határon túli árvízkárosultak javára önkéntes adományokat gyűjtünk. A koncert helyszíne: Budapest XVIII. kér., Kossuth tér 3. Megközelíthető a 3-as metró Határ úti állomásától az 50-es villamossal (a 12. megállónál kell leszállni). ISTENTISZTELETI REND / 2005. október 16. Szentháromság ünnepe után 21. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Ef 6,10-18. Alapige: Mk 9,14-29. Énekek: 438., 45r. 1., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bence Imre; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. (Tamás-mise) Dr. Fabiny Tamás; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. (úrv.) Havasi Kálmán; 11., Modori u. 6. de. 3/411. Sztojanovics András: Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Fodor Viktor; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. (összegyülekezés napja) Bartha István; du. 5. (vespera) Donáth László: Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. (őszi hálaadó) Bálintné Varsányi Vilma; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Mónika; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Cselovszky Ferenc; de. 11. (úrv.) Zászkaliczky Péter; du. 6. Gerőfi Gyuláné; VII., Városligeti fasor 17. de. n. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. (úrv.) Kertész Géza; Vili., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; Vili., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; Vili., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél n. Smidéliusz András; Kerepesi út 69. de. 8. Tamásy Tamás: Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Balicza Iván; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Bácskai Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. (úrv.) Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. (családi) Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János: Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út »46. de. 9. Kosa László; Rákosliget, XVII., Gőzön Gy. u. de. 11. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (református templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel: Csepel, XXI., Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza; Budakeszi (református templom) de. fél 9. Zsugyel Kornél. - „ _ ■ Összeállítottá: Boda Zsuzsa Luther mellett a reformáció szolgálatában Négyszázötven éve halt meg Justus Jonas ► A házasságkötés egy-egy ember életének meghatározó eseményei közé tar­tozik, és az utókor az életút befejezését - mikéntjét és időpontját - is szá­mon szokta tartani. Justus Jonas úgy szerepel az egyháztörténetben, mint - Johannes Bugenhagen mellett - Luther legjobb barátja és munkatársa. Ezt mi sem igazolja jobban, mint hogy a reformátor házasságkötésekor, 1525. júni­us 13-án Wittenbergben ő volt a tanúja, és hogy ugyancsak ott találjuk őt Lu­ther halálos ágya mellett 1546. február 18-án Eislebenben. Justus Jonas (Jadocus Koch) tíz évvel fiata­labb volt Luthernél, 1493. június 5-én született Nordhausenben. Miként Lu­ther, először ő is jogot tanult Erfurtban, s a türingiai humanista kör tagjaként igen nagyra becsülte Rotterdami Erasmust, akit személyesen is felkeresett Bázel­ben. 1518-ban az egyházjog professzora lett Erfurtban, majd egy évvel később, huszonhat (!) évesen már az egyetem rektora. Luther hatására pályát változtatott, az egyházjog művelését félbehagyva teoló­giával kezdett el foglalkozni. Witten- bergbe való meghívását követően (1521) Luther szoros munkatársi köréhez tar­tozott. A wittenbergi vártemplom pré­postja lett, e mellett pedig Lutherrel kar­öltve a teológia professzoraként is mű­ködött az egyetemen. Aktívan bekap­csolódott a szászországi canonica visita- tiókba - egyházlátogatásokba -, ame­lyek során sok helyütt sikerült teret hó­dítani a reformáció tanainak. Elkísérte Luthert Wormsba (1521), Marburgba (1529) , Schmalkaldenbe (1537), és részt vett az augsburgi birodalmi gyűlésen is (1530) . Közreműködött a Biblia német nyelvre való fordításában. Idővel igazi barátság szövődött közte és a reformá­tor között, egyházjogi kérdésekben ő volt Luther tanácsadója. 1541-ben meghívást kapott Haliéba, ahol a város reformátora lett; 1544-ben szuperintendenssé választották, a kitört schmalkaldeni háború miatt azonban 1546-ban távoznia kellett. Mozgalmas évek következtek: Hildesheim, Jena, majd 1551-ben udvari papként Cöburg várában találjuk. 1552-ben Regensburg- ba került, ahol részt vett a protestáns egyház megszervezésében. Élete utolsó három évét - újra szuperintendensként - Eisfeldben töltötte, itt is hunyt el 1555. október 9-én. Justus Jónást méltán említik a refor­máció nagyjai között. Számos vitairat szerzője, emellett fáradhatatlanul fordí­totta németre Luther és Melanchthon latin nyelvű műveit, és kommentárt írt az Apostolok cselekedeteihez és az Ágostai hit­valláshoz. Befejezésül álljon itt egy bibliai idézet, amelyről Luther halálakor prédikált az eislebeni Szent András-templomban: „Nem szeretnénk, testvéreink, ha tudatlanok lennétek az elhunytak felől, és szomorodná­tok, mint a többiek, akiknek nincs reménysé­gük. Mert ha hisszük, hogy Jézus meghalt és feltámadt, az is bizonyos, hogy Isten az elhuny­takat is előhozza Jézus által, vele együtt.” (iThessz 4,13-14) ■ Blázy Árpád Carpe Deum! Paks mellett van egy kis település, Cse­resznyés. Ide indultak el egy októberi szombat reggelen családos napra a pak­si evangélikusok. „Vajon hányán le­szünk?" - tettem fel a kérdést. „Azt nem lehet tudni, de az biztos, hogy ha keve­sen, akkor pörkölt lesz az ebéd, ha so­kan, akkor bográcsgulyás” - hangzott a humoros válasz. Hát már most eláru­lom: bográcsgulyást ettünk! A lelkész házaspár és sok-sok agilis­nak mondható gyülekezeti tag lelkese­dése meghozta a gyümölcsét, a fölmál- házott személyautók meg a temérdek fi­nomságot, péksüteményt, gyümölcsöt, a kiváló borokat. Szóval mindent, mi szem-szájnak ingere és egy családi nap kelléke. Az udvar pezsgett a játéktól. Került elő labda, pingpongasztal,- kötél a- kö­télhúzáshoz. A sarokban fölállított kat­lan mellett Kiss Miklós presbiter szor­goskodott, míg az asztalnál vidám asszonyok hámozták a krumplit, pu­colták a répát. Egyszóval elindult, ké­szült, zajlott a családi nap. Érdeklődé­semre Lilla, Szabó Vilmos lelkész felesége elmondta, hogy már hagyománnyá vált ez az őszi összejövetel itt a régi tanyasi iskola területén. A nagy szabad terület, a félig erdős, félig rétszerű környezet kiválóan alkalmas a többgyermekes családok számára is a kikapcsolódásra. A program is laza. Csupán áhítat és egy rövid előadás, amelyre behívják az ér­deklődőket, egyébként a fő cél, hogy játsszanak, beszélgessenek. De. nehogy kihagyjam: azért van egy nagyon szigo­rúan betartatott programpont, amelyre nem a lelkész hívja az önfeledten szó­rakozó családokat, hanem maga a bog­rácsból felszálló illat. A kezdőáhítatban Győri János Sámuelné iKor 12 alapján beszélt a családok, az egymás mellett élő nemzedékek, a gyü­lekezet egységéről. A délelőtti előadást e sorok írója tartotta az ismert latin szó­lás, a „Carpe diem!” („Ragadd meg a na­pot!”) megváltoztatásával; „Carpe De­um!” Ragadd meg Istent! Ragadd meg az alkalmat! A gyerekek Katz Ferencné pedagógus vezetésével egy jézusi példázatot drama­tizáltak és adtak elő mindnyájunk örö­mére. A paksi gyülekezet lelkésze, Szabó Vilmos igemagyarázatában Lk 22 alap­ján szólt a Gecsemáné-kertben tusakodó Jézus Krisztus körül szolgáló angyalok­ról, valamint azokról a küldöttekről, akik gyermekeink, családjaink fölött őr­ködnek. Vigyáznunk kell, mert a bánat, a keserűség nemcsak az akkori tanítvá­nyokra, de a ma gyülekezetére is álmot boríthat. A derű, a vidámság szőtte át ezt a há­romgenerációs családi napot, mely éb­ren lévő közösségről tanúskodott. ■ Győri János Sámuel A Revisz „emlékkönyvéből” Harminckét fiatal érkezett a sepsi­szentgyörgyi, brassói, tatrangi, zajzo- ni, négyfalusi, székelyzsombori és halmágyi evangélikus egyházközség ifjúsági csoportjainak tagjaiból a július ii. és 17. között a Romániai Evangéli­kus Ifjúsági Szervezet (Revisz) által megrendezett hagyományos országos ifjúsági táborba. Ebben az évben a bál­ványosfürdői Bálványos Gyöngye - Keresztény Turisztikai Központ adott helyet a találkozó résztvevőinek. A tá­bor témája az imádság mint az Istennel való kapcsolattartás legfőbb eszköze volt. E témában Raduch Zsolt brassói evangélikus lelkész, Raduch Réka, a Re­visz alelnöke, Gergely Nándor teológus­hallgató, illetve e sorok írója tartott előadást. A közös imádsággal kezdett és zárt napok mozgalmas programja is a tábor témájának volt alárendelve: a fiatalok az előadások után kis csoportokban be­szélték meg az előadáson elhangzotta­kat, illetve az ezzel kapcsolatos kérdése­ket. Az esős idő elmúltával két kirándu­láson vettek részt. Csütörtökön a torjai büdösbarlangot látogatták meg, és egy imádság erejéig megálltak az erdőben található Mária-oltámál is. Pénteken a bálványosi vár romjait keresték fel, majd hosszú sétát tettek a hegyoldalon, össze­gyűjtve a hagyományos záró tábortűz- höz szükséges fát. A tábor egyszerre legszomorúbb és legfelemelőbb pillanata a táborzáró ifjú­sági istentisztelet volt, amelyen Zelenák József, a Brassói Egyházmegye esperese, a Revisz elnöke hirdette az igét. A kézdi- vásárhelyi kis evangélikus templomban felcsendülő utolsó ének egyszerre hir­dette Isten nagyságát és kegyelmét, illet­ve a búcsúzás fájdalmát. Mégis, minden­ki azzal a hittel és abban bízva utazott haza, hogy az újbóli találkozás reménye erősebb, mint az elválás miatt érzett szo­morúság. ■ Hankó Szilamér lelkészjelölt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents