Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-28 / 35. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS HETILAP 70. évfolyam, 36. szám - 2005. szeptember 4. - Szentháromság ünnepe után 15. vasárnap Ára: 164 Ft VéwtMfék 91 fii? „Azután elcsendesül a tér. „Nevünkben hordozott azonos„Úgy érzem, sokat tér- fj|| H .....nem könnyű visszaadni a fóti Zs inati hírmondó 6-7. oldal 1 SnMíKtM résíiwőit! Köszöntik az új kenyeret, és hálát adnak a Mindenságtudatunk, a kiformálódott hit delhetett lelki békésséEvangélikus Kántorképző Intézet Gyújtsd a pontokat! ► 3. oldal ÉT" nem engedheti, hogy csöndesen, gért és megnyugvásért nH hangulatát. A régi fák között megbúRoger testvér vértanúsága !► 4. oldal i®ii 4QE8 : hatónak a termésért.” magunkba zártan éljük meg keimádkozva." gMolTÜ1IÄ jó Mandák-villa zúg és zeng egész Pásztorok a tűz körül ► 10. oldal !► Morzsák az új kenyér reszténységünket.” >► Istentől kapott szépség nyáron, mint egy hatalmas méhkas.” Egy elfelejtett tudós tanár: ünnepéről - 8. oldal !► Fuvallat a templomban - 9. oldal és tehetség - 10. oldal •* ;, W Negyvenhét regiszter - 5. oldal Szelényi Ödön ► 10. oldal Veled, Urunk, sohasem nélküled! m ü< m n írásunk a 8. oldalon a soproni gyülekezet Jézus falakon belül és kívül Az ország nyugati határán lévő településeken nem volt ritka, hogy a reformáció után a falu lakosságának többsége néhány évtized alatt evangélikus lett. Nem volt ez másként a Győr közelében fekvő Lébény- ben sem, ahol 1530 táján már olyan létszámban éltek evangélikusok, hogy istentiszteleteik helyéül megkapták a - később leégett és teljesen megsemmisült - plébániatemplomot. 1650-től kezdve, az ellen- reformáció idején teljesen abbamaradt az evangélikusok hivatalos vallásgyakorlása, csak titokban gyűltek össze a hívek. Később Tétre, az artikuláris templomba jártak istentiszteletre a lébényiek. !► Folytatás a 4. oldalon 440 éves ► A soproni gyülekezet tekinthető egyházunk legrégebbi evangélikus közösségének. Az idén, augusztus 21-én ünnepi istentisztelet keretében emlékeztek meg a soproniak egyházközségük fennállásának 440. évfordulójáról. Az úrvacsorás ünnepi istentiszteleten Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke hirdette az igét Jel 3,1-6 alapján. A liturgiában Gab- mi Sándor, Hegedűs Attila és Menke Volker soproni lelkészek szolgáltak. Luther tételeinek kitűzése után öt évvel, 1522-ben már a Fő téri - akkori - Kecske templomban egy Krisztoforosz nevű szerzetes a reformáció szellemében prédikált. A gyülekezetté szerveződés viszont csak 1565-ben indult meg, amikor az első evangélikus lelkész - Gerengel Simon - megérkezett a városba. A gyülekezetei alapító Gerengel Simon az alsó-ausztriai Pöttschach városában született. Teológiai tanulmányait feltehetően Bécsben végezte. Először Aspangban lett lelkész; már ekkor Luther szellemében kezdett prédikálni. Később elmozdították hivatalából, és Salzburgba hurcolták, ahol a várbörtönben tartották fogva. Szabadulása után 1564- ben Burgbernheimbe hívták meg. Gerengel már korábban is kapcsolatban állt a várossal, mivel soproni leányt vett feleségül. 1565-ben is éppen soproni rokonainál volt látogatóban, amikor felkérték, hogy hirdesse az igét a Szent Mi- hály-templomban. Faut Márk krónikája szerint az ottani hívek még soha nem hallottak az övéhez fogható prédikációt. Ennek köszönhetően a városi tanács meghívta prédikátornak. 1565 októberében foglalta el hivatalát. Érdemes megjegyezni, hogy a prédiká- láson és lelkipásztorkodáson kívül irodalmi munkásságával, templomi és iskolai könyvek szerkesztésével is foglalkozott. 1569-ben adta ki kátéját Catekismus címen, Az alapító lelkész: Gerengel Simon ezenkívül imádságos és énekeskönyvet is adott gyülekezetének. Az általa gyűjtött énekek szolgáltak alapul a később, 1700- ban kiadott soproni énekeskönyvhöz. Az általa összeállított agendát egészen 1828- ig használták. A soproni iskolát már határozottan a reformáció szellemében fejlesztette tovább. Népiskolát is létrehozott, ahol anyanyelvükön részesülhettek oktatásban a polgárok gyermekei. Ünnepi igehirdetésében Ittzés János hangsúlyozta, hogy az egyház jövője a nagyvárosokban dől el. Az egyházi élet folytonosságának és a gyülekezetek épülésének a szempontjából fontosnak nevezte, hogy a nehéz helyzetben lévő kis vidéki közösségek olyan élő hitű, nagy múltú és gazdag hagyományokkal rendelkező gyülekezeteket lássanak maguk előtt példaként, mint amilyen a soproni. „Ha körülnézünk, reménytelenül beszűkülni látszik a jövő. De Jézus irgalmas keze megnyitja a jövő ajtaját. O közbenjár értünk, jövőnket munkálja, és velünk marad örökké. Legyen ez az évforduló a vigasztalás, az előretekintés és az épülés ünnepe, hiszen a Mester bizonyosan jövőt szán a gyülekezeteknek” - zárta gondolatait a püspök. ■ Menyes Gyula Drámai árvíz Székelyföldön. Felhőszakadások Magyarországon. Fogjunk össze ismét, hogy továbbra is segíthessünk azoknak, akik számítanak ránk! Számlaszám: 11705008-20464565 Csekkjeink megtalálhatóak a nagyobb postahivatalokban. On-line adományozás: www.segelyszervezet.hu Velünk egy jobb világért! www.segelyszervezet.hu Tanévkezdet A fasori gimnázium - illetve ily módon a hazai közoktatásban való evangélikus részvétel - újraindulása, 1989 óta immár a tizenhetedik tanévet kezdjük meg. De az óvodákat, általános iskolákat, a tizenkét középiskolát, a közel ezer pedagógust és több mint tízezer diákot magába foglaló rendszerünk is már legalább évtizedes múltra tekinthet vissza. Az újraindulás eufórikus örömét felváltotta a tartós, mély jó érzés. Számot tudunk adni elődeinknek, akik egységben látták a templomot és az iskolát. Akik a hitből való élés legtermészetesebb gyümölcsének tartották a lutheránus szellemiségű oktatást, nevelést. Emellett számot tudunk adni a jelennek és - reméljük - a jövőnek is. A jelennek, amelyben örvendetesen erős a társadalom igénye az egyházi iskolák szolgálata iránt. Feltehetőleg ebben egyaránt szerepet játszik a minőségnek és az erkölcsi értékeknek a prioritása, azaz az elit igények kielégítésére is törekvő oktatás és a morális téren engedményeket nem tevő nevelés. Ennek tudható be, hogy a hazánkban tapasztalható fájdalmas demográfiai létszámcsökkenés ellenére nem mérséklődött az egyházi iskolák iránti igény - reménység szerint a jövőben sem fog. Tudtuk, hogy az újraindulás felejthetetlen pillanatai után a hétköznapokban konfliktusok is várnak ránk, de bíztunk abban, hogy képesek leszünk kezelni őket. Voltak kudarcaink, amelyeket azonban messze meghaladnak az elmúlt időszak pozitívumai. Iskoláinkban már tanítanak is - az egyetem vagy főiskola elvégzése után visszatérve - olyan fiatal pedagógusok, akik valamelyik egyházi intézményben érettségiztek. Az öregdiákok új nemzedéke veszi át a stafétabotot és a vele járó felelősséget azoktól, akik Isten kegyelméből még járják a földi vándorutat, és el tudják mondani, hogy milyen volt az egykori soproni, bonyhádi, fasori stb. gimnázium. Az iskolák újraindulásakor voltak, akik kételkedtek az út helyességében. Úgy vélték, hogy - inkább a nevelést preferálva - a kollégiumi rendszerre lenne szükség, az iskolák működtetését pedig az államra kellene hagyni. Bizonyos, hogy jelentős hangsúlyt kapnak a kollégiumok, mégis az iskolák jelentik az oktatás-nevelés alapvető színterét. Igen jó — és erre most Sopron a szép példa -, ha az. iskolai és a kollégiumi foglalkozás egységben valósul meg. Sokat jelentett az iskolarendszer harmonikus kiépítésében a zsinat által megalkotott korszerű oktatási-nevelési törvény. Ez egyrészt egységet teremtett, másrészt kellő rugalmassággal lehetőséget nyújtott arra (a közoktatási törvénnyel harmonizálva), hogy minden iskolánk egyedi, vonzó sajátosságokkal is rendelkezzék - például a nyelvi, a természettudományos, a művészeti stb. képzést hangsúlyozva, vagy éppen vállalva a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását. Ami mindenütt fellelhető, az a spirituális tartalom, amely közvetlenül és közvetve is meghatározza iskoláink életét. Öröm hallani a szülőktől, hogy gyermekük szívesen, érdeklődéssel vesz részt az istentiszteleteken. Különbözőségeinkre is utalnak azok a vallomások, amelyekben már végzett diákok arról szólnak - egy-egy igei eseményre emlékezve -, hogy utólag vált személyessé számukra az üzenet, pedig annak idején teherként élték meg a csendesnapon való részvételt. A konfliktusok egyik forrását a személyi kérdések - főként az iskolavezetés ügye - jelentik. Örvendetes, hogy e téren is a pozitívumok dominálnak. Az élet rendje, hogy az iskolák többségében már legalább egyszer sor került vezetőváltásra, és mindig sikerült lehetővé tenni az egészséges kontinuitást, a zavartalan működést. Az idén ugyanakkor több iskolánkban - Aszódon, Bonyhádon, Győrött és Nyíregyházán - egy újabb ciklusra bizalmat szavaztak az igazgatóknak, akik ezáltal megerősítve folytathatják felelősségteljes munkájukat. A fővárosban mindkét nagy múltú intézményben új időszámítás kezdődik. A Deák téren a százszázalékos bizalmat élvező, eddig is a tantestület tagjaként dolgozó kiváló pedagógus, Kézdy Edit lett az igazgató, az egész iskolarendszerünket meghatározó személyiség, Schulek Mátyás munkáját folytatandó. A Fasorban Tárnok Dezső' igazgatót - akinek hétéves működése megteremtette a stabilitást - a „kívülről” érkező, nemzetközi tekintélyt élvező nyelvész professzor, Odor László váltotta fel, azzal a reménységgel, hogy a minőségi célok az eddiginél is hangsúlyosabban kerülnek a középpontba. Az iskoláinkban dolgozóknak is le kell szűrniük az idei egyetemi felvételik tapasztalatait. Kellő hátteret kell, hogy kapjon az emelt szintű érettségi, illetve a nyelvvizsgára való készülés. Bevallom, számomra a legsúlyosabb gondok, feszültségek időszakában is erőt, jókedvet adott az a sok pozitív visszajelzés, amelyet az iskoláinkba járó, illetve már végzett diákoktól és családjuktól kaptam. Érthető, bár nem helyeselhető, hogy az egyházi kommunikációban is gyakran a negatívumok kerülnek előtérbe, az örömök, a kedvező tapasztalatok ellenben kevésbé kapnak nyilvánosságot. Isten kegyelméből iskoláink sok ezer fiatalt indítottak már el a felelős, autonóm felnőtt életbe az elmúlt másfél évtizedben azzal a reménységgel, hogy a krisztusi üzenet is megérintette őket. Az eddigi eredmények is adjanak erőt a folytatáshoz az új tanév kezdetekor, az új feladatok számbavételekor. Köszönet az orosházi gyülekezetnek és iskolának a televízió által is közvetített szép, tartalmas tanévnyitó istentiszteletért és ünnepélyért. Templom és iskola továbbra is, ma is természetes egységet alkot. ■ Frenkl Róbert SEMPER REFORMANDA „A prédikációnak is csak az lehet a célja, hogy ezt a testamentumot hirdesse. Igen ám, de hogyan hallgathatja valaki, ha senki sem hirdeti? Hiszen azok sincsenek vele tisztában, akik pedig hivatottak annak hirdetésére. Azért kalandoznak el ezután a prédikációkban a mesék országába, Krisztusról pedig megfeledkeznek.” H Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása)
