Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-10-02 / 40. szám
4 2005- szeptember 24. TANULMÁNY ^Evangélikus Életi? Szántó Róbert kelenföldi lelkész, az Evangélikus Élet első főszerkesztője. tattak az Evangélikusok Lapja átvételéről. Németh Károly még ez év végén bejelentette az Evangélikusok Lapja megszűnését, így az ÖLSZ az 1933. január 10- ei választmányi ülésén elhatározta, hogy új folyóiratot indít. A lapnak az Evangélikus Élet címet adták, és Szántó Róbert kelenföldi lelkészt bízták meg a szerkesztéssel.13 14 15 Szántó 1891-ben született a délvidéki Ujverbá- szon. 1920-tól Szabadkán szolgált lelkészként. 1923-24-től a Szabadkai Hírlap szerkesztőjeként is tevékenykedett, valamint az ő nevéhez fűződik a Vándorút című evangélikus kultúrlap beindítása is. 1929- ben kiutasították Jugoszláviából, és Budapestre költözött. 1930-tól 1941-ben bekövetkezett tragikus halálig kelenföldi lelkész volt.14 A lapkiadásért felelő Fritz László kolozsvári jogász, neves erdélyi kisebbségi szakértő is a határon túlról érkezett 1932-ben. Fritz ekkor a magyar kormány nemzetiségi ügyosztályán a német ügyek befolyásos és magas rangú felelőse volt.15 Talán nem véletlen, hogy az Evangélikus Életet elindító Szántó Róbert és Fritz László is a határon túlról érkezett. A Trianon után az anyaországtól elszakított magyarság számára a fennmaradásért folyó küzdelem napi valóság volt, az önesz- méltetés, az önszerveződés, a kultúrmunka, a szellemi pezsgés és nyitottság pedig ennek eszköze. Az Evangélikus Élet ez idő tájt nyolc oldalon, a mainál kisebb formátumú hetilapként jelent meg. A szerkesztőség az I. kerület, Lenke út 56. alatt működött, a lap ifj. Kellner Ernő könyvnyomdájában készült (V. kerület, Csáky u. 10.). A levéltárban megtalálható az újság pénztárkönyve, amelyből kiderül, hogy a hetilapot országszerte terjesztették.16 Az 1933. januári lapindítást követően az ÖLSZ választmányi ülésein állandó napirendi pontként szerepelt az Evangélikus Élet szerkesztőjének a beszámolója. Ennek oka részben abban keresendő, hogy a lap deficites volt. „Nehéz és csalódásokkal terhes volt az első esztendő” - írta a szerkesztő, ezért minden magát evangélikusnak vallót biztatott a lap előfizetésére: „Tartsa kötelességének minden öntudatos evangélikus ember az »Evangélikus Elet«-re előfizetni.” 1936 áprilisában a példányszám ezer fölé emelkedett. A szerkesztést Kemény Lajos budapesti esperes, fasori lelkész vette át. 1940-ben egy körlevelet küldött ki a gyülekezetekbe, amelynek hatására az előfizetői létszám elérte a kétezer főt. Ez évtől az újság borítóján hirdetések is megjelentek. 1943-ban az előfizetők létszáma meghaladta a 2800-at, és a lapból 200 példányt a fronton harcolóknak küldtek ki. Az évek során az Evangélikus Élet egyre népszerűbbé vált. Erről tanúskodik egy 1943-ból származó olvasói levél is: „[...] Úgy érzem én is mint olvasó, az előfizetési díj beküldésén túl még valamivel tartozom: elismeréssel a munkatársak szép munkájáért. Hálás köszönet a szívet-lelket nemesítő, és a krisztusi hitben erősítő vallásos munkálkodásukért.”17 13 EOL, ÖLSZ, 2. cs.: az 1932. december 13-ai és az 1933. január 10-ei országos választmányi ülés jegyzőkönyve 14 A kelenföldi lelkészi hivatalban egy elmeháborodott ismeretlen okból lelőtte. Vö. Evangélikusok Kelenföldön 1928-1998. A Budapest-Kelenföldi Evangélikus Egyházközség kiadása, 1998, 33. 0. 15 EOL, Fritz László-hagyaték. Fritz László 1945 után Fejesre magyarosította nevét. 16 EOL, ÖLSZ, 7/b cs., a, b, c. 17 EvElet 1943. január 23. 18 EvElet 1933. január 2. 19 EvElet 1934. január 14. 20 EvElet 1943. február 6. 21 EvÉlel 1943. február 27. 22 EvElet 1943. június 19. 23 EvElet 1943. január 30. 24 EvÉlet 1943. március 6. ( 25 EvÉlet 1943. július 31. Sokszínűség és felelősség „Az »Evangélikus Elet« evangélikus életet akar teremteni a csonka ország egyházközségeiben” - ezzel a nagy elhatározással indult útjára a hetilap 1933. január 29-én. A beköszöntő írás kiemeli, hogy az igazságtalan békeszerződés által elválasztott testvérekkel való érintkezést kiemelten fontosnak tartja. Az iskolaéletet figyelemmel követi, haladó szellemű egyházi törvényhozást sürget. Nemcsak az Országos Luther Szövetség céljait, hanem a többi „egyháztársadalmi” egyesületet is szolgálni kívánja. „A szerkesztőség arra törekszik, hogy a lap hírszolgálata friss, fürge és kimerítő legyen és hogy minden evangélikus lelki és kultúrigényét kielégítse.”18 Hogy mennyire sikerült ezeknek a céloknak eleget tenni? Vizsgáljuk meg az 1933-34-es év lapszámait! Az Evangélikus Élet fejlécén a következő meghatározás szerepelt: „Egyháztársadalmi, belmissziói, kulturális és egyházpolitikai hetilap”. Az újság tehát elsősorban az egyház népéhez kívánt szólni, leti rend szabályozásával foglalkozott. Az 1934-37- es budapesti zsinat alkotmányozó munkáját, az egyes szakkérdéseket számos ismeretterjesztő és vitacikk készítette elő, hogy a zsinat tevékenysége ne szakadjon el az egyház életétől, és a hívek értsék - s ezáltal érezzék át - a zsinat jelentőségét. A másik nagy horderejű esemény a Raffay-féle új liturgia bevezetése volt. Az Evangélikus Elet teret adott a liturgia bevezetésével kapcsolatos ismeretterjesztő írásoknak, sőt az általuk kiváltott, olykor szenvedélyes vitáknak is. Az érvek és ellenérvek nyíltan, terjedelmi korlátok nélkül jelenhettek meg, s a kibontakozó eszmecsere az új liturgia befogadásának egyik eszközévé is vált. Ennek az időszaknak a visszatérő témái közé tartoztak az egyes keresztény felekezetek közötti előítéletek, feszültségek is. Az Evangélikus Élet gyakran foglalkozott a társadalmi és egyházi életben érezhető katolikus túlsúllyal, illetve a reverzálissal kapcsolatos intézkedésekkel. Több hozzászólás érkezett 1933-ban egy vezéraz észak-európai evangélikus országokban tapasztalható ébredésekről, az egyházi élet megújulásáról. A világháború sodrában „Nagy áldás volna, ha a most az embertelenség túlzásaival harcoló felek végre megtalálnák magukban az embert.” (Raffay Sándor) Amikor Kemény Lajos átvette a lap irányítását, akkor a szerkesztőség a fasori lelkészi hivatalba (VII. kerület, Damjanich u. 28/b) került át. A szerkesztő- bizottság tagjai között az akkori egyházi élet prominens alakjait találhatjuk meg, például Csengődy A zsinat megnyitása 1934-ben MMBDK- * III Bili * C».. wjpjj pip ■ J t 1 éppen ezért kiemelt helyen szerepeltek benne a belső egyházi események. Az első oldalon egy vezércikk volt olvasható, az utolsó oldalakon rövid híreket, meghívókat, felhívásokat, álláspályázatokat közöltek. A lap fő jellemzője azonban a színes témaválasztás, a kor fontos, evangélikusokat érintő kérdéseinek alapos megtárgyalása volt. Az Evangélikus Élet nem egyetlen szűk csoport szócsöveként működött, hanem helyt adott az egymástól teljesen eltérő véleményeknek is. A szerkesztők fontosnak tartották, hogy az építő vitáknak mindig elegendő teret szenteljenek - akár több lapszámon át is. „A szerkesztőnek álláspontja az, hogy minden cikket, amely közérdeket érint, az »Evangélikus Elet«-nek le kell közölnie még akkor is, ha a cikkben foglaltak nem fedik a szerkesztő vagy a szerkesztőség meggyőződését.”19 Vajon mi minden foglalkoztatta ekkoriban az Evangélikus Élet szerzőit és olvasóit? Az 1930-as évek a trianoni trauma után a konszolidáció éveit jelentették az evangélikus egyházban. A cikkek zöme eleinte az egyházi élet két fontos területével, az egyházalkotmánnyal és az istentisztecikk kapcsán. A Miért hányattunk el? című írás hatására többen is tollat ragadtak, hogy megosszák gondolataikat arról, miért fogy egyházunk népe, és hogyan lehetne megállítani ezt a folyamatot. A határon túli magyarság sorsa és a nemzetiségek kérdése továbbra is az olvasók érdeklődésének homlokterében maradt, és a lutheri örökség ápolása is hangsúlyos volt - különösen 1933-ban, amikor Luther halálának 450. évfordulójáról emlékezett meg egyházunk. A lap odafigyelt az evangélikus iskolákra is: támogatta a budapesti evangélikus leánygimnázium létrehozására irányuló erőfeszítéseket, és felhívást tett közzé az aszódi evangélikus gimnázium számára történő gyűjtésről. Az evangélikus önismeret fontos része volt a külföldi hittestvérekre való odafigyelés. Az 1933-as hitleri hatalomátvétel után az olvasók növekvő aggodalommal követték a németországi egyházak küzdelméről szóló beszámolókat. Hasonlóan aggasztotta őket az oroszországi vallásellenes politikáról és a moszkvai evangélikus püspök haláláról érkező híradások. Ám annál szívesebben hallottak Kemény Lajos, Raffay Sándor és Ruttkay György 1935-ben az óbudai templomban Lajost, Dezséry Lászlót, Gaudy Lászlót, Marcsek Jánost, Mórocz Sándort, Peskó Zoltánt, Scholz Lászlót, Virág Jenőt, Vető Lajost, Ordass (Wolf) Lajost. Sokatmondó névsor ez: a háború utáni évek meghatározó egyházi vezetői kerültek ki közülük, akik a politikai térfél vagy egyik, vagy másik oldalára sodródtak. Az Evangélikus Élet továbbra is az Országos Luther Szövetség hetilapja maradt, és felelős kiadója is Fritz László volt. A lap előfizetési díja egész évre 8 pengőbe került. A terjedelem 10 oldalra nőtt, az utolsó két oldalon hirdetések szerepeltek. Az újság címlapján egy szép életfaoszlop grafikája volt látható. Az egyházi könyv- és folyóirat-kiadás jelentőségét több országos esemény jelezte. Az 1943-as magyar szaksajtó-kiállításon bemutatott 1200 lap közül 227 egyházi volt. Az evangélikus egyház standján az Evangélikus Elet, az Üzenet, az Evangélikus Ifjúság és a Harangszó mutatkozott be. Az Evangélikus Élet a következő jelmondatot választotta: „Evangélikus válasz az élet mindennapos kérdéseire”.20 Az 1943. év vezető témája természetesen a Magyarország határaihoz egyre közeledő világháború volt. A kötelező lojalitás hangját az év folyamán fokozatosan kezdte átszínezni a veszteségek és a borús kilátások feletti aggodalom. A politika és a háború kényszere komoly kihívások elé állította az egyházat. Felvetődött: mi az egyház teendője egy ilyen helyzetben? Az evangélikus püspöki kar február 8-ai, Mit kíván Isten tőlünk a háborúban? című körlevele is ezzel a dilemmával néz szembe.21 Horthy Miklós kormányzó 75. születésnapja alkalmából az ország evangélikus templomaiban hálaadó istentiszteletet tartottak. Az Evangélikus Életben Kemény Lajos méltató írása jelent meg: „Mikor 1919 nyarán a hirtelen jött vörös zivatar hirtelen eltisztult a magyar égről és az igazán honszerető szívekben aggodalmasan szólalt meg, [...] ki veszi kezébe az ország sorsának intézését [,..]."22 Hamarosan felhívás jelent meg a háborúba vonultak, elesettek, sebesültek családjainak a megsegítéséért: „Nemzeti kötelesség gondoskodni a nemzetért harcolók családjáról.”23 Gaudy László Az igazi európai passió című cikkében az egyre súlyosabbá váló háborús szenvedésről, a városok bombázásáról, Voronyezsről és egy anyáról írt, akinek már a harmadik fia halt hősi halált.24 Kemény Lajos Róma bombázása kapcsán szomorúan állapította meg, hogy a háború teljesen elvadult, nincsenek korlátok.25 A háború döntő fázisába érkezett; ekkor már
