Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-09-04 / 36. szám
2 2005- szeptember n. FORRÁS ‘Evangélikus Élet3 SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 16. VASÁRNAP - Kol 3,1-7 és „idelent”: Krisztusra nézve ÉLŐ VÍZ Tanévnyitó Lélek - élet - igazság. Három kulcsszó, melyekről sokat kellene tudnunk. Részesültünk-e Lélekben, van-e élhető életünk, és jelen van-e benne az igazság? Három lényeg, egy valóság - a te életed! S e három kulcsszó összetartozik, egységet képez, mint a térben a három dimenzió. Három, de egy: „...a Lélek életet ad az igazság által." (Róm 8,iob) „Non scolae, séd vitae discimus” - mondták a régi rómaiak: nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk. Az iskola falai között is az életről van szó, miként a templom falai között is az életről van szó! Az már a szent ige görög nyelvének szépsége és mélysége, hogy ha a Lélekről mint Isten Leikéről van szó, akkor azt mondjuk: pneuma, és ha a lélekről mint az ember leikéről van szó, akkor azt mondjuk, hogy psziché. Az is az ige nyelvének szépsége és mélysége, hogy szó van az életről mint földi életről, és szó van az életről mint örök életről. S erre is két szót tud az ige újszövetségi görög nyelve: diákosan cseng az eredeti, hogy biosz (földi élet), és talán idegenül, hogy dzóé (örök élet). De az ige nyelve megkülönbözteti a kettőt - azért, hogy az ember lássa maga előtt ezt a biológiai, földi életet, mert hatalmas érték és páratlan kincs, s mert itt a földön tényleg egy életünk van! S az ige azt akarja, hogy a biológiai, földi élet mellett lássuk az örök életet is. A kettőt nem szabad kijátszani egymással. Mind a kettőt Istentől kaptuk. Ezt a „biosz-életet” és a „dzóé - örök életet” is! Mind a kettőre készülni kell! Előbb ezt idéztem: „Non scolae, séd vitae discimus” - a földi életre készülünk az iskola falai között. De ne tévesszük szem elől, hogy nem csak a földi életre készülünk; séd vitae aetemae discimus - az örök életre is készülünk! S mind a kettőhöz egy kell: az igazság. Az egyikhez a tudomány igazsága. Ezt az értelmes emberi lélek ragadja meg; ez a valóság igazsága. De ez még kevés - ennél több kell, már ehhez a földi élethez is: •az emberi élet igazsága! Lelkünk szomjazza az igazság valóságát - ember és ember közt. Egy másik fajta igazság az, hogy igaz ember legyen valaki. Mert nemcsak a valót akarjuk, hanem az igazat! S a harmadik: az örök élet igazsága, az üdvözítő igazság. Ezt csak Krisztustól vehetem, hit által. Nehézkes kifejezés, de értsük jól: megigazult élet - igazzá vált élet! Hitünk titka, hogy mind a háromra a Lélek vezet rá. A Lélek ad életet az igazság által! Készülünk erre az életre, készülünk az örök életre. Van tudománya a földi életnek, és van tudománya az örök életnek. Isten lelke és az ember lelke találkozzon az iskola falai közt, a templom falai közt, hogy legyen értelmes és igaz földi élet, és legyen üd- vösséges örök élet a Krisztusban! Ámen. ■ Ribár JÁNOS (A 2005. augusztus 28-án az mtv által Orosházáról közvetített tanévnyitó istentiszteleten elhangzott prédikáció szerkesztett szövege.) SEMPER REFORMANDA „Amit ember tervez, azt Isten visszájára fordítja, és másképp cselekszik, mint mi terveztük. Már ezért sem lehet kétségbe vonnunk, hogy életünket és cselekedeteinket nem a mi okosságunk, hanem Isten csodálatos hatalma, bölcsessége és jósága irányította. Ebből látjuk, mily sokszor volt velünk Isten, még akkor is, ha se nem láttuk, se nem éreztük. Menynyire igaza van Péter apostolnak: »Neki gondja van reátok.« (iPt 5,7)” M Luther Márton: Tizennégy vigasztaló kép megfáradtaknak és megterhelteknek (Virág Jenő fordítása) „Odafent Mi az emberség, az értékes emberi élet titka? Mi módon élhetünk úgy, hogy egyszeri és megismételhetetlen, Istentől ajándékba kapott életünk tetsszen annak, akitől kaptuk: Atyánknak? Hogy áldássá váljon azok számára, akik között leéljük, és persze nem utolsósorban: hogy boldogságot, örömöt, békét, megelégedettséget találjunk a magunk számára is? Mi a titok? Hogy modem korunkban sem divatjamúlt fogalom az emberség, azt a Kossuth rádió minden hétköznap reggel fél hét után pár perccel, a hírek (terrorizmus, erőszak, madárinfluenza) után sugárzott, közkedvelt műsora bizonyítja: az Egy csepp emberség. Ebben egy-egy közismert, de legalábbis hivatásában, szakterületén elismert személyiség mondja el gondolatait az életről, az emberségről: a titokról, élete titkáról, amelyet örömmel ad tovább. Eljátszottam a gondolattal: ha valami csoda folytán egy ma élő rádióriporter felkereshetné Pál apostolt a börtönben, ahol az e heti alapigénket tartalmazó levelét írta, és megkérdezné, hogy mi az élet értelme, mi a titka az értékes, értelmes, emberséges életnek, akkor ő talán úgy válaszolna, amint azt a kolosséiaknak leírta. Mi a titka Pál életének? Mi az emberség megélésének egyedüli útja? Pál titka: Krisztus és a benne elrejtett élet. A megtartó, kegyelmes, üdvösséget adó Jézus Krisztus, aki még a fogságban is erő és örömforrás. ► Roger Schütz halálhíre megdöbbentette a világ kereszténységét. A magyar írott és elektronikus médiumok sokféle módon tudósítottak a tragikus eseményről, megemlékeztek személyéről, munkásságáról. A Liturgikus sarok aktuális sorozatát is megszakítjuk egy rövid emlékezés erejéig, hiszen az imádkozva hazatért testvér egész életét meghatározta a liturgia, mi több: maga indított el egy olyan liturgikus gyakorlatot, amely mára szerte a világon része a keresztény egyházak isten- tiszteleti életének. A taizéi áhítatforma és énekgyakorlat mindenki számára ismert, aki egyházi körökben mozog. Elképzelhetetlen egy- egy rendkívüli alkalom, konferencia vagy nemzetközi találkozó a burgundiai közösség dalai nélkül. Katolikus- evangélikus-református templomokban szerte Európában, de a tengeren túl is tartanak Taizé-áhítatokat. Benne sok a csend, sok az imádság, sok az éneklés, és mindig van igeolvasás, elmélkedés is. Mi a titka e forma népszerűségének és e dalok határokon átívelő hatásának? Mi az, amire újra megtanította Roger testvér Az igénket megelőző mondatokban az apostol azt magyarázza, hogy miként a ke- resztség által Krisztus halálában (2,12; 2,20), úgy az Isten erejébe vetett hit által az örök életre való feltámadásban is részesedünk. De mit jelent az odafent valókkal való törődés (1. vers)? Nem a teljes befelé fordulást, nem azt, hogy mindennek hátat fordítunk, ami ebben a világban van. Az egyik legjobb példa az „odafent valók” olyan módon való keresésére, hogy az ékesszóló legyen „idelent”, Albert Schweitzer életműve. Hirdette az igét, gyógyított, leprafalvat alapított, megalkotta az élet tiszteletének etikáját, szellemi, fizikai, lelki képességeit mind Isten szolgálatába állította úgy, hogy az akkori világ „legkisebbjei” közé sorolt gaboni négerekben is szerette az embertársat. - Mindezt nem tudta volna másképp megvalósítani, ha nem a Megváltótól kéri és kapja hozzá az erőt. Üdvösségünket nem cselekedeteink, hanem a kegyelem által kapjuk. A kegyelem ad lendületet ahhoz, hogy Istenben való hitünket és iránta való szeretetünket tettekben is kifejezzük. A megdicsőült élet csírája bennünk rejlik, ezért azt kell keresni, ami odafent van - mondja Pál -, de ezt nem tehetjük másként, mint hogy továbbadjuk az evangéliumot földi életünk napjaiban. Ha a földiekkel törődünk, ha elveszünk a bálványimádó, felszínes, a látszatra adó, a mélységet, lelkiséget pedig gyakran tagadó, „csapata” a megfáradt európai egyházakat? Mi az, amit megérezték általa a világ minden tájáról falujába zarándokoló lelki turisták? Mindenekelőtt arra kell gondolnunk, hogy Roger atya számára fontos volt a liturgia. Ez az oldott, barátságos, közvetlen ember tudta, hogy a liturgia nem nehezíti, hanem megkönnyíti Istennel való találkozásunkat, kapcsolattartásunkat, beszélgetésünket. Ugyanakkor tudta, hogy a liturgia fegyelmező erő is. Segítségével sikerül túljutni azon, hogy az ember önmaga körül forogjon. A liturgia lehetővé teszi, hogy ne csupán a mi gondolataink, hanem Isten Lelke szárnyaljon, és szálljon le ránk. Roger atya ott ült napról napra közössége tagjai körében, és élte a liturgiát, az Isten-szolgálatnak ezt a csodálatos lehetőségét. Mi is Roger testvér közösségében a liturgia alapja? Elsősorban az egyszerűség: egyszerű szavakkal és dallamokkal énekelve, imádkozva válaszolni Istennek. Énekeik varázsa nem utolsósorban a sok ismétlésben, ismételgetésben rejlik. Ezek az énekek valósággal „belemossák” az emberbe Isten szeretetének bizonyosságát. A Kyrie sokszori elismétlése nem a fantázia hiányát jelzi az imádságok és liturgikus részek között, hanem azt a meggyőződést, hogy ez a Krisztus-tanítváelutasító világban, ha céljainkat csak az anyagiak terén tudjuk megfogalmazni és elképzelni, akkor elveszünk. Nem halljuk meg a hívást, amely pedig hangzik. Isten kegyelmesen szól, a jobbján ülő Krisztus (1. vers) ma még hív, ma még nem ítél. A külsőségek fontossága is lehet gondolkodásunk tárgya. Környező világunkból mindenhonnan az a szemlélet árad, hogy az vagy, amit megveszel, amit fogyasztasz, amiben laksz, amilyen autóval jársz stb. Olyan világban élünk, amelynek általános értékrendje szerint mindennél fontosabb az, ami kívül van, ami látható, tapintható, fogyasztható. Isten óvjon minkét attól a kísértéstől egyházi, gyülekezeti, egyéni keresztény életünkben is, hogy a külsőségekkel törődjünk ahelyett, hogy igazi küldetésünket töltenénk be...! Minden gonosz hatalom erejét megtörte Krisztus, Isten Fia. Mindennapi életünkben erő, örömforrás, kapaszkodó, háttér és előrevivő ösztönzés ez, de mégis „e! van rejtve" (3. vers), és másképp nem lehet a miénk, csak úgy, ha az Úr Jézussal vagyunk közösségben. S folytatódik a páli emberség-titok: öljétek meg magatokban mindazt, ami a földre irányul (1. 5. vers). Amint azt hívő emberként tapasztaljuk, sajnos elevenek még bennünk az óemberre jellemző rossz vonások. Tennünk kell ellene, mégpedig azzal a hittel, hogy küzdelmünkben nem vagyunk egyedül! Nem az a baj, ha felfenyok egyetlen helyes alapállása, biblikus pozíciója: Uram, irgalmazz! Bár a taizéi muzsikusok igényes hang- szerelései közismertek, a hangsúly mégis a gyülekezeti éneken, a közösség dalán van. Nem kell hozzá magas zenei képzettség, s máris több szólamban énekel a gyülekezet. Ezek a zenei miniatűrök az egyszerűség nagyszerűségét hordozzák - méghozzá úgy, hogy különböző zenei kultúrából érkező emberek is a sajátjukként tudják énekelni őket. Szinte azt mondhatjuk: Taizé műfajt teremtett, s ez nem zenetörténeti esemény, hanem a Lélek embereket egymáshoz vezető munkájának csodája. Roger testvér élen járt az imádságban. Nem magamutogató módon, hanem belső kisugárzásával, vonzó, példaadó magatartással. Amikor otthon volt, együtt imádkozott társaival s a messziről jött ismeretlen ismerősökkel. Amikor útra kelt, és találkozóra, netán világtalálkozóra készült, akkor nem előadásokra, parádés programokra, hanem közös imádságra invitált. Másokkal másokért imádkozott, hogy béke és igazságosság legyen a világon. S imádsága másokat is imádkozni tanított. Roger testvér nem világtól elvonult szerzetes volt, hanem közösséget építő ember. Nem a látványos tréningek közösségépítő teóriáival próbálkozott, A VASÁRNAP IGÉJE dezzük magunkban, hogy vannak bennünk földi dolgokra irányuló vágyak, amelyeket Pál is felsorol, hanem az, ha mindebbe belenyugszunk; ha nem visszük ezeket Krisztus elé, ha nem kérjük, hogy erejével segítsen minket új emberként, megváltott gyermekeként élni, cselekedni; ha nem vagyunk készek megölni gonoszságunkat, valahányszor „tetten érjük” tagjainkban a gonosz gondolatokat, szándékokat, vágyakat és nem utolsósorban a kapzsiságot. „Egy csepp emberséggel” mi is bizonyságot tehetünk életünk Uráról. Ehhez a csepphez azonban csupán egyeden Forrás van - ahogyan Pálnak, ugyanúgy nekünk is: Jézus Krisztus. ■ Kőháti Dorottya Imádkozzunk! Úr Jézus, köszönöm mindazt, amit nekem adtál halálod és feltámadásod által: új életet, kegyelmet, bűnbocsánatot. Jóságodat, irgalmadat nem érdemeltem. Kérlek, vedd el mindazt belőlem, ami még e földre irányul, és adj erős hitet, tenni kész szere tetet szívembe, lelkembe.. tagjaimba, hogy itt, e földön téged szolgáljalak. Ámen. LITURGIKUS SAROK hanem a szeretet, a csöndes, meghívó emberi hang és az imádság közösségének megteremtésével. így tudott hidat építeni kelet és nyugat, észak és dél között. Mert a liturgikus közösségnek kisugárzása van, a közös könyörgésből, Isten-dicséretből erő fakad: nem szétszóró, hanem a széteső világot összetartani képes erő. Az istentiszteleti együttlét így válik világtávlatra kinyíló közösséggé. Még hosszan lehetne elemezni Roger Schütz személyiségének titkát. A tény az tény: az imádkozó, éneklő, igére figyelő liturgia erőforrás volt önmaga és mindazok számára, akik kapcsolatba kerültek vele. A Jelenések könyve mennyei liturgiáról ír, arról az örök istentiszteletről, amelybe mi itt néha egy kis időre belekapcsolódunk. Roger testvér reménységünk szerint odaát már megszakítás nélkül és teljes átéléssel énekelheti, amit mi még itt csak bizalommal és reménységgel dúdolgatunk: „Bizakodjatok, jó az Úr!” ■ Hafenscher Károly (ifj.) Oratio oecumenica Mindenható Istenünk, te, aki megláttad és megszántad a naini síró özvegyet, kérünk, szánj meg minket is. Természeti katasztrófák hírei rémítenek: emberek ezrei lettek földönfutókká, szorgalmas életek munkája lett percek alatt semmivé... Ember emberre támad érthetetlen, vak gyűlölettel; százak halnak meg, és nem tudjuk, hogy miért... Miközben a mindentudás egeit ostromoljuk, egyre inkább úrrá lesz közöttünk a félelem. Félünk a teremtett világtól, melyet megrontottunk, és amely most ellenünk fordul. Félünk embertársainktól, akiket nem is ismerünk, akiken gőgösen átnéztünk, és akik most ismeretlenül, vak gyűlölettel támadnak ránk. Urunk, adj igaz, képmutatás nélküli bűnbánatot, hogy felismerjük mindazt a rosszat, amit a teremtett világ és embertársaink ellen elkövettünk. Adj időt, hogy jóváte- gyük, amit még lehet. Add, hogy megtaláljuk a megbékélésre vezető utat. Add, hogy megbékéljenek egymással nemzetek és népcsoportok. Add, hogy egymásra találjanak a szeretet és megbékélés jegyében a különböző nemzedékek, a házastársak, munkatársak, szomszédok. Engedd, hogy több legyen a megértés, mint az értetlenség, s több a szeretet, mint a gyűlölet ember és ember, nép és nép között. Könyörgünk betegeinkért, különösen is a beteg gyerekekért. Urunk, te tudod, mennyire nem értjük szenvedéseink okát, és ezért sokszor tehetetlenek, tanácstalanok vagyunk. Te adj gyógyulást a betegségekre, erőt a szenvedések elhordozásához, és bölcsességet a gyógyító kezeknek. Istenünk, ne rejtsd el jóságodat szemünk elől. Add hinnünk: nem üres az ég felettünk. Engedd, hogy rátaláljunk azokra, „amik odafent vannak”, és hogy az „odafenn valók” reményében merjük újra átgondolni földi életünket. Add, hogy megérthessük felsőbbrendű akaratodat, s hogy azt követve napi feladatainkat hűséggel betölthessük embertársaink javára és a te dicsőségedre. Áldj meg minden jó szándékú törekvést. Add, hogy a jó szándék bölcsességgel és kitartással párosuljon bennünk. Istenünk, ne engedd elfelejtenünk, hogy honnan jöttünk. Mutass és adj értelmes célt az életünknek. Adj munkát a munkanélkülieknek, reményt a kétségbeesetteknek, alázatot az elbizakodottaknak, társat a magányosoknak. Külön kérünk az utánunk jövő nemzedékekért, hogy hűséges társat találjanak, és őrizd meg a társakat egymás számára egy életen át. Légy azokkal, akik nem jutottak el istentiszteletre, pedig vágytak útmutató, vigasztaló szavadra. Őrizd azokat, akiknek már semmit nem jelent a vasárnap. Ébreszd szívükben az útmutatásod iránti vágyat. Urunk, jóságos és bölcs megértéseddel hallgass meg minket Jézus Krisztusért. Ámen. EMLEKEZES ROGER TESTVÉRRE Bizakodjatok, jó az Úr!
