Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-09-18 / 38. szám

‘Evangélikus Él * ELŐ VIZ mm/mimmiímmmmmmmmm 2005. szeptember 25. Erkölcs nélkül nincs emberi közösség Megyek az utcán. Velem szemben há­rom tinédzser jön, összekarolva, hango­san nevetgélve. Elfoglalják a járda teljes szélességét. Mintha nem is látnának, jönnek, nekem kell lelépnem az úttestre. Kérőbb befordulok a mi utcánkba, ahol egy gépkocsi annyira felállt a járdára, hogy a motorház és az épület fala között annyi hely sincs, hogy egy gyalogos el­férjen. Ki kell kerülni az autót. Mikor a gépkocsi vezetője leparkolt, talán nem is gondolt arra, hogy gyalogosok is van­nak a világon. A 6-os villamosra a végállomáson fel­száll egy harminc év körüli férfi. Leül, és felteszi a lábát a szemközti ülésre, majd előveszi a mobilját, és mintha más nem is lenne a villamoson, tíz percig üvöltve ad utasításokat valakinek. Beszéd köz­ben vessző helyett is szitkozódó sza­vakkal él Isten nevét is káromkodásra használva. Az egyik utcában egy régi nyomda­épületet bontanak. Pár munkás meg­szomjazik, átmegy a szomszédos élel­miszerboltba, öt perc múlva kijönnek, kezükben sörösflakon. Kinyitják, meg­isszák a sört, a flakonokat ledobálják a járdára, és mennek vissza dolgozni. Látszólag hétköznapi apróságok ezek, egyiken-másikon nem is kellene bosz- szankodni. De ha jól belegondolunk, ak­kor egyértelművé válik, hogy ezek az „apróságok” olyan emberi mentalitást mutatnak, amely meghatározza az ilyen személyeknek a másik emberhez, a tisz­tességes viselkedéshez való hozzáállását. Úgy cselekszenek, mintha csak ők volná­nak ezen a világon, a másik emberre rá sem hederítenek; úgy tesznek, ahogyan nekik tetszik. Magyarán nincs erkölcsi érzékük. Nem gondolnak arra, hogy mi a helyes és mi a helytelen magatartás. A mai világban sajnos egyre több ember vi­selkedik így. Az apró etikátlanságból előbb-utóbb nagyobb erkölcsi botlások, bűnök is keletkezhetnek, mely árthat a másik embernek, a közösségnek. Természetesen nem mindenki ilyen. A megfelelő erkölcsi hozzáállással bíró embernek kellene erőteljesebben példát mutatnia, elítélnie a helytelen magatar­tást és rámutatnia a helyes útra. Az egy­ház szervezete arra való, hogy a hit erő­sítésén keresztül a jó erkölcsre is tanít­son. Gyerekkoromban az iskolai hitok­tatást nem egyszerűen hittannak, ha­nem hit- és erkölcstannak nevezték. De e téren van feladata a világi veze­tésnek is, amelynek már az iskolai szer­vezeten keresztül is jóval erősebben az etikus magatartásra kellene nevelnie a fi­atalokat, hogy később felnőttként ne úgy éljenek bele a világba, mint aki sen­kivel és semmivel nem törődik, azt csi­nál, amit akar, hanem figyeljenek a má­sik emberre is, éljenek úgy a közösség­ben, hogy az mindenkinek a hasznára váljon. Ha ezt nem tudjuk elérni, akkor egyszer csak ezekből az „apró” etikátlan- ságokból az egész emberi világot érintő katasztrófahelyzet alakulhat ki, hiszen a folyamat akár odáig fajulhat, hogy az ember nem törődik azzal, hogy a másik él-e, hal-e. Befejezésül álljon itt egy rövid idézet az 1966-ban elhunyt id. Szuchovszky Gyula lelkész és vallástanár önéletrajzi írásá­ból: „Pedagógiai és vallástanári célul azt tűztem ki, hogy elsősorban embert ne­veljek. Embert, aki megbecsüli ember­társát, és aki rosszat nem akar senkinek. Akinek van emberi méltósága felfelé, és emberi szeretete lefelé. Tudja, hogy egy­formán születtünk, és egyformán is ha­lunk meg.” ■ Dr. Juhász Géza A salamoni bölcsesség - és ráadásai Olyan munkahelyen dolgozom, amely nőkkel, a nők élethely­zetével foglalkozik. Többek között kurzusok és tanfolyamok által próbálunk útmutatást nyújtani arról, hogy egy adott élet­helyzetben, életkorban, munkahelyen vagy a munkakeresés­ben hogyan tudunk helyes döntéseket hozni. Hogyan kell gaz­dálkodnunk az időnkkel, hogyan lehet kezelni a konfliktuso­kat? A csoportszervezés ma már külön tudomány, akárcsak a személyiségépítés. Amikor Salamon megkezdi uralkodását (körülbelül Kr. e. 970-ben), nagyon jól tudja, hogy „bölcsességre” lesz szüksé­ge, ha magas szinten és jól akar megfelelni kora kihívásainak. Ma ezt talán úgy mondanánk, hogy ez a feladat fejlett szemé­lyiséget, széles magatartásrepertoárt, jó döntésképességet kí­ván. A legjobbat kéri, amikor bölcsességet kér, és nem a gyors meggazdagodást tűzi ki célul. Mint tudjuk, ez utóbbit „ráadásul” kapja meg (lásd 2Krón 1, 7-12). Ismert, hogy Dávid királysága után, Salamon uralkodásának ideje alatt Izrael ha­talmas gazdasági fejlődésnek indul. Méltán hallatszik el e gazdagság híre a dél-arábiai Sába királynőjéhez is. Ekkor emelik a jeruzsálemi templomot, valamint számos kisebb építkezés zajlik Mezopotámiában. Nem egy bibliai könyv utal a salamoni kor bölcseletére; a ha­gyomány éppen Salamonnak tulajdonítja a Példabeszédek könyvét, a Prédikátor könyvét és az Énekek énekét. Az, hogy a király ráadásul „gaz­dagságot, vagyont és dicsőséget” is kapott, számomra egybecseng Jé­zus tanításával: ....keressétek először az őországát és igazságát, és ezek is mi nd ráadásul megadatnak nektek." (Mt 6,33) Ilyesfajta hozzáállással próbálom eltölteni a napjaimat és rangsorolni tevékenységeim fontosságát. ■ Konrad Bollmann-né Máthé Györgyi Teremtésbeli rendetlenség? ► „Manapság szinte minden hivatás­ban megtalálhatjuk a női nem kép­viselőit is. Számomra nem megbot­ránkoztató, hogy nemcsak doktor­nők, ügyvédnők, sőt pilótanők van­nak, hanem lelkésznők is. Isten a férfi mellé rendelte a nőt, hogy a se­gítőtársa legyen, ami az én olvasa­tomban azt jelenti, hogy egyenran­gú fél. Még az is előfordulhat, hogy a körülmények miatt ő lesz a csa­ládfenntartó. Nemrégiben megüre­sedett gyülekezetünkben a lelkészi állás, de hiába prédikált nagyszerű­en a pályázó lelkésznő, mégsem rá esett a választás - pusztán azért, mert nem férfi. Néhányan Pál taní­tására hivatkoztak, de én nem hi­szem, hogy az apostol diszkrimi­nálta volna a nőket...” EVELET LELKI SEGELY Szókéné Bakay Beatrix Kedves Zoltán! Engedje meg, hogy egy tragikomikus történettel kezdjem vála­szomat. A mennyben minden férjet elvá­lasztottak a feleségétől, és megkérték őket, hogy sorakozzanak fel két tábla mögött. A bal oldali táblára az volt írva, hogy „Papucsférjek”, a jobb oldalira pedig ez: „Családfők”. Egyetlenegy alacsony fér­fi kivételével minden férfi a „Papucsfér­jek” feliratú tábla mögé állt. Ezt látva egy riporter gyorsan átjött a másik oldalról, hogy meginterjúvolja a „Családfők” fel­iratú tábla mögött álldogáló férfit. „Uram, gratulálok, ön egy hős! Kérem, mondja el, hogyan sikerült a családfői pozícióra szert tennie, és abban meg is maradnia a felesége mellett!” A férfi így felelt: „Hát, valójában magam sem tudom. A felesé­gem mondta, hogy ide álljak...” Úgy gondolom, hogy ez az anekdota érzékletesen világít rá a korunkban jel­lemző tendenciára. Ma már korántsem az a baj, hogy elnyomják az európai nő­ket, hanem éppen az, hogy a legtöbb fér­fi nem válik igazi családfővé. Abban tel­jesen igazat adok Önnek, hogy férfi és nő egyenrangú felek. Jogaik, kötelességeik is ugyanazok az emberiség nagy családjá­ban. Mégis: az asszony mint segítőtárs kiegészíti a férjét. A férfi a fej, az asszony a szív. Ketten egyek. Isten az asszonyem­bert a férfiember szívéhez egészen közel lévő testrészéből alkotta. Belepillantva a mai családok életébe lát­hatjuk, milyen gyakori, hogy „az asszony viseli a kalapot”, a férj bizonytalan, ha dön­tési helyzetbe kerül, vagy a békesség ked­véért mindent ráhagy a nejére. Tény, hogy a körülmények sok esetben szükséghely­zetet produkálnak. A biztos megélhetést nyújtó munkahelyről a feleség nem szíve­sen megy gyesre, mert esetleg elveszítheti az állását. Ezért inkább az édesapa marad otthon a gyerekkel. Előfordul, hogy a munka nélküli férj kénytelen elfogadni, hogy már nem ő a családfenntartó. Hány­szor okoz ez súlyos lelki válságot a férfi­embernek! Sőt a feleslegesség érzése olyan pszichoszomatikus tüneteket is produkál­hat, amelyek hosszú távon a házastársak közötti jó viszonyt is tönkreteszik. Az a tapasztalatom, hogy a lányok, asszonyok gyakrabban vesznek részt is­tentiszteleten, és aktívabbak a szolgálat­ban is. Az elmúlt évtizedben talán éppen ennek a lelki-szellemi éberségnek a követ­keztében sok nő kapott elhívást az Úrtól a lelkészi szolgálatra. Már az ószövetségi időkből is ismerünk prófétanőket (Mir­jam, Debóra), és azt is tudjuk, hogy az Úr Jézus lábaihoz is leülhettek a női igehall­gatók, tanítványok. Nyilván nem véletlen, hogy a Krisztus feltámadásáról szóló örömhír futára is éppen egy asszony volt! Ezzel Jézus bizonyította, hogy nem tartja másodrangú személyeknek a nőket. Ugyanakkor igaz, hogy Pál apostol kifo­gásolja a korinthusi keresztény asszonyok fecsegését és a férjüket nyilvánosan kérdő­re vonó magatartását a gyülekezeti össze­jöveteleken (lásd iKor 14,33-38). Az apos­tol helyteleníti, hogy az értetlenkedő asszonyok nem otthon kérdezik meg fér­jüket, de mégsem fogalmaz meg itt általá­nos szólási tilalmat. Gyakran szokták még idézni azokat a páli igéket is, amelyek megtiltják, hogy az asszony tanítson, és a férfin uralkodjon (lásd iTim 2,11-12). Ez nyilvánvalóan azt jelenti, hogy a vezetés és a tanítás joga a férfiaknak van fenntartva. Ó, bárcsak egyre több férfi állna a helyé­re, lenne felesége szellemi vezetője a hit útjain, és válna egész családjának a papjá­vá! De amíg a férfiak nem veszik komo­lyan Istentől való rendeltetésüket, amíg nem töltik be. küldetésüket, addig az Úris­ten minden bizonnyal női lelkészeket is beállít a lelki szőlősbe, ahogyan ez Fébé esetében is történt. Reménység szerint ezt egyre több gyülekezetünkben megértik majd, és szívesen fogadják állandó pászto­ruknak a női lelkészeket is, akik már több mint harminc éve szolgálnak egyházunk­ban. „Ajánlom nektek nőtestvéríinket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreaigyülekezet szolgája: fogadjá­tok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően, és álljatok mellé minden olyan ügyben, amelyben szüksége van rátok, mert 0 is sokaknak lett párt­fogója, nekem magamnak is.” (Róm 16,1-2) Szívélyes köszöntéssel: ■ Szókéné Bakay Beatrix Leveleiket „Lelki segély" jeligével várjuk szer­kesztőségünk címére. Kérjük, jelezzék, hozzájá­rulnak-e ahhoz, hogy a levelükre adott válasz lapunkban is megjelenjen. iXOYC HETI UTRAVALO Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is. (íjn 4,21) Szentháromság ünnepe után a tizennyol­cadik héten az Útmutató reggeli igéi az Is­ten- és emberszeretet kettős nagy párán- ____ cs olatát hirdetik Izrael mindennapi hit­vallása alapján: „Halld meg, Izrael: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!” (5MÓZ 6,4-5) Jézus ehhez egy léleg­zetre fűzte hozzá: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!" (3MÓZ 19,18b) Ez a felelet a kérde­ző írástudó elismerését is kiváltotta: „Jól van, Mester, helyesen mondtad... ” (Mk i2,32) Mi kell az ember értelmes válaszán kívül ahhoz, hogy közellévőből Isten országának tagjává lehessen? Heti igénk szerint a tett; szeress! A szeretet célja nem az üdvösség, de mivel már átmentünk a halálból az életbe, szabadok vagyunk a szeretetre, „mert őelőbb szeretet minket” (íjn 4,19)! Pál szerint „az Isten országa (...) igazság, békesség és Szentlélekben való öröm” (Róm 14,17). Az igazi szabadság alapja a Krisztusban való hitünk. Járhatunk elhívatá- sunkhoz méltóan, a szeretetben, és kérhetjük a szeretet forrását: „Mutasd meg, Uram, hogy szeretsz minket, és adj nekünk szabadulást!” (Zsolt 85,8) „A testvéri szerétéiről pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakoroljátok is ezt minden testvér iránt... ” (iThessz 4,9-10) Pálnak ma, mirólunk is ez lenne a véleménye? Ti- móteus is gyakorlati útmutatást kap Isten üdvözítő tervének hit által történő megisme­résére: ,A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.” (iTim 1,5) Ennek a mindennél drágább kincsnek lényeges tulajdonságai: „Bizony, erős a szeretet, mint a halál. ■■(...) Úgy lobog, mint a lobogó tűz, mint az Úrnak lángja. Sok víz sem tudja eloltani a szeretetet...” (Én 8,6-7) Mihály arkangyal - aki Isten népének védőangyala s egyben az angyali seregek vezére - emléknapján a sátán levettetésére emlékeztet Isten igéje, mert „háború támadt a mennyben: Mihály és angyalai harcra keltek a sárkánnyal, és a sár­kány is harcra kelt angyalaival együtt, de nem tudott felülkerekedni; és azért többé nem volt maradá­sa a mennyben" (Jel 12,7-8). Ezért ott már zeng a dicsőítő ének; Jézus a hős vezér, kit Isten rendelt mellénk - vele mi is győzhetünk! „Tiétek immár a győzelem az ős-sárkányon. De nem ti magatok győztetek, hanem a Bárány vére cselekedte” - így figyelmeztet re­formátorunk. A látás Istenének angyalától kapta a felebaráti szeretet parancsát Hágár, amely a számára akkor konkrétan ezt jelentette: „Térj vissza úmődhöz, és alázkodj meg előt­te!” (iMóz 16,9) A mi legfontosabb feladatunk Isten imádása és dicsőítése, mert az ő kö­vete még hirdeti a megtérésre hívó isteni üzenetet. János apostol egy repülő angyalt lá­tott, akinél az örök evangélium volt, és aki a föld minden népének „hatalmas hangon így szólt:»Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok...!«" (Jel 14,7) „Te örök evangéliom!” (EÉ 287,2) ■ Garai András Eltelt egy év „Vigyázz arra, hogy ne mulaszd el a pillanatot, amely csak a te pillanatod, műved kivitelének végzetszerűen kijelölt időszaka. Kényelem, szösz- mötolés, gyávaság lustaság néha késleltetik fel­adatod kivitelét, noha szíved mélyén tudod jól, hogy az idő telítve van azzal, amit rajtad keresz­tül el akar mondani, s egy pillanatot sem mu­laszthatsz, mert elmondja más helyetted, s nem úgy mondja él, ahogyan tejónak és igaznak hi­szed. Tudományban, művészetben, irodalom­ban, közéletben vannak ilyen sürgető pillanatok, mikor egy igazság megérett és ki kell mondani. S ha úgy érzed, végzetesen éppen téged jelölt ki a feladatra a sors, ne késlekedj, mint a rossz szí­nész, aki elmulasztja a jelenete végszavát. Nem csak műved van, az idő is van. S az időn belül megvan a te pillanatod, melyet nem szabad el­mulasztani.” (Mártii Sándor: A feladatról és a pillanatról. Részlet a Füves könyvből.) Amikor megszakítottam a tanulmányai­mat az ELTE ének-zene-karvezetés, vala­mint a Zeneakadémia egyházzene sza­kán, és 2004. szeptember 14-én egy évre Németországba indultam, a fenti idézet sorai motoszkáltak a fejemben. Egy euró­pai uniós pályázaton (Ifjúság 2000- 2006) sikerült megnyernem egy önkén­tes évet, s a bajor vidék csodaszép kör­nyezetében egy, a Montessori-pedagó- gia alapján működő iskolában dolgoz­hattam. Az intézmény a környező fal­vaktól és városoktól körülbelül öt-tíz ki­lométer távolságra van, és magába fog­lalja magát az iskolát, az intemátust, a különböző kézműves műhelyeket, a nyolc tanári lakást, a biokertet, egy istál­lót, egy bioboltot és egy szép kápolnát. Ezt a helyet Hof Eberhartingnak hívják. Feladataim közé tartozott a gyerme­kek teendőinek megszervezése, gondol­kodásuk fejlesztése és nem utolsósorban a nevelésük, novembertől pedig a mate­matikaoktatásban való segítségnyújtás. Én a tíz-tizenkét éves korosztállyal fog­lalkoztam; pár hónap elteltével a közös­ségük tagja lettem. Szeptembertől éne­keltem az iskolai kórusban, és februártól kezdve gyakran már én vezethettem az énekkart. A biokertben megismertem a biogazdálkodás lényegét, gondoztam a növényeket, az iskola bioboltjában pe­dig segítettem az értékesítésben is. He­tente egyszer az iskola konyhájára vol­tam beosztva, ahol a konyha személyze­tével együtt ebédet készítettünk a diá­kok és az iskolai dolgozók részére. Kivételes helyzetben voltam, mert a T SZÓSZÓRÓ _ 0 5 'ÓH? Ifjúságirovat-gazda: Balog Eszter németországi projektvezetőmnél kap­tam szállást, ezáltal egy kedves, szerető családot is megismerhettem, ahol már a kezdetektől családtagként kezeltek. Itt betekintést nyertem egy hat- és egy ti­zennégy éves gyermek - nehézségeket sem nélkülöző - nevelésébe. Amikor a megérkezésem utáni első héten szembesültem azzal, hogy hova is érkeztem, és minden teljesen más volt, mint ahogyan én elgondoltam, elképzel­hetetlen volt a számomra, hogy miként lesz erőm teljesíteni a feladatomat... De az ősz folyamán sikerült átértékelnem a helyzetemet, és megtalálnom ott-tartóz- kodásom és feladataim pozitív oldalát. Akkorra már világossá vált, hogy Isten nem véletlenül helyezett oda. Csak türe­lemmel kellett várom. A nyelv és az ország kultúrája mellett rengeteg embert ismerhettem meg mind a hétköznapi környezetemben, mind a szemináriumok alkalmával, amelyeket az Európai Unió és a Bajor Evangélikus Egyháznak a fiatal önkéntesek munkáját összehangoló szervezete rendezett. A kint eltöltött év ezenkívül alaposabb ön­ismerethez segített hozzá. Ezúton is szeretnék köszönetét mon­dani a MEE Ifjúsági Osztályának mint küldő szervezetnek, hiszen a kezdetek­től fogva minden téren támogattak és biztattak. Minden korombeli fiatalt bá­torítok, hogy éljen a pályázati lehetősé­gekkel (www.mobilitas.hu), mert ezáltal csak gazdagodni fog. Küldő szervezet­nek a Magyarországi Evangélikus Egy­ház Ifjúsági Osztályát ajánlom. Egy év elteltével nyugodt szívvel hagy­tam el Eberhartingot, mert megbizonyo­sodtam afelől, hogy volt értelme annak, amit csináltam. Ezt a gyermekektől való elbúcsúzáskor éreztem a leginkább. Idézettel kezdtem, és idézettel - melyet életem egyik legmeghatározóbb szemé­lyétől kaptam egykor útravalóként - zá­rom soraimat: „Sötétség nélkül nincsenek álmok...” ■ Szakács Zita egyetemi hallgató, Mór

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents