Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-04 / 36. szám
VJ Becsengettek ► Augusztus legvégén, szeptember elején tanévnyitó ünnepi istentiszteletek sora töltötte meg templomainkat szerte az országban. Egyházi oktatási intézményeink több mint tízezer csillogó szemű, kicsit meghatódott gyermeke énekelt, imádkozott együtt a szülőkkel, pedagógusokkal. Mint azt lapunkban már hírül adtuk, a Deák Téri Evangélikus Gimnázium és a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium tanévnyitó istentiszteletén új igazgatók tették le hivatali esküjüket. Gadóné Kézdy Edit és dr. Odor László, valamint az újonnan kinevezett tanárok Gáncs Péter püspök áldásával kezdhették meg munkájukat. D. Szebik Imre elnök-püspök Aszódon, Ittzés János püspök pedig Győrött szolgált a gyermekek között. Az Orosházi Evangélikus Általános Iskola és Gimnázium tanévnyitó istentiszteletét a Magyar Televízió is közvetítette; Ribár János esperes hirdette az igét. Ünnepi alkalom, egész napos együtt- lét, visszaemlékezés nyitotta meg az orosházi Hajnal Evangélikus Óvoda 2005/2006-os tanévét. A gyülekezet tíz éve alapította óvodáját. A jubiláló intézmény termeiben kiállítás fogadta a vendégeket, híven tükrözve az elmúlt évtized fejlődését. Csilingelő hangú, bátor apróságok köszöntötték az egyház- kerület, az egyházmegye és a gyülekezet megjelent vezetőit. Örvendetes, hogy Orosházán az óvoda és az iskola lehetőséget nyújt a város gyermekeinek 3ától 18 éves korukig arra, hogy egyházi nevelésben részesüljenek. A két intézmény közötti testvéri kapcsolatnak volt köszönhető, hogy szeptember 3-án az iskola is helyet adott az „óvodai ünnepség” rendezvényeinek. A délelőtt a visszaemlékezések jegyében telt. Győri Gábor esperes, Lazámé Skorka Katalin lelkész és Révészné Tóth Erzsébet óvodavezető csokorba gyűjtötték mindazokat a közös élményeket, amelyek az elmúlt időszakban előrevitték az intézmény életét. Az ismeretlen munka, az új feladatok, az átépítés, a bajor tanulmányi út segített összekovácsolni a közösséget, amelyben magas színvonalú egyházi nevelés folyik, segítve az iskola munkáját is. Ebéd után a mára már gimnazista korú gyermekek, illetőleg az óvoda régi és új munkatársai ünnepeltek együtt, immár az óvodában. A hálaadó és egyben tanévnyitó istentiszteleten Gáncs Péter püspök szolgált az óvodát alapító és a működését jelenleg is támogató esperessel. ■ Mihályi Zoltánné ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 70. évfolyam, 37. szám - 2005. szeptember 11. - Szentháromság ünnepe után 16. vasárnap Ara: 164 Ft Egy hiteles ember ► 4. oldal Reneszánsz propaganda !► 5. oldal Fodmeccs a templomban? ► 5. oldal Interjú Pátkai Róberttel !► 7. oldal Testvériesen 8. oldal Az ikonok N* 9. oldal Szükség van-e az egyház szociális (szeretet-) szolgálatára? Napjainkban heves viták pergőtüzébe került az egyházi szociális (szeretet-) szolgálat. Számomra alig értelmezhető ez a különös helyzet. Az egyház e sajátos - legtöbbször igen nehéz - munkát évszázadok óta végzi a betegek, a rászorultak, az idősek és a sérült gyermekek között. Aki járt ilyen otthonokban, és látott kiszolgáltatott, mozdulni alig tudó időseket vagy a tekintetükkel simogatni kész, de sem beszélni, sem járni nem tudó „gyermek-felnőtteket”, annak olyan emléke marad egy-egy látogatásról, amely egy életre szólóan eltántorítja attól a gondolattól, hogy sorsukkal kapcsolatban merkantilista módon az anyagiakról vitatkozzék. Kettős félreértést közölnek újságok és televízióműsorok. A híradások azt sugallják, mintha rohamosan növekedne a „túldotált” egyházi intézmények száma, s ez a tény az egyébként is nehéz helyzetben levő költségvetést külön összegekkel terhelné meg. Evangélikus egyházunkban mindösz- sze egy intézmény, a szombathelyi bővült egy korábbi önkormányzati otthonnal. (A katolikus egyháznál nem volt növekedés; a református egyháznál két átvett otthon nyitotta meg kapuit.) Több, egyházivá válni akaró intézményről nem tudunk. Ha pedig ez a „veszély” fennállna, akkor az önkormányzati öregotthonoknak juttatott összeget kellene megvizsgálni abból a szempontból, hogy nem szorulnak-e többlettámogatásra, és nem az egyházi intézmények zsebét kellene nagynak találni. Ha tehát Göncz Kinga miniszter asszony fél a tendencia növekedésétől, akkor félretájékoztatás „áldozata”, amit őszintén sajnálunk. A másik, legtöbbet hangoztatott és sokakat megtévesztő állítás az, hogy az egyházi intézmények nagyobb állami támogatást kapnak, mint az önkormányzatok által működtetett szociális otthonok. Ez a vélekedés csak akkor volna igaz, ha az egyházi intézmények is kapnának bármiféle juttatást attól az önkormányzattól, amelynek a területén az adott otthon működik. Ez azonban nem így van; valójában az önkormányzatok helyett közvetlenül az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium adja a fenntartáshoz szükséges, létszámfüggő támogatást. Ez a mindenkori ön- kormányzati dotáció országos átlagának megfelelő összeg. Hol van itt a többlettámogatás? Nagy ritkán előfordulhat, hogy egy-egy településen az önkormányzat az országos átlagnál kisebb összeggel támogatja saját intézményét, másutt a fordítottja lehet igaz. Rosszízű, az egyházat nehéz helyzetbe hozó hangulatkeltés a téves információkra épülő számvetés. Intézményeink így is híveink támogatására, nagyobb horderejű renoválások esetén pedig egyéb - nem állami - források felkutatására kényszerülnek. Azért is feltűnő és érthetetlen ez a fajta megközelítése e nehéz munkaterületnek, mert ezt az egyházi tevékenységet minden történelmi korszakban elismerték és nagyra értékelték az úgymond kívülállók is. Még egy kérdéskört kell említenünk e szűkre szabott írás keretein belül. Ez pedig az idősek úgynevezett differenciált normatív, egy személyre jutó támogatása. Ez alapján egészségi állapotuktól függően kategorizálnák idős testvéreinket, akik egyik napról a másikra megbetegedhetnek, tehát állapotukban lényeges változás következhet be. Nem kevésbé elfogadhatatlan az az elképzelés sem, amely szerint két évig egyetlen intézmény sem bővíthető egyetlen ággyal sem - ez az úgynevezett „kapacitásbefagyasztás”. Ez a tervezet egyházhoz tartozó híveink személyi szabadságának a korlátozását jelentené. Miután az egyház az állam válláról vesz le terhet szociális tevékenységével, társadalmi szempontból érdektelen, hogy hol gondozzák az illetőt. Az idős testvér számára viszont megnyugtató, ha olyan légkörben töltheti öregkora napjait, amilyen lelki-szellemi közegben egész életét leélte. A történelmi egyházak képviselői eljuttatták a miniszter asszonyhoz állás- foglalásukat, csokorba gyűjtve szakmai és jogi érveiket. Őszintén reméljük, hogy a kormányhoz és az idős emberek sorsának rendezéséhez egyaránt méltatlan vita olyan törvény elfogadásához vezet, amely minden érdekelt fél megelégedésére szolgál, legfőképp pedig idős testvéreink még jobb ellátását biztosítja. ■ D. Szebik Imre Hetvenéves a hatvani templom „A hazai református és evangélikus egyházzal azonban még nem alakult ki olyan bensőséges kapcsolat, amelynek keretében zökkenőmentes lehetne az együttműködés. ” !► Nyugat-európai magyar protestánsok találkozója - 6. oldal „Az a paradox helyzet áll elő, hogy a komoly kritikusok tulajdonképpen felértékelik a diakóniai teológiát. Mert ahhoz, hogy szakszerűen vitassák, cáfolni tudják, nekik kell teológiává nemesíteniük.” !► Egy letűnt rendszer teológiája - 3. oldal „Az egykor virágzó, de ma már csak szórványtelepülés magyarsága erőn felüli munkával védi és őrzi földrengés sújtotta templomát." !► „Megtérés” Halmágyon - 8. oldal A diakóniai teológia kritikája Senki sem lehet próféta a maga hazájában. A bibliai mondás annyiban igaz Vajta Vilmosra (1918-1998) is, hogy az evangélikus teológus tudományos tevékenységét határainkon kívül jobban ismerik, mint hazánkban. A Külföldön Elő Magyar Evangélikus Lelkigondozók Munkaközössége (KEMELM) most viszont „belföldön”, a piliscsabai Béthel Missziói Otthonban rendezte meg a Vajta Vilmos személyét felidéző és munkásságát értékelő idei konferenciáját, az általa is bírált diakóniai teológiát állítva a szeptember i-je és 3-a között rendezett tanácskozás fókuszába. A diakóniai teológia közelmúltja és a jövő teológiája a magyar evangélikusságban témacím időutazásra invitálta a hazai KEMELM- konferencia résztvevőit. „Összegzésre, a múlt átgondolása végett gyűltünk most egybe” - fogalmazott megnyitóbeszédében a megalakulásának ötvenedik évfordulóját 2007-ben ünneplő szervezet elnöke, a Londonban élő Pátkai Róbert. !► Folytatás a 3. oldalon ► Az Evangélikus Életben is rendszeresen publikáló lelkész, dr. Barcza Béla jóvoltából lapunk is tudósított a közelmúltban arról, hogy Hatvan városa idén jegyzi a település várossá nyilvánításának 60. évfordulóját. A viszonylag nagy területen, szétszórva élő helyi evangélikusság múlt vasárnap temploma fennállásának 70. évfordulója alkalmából ünnepelt. Tény és való, hogy Hatvan evangélikus temploma hetvenéves, hiszen a hajlékot 1935. szeptember i-jén szentelték fel, de az egyházközség „vénei” emlékeztetnek rá, hogy 1944-ben - egy bombatalálat következtében - teljesen kiégett az épület, és a A város polgármestere, Érsek Zsolt „köszöntését köszöni” a nyugalomba vonuló lelkész. Háttérben Blaubacher Edit gyülekezeti felügyelő, a papi padban az ünnep igehirdetője, D. Szebik Imre püspök világháborús veszteségeket máig nem tudta pótolni a lelkes, ám csekély létszámú gyülekezet. Valójában már csak a bombatalálatot megelőző évben épített orgona hiánya árulkodik a történelmi sérelmekről; a magyaros eklektika stílusjegyeit viselő, takaros istenháza egyébiránt ma már jogos büszkesége a hatvaniaknak. Szeptember 4-én a hatvani hívek nem csupán a kerek évforduló alkalmából gyűltek össze hálaadásra a szokottnál is nagyobb számban. Az istentisztelet végén szeretett pásztoruktól, a Hatvan-Gyöngyösi Evangélikus Egyházközség élén közel negyedszázadon át szolgált dr. Barcza Bélától és hitvesétől, valamint a huszonnégy éves kántori szolgálat után szintén nyugalomba vonuló Kovács Elememétől is búcsúzott a gyülekezet. Thököly Imre mint az evangélikusok védelmezője (a német felirat magyar fordításának első sorai: Mit doktor Luther megcsinált, / Thököly érte síkraszállt, / Az ördög bíz nem erre ván...) Háromszáz éve halt meg Thököly Imre, az evangélikus fejedelem !► írásunk a 10. oldalon Offertorium az erdélyi árvízkárosultak megsegítésére Egyházunk püspökei közösen azzal a kéréssel fordulnak a Magyarországi Evangélikus Egyház gyülekezeteihez, hogy szeptember 11-én, vasárnap tartsanak offertóriumot az erdélyi árvízkárosultak megsegítésére. Kérjük, a gyűjtés eredményét közvetlenül a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet számlájára utalják (így tudunk a leggyorsabban és a leghatékonyabban segíteni). Számlaszám: 11705008-20464565 é
