Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-11 / 37. szám
4 2005- szeptember 18. \ KERESZTUTAK ‘Evangélikus Élet3 Lapzártánk napján, hétfőn kezdődött hittudományi egyetemünkön az idei soakonfe- rencia. Felvételünkön az emlékülést megnyitó díszvendégek, Várszegi Asztrik püspök, pannonhalmi főapát, Feldmayer Péter, a Mazsihisz elnöke, D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök és Bölcskei Gusztáv református püspök, az MRE zsinatának lelkészi elnöke. Hálaadás Békásmegyeren Temploma felszentelésének ötödik évfordulóját ünnepelte szeptember io-én a békásmegyeri evangélikus gyülekezet. A meleg hangulatú együttléten Donáth László lelkész Ám 5,21-24 és Lk 7,11-17 alapján hirdette az igét: a cselekedetekben megnyilvánuló hit csodálatos és követésre méltó erejéről beszélt a naini ifjú feltámasztásának történetével kapcsolatban. Az igehirdetés után Breuer Katalinnak, a gyülekezet felügyelőjének derűs és jövőbe mutató jelentését hallgathatták meg a jelenlévők. A beszámolót ár. Póczy Klára régész-művészettörténésznek - az aquincumi múzeum volt vezetőjének - Az eraviszkuszoktól az evangélikusokig című érdekfeszítő előadása követte Békásmegyer múltjáról, majd a Corvina Consort ének- és hangszeregyüttes a helyhez és az alkalomhoz illő történeti áttekintést adott a középkortól Mátyás király koráig Magyarország egyházi zenéjéről. Az esti áhítat során ár. Frenkl Róbert országos felügyelő Pál apostol Timóteushoz írt levele alapján arra hívta fel a figyelmet, hogy vallásos meggyőződésünket nem szégyellni kell, hanem bátran vállalni és megvallani. ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes Református rádió Megvette a miskolci Európa Rádiót a református egyház - jelentette be Csomós József, a Tiszáninneni és Bölcskei Gusztáv, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke pénteken Miskolcon. Az adó eleinte a borsodi megyeszékhelyen és környékén, majd a Tiszáninneni és a Tiszántúli Református Egyházkerület területén lesz hallható, később pedig a tervek szerint egész Magyarországon, illetve a Kárpát-medencében is fogható lesz. Beély Katalin főszerkesztő arról szólt, hogy az adását 2001 novemberében megkezdő Európa Rádió pártoktól és gazdasági érdekcsoportoktól független, református közösségi nonprofit rádió lesz. Csomós József megemlítette: előbb műsoridőt vettek az Európa Rádió adásából, majd hosszas tárgyalás után döntöttek a rádiót működtető közhasznú társaság megvásárlásáról. Arról nem szólt, hogy a református egyház erre mennyit költött. Elmondta viszont, hogy azért Miskolcon szólal meg először a református egyház rádiója, mert a tiszáninneni kerület minden ötödik reformátusa miskolci. Ez az adó érték- és mérték-adó - tette hozzá a püspök. A főszerkesztő az MTl-nek elmondta: a rádió műsora lényegében mindenkihez szól, ugyanakkor előtérbe helyezik a protestáns etikát, támogatni kívánják a polgári magatartást, az önszerveződést, a szolidaritást, a szociális érzékenységet és a környezet iránti felelősséget. M MTI A hét mesterzenész Nagy sikerű koncertet adott a fiatal evangélikus lelkészekből álló Promise zenekar szeptember 2-án a MEÖT-székház kápolnájában. Az előadás apropója az volt, hogy a köztévé adásidőt biztosított egyházi „könnyűzene” bemutatására. A lágymányosi terem megtelt barátokkal, ismerősökkel és a Promise zenéjét kedvelő fiatalokkal. A hangulat fergeteges volt, ahogyan ezt a tapsvihar is mutatta, amely minden eljátszott szám után kitört. Az együttes a legkedvesebb számait játszotta, és a tőlük megszokott módon most is a tökéletes minőségre törekedtek. (Bizonyság erre, hogy a koncert végén két számot másodszor is előadtak, mert nem voltak megelégedve a hangzással.) A mintegy húszperces műsor szeptember 21-én, szerdán 16.05-kor lesz látható az mtv egyes csatornáján. ■ Czakó Kriszta New Orleans magyar segélyezése Ötezer dollárt utal át a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet amerikai protestáns partnerszervezetének a hurrikán pusztította New Orleans lakóinak megsegítésére - olvasható a karitatív szervezet MTI-hez eljuttatott közleményében. Mint írják, az amerikai ökumenikus segélyszervezet részt vesz a helyszíni mentésben New Or- leansban; a magyar partner ezzel az adománnyal kívánja kifejezni a szolidaritását. * * * A Hit Gyülekezete 25 ezer dollár (5,1 millió forint) adományt juttatott el az amerikai hurrikán áldozatainak megsegítésére. A gyülekezet a magyar evangéliumi keresztények felajánlását (a budapesti amerikai nagykövetség koordinálásával) az Operation Blessing szervezetnek küldte el. A segélyszervezet a gyülekezet támogatásából 50 ezer adag ételt osztott szét a múlt hétvégén New Orleansban, valamint a szerencsétlenül járt város környékén rekedt túlélők között. A Hit Gyülekezete azt is közölte, hogy az elmúlt hetekben gyűjtést rendeztek a székelyföldi árvíz áldozatainak megsegítésére is; az összegyűlt, 12 millió forint értékű adományt augusztus végén adták át a helyszínen a bajba jutott családoknak. N MTI A türelemnek is van határa ► Alább közreadjuk Leonardo Boff atyának, a „felszabadítást teológia” atyjának ez év augusztusában a szabadságról és a tekintélyuralomról, a terrorizmusról és az emberi jogokról, a dialógusról, a türelemről és a türelmetlenségről, a természet jogairól, illetve a civilizációra leselkedő új veszélyekről megfogalmazott gondolatait. Az írást az IPS alternatív hírügynökség tette közzé augusztus 11-én. Minthogy a világon nem minden elviselhető, mindennek megvan a maga határa. A türelemnek is. Múlt és jelen prófétái azért áldozták életüket, mert bátran kiálltak másokért, és ki merték mondani, amit mások nem: amit cselekszel, az megengedhetetlen! Vannak pillanatok, amikor türelmet tanúsítani egyet jelent a bűn pártolásával, a cinkossággal, az erkölcsi érzéketlenséggel, a rosszba és gyalázatosba való beletörődéssel. Nekünk nem szabad toleránsnak lennünk azokkal szemben, akik hatalmuk birtokában pusztítják a földi életet és a bioszférát. Az ilyeneket szigorúan meg kell zaboláznunk, és ellenőrzésünk alá kell vonnunk őket! Nem lehetünk türelmesek azokkal szemben, akik ártatlan embereket ölnek meg, szexuális célokra használnak ki gyermekeket, emberi szervekkel kereskednek. Az ilyenekkel szemben alkalmaznunk kell a törvény teljes szigorát! Nem nézhetjük ölbe tett kézzel, hogyan kényszerítenek gyermekeket szolgasorba, olcsó áru előállítására, hogy kizsákmányolásukkal busás profitra tehessenek szert a világpiacon. Az ilyenekkel szemben alkalmaznunk kell a nemzetközi jogot! Nem lehetünk toleránsak a terroristákkal szemben, akik vallásuk nevében vagy politikai céljaik elérésének az érdekében bűnös akciókat hajtanak végre, embereket mészárolnak le. El kell fognunk, és bíróság elé kell állítanunk őket! Nem tűrhetjük, hogy gyógyszerhamisítványokkal életeket oltsanak ki. Nem tűrhetjük, hogy korrupt politikusok elherdálják a közvagyont. Velük szemben különösen kérlelhetetlenül kell fellépnünk, hiszen a közösség javaira törnek! Nem tolerálhatjuk a fegyverrel, kábítószerrel kereskedő maffiákat, sem azokat, akik mások prostituálásából húznak hasznot, embert rabolnak, kínoznak, fizikailag likvidálnak. Meg kell büntetni őket! Nem törődhetünk bele abba, hogy a kultúra nevében levágják a tolvaj kezét, és megcsonkítsák a nők nemi szervét. Az emberi jogoknak kell érvényesülniük az ilyesfajta bűnös gyakorlattal szemben! Sohasem szabad türelmesnek lennünk az ilyen emberekkel. Határozottan, keményen, szigorúan kell fellépnünk ellenük. Csak így szegődhetünk az igazságosság mellé, s kerülhetjük el, hogy a türelmetlenség bűnébe essünk. Ha nem ezt tennénk, akkor elvtelenné válnánk, és az ördöggel cimborálnánk. Hasonlóképpen ahhoz, ahogyan a korlátlan szabadság a legerősebb önkényuralomhoz vezet, a határtalan türelem is önmaga ellentétébe, türelmetlenségbe csap át. Mind a szabadságnak, mind a toleranciának jogi védelemre van szüksége. Mert ha ezt a védelmet elutasítanánk, óhatatlanul azoknak a kezére játszanánk, akik világnézetüket diktatórikus eszközökkel akarják rákényszeríteni másokra, az egyetlen igaz hitként tüntetve fel azt, tagadva minden más felfogás létjogosultságát. Az ilyenből harag és bosszúvágy fakad, s táptalajt kínál a terrorizmusnak. Hol húzódik hát a türelem határa? A szenvedés, az emberi jogok, a természetesjogok mentén. A türelem ott ér véget, ahol megjelenik az embertelenség. Hiszen senkinek sincs joga ahhoz, hogy másoknak igazságtalanul szenvedést okozzon. Ezeket a jogokat rögzítették az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában, melyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének minden tagállama aláírt. Tehát minden tradíciónak alkalmazkodnia kell ezekhez az egyetemes szabályokhoz. Semmivel sem igazolhatja tettét, aki ezen előírásokat megszegi. Ugyanez vonatkozik a Föld Chartájára, a természet jogára is. Törvénytelen magatartást tanúsít, aki megsérti. Végül is türelmesnek kellene-e lennünk a türelmetlennel? Hiszen a történelem azt mutatja, hogy a türelmetlenség türelmetlenséget szül, s az ördögi körből nehéz kitörni. A józan ész azt diktálja, hogy határt kell húznunk. Ha a türelmetlenség bűnnel párosul, s nyilvánvalóan mások kihasználásához vezet, a törvény szigorával kell fellépnünk vele szemben, de azt is tudnunk kell, hogy önnön türelmetlenségünknek is határt szab a törvény. A szabadság a törvényes korlátozásokon túl tárul fel. A türelmetlennek szembe kell néznie a valósággal. Azzal, hogy életterünk megosztott, s állandó párbeszédre van szükség a türelmetlenségből fakadó ellentmondások kiküszöbölésére. A megoldás kulcsát abban látom, hogy olyan totális demokrácia szülessék, amely kivétel nélkül mindenkit befogad, és közös társadalmi megállapodáson, egy szociális paktumon nyugszik. ■ Fordította: Simó Endre (A szerző' a „felszabadítási teológia" néven ismert brazil népi katolikus irányzat egyik alapítója és vezéregyénisége. Főbb művei: A felszabadítási teológia; Jézus Krisztus, a felszabadító; Szent Ferenc imája; A világethos; A Föld Chartája; A Föld és jövője.) A szolgáló szeretet jelképe Kilencvenöt éve, 1910. augusztus 27-én Szkopjében látta meg a napvilágot kalkuttái Teréz anya, a Nobel-békedíjas katolikus apáca, a Szeretet Misszionáriusai nevet viselő rend alapítója. A kisbirtokos albán paraszti családba született Agnes Gonxha Bojaxhiu-t tizenkét éves korában, a katolikus elemi iskola tanulójaként szólította fel egy belső hang a szegények megsegítésére. Ettől kezdve céltudatosan készült a misszionáriusi tevékenységre: tizennyolc évesen Írországban belépett a Loreto Nővérek Rendjébe, amely akkoriban együtt dolgozott a kalkuttái érsekséggel, s a fiatal lány felvette a Teréz nővér nevet Lisieux-i Szent Teréz után. 1929 januárjában érkezett Kalkuttába, ahol 1937. május 24-én tette le utolsó rendi fogadalmát, megfogalmazása szerint „Jézus jegyese” lett „az örökkévalóságig”. Ekkor kapta a Teréz anya nevet. 1946-ban, miközben Dardzsilingbe utazott a vonaton, hogy tüdőbetegségét kezeltesse, meghallotta a jézusi hívást, hogy a legszegényebbek között szolgálja őt. Az Indiában mindennapos nyomor és nélkülözés olyan nagy hatással volt rá, hogy végül engedélyt kapott tanári tevékenysége feladására. 1948-ban bocsátották el rendjéből; a következő évben felvette az indiai állampolgárságot. Egy pat- nai amerikai iskolában kitanulta az ápolónői munkát, s elkezdte összeszedni, ápolni, tanítani a kalkuttai utcák gyerekeit, hajléktalanjait. Ettől kezdve viselte a később egyenruhává lett jellegzetes öltözékét, a fehér szárit kék szegélycsíkokkal. 1950-ben megalapította a Szeretet Misszionáriusai katolikus irgalmas rendet, és Kalkutta nyomornegyedében telepedett le. A rendbe tartozók esküje szerint a misszionáriusok nem dolgozhatnak a gazdagokért, és munkájukért nem fogadhatnak el fizetséget. A szabad szolgálat a szegényeket segíti, a közösség minden anyagi bevétele adományokból származik. Teréz anya 1952- ben megalapította a Nirmal Hriday (Tiszta Szív) menedékhelyet a haldokló nyomorgóknak és nélkülözőknek. Hamarosan önkéntes támogatók segítették szolgálatát, a kalkuttai egyházi szervezetek, városi hivatalok pedig anyagilag támogatták. Létrehozott egy kórházat a súlyos betegek számára, otthont alapított az elhagyott, rosszul táplált, fizikailag vagy lelkileg sérült gyermekeknek. Teréz anya azt a célt tűzte ki maga elé, hogy szeretetet és gondoskodást nyújtson mindazoknak, akikkel különben senki nem törődik. Világszerte elismert tekintély lett: gyógyította a betegeket, istápolta a lepráso- kat, közben fáradhatatlanul körbeutazta a Föld országait; rendje alapítványokkal, kórházakkal, szociális otthonokkal gyarapodott. (Magyarországon 1986-ban és 1989-ben járt; a magyarországi rend megalakítására 1989-ben nyílt lehetőség.) Mozgalma nemzetközivé nőtte ki magát, keresztény hitben fogant életfilozófiája pedig a legkülönbözőbb vallási felekezetek körében talált követőkre szerte a világban. A „szegények angyala” által alapított irgalmas rend keretében világszerte ötezer nővér dolgozik százharminchárom országban, hatszázötven házban. Teréz anya törékeny testalkatú, ám határozott asszony volt. Például felkérte a pápát, hogy ossza fel az Apostoli Szentszék javainak egy részét szegényei között. A pápa által adományozott gépkocsit elárverezte, és a pénzt jótékony célra fordította. Tevékenységét számos kitüntetéssel ismerték el; ezek közül a legrangosabb az 1979-ben neki ítélt No- bel-békedíj volt a szegények és a nélkülözők, a betegek és árvák között végzett emberbaráti tevékenységéért. 1971-ben VI. Pál pápától megkapta a XXIII. János- békedíjat, majd 1980-ban India legnagyobb polgári kitüntetését, a Bharat Rat- na (India Csillaga) Díjat. A római Szent Szív Katolikus Egyetem és a Louvaini Katolikus Egyetem díszdoktora volt, továbbá Assisi város díszpolgára, 1989- ben pedig az év asszonya lett. 1992-ben albán állampolgárságot és diplomáciai útlevelet kapott, s kitüntették az UNESCO díjával, 1996-ban pedig díszpolgárává fogadta az Egyesült Államok. Teréz anya 1997. szeptember 5-én Kalkuttában halt meg. Már halála után két héttel felállították életnagyságú szobrát az általa vezetett rendház előtt, azóta szobra van Rómában és Albániában is. Albániában - albán származására való tekintettel - róla nevezték el a tiranai repülőteret, majd nemzeti ünneppé nyilvánították boldoggá avatásának napját. A már életében szentként tisztelt Teréz anya boldoggá avatásának folyamata halála után két évvel, 1999. július 26-án vette kezdetét, miután II. János Pál pápa eltekintett az egyébként szokásos ötéves várakozási időtől. A rendszerint több évtizedig elhúzódó folyamat ezután is rendkívüli gyorsasággal haladt: a Vatikán 2002 októberében elismerte a boldoggá avatáshoz szükséges feltétel teljesülését, majd II. János Pál 2002. december 20-án lezárta a boldoggá avatási eljárást. A boldoggá avatási szertartásra 2003. október 19-én került sor, az új boldoggal kapcsolatos megemlékezések és ünnepségek napjául a pápa szeptember 5-ét ajánlotta. N MTI
