Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-16 / 42. szám
2 2005- október 16. FORRÁS ‘Evangélikus Elet_!> ÉLŐ VÍZ Intolerancia Idős néni tipeg át a zebrán a zöld jelzésnél. Kezében bot és megpakolt bevásárlószatyor. Nem siet - ő már rég nem siet sehova. Látszik, nehezére esnek már a léptek. De megy konokul, koncentrál a számára nehéz feladatra, az aszfaltos, sima úton való haladásra. Neki - úgy tűnik - már ez is kihívás. Az útra rákanyarodni készülő, milliókat érő, metálfé- nyezésű autó sofőrje azonban nem bírja cérnával, sok neki a pár másodpercnyi várakozás, amíg a néni átér előtte. Rádudál, s már ereszti is le az elektromos ablakot, hogy keresetlen szavakkal buzdítsa gyorsításra. A megfáradt nagymama ijedten kapja fel a fejét, összerezzen a felbőgő motor zajára, de mert lehet gyakorlata az ilyen helyzetekben, nem torpan meg, nem kezd el sietni, csak csóválja a fejét, és továbbhalad. A hatalmas autó meg csikorgó gumikkal száguld át a gyalogátkelőn mögötte, s pillanatok alatt eltűnik a forgalomban. Tulajdonképpen nem történt semmi. A vihogó vezető és társai talán jó heccnek tartották, hogy „megtanították”a néninek: nekik bizony elsőbbségük van, jár az előjog, hiszen nagy és drága autóval közlekednek. Igaz, közben „elfelejtettek” valamit. Emberségesen bánni, együtt érezni a gyengébbe^ elesettel, aki akár az ő nagymamájuk is lehetne. Laboratóriumi vizsgálatra várnak a rendelőben a türelmetlen páciensek. Vannak, akik már jócskán nyitás előtt megérkeztek, hogy elsőként kerüljenek sorra; többnyire idősek, akik megszokták a korai kelést, s reggelente nem kell gyerekről, munkába induló családtagról gondoskodniuk. Megelőzték a munkába indulókat, a gyermeket iskolába kísérőket és a hatalmas pocakja terhét hordozó, nehezen mozgó kismamát. Aki így a sor végére kerül, s arcán szelíd mosollyal hárítja el az előre invitálást. Tudja, sokan nem néznék jó szemmel, ha a sor elejére kerülne. S amikor mégis rászánja magát, tényleg megszólal egy hang:- Miért nem várja ki a sorát?! Én is tudtam ennyit állni, amikor terhes voltam! - mondja. - Csak ma már el vannak kényelmesedve a fiatalok - tesz még hozzá egy messzire mutató, sommás megjegyzést a házsártos nénike. S ami még szomorúbb: többen bólogatnak a szavára. Jóllehet akár igaza is lehetne. Ennyit valóban tud várni egy kismama is, viszont a zsörtölődő asz- szonyságnak sem telik sokba - és csupán néhány perccel később kerül sorra ha hozzásegíti a kedves fiatal- asszonyt, hogy ne fizikai megterheléssel kezdődjék számára (s közvetve magzata számára is) a nap, és mosolyogva, kevésbé fáradtan hagyhassa el a rendelőt. S akkor talán a néni sem vizsgázna le ilyen gyalázatosán megértésből, együttérzésből, segítőkészségből, szeretetből. Valószínűleg sokak számára ismerősek az ilyen hétköznapi jelenetek, hiszen gyakran megesnek. Pedig a békés társadalmi együttélés érdekében az efféle apró konfliktusok elkerüléséhez semmi másra nem lenne szükség, mint egy picike, egészen picike együttérzésre, türelemre. Amelynek még akkor is van értelme, ha nem szeretetből, csak érdekből vagy józan megfontolásból fakad. Ha az előjogokra várók, a veszekedősek, a türelmetlenek belátnák, hogy nem működhet jól egy közösség, ha az elesetteknek, kiszolgáltatottaknak, gyengéknek nem nyújt mindenki - személyesen és intézményesen egyaránt - segítő kezet. S ehhez még a sokszor sokak által istenített pénzre sincs szükség, csak egy csöppnyi egymás iránti szeretetre, amelyet mindenki megtanulhat. Hogy honnan? Kitől? A válasz - úgy gondolom - annyira nyilvánvaló, hogy szinte már szükségtelen is kimondani. Az azonban aligha vitatható, hogy példaadással, mintával nekünk, Jézus követőinek, keresztényeknek kell elöl járnunk! ■ Gyarmati Gábor LAPUNK A VILÁGHÁLÓN: www.evelet.hu I2g SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 21. VASÁRNAP - Mk 9,14-29 A néma lélek kiűzése Könyvesboltban járva nagy ívben elkerülöm az ezoterikus művek polcait. Ha a tévében jól öltözött prédikátorok kezüket emberek fejére teszik, akik ettől ájul- tan zuhannak társaik karjába, rossz érzéssel másik csatornára kapcsolok. Ha guruk, sámánok vagy táltosok nyilatkoznak az újságban, lapozok. Ha tudom, hogy szent tárgyak mágikus erejéről fog folyni a beszélgetés, előre unatkozom. Valahogy taszít minden ilyesmi. Modern ember vagyok, nem hiszek a démonokban sem. Ebben a hitetlenségemben hiszek. Ezért nehéz elképzelnem Jézust, amint „ördögöt űz”. Örülök, hogy ebben az esetben'csak szóval. így mégis elfogadha- ’tóbb. De a gyerek, akire rászól, eszméletét veszti itt is. Ha hozzám mint keresztényhez odajönne valaki, hogy űzzem ki a gonosz lelket, biztos képtelen lennék rá. Nem tudom, van-e ilyen elvárás ma az emberekben Krisztus követőivel szemben. Bár láthatjuk, hogy a karizmatikus mozgalmak világszerte virágoznak... Akkora - és egyre növekvő - tömegeket mozgatnak meg, amekkoráról felvilágosult, reformált egyházainkban álmodni se lehet. Annyira azért mégsem érzem jól magam, hogy egy legyintéssel elintézzem: látványosság, cirkusz, hókuszpókusz. Mert érzem, hogy nálunk, reformált, „észalapú”, protestáns világunkban valami hiányzik. Valahogy úgy állok ott, ahogy a tanítványok egykor: akkor most, Mester, hogy is kellene ezt csinálni? Mi is a titka, mi a jó technika? Min múlik? Biztos a helyes retorikán, a határozott fellépésen, a jó szertartásrenden, a ruházaton, a struktúrán, a hierarchián. Ha már hinni képtelen vagyok. Legalább úgy közelítem meg a kérdést, mint Simon mágus: a lényeg a jó technika. Jézus válasza kijózanító. A tanítvány nem ölthet fehér köpenyt, nem állhat neki epilepsziásokon kuruzsolni, nem játszhat ördögűzőt. Olyan élmény ez, amilyenben nekünk, hitetlen hívőknek volt részünk egy Tamás-misén, Szegeden. A keresőknek rendezett alkalmon elhangzottak József Attila sorai: „Az Isten itt állt a hátam mögött / s én megkerültem érte a világot." Az átütő, látványos csodatechnikák keresésére Jézus válasza ennyi: .....semmivel sem űzhetó'ki, csak imádsággal.” Türelmetlenül tűri hitetlenségünket. Kijön a sodrából szerencsétlenkedésünk láttán. Ha már hinni és csodát tenni nem tudunk, legalább szólni tudjunk. Mini- málprogramot hirdet. Arra vegyük a bátorságot, hogy bizalommal megszólítsuk. Kérjük a csodát, a gyógyulást, amelyet hitetlenségünk miatt nem tudunk megtenni, elérni. A néma lélek számára a megszólalás jelenti a gyógyulást. Kommunikációba kezd. Véget ér elzártsága. Ez az elzártság veszélyes volt. Fenyegette a külvilágot, és magát is folyton életveszélybe sodorta. Tűzbe vetette és vízbe fojtotta áldozatát. A démoni azonban nem csak egyéneket sújt és sodor. Csoportokat is. A néma lélek, ha veszélyben érzi magát, pusztít kommunikáció helyett. Közösség is burkolózhat némaságba félelemből, nemtörődömségből. Ebből születnek a történelem legfeketébb lapjai: tűzbe veti, vízbe dobja. Máglyák és a pesti rakpart magányos vascipői. Szürke hétköznapokon csak tehetetlenül áll a közösség, és vitatkozik, mert segíteni nem tud vagy nem akar. Ez a mi tipikus állapotunk ma Európában. Vitatkozunk, és nem tesszük, amire lehetőség lenne. Ha a közösség tagjai már csak egymás kritizálásával foglalkoznak, hallatszanak ugyan még Oratio oecumenica A VASÁRNAP IGÉJE hangok, de csak a vita hangjai. A néma lélek uralkodik. Szavak nem hangzanak el, amelyek gyógyulást hozhatnának. Mintha az orvosok a beteg felett egymással vitáznának tettek helyett. Innentől cinizmus, félrevonulás, kiégettség, sértődöttség, tehetetlenséget leleplező, meddő vita uralja az életünket. Ebből a démoni rendszerből belülről nincs menekvés. Valamilyen külső segítség kell. A keresztény dogmatika egyik legérdekesebb konstrukciója a Háromság három személyének egysége. Isten, a Lélek űzi ki a démonokat, ahogyan a Biblia erről tanúságot tesz. Krisztusban a Lélek konkrétan, láthatóan működött. Hiszem: volt, amikor Jézus démonokat űzött ki. A Lélek pünkösd óta az anya- szentegyházban is jelen van - tanítjuk... ■ Szabó B. András Imádkozzunk! Szentietek Isten, szót adj, hogy szólhassunk. Hogy a némaság falai ledőlhessenek az emberek között. Hitet adj, hogy mozduljunk. Mozdulásunk gyógyulás legyen embertársaink számára. Életet adj, hiszen te az élet Lelke vagy. Ne engedd, hogy némaságunk és mozdulatlanságunk halálba dermedjen. Amen. Szerető mennyei Atyánk! Köszönjük neked a hit ajándékát, amely által teljes bizalommal állhatunk meg előtted. Köszönjük, hogy te magad teszel meg mindent ezért az ajándékért. Ha veszít fényéből, erejéből, te táplálod. Ha a kétség támadja, te újítod meg bennünk. Ha az élet terhei elfedik, te éleszted újjá. Hit és hitetlenség határán járva könyörgünk most is hozzád. Kérünk téged az önmagában és a teremtményekben bízó emberiségért. Te gátold meg az emberi nagyravá- gyás, a magabiztosság, az önzés pusztító erejét. Te adj új és új lehetőséget arra, hogy mind többen vegyék észre a világ kincsei mögött a te kincseket nyújtó kezedet. Figyelmeztess bennünket arra, hogy mindenünket ajándékba kaptuk tőled azért, hogy az ajándékozó és az egymás iránti szeretettel éljünk velük. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk azokért, akik életük terhei miatt nem tudnak rád mint szerető Atyjukra tekinteni. Könyörgünk azokért, akik megkeseredtek, akik az emberi bűn pusztítását rajtad kérik számon. Segíts a hitetlenség és kétség mélyében. Üresítsd meg azok lelkét, akikben reménytelen fájdalom, túlzott magabiztosság vagy harag uralkodik. Könyörgünk azokért is, akik életük terhei alatt is hozzád kiáltanak. Ne engedj senkit erején felül kísértetni. Kérünk, te adj erőt, hogy a hozzád kiáltok türelemmel és bizalommal tudják megtalálni a szabadulás útját, amelyet elkészítettél számukra! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk egyházadért. Te újítsd meg a hitben, a szeretetben és a reménységben. Ne engedd, hogy emberi kezeink eltakarják benne azt, amire te elhívtad. Add meg egyházadnak, hogy élettel telivé, hozzád vezetővé, sóvá és világossággá legyen mindenütt, ahol te összegyűjtötted és igéd hirdetőjévé tetted. Kérünk, tanítsd egyházadat és minden szolgálattal megbízott testvérünket a hozzád való hűségre, az érthető beszédre, a másik ember terhét hordozó szeretetre. Kérünk, bocsásd meg kegyelmesen egyházad bűneit, és ne engedd, hogy hamis tisztaságtudatból takargassa azokat, de azt se, hogy foglyává váljon a múltban vagy a jelenben elkövetett bűneinek. Mutasd meg újra és újra, hogy egyházadat azért hívod el, hogy benne új élet támadjon igéd és szentségeid által. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk saját gyülekezetünkért. Add, hogy közöttünk minden szó, minden tett, minden alkalom hozzád vigyen közelebb! Add, hogy mindazok, akik részt vállalnak gyülekezetünk életében, átérezzék, hogy a legkisebb dologgal is neked szolgálnak. Kérünk, add, hogy meg tudjuk becsülni mindenkiben a gyülekezetünkért végzett munkát, szolgálatot. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk magunkért. Te látod, ha megkopott a hitünk, vagy ha már túl természetesnek vesszük, hogy szerető Atyánknak szólíthatunk. Kérünk, ajándékozz meg újra és újra a hit elevenségével! Te látod, ha kétségeink támadnak, és erőtlenségeink erőt vesznek rajtunk. Te biztass újra és újra igéddel: erőd az erőtlenség által ér célhoz - a mi életünkben és üdvösségünkben is. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Köszönjük, Atyánk, hogy teljes bizalommal mondhattuk el neked kéréseinket. Hallgass meg bennünket Jézus Krisztus, a mi Urunk által. Ámen. Miért Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv a cím? VISSZASZÁMLÁLÁS 6. ► Előző számunkban már jeleztük, hogy a többek által „alternatív Agendaként” emlegetett kötet címe eltér az eddig megszokottól. A hosszú időn át érlelődött döntés magyarázatra szorul. Az, hogy nem csupán formális elhatározásról van szó, hanem a címnek komoly üzenete van, olvasóink számára az alábbi sorokból látható lesz. Istentiszteleti rendtartás - így nevezik református testvéreink. Szertartáskönyv - így a római katolikusok. Mi az elmúlt évszázadokban többnyire Agendának hívtuk. Az agenda szó azt jelenti: „teendők”. Amit a szolgálatot végzőnek tennie kell. 1963-ban jelent meg az az Agenda, amelyet Prőhle Károly neve fémjelez. Ennek a címében nem volt névelő, nem volt jelző, csak ennyi: Agenda. Teendők. Használatának elrendelése azonban a magyar evangélikusság egysége érdekében parancsszóval megtörtént. Ez volt - négy évtizeden át - a hazai lutheraniz- mus egyetlen elfogadott istentiszteleti és a liturgikus szolgálatot meghatározó könyve. Most új istentiszteleti rendtartás, szertartáskönyv avagy Agenda kerül a szolgálók és az egész egyház kezébe. Ha Agendának nevezzük, az azt az üzenetet hordozza, hogy ez kiváltja a jelenleg használatos Agendánkat. Mivel azonban - hosszú vita után - az a döntés született, hogy az eddigi Agenda és az új kötet használatára egyaránt lehetőség nyílik, kérdésessé vált, minek is nevezzük a kézbe kerülő új anyagot. Adott volt ez a megoldás: Új Agenda, egyszerre jelezve a folytonosságot és az újdonságot. De nem emellett döntöttünk. Sok más variáció után kristályosodott ki az immár végleges formula: Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv. Mi mindent rejt ez az elnevezés? A 2005 adventjére kezünkbe kerülő rendtartás evangélikus istentiszteleti formákat tartalmaz. Az itt található rendek teológiailag, biblikusság szempontjából, tradíciójukat tekintve evangélikusnak mondhatók. A cím előtt nincs határozott névelő, amely azt fejezné ki, hogy ez, csakis ez az evangélikus istentisztelet. Hitvallási irataink alapján valljuk, hogy az istentisztelet formája (adott esetben egységes formája) nem tartozik az egyház alapvető ismérvei közé, nem is érinthetetlen, megváltoztathatatlan, mindenáron kötelező. Felekezetűnkhöz tartozó testvéreink szerte a világon sokféle módon tartják az istentiszteletet (de természetesen sok a közös, a világ lutheraniz- musát együtt jellemző vonás is). Az új kötet készítői egyszerre kívántak az evangélikus világgyakorlatnak, az eddigi Agendának és az új kihívásoknak megfelelni. Ezért vallják, hogy az új rendek mindegyike evangélikus. Lehet másként is - evangélikus módon - istentiszteletet tartani, de a most kézbe adandó forma szellemiségében, lelkületében, formájában egyaránt a lutheri tradíciót viszi tovább, és a mi hitünk és kegyességünk megélésére alkalmas. Ahogy valljuk, hogy a „Prőhle-Agenda” mélyen lutheránus, úgy hisszük, hogy az azt követő új anyag is ilyen ihletésű és formálásé. Mindkettő alapján lehet igazi evangélikus istentiszteletet tartani. A Liturgiái és Agendaszerkesztő Bizottság tagjai úgy igyekeztek a pluralizmus világában az alternatívként bevezetendő rendeket összeállítani, hogy azok mégis az egységet munkálják - egy másikfajta rend még párhuzamosan fennmaradó jelenléte mellett is. Összegezve: így is lehet evangélikus istentiszteletet tartani. Az így tartott istentisztelet is evangélikus. LITURGIKUS SAROK Liturgikus könyv - így a cím második fele. Liturgia = Isten-szolgálat. Természetesen úgy, hogy ezalatt első renden Isten köztünk, rajtunk és bennünk végzett szolgálatát értjük, és csak erre válaszként az emberi cselekedeteket, szolgálatot. A Liturgikus könyv megjelölés arról árulkodik tehát, hogy az összes rendelkezésre álló emberi eszközzel megpróbáljuk lehetővé tenni, hogy Isten szere- tete közöttünk munkálkodhasson; medret készítve szeretnénk segíteni a Lélek áradását. Az új kötet a vasárnapi istentiszteletek rendje mellett tartalmazza majd azokét az alkalmi és ünnepi istentiszteletekét, áhítatformákét, egyéb szolgálatokét is, amelyek az egyház közösségi hitéletének jó rendjét alakítják ki. Mindezek a liturgikus alkalmak - egy kötetbe gyűjtve. A liturgikus kegyesség az evangélikus egyház sajátja. Ha hisszük, hogy a liturgia koncentrált ige, elimádkozott tiszta tanítás, és hisszük, hogy a Lélek az istentisztelet keretei között kiváltképp lehetőséget ad az Isten és ember közötti találkozásra, akkor örömmel vehetjük majd kézbe a liturgikus kegyesség gazdagításának könyvét, az Evangélikus istentisztelet - Liturgikus könyv című kötetet. ■ Hafenscher Károly (ifj.)
