Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-10-16 / 42. szám

MOZAIK 2005. október 16. 11 "Evangélikus Éltó Spanyolnátha és madárinfluenza Az emberiség történelme során mindig gondoskodott arról, hogy saját magát pusztítsa, pedig enélkül is voltak szép számmal olyan kórokozók, melyek megtizedelték a lakosságot. Elég csak a középkori pestisjárványokra vagy az 1917-18-as spanyolnáthára gondolnunk. Ez utóbbit egy vírus okozta, melynek vizsgálata számunkra lehetetlen, hiszen a 20. század elején még nem voltak meg a vírus tárolásához szükséges eszközök. Egy amerikai lap, a Wall Street Journal szá­molt be arról, hogy egy kutatócsoport­nak kilencévi munkával sikerült kimu­tatni és „újraéleszteni” ezt a vírust a ko­rabeli maradványokból. Legnagyobb megdöbbenésükre azt tapasztalták a ví­rus vizsgálata során, hogy ez egy külö­nösen gyorsan pusztító madárvírus, mely a normál madárvírusoktól több szempontból is eltér. Ezek az eltérések azok, melyekkel a vírus az emberhez al­kalmazkodott. Az embert érintő nagyobb influenza- járványok kórokozói, valamint a madár­influenzáért felelős altípusok rokonság­ban vannak egymással, és egyaránt az „A”, azaz a kiterjedt járványokat okozó csoportba tartoznak. A madárinfluenza elsősorban a szárnyasok súlyos, rendkí­vül fertőző megbetegedése. A háziszár­nyasok általában mentesek a madárinf- luenza-vírusoktól, míg a vadon élő ma­darak egy része - például a költöző vízi­szárnyasok, kacsák, libák - e vírusok ál­landó hordozóinak tekinthetők. Tőlük a háziszámyasok, sőt más állatok is meg­kaphatják a betegséget, rendszerint a fertőzött madarakkal való közvetlen érintkezés útján. A vadon élő víziszár­nyasok leggyakrabban tünetmentesen hordozhatják, de a bélsarukkal a kör­nyezetükbe üríthetik a vírust. A házi­szárnyasok a legérzékenyebbek a ma- dárinfluenza-fertőzésre. Az elmúlt évek tapasztalatai rámu­tattak arra, hogy jóllehet a madárinflu­enza alapvetően a szárnyasok betegsé­ge, a vírus nagyon ritkán, különleges körülmények között az embert is meg- betegítheti. A szárnyasokat tizedelő „A” típusú influenzavírusok csoportjá­ba tartozó tizenötféle törzs közül a H5N1 az egyetlen, amely az embernél is súlyos betegséget és halálozást okoz­hat. Emberben a fertőzés többnyire az enyhe kötőhártya-gyulladástól kezdve a súlyos, néhány esetben akár halálos kimenetelű megbetegedésig terjedő formában jelentkezhet. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ÜZENET AZ ARARÁTRÓL Rovatgazda: Jerabek-Cserepes Csilla tájékoztatója szerint a Délkelet-Ázsiá- ban 2003 decemberében kezdődött, majd napjainkban már Kazahsztánig húzódó - embereket is érintő - madár- influenza-járvány nyilvántartott esetei­nek mindegyikében laboratóriumi vizs­gálatokkal igazolták a H5N1 altípus je­lenlétét. Ezekben a járványokban az emberi megbetegedések halálozási ará­nya igen magas volt, jóllehet a vírus em­berről emberre terjedő változatát nem mutatták ki. Utóbbi azt jelzi, hogy a szakemberek félelme - hogy ha a ma- dárinfluenza-vírus az emberi szerve­zetben találkozik egy emberről ember­re terjedni képes influenzavírussal, ak­kor genetikailag egy olyan új vírus ke­letkezik, amely pusztító világjárványt képes kiváltani - még nem igazolódott be. Ehhez ugyanis három feltételnek egyidejűleg kell teljesülnie. Szükség van egy olyan, emberről emberre terje­dő, új altípusú influenzavírusra, mely- lyel az emberek többsége még nem ta­lálkozott, így vele szemben részleges védettséggel sem rendelkezik. Elenged­hetetlen, hogy ez az új vírus képes le­gyen emberben szaporodni, megbete­gedést okozni, továbbá emberről em­berre továbbterjedni. Azt, hogy ez az új vírustörzs mikor, hol jelenik meg, és pontosan milyen lesz, ma még a szak­emberek sem tudják biztosan megjó­solni. A szakemberek félelmei miatt, illetve mert jelenleg sehol a világon nem áll rendelkezésre az emberek számára a madárinfluenza ellen védelmet adó, közforgalomban lévő oltóanyag, a WHO 2005 áprilisában a saját oltó­anyaggyártással rendelkező országok - köztük hazánk - rendelkezésére bocsá­tott egy olyan, laboratóriumban már módosított madárinfluenza-vírustör­zset, melyet Délkelet-Ázsiában izolál­tak. A WHO azzal a céllal adta át a vírus­törzset, hogy az érintett országok kidol­gozzák és teszteljék egy új vírusváltozat felhasználásával végezhető nagyüzemi vakcinagyártás módszertanát, technoló­giáját. Ennek segítségével egy esetleges világjárvány kezdetén a lehető legrövi­debb időn belül elkészíthető a megfelelő számú vakcina a valóban járványt oko­zó vírustörzzsel szemben. Hangsúlyozni kell, hogy a madárinf- luenza-vírusnak jelenleg nem létezik emberről emberre terjedő változata, a majdan kialakuló vírussal kapcsolatban a szakemberek most még csak találgat­hatnak. A számítások szerint egy Dél- Azsiából kiinduló járvány 3-6 hónap alatt érhet el Magyarországra. David Na- barro, az Egészségügyi Világszervezet influenzakoordinátora szerint megfele­lő óvintézkedések nélkül akár rémálom­má is válhat a betegség terjedése. Nabar- ro, hogy még jobban hangsúlyozza a helyzet komolyságát, korunk két nagy rémképének összevonásával jellemezte a várható járványt, amikor elmondta, hogy hatásait tekintve olyan lesz, mint a globális felmelegedés és az AIDS keresz­tezése, csak épp tízszer olyan gyorsan terjed majd. A WHO már szeptember közepén fel­szólította a nemzetközi közösséget, hogy készüljön fel egy világméretű ma- dárinfluenza-járványra. Eddig a 192 tag­országból mindössze negyven dolgo­zott ki elképzelést arról, hogy miként le­hetne gátat vetni az akár több millió em­beréletet követelő, világméretű vírus el­terjedésének. Magyarország a „felké­szült” országok közé tartozik; a védőol­tások gyártása folyamatban van, és állí­tólag elkészültek a tervek arra az esetre is, ha felbukkanna az emberről emberre terjedő vírus. Magyarországon szeptember 26-án, hétfőn próbálták ki először embereken a madárinfluenza elleni oltóanyagot. Az önkéntesek között ott volt Rácz Jenő egészségügyi miniszter és Bujdosó László országos tiszti főorvos is. Az ÁNTSZ közlése szerint Magyarországon elegen­dő kapacitás van akár tízmillió egység­nyi oltóanyag, azaz a teljes lakosság be­oltásához szükséges mennyiség legyár­tására. A folyamat elég időigényes lenne - csakúgy, mint a tízmillió oltás beadása is; ennek részleteit egy felkészülési terv tartalmazza. A lakosságot prioritási lis­ták alapján oltanák be, elsőként az egészségügyben dolgozókat és az időse­ket. Mivel a védőoltás nem lenne kötele­ző, valószínűleg olyanok is akadnának, akik nem élnének vele. ■ Benkovics Sándor Összeállítás az MTI, a Reuters hírügynökség és a Wall Street Journal értesülései alapján Eszelős lojalitás,gyilkos gyűlölet Június óta nagyot változott Anglia. Amivel addig csak fenyegettek, amit addig csak való­színűnek tartottak, az július hetedikén - és két héttel később majdnem ismét - bekövetkezett. Londont feldúlta, gyászba borította, és - mondjuk meg nyíltan - megrémítette az al- Kaida terrorakciója. A fővárost, a brit társa­dalmat nem csak a közel hetven gyanútlan, ár­tatlan ember értelmetlen lemészárlása, nem csak a számos életben maradt áldozat megnyo- morítása, nem csak a számtalan hozzátartozó életének feldúlása, nem csak a tömegközlekedés részleges megbénulása rázta meg. Amint egy rínikus közíró rámutatott: ha London éveken át viselni tudta a Luftwaffe bombázását, akkor négy öngyilkos merénylő terrorakciója sem fog­ja térdre kényszeríteni. Csakhogy most nem hősies tűrésről, nem egy ellenséges hatalom súlyos áldozatok árán való legyőzéséről van szó. Már a hírhedt „9/11" - a New York és Washington elleni terrorakci­ók - másnapján is látszott, hogy a terror ellen körülbelül akkora sikerrel lehet háborút viselni, mint egy árnyékba szöget verni. A védekezést sok minden gátolja. Az ellen­ségnek nincs hátországa, amelyet meg lehet bé­nítani, nincs szervezett hadserege, amelyet le le­het győzni, és főleg - bármilyen jelszavakat hangoztat - nincs világos, jól körvonalazott és legalább a saját szempontjából nézve logikus célja. Ahány hitszónok, ahány véresszájú nyi­latkozat, annyiféle érv, magyarázat, követelés. Akár helyes volt a Szaddám Húszéin ellen viselt háború, akár nem, a gyilkos merényletek javában folytak már, amikor lrakot még csak az ENSZ kérlelte, hogy ne fegyverkezzen. A délszláv háborúban a külföldi beavatkozás a muzulmánok javát szolgálta. Az öbölháború egy muzulmán, arab lakosságú ország felsza­badításáért folyt. Ha Tony Blair kormánya minden fenyegetést ki akar védeni, akkor nem­csak Irakból kell kivonnia a brit haderőt (erre előbb-utóbb úgyis sor kerül), hanem át kell alakítania a brit társadalmat olyanná, ami­lyenné e társadalom muzulmán tagjainak is csak elenyésző kisebbsége akarj a formálni. A londoni Big Ben - még nem ütött? De nemcsak az nehezíti meg a védekezést, hogy az ellenség kitapinthatatlan és kiszá­míthatatlan, hogy nincs reális célja és való­színűleg még csak központi irányítása sem. A társadalom szempontjából - beleértve a mu­zulmán vallású britek többségét is - a leg­ijesztőbb a terroristák teljes szakítása min­dennel, amibe beleszülettek, vagy azokkal a körülményekkel, amelyek közé a szüleik révén kerültek egy jobb vagy békésebb élet reményé­ben gyerekkorukban. Mindannak a teljes ta­gadása, amit ez a társadalom jelent, és amit mindeddig nyújtott nekik. Az az eszelős loja­litás, amelyet egy sokarcú eszme legkegyetle­nebb változata iránt éreznek, az a vakbuzga­lom, amellyel magukhoz ölelik a halált, és ta­gadják az életet. Az a meggyőződés, hogy használ valakinek, ha válogatás nélkül so­kaknak ártanak, és hogy létezik valahol egy mérhetetlen jóság és bölcsesség, amely megju­talmazza őket egy saját életük feláldozásával elkövetett rémtettért. Nincs szánalmasabb és félelmetesebb ember annál, akit istene gyűlö­letre kényszerít. Tony Blair júliusi beszédében megállapítot­ta, hogy ebből a szellemi zsákutcából csak meggyőzéssel, józan érvekkel lehet kivezetni a fogékony lelkű fiatal embereket, akik hamis próféták áldozatai. Sajnos ennek sikerét vala­melyest kétségbe vonják Jonathan Swift borús szavai: „Senkit sem lehet józan érvekkel eltán­torítani attól, amiről nem józan érvek győzték meg.” London, Anglia, a világ még sokat fog gyászolni. ■ Pátkai Róbert (Angliai Magyar Tükör) EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Százéves lakótársat köszöntöttünk Szokatlanul sokan gyűltek össze szeptember 16-án délelőtt az alberti szeretetotthon aulájában. Ünnep volt ez a nap, hiszen az otthon hatvanhárom éves fennállása óta Bé­res Károlyné Majdányi Erzsébet az első, aki a lakók közül megérte a 100. születésnapját. Úgy érezzük, hogy Erzsi nénit a jó Isten a tenyerén hordta. A háborúkkal, forradal­makkal és sok-sok nyomorúsággal megrakott 20. századból Erzsi néni tiszta tudattal, pontosan működő memóriával és egyenes derékkal került ki. Pedig a sors nem ké­nyeztette el őt. Férjével közösen megművelt kertjük és földjük terményeit és a tejjel te­li, ötvenliteres kannákat a hátán cipelve, a hajnali vonattal szállította Budapestre, a Le­hel téri piacra. Hosszú évekig tartott ez a megerőltető munka, mígnem minden föld­jük bekerült a termelőszövetkezetbe. A nehéz fizikai munka, a férje és két nagy fia el­vesztése miatt érzett fájdalom, valamint a sok megpróbáltatás nem Toppantotta össze őt, inkább megacélozta a lelkét. Mint mondta: fiatal korában sohasem érzett fáradtsá­got. De még má is segítség nélkül, csupán botjával közlekedik az otthon folyosóin. Si­ma, ránctalan, rózsaszínű arccal, vidám tekintettel néz ránk, amikor beszélgetünk. Az otthon lakói félkörben ülve egy-egy alkalomhoz illő verssel vagy versszakkal kö­szöntötték. Zentai Károly lakótársunk megható szavakkal, mindnyájunk nevében adta át a csodaszép virágcsokrot. Szép ünnepi beszédet mondott Szmolár Attila, az otthon igaz­gató lelkésze. Az ünnepséget a város polgármesterének kedves, közvetlen szavai zárták. Mindnyájunk kívánságaként kérjük a jó Istent, hogy Erzsi néni jó egészségben még sokáig köztünk maradhasson! Barth Györgyné (Alberti) Elment egy csupa szív ember Az ember életében - valamennyien így vagyunk ezzel - vannak olyan nem várt ese­mények, történetek, amelyek egy bizonyos belső kényszer hatására gondolatainak azonnali megfogalmazására és kimondására késztetik. Ez történt velem, amikor elju­tott hozzám a szomorú hír, hogy felügyelőnk, Vörös Gyula augusztus 31-én elhunyt. Néhány másodperces csend után mondtam, hogy Gyula csupa szív ember volt. A felejthetetlen végtisztesség szeptember 6-án Nemesvámoson volt. (...) Még ma is nehezen tudjuk elképzelni, hogy az Érdi Evangélikus Egyházközség felügyelője eltávozott közülünk. A lelkét visszaadta teremtő Urának, de a szívét itt hagyta szere­tett egyházának, a gyülekezetnek. Hiszen a szíwel-lélekkel végzett, eredményes munkájának az eredményeit ma is látjuk. (...) Huszti László (Érd) Hagyomány, születésnap, jubileum Az idén ötödször vetélkedtek egymással Mencshely, Nagyvázsony, Szentantalfa és Zánka evangélikus hittanosai. A jubileumi megmérettetésre a bakonycsemyei evan­gélikus gyerekek is meghívást kaptak. Az öt gyülekezet lelkipásztora, valamint Né­meth Szabolcs segédlelkész és a szentantalfai házigazdák lelkesen készültek erre az al­kalomra, ahol is mintegy negyven gyermek adott számot bibliaismeretéről, ügyessé­géről, leleményességéről. (...) Az első helyezettek ebben az évben Mencshely hittanosai lettek. Nyereményként vándordíját kaptak: egy sziklára épülő házikót, amely öt éven keresztül egy emelettel lesz magasabb, az emeletekre pedig a győztes csapat neve kerül majd. (...) Szeptem­ber 10-én a Nivegy-völgyi kis faluban a hittanvetélkedő minden résztvevője - gyer­mek és felnőtt egyaránt - egy közös bizonyságtételnek volt részese, amelyről lelket gazdagító élményekkel térhetett haza. Nagy Lászlóné (Mencshely) Hiányzik a falinaptár Tisztelt Szerkesztőség! Négy éve költöztem haza a szülőfalumba a férjem halála után. A régi lakóhelyünkön református szomszédaink voltak, náluk mindenhol volt szép falinaptár. Itthon katolikus szomszédaim vannak, náluk is van katolikus falinaptár. Hiányolom, hogy nekünk, evangélikusoknak viszont nincsen falinaptárunk. 1997- ben volt igazán nagyon szép, jó minőségű papíron, de azóta sincsen. Azt még ma is őrzöm. Amit az utóbbi években láttam Várpalotán, az közel sem olyan szép, mint a ’97-es, rajta a Luther-rózsával. Ilyeneket kellene készíteni. Itt Lajoskomáromban egyáltalán nincs falinaptár. A másikat eddig még megvettem, de nem valószínű, hogy ezután is megveszem, mert hiányolom belőle a szép vallásos elbeszéléseket. A ’97-es falinaptárt lefénymásoltattam, elküldöm, szeretném, ha megint ilyeneket készíttetnének, hogy ha valaki belép a lakásunkba, mindjárt lássa, hogy itt evangéli­kus család lakik. Hittestvéri köszöntéssel: Szántó Jánosné (Lajoskomárom) Köszönjük olvasónk észrevételét! Kérésére egy-két héten belül visszatérünk lapunk hasábjain. Kendeh K. Péter, a Luther Kiadó igazgatója A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beérkezett leveleket rövidített és szerkesztett formában közölje. A levelek teljes terjedelmükben, szerkesztetlenül lapunk internetes kiadásában olvashatók (www.evelet.hu). ilRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ Leljünk örömöt a kapcsolatunkban! Előadás-sorozat 2005 őszén, hétfő esténként 18 órakor a Ráday Kollégium dísz­termében (Budapest IX., Ráday u. 28.). (A tavasszal elhangzott Párkapcsolati ábécé című sorozat folytatása.) Előadók: dr. Pálhegyi Ferenc, dr. Tolnay Lajos, Fűtő Róbert. Október 17. Leljünk örömöt egymás felfedezésében! Október 24. Leljünk örömöt a beszélgetésben! November 7. Leljünk örömöt Isten megismerésében! (F. R.) November 14. Leljünk örömöt a testi kapcsolatban! (T. L.) November 21. Leljünk örömöt a gyermekvárásban! (T. L.) November 28. Leljünk örömöt a konfliktuskezelésben! December 5. Leljünk örömöt a megbocsátásban! Az előadásokat versek és zeneszámok egészítik ki jeles művészek tolmácsolásá­ban. Belépőjegy nincs. Adományokat elfogadunk a Bibliai Házassággondozó Szolgálat javára. AZ EVÉLET JUBILEUMI KÜLÖNSZÁMA LETÖLTHETŐ **"«ft»' j a www.evelet.hu OLDALRÓL °

Next

/
Thumbnails
Contents