Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-08-21 / 34. szám
i6 2005. augusztus 21-28. EVÉL& LEVÉL "Evangélikus ÉletB EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL&EVEL&LEVEL&E VEL&LEVEL&EVEL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL „Gondolkodhatunk együtt tovább a szerelemről...” E felhívással végződik Frenkl Róbert írása az Evangélikus Élet július 24-i (30.) számában. Valóban felkeltette az érdeklődésemet igényes stílusú elmélkedése a legmélyebb emberi érzelemről, a szerelemről. írásában fejtegeti, hogy korunk ak- celerált ifjúsága biológiailag igen hamar éretté válik, szociológiailag viszont egyre későbbre tolódik a házassági elköteleződés lehetősége. Fiataljaink húsz-harminc éves koruk között a pálya- és társválasztási bizonytalanság olyan vákuumában élnek, amelyet az előző generáció nem is ismerhetett. (Nekik a háború utáni években más nehézségekkel kellett megküzdeniük; nem ismerhették a kon- zumvilág feszültségeit.) A házasság keretein kívüli - házasság előtti és házasság melletti - szexuális életet paráznaságnak, bűnnek nyilvánítja kereszténységünk. De mit jelent a bűn? Többféle nyelvi értelmezés próbálja a lényegét visszaadni. Számomra a legképszerűbb a vétek szó, azaz mintegy „valamely cél elvétése, eltévesztése”. Az esetleges közhiedelemmel ellentétben nem a szex a bűn. Ellenkezőleg, az csodálatos dolog! A bűn azonban Van már három évtizede is annak, hogy a Vigília című katolikus folyóirat körkérdéseket tett fel a házasság előtti nemi életről, a fiatalok együttéléséről. Sok vélemény hangzott el, a legtöbbet már el is felejtettem. Egy orvostanhallgató lányét azonban nem: „A barátommal - aki szintén az orvosira jár - szeretjük egymást, és tanultunk élettant is, így megadtuk magunkat hormonsorsunknak...” Ez a régi (új vagy inkább örök) vélemény jutott eszembe, amikor Frenkl Róbert Szerelem című írását olvastam az Evangélikus Élet július 24-i számában. A szerző utal a néhány évvel ezelőtt megjelent, válással kapcsolatos írására is. Akik pedig az evangélikus Útmutató alapján (is) olvassák a Bibliát, három napra rá, július 27-én a Mt 19,4-12 szakasszal is találkozhattak, benne Jézusnak a házasságról való tanításával. Mondhatnánk: így válaszol gyorsan az Isten. Jézus tanításában két csodálatos dolog van: az egyik, hogy ő maga tanít, a másik pedig, hogy a gyökerekig megy vissza, a Teremtő eredeti szándékára mutat rá. Az pedig nem más, mint: „Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodikfe- leségéhez, és lesznek ketten egy testté. Úgyhogy már nem két test, hanem egy. Amit tehát az Isten egybekötött, ember azt el ne válassza.” (Mt 19,5-6) Elolvasom ezt az igét egyszer, kétszer, tízszer; ízlelgetem a szavakat, bámulom tömörségét. Megpróbálom a „feleség” (férj) szót mással helyettesíteni: ragaszkodik barátnőjéhez, udvarlójához, kedveséhez, szerelméhez, szeretőjéhez, élettársához, partneréhez... Valami nem stimmel, valahogy nem illik ide semmi más, csak a feleség (férj) szó. Miért? Mert Jézus így mondta. És Jézus tudja, hogy miért ezt mondta. Tehát: „Ahhoz, hogy a fiatal jól döntsön abban a kérdésben, hogy mivel akar foglalkozni, és hogy kivel akar együtt élni, elsősorban” nem „önmagát kell jól megismernie”, hanem Jézust! (Az idézőjeles részek Frenkl Róberttól valók.) Ha fiatal és idős Jézust akarja egyre jobban megismerni, saját magát fogja jól ismerni. Luther Márton a bűnről azt írja, hogy „egy embertől, Ádámtól eredt; az ő engedetlensége miatt lett minden ember bűnössé, a halálnak és ördögnek alávetve. Ezt nevezzük eredendő bűnnek vagy főbűnnek. Ennek a bűnnek a gyümölcsei azután azok a rossz cselekedetek, amelyeket a Tízparancsolat tilt.” A Biblia még egy lépéssel korábbról eredezteti a bűnt azáltal, hogy az engedetlenséget a hitetlenségből vezeti le. Tehát Frenkl Róbert téved, mert nem az erőszak, a felelőtlenség, az ösztönszintű, a másikkal visszaélő kapcsolat, a csalás, a hűtlenség stb. a bűn, hanem ezek a gyümölcsök, mégpedig a hitetlenség bűnének rossz gyümölcsei. Amikor korunkban a fiataloknál „a biológiai érés és a szó teljes értelmében vett társadalmi érés” nagymértékű eltávolodása tapasztalható, akkor mindenben előbukkanhat: evésben- ivásban, alkoholban, drogokban, torzult magatartási képletekben, munkában, lustaságban. Gondoljunk csak arra, hányféle függőséget tartunk ma már számon! A bűn, a vétek lényegiségét tekintve nem a cselekvési formákhoz kötődik. Ezen a ponton csúszhatunk át a törvénykezésbe, a farizeusok gondolkodásába. Emberi mivoltunkat vagy nőként, vagy férfiként éljük meg. A férfi legősibb motivációja a harc, a küzdelem és a győzni vágyás: küzdelem az életért, a győzelemért, a nőért. A nő biztonságra vágyik, hiszen nem kisebb dologra vállalkozik, mint az utód megszülésére (akár az élete árán is). Méltán várja el, hogy megküzdjenek érte. Biologikuma a legrátermettebb hím választását sugallja. A női befogadó princípium a férfit dicsérni, segíteni, győzelemre juttatni hivatott, hogy ezzel betöltse győzelmi vágyát ......szerzek néki segítő társat, hozzá illőt”- mondja Isten (iMóz 2,18; Károli-fordí- tás). A cél közös, és a harc vérre menő: a tét nem kisebb, mint a túlélés. Túlélés az egyed szintjén, és túlélés a faj szintjén. nem vesz rajtunk erőt a hitetlenség? Mondhatják, mondják: ez egy merőben új helyzet, a Biblia korában ilyen nem volt; Isten sem várhatja el a fiataloktól, hogy a házasságkötésig várjanak a nemi élettel; tudomásul kell venni, hogy nem vagyunk egyformák, meg kell védeni a konzervatív fiatalok ahhoz való jogát, hogy szűzen mehessenek a házasságba, de a nem konzervatívok azon jogát is, hogy együtt éljenek, hogy megadják magukat hormonsorsuknak stb. A hit annyit jelent, hogy a fiatalok biológiai és társadalmi érése közötti jelentős időkülönbségből adódó feszültségek leküzdésében van segítség. Ha ez valakire teherként nehezedik, akkor nem kell egyedül hordoznia. Megoszthatom az utamon velem vándorló Jézussal. Hiszem, hogy nem a hormonok előtt kell megadnunk magunkat, hanem Jézus előtt, aki nem földre terít, mint a vágyaink, hanem felemel bennünket. Az ige szerint a hit - bizalom. Bízunk-e abban, hogy az Atya mindent jól és a javunkra teremtett? Az alkalmas időt is, a társamat is, azt az egyetlenegyet, akit be akar nekem mutatni (ha tudja, mert nem foglalt a szívem), hogy a házasságban egy test legyek vele. A tizenkét gyermekes Balczó András mondta egy előadásában: „.. .a szerelemben csak én őneki, csak ő énnekem. E nélkül nem szerelem a szerelem. Ha fenntartások vannak, az bizony nem szerelem.” Ilyen fenntartás lehet a ma oly gyakori kipróbálás. Kipróbáljuk, összeillünk-e, nemcsak szellemileg és érzelmileg, hanem testileg is. A szív legmélyén pedig ott az Isten iránti bizalmatlanság, hitetlenség: 1. nekem kell próbálgatásokkal megtalálni az igazit, senki nem fog hozzá elvezetni, avagy más szóval Istennek is be kell segíteni; 2. ha ő az Isten által rendelt társam, akkor az összecsiszo- lódás rendelt ideje jobb, ha az én menetrendem szerint történik, mert jobban tudom az alkalmas időt. Ez bizony nem hitre építkező szerelem. Beszélgetek szülőkkel, szülőtársakkal. Tízből kilenctől azt hallom, hogy „amit csak tudok, mindent meg akarok adni a gyerekemnek, hogy ne legyen olyan küzdelmes az élete, mint az enyém volt”. Jó ez? Miért jó, ha egy fiatal nem tanul meg küzdeni? Sok szülő, nagyszülő természetesnek veszi, hogy maga szűzen ment a házasságba, gyermeke, unokája esetében pedig megérti, hogy az nem így gondolkodik. Mert a belső küzdelemtől is meg akarja óvni. így azután a fiatal hogyan fogja és milyennek fogja megismerni azt az Urat, akitől a legnagyobb segítséget kaphatná? „Hogyan tarthatja tisztán életútját az ifiú? Úgy, hogy megtartja igédet." (Zsolt 119,9) Pál apostol pedig így ír Timóteusnak: „Senki meg ne vessen ifiú korod miatt, hanem légy példája a hívőknek beszédben, magaviseletben, szeretetben, hitben, tisztaságban." (iTim 4,12) amely majd a generációk sorozatában realizálódik. A megélt szerelmi kapcsolatból nőhet ki a család mint megélt életközösség, és nyújt további pszichoszexuális alapot és modellt az utódgenerációk láncolatában. Merthogy a nemiséget, a nemi identitást tanulni és gyakorolni kell ám! - halljuk manapság mindenfelől. Ez így is van! Ennek legjobb gyakorlótere a család. Már az intrauterin - méhen belüli - életszakasztól kezdve a szoptatás imprintingjein át a szerepjátékokon keresztül tanulunk, mígnem a személyiség éretté válik az önálló döntésre, a párválasztási elkötelezettségre. Az ideálisan alakuló folyamatban a nemek szinte maguk kívánják és sürgetik a házasságot, azt a szoros létformát, amelyben megélhetik értékességüket és fontosságukat. A házasságban realizálódhat legmélyebben és legvédetteb- ben személyiségük teljes fúziója, és alakulhat ki az érett szerelem. Mi az, ami ebből napjainkban a legkönnyebben elillan? Elvész például rögtön a férfi küzdelme. Pedig értékessé az válik, amiért megküzdöttünk! A nemek az egyre tökéletesedő fogamzásgátlók Gyülekezetünkben három-négy hónaponként ifjúsági istentiszteletet tartunk, amelyen a fiatalok szolgálnak. A gazdag programban bizonyságtétel is van; egy fiatal elmondja a gyülekezetnek, hogyan ismerte meg Jézust. Legutóbb egy huszonkét éves repülőmérnök fiú mondta el, hogy miként hallotta meg a jézusi hívást. Azt is hallhattuk tőle, hogy megtérése után hosszabb ideig nem tudta elfogadni, hogy a szexualitásnak Isten a házasságban teremtette meg a rendelt helyét. Hála a mennyei Gazdának azért, hogy nem kemény eszközökkel és nem bukások után, hanem szerető szívével vezette rá arra, hogy életében a „ketten egy testté” majdan a házasságában valósulhat meg. Istennek legyen hála azért is, hogy a felnőtteken kívül negyven fiatal - köztük sok serdülő - hallgatta ezt a bizonyságtételt. Olyan korban élünk és olyan a vitastílusunk, hogy az ilyenfajta válaszokba bele kell írni, hogy mit ne gondoljon az olvasó. Azt semmiképpen se, ami nincs benne, vagyis hogy a házasság előtt, a házasság mellett (mással) vagy a házasságon kívül nemi életet élőket bárki is (ember) elítéli. Nem erre hívattunk. Az igét viszont fel kell mutatni, hátha valaki beletekint. Befejezésül: Frenkl Róbert azt írja, hogy „bármennyire is sok sajátos veszéllyel jár a korai szexuális élet, egy újabb csapdát jelent, ha az egyházban erről a kérdésről csak annyi a mondanivalónk, hogy a korai testi kapcsolat bűn”. Vajon személyes rossz tapasztalatából írja ezt a szerző? Tudom, az egyházat nem kell megvédeni, de jelentem, az egyháznak nem csak ennyi a mondanivalója. Ellenben sokkal több és gazdagítóbb, mint a szülőké, pedagógusoké, orvosoké, pszichológusoké stb. együttvéve, mert a Teremtőét is elmondja. Garádi Péter (Biatorbágy) világában kockázatok nélkül vállalhatják a szerelmi együttlétet. Kicsi a tét, a férfinak nem kell se bizonyítania, se felelősséget vállalnia. Ezzel rögtön a legalapvetőbb érzelmi szükséglete csorbul: nője nem tiszteli. Nem tiszteli, és nem is meri magát rábízni. A nő számára pedig megszűnik az áhított biztonság. Gyermeket nem mer vállalni, tanul és dolgozik, hogy önmagáról gondoskodjon. A kiművelődött nő újra csak a férfi fölé kerekedik, rontva annak presztízsét. A kölcsönös szerepelvárások közötti feszültség egyre nő. Kultúránkban új réteg jelent meg: a szingli nő típusa. Alkalmi vagy ideiglenes párkapcsolataik jól szimbolizálják a fogyasztói szemléletet: egyszerhaszná- latosság, eldobhatóság. A leváltható partnerek önkéntelenül is versenyhelyzetbe kerülnek. A megfelelési kényszer növekedhet, ez pedig egyik félnek sem jó. Az elköteleződés igénye nem tud kiteljesedni, a házasságot így egyik fél se meri sürgetni. Nincs biztonság, nem alakul ki a bizalom. Van-e megoldás? Nem hiszem, hogy az út visszafelé vezetne. A nők tanulása, Válasz a hozzászólásokra művelődése önmagában jó. Nem bűn. A szex és a szerelem is igen jó. Az sem bűn. Mit is neveztünk tehát bűnnek? Mi okozza az elhajlást, a céltévesztést? Hol találunk megoldást, ha nem a kialakuló társadalmi viszonyrendszerünket akarjuk kárhoztatni? A változás mindenképpen egyszemélyes ügyként indul. Sorsát ki-ki magában hordozza. Formálódó személyiségünk tehet alkalmassá bennünket mindenkor a másik ember iránt megélt érzelmekre és a vele való kapcsolatra. A Biblia lapjairól sokféle árnyalásban kapunk képet a kereső emberről, aki életének megoldásait Istennél akarja megtalálni. Változatos formákban tárul elénk egy-egy élethelyzet, amelyben Isten cselekszik, elhív, kiformál, és végül alkalmassá is tesz - éppen a szerelmi ügyekben is - az élet legmagasabb rendű érzelmének, a szeretetnek, a'szerelemnek a megélésére. Isten ebben a célt elvétő keresésben pedig mindenkori közösségét, azaz győzelmet és biztonságot garantáló korrekcióját ígéri. Konrad Bollmann-né Máthé Györgyi Köszönöm empatikus reflexióikat! Sajátos módon összhangban vannak, mintegy egymást is kiegészítik; úgy érzem, valóban továbbgondolkodva, szeretettel, segítő attitűddel íródtak, semmiképpen nem ítélkezve vagy kinyilatkoztatva. Magam is vallom, hogy a hitetlenség a bűn, és ebből erednek a „bűnök”. De az emberi együttélés nem csak keresztényeket jelent, és bizony a „rossz gyümölcsök” - az erőszak, a csalás, a visszaélés stb. - önmagukban is, a szó minden értelmében, no meg ó- és újszövetségi értelemben is - bűnök Köszönöm a visszapillantást; nem ismertem, de szellemes, érdekesen szemérmes és őszinte a „hormonsors” kifejezés; érthető, hogy a Vigilia közölte. Az ember bioszociális lény. Az önismeretet semmi nem pótolja. Tisztában vagyok azzal - talán írásom és a reflexiók is jelzik -, hogy az egyháznak nem csak a tiltás a mondanivalója, de valóban van ilyen rossz tapasztalatom. Magam is úgy vélem, hogy az út nem vezet visszafelé. A hagyományos férfi- és női szerepek jelentős változása - többek között a szingli nőtípus megjelenése - igényli, hogy erre a helyzetre is legyen adekvát keresztény mondanivalónk. Szép gondolat, nagy reménység és kegyelem az isteni korrekció, amely keresésünk eltévelyedéseire mindig megoldást jelenthet. Frenkl Róbert Becsüljük meg Isten ajándékait! Köszönetét szeretnék mondani Andriska Jánosnak az Evangélikus Elet július 31-i számában megjelent A boldog nemzkt című írásáért. A gazdasági fejlődés ellenére az általános szellemi leépülés - időnként barbárság - érzése, az emberi minőség romlása, az anyagi oldal egyoldalú túlhangsúlyozása, a technikai civilizáció fojtó sivársága, egyfajta kilátástalanságérzés által nő az érdeklődés az e világon túli valóságok iránt. Tért hódít az ezotéria, az okkultizmus, a jóslás, a babonaság, a varázslás és a menekülés leggyakoribb formája: a kábítás. Hol a múlt század felvilágosult, magabiztos, minden tekintélyt leromboló embere? Dideregve ül a „semmi ágán”, és attól fél, hogy mikor robban fel az, amit alkotott... (iMóz 1-3) A 20. század drámája egyfajta istenbizonyíték is lehet a számunkra. A világba belekódolt szent kereteket nem feszíthetjük szét. Misztérium marad a kezdet és a vég, titok az emberi lét és az ember maga, a küszöböt sérülés nélkül nem léphetjük át. Itt legfeljebb térdre esni lehet. Bizonyára nem fog visszatérni a kommersz vallásosság és egyháziasság, amelyet megítélt a történelem. Azonban egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a különféle erők hatalmában vergődő világ reménysége egyedül Jézus Krisztus, aki a mindenség Ura (ApCsel 16,36). O és egyedül ő hozta azt az életenergiát a világba halála és feltámadása, élő szava által, amelynek a világ a létezését köszönheti: az dszeretetét. Hála Istennek, az ő szeretetét hordozó angyalok is jelen vannak közöttünk. A kiteljesedett emberi léthez hozzátartozik Isten ajándékainak a megbecsülése, amelyekkel életünket gazdagítja. Isten ajándéka a föld, amelyen élünk, az otthon, a család és a haza is! Mások kultúrájának felfedezése örömmel és tisztelettel kell, hogy eltöltsön minket. Azonban egyre inkább erkölcsi és hitbeli felelősségünk - évtizedes közöny után - a saját kultúránk újbóli felfedezése, szeretete, ápolása, védelme, megbecsülése és féltése. Ennek fontosságát - akár kegyességi szempontból - mellőzni lelki elszegényedéshez vezet. A világon szétszóródott, valamikori kárpátaljai fiatalok hálásan emlékezünk lelkészünkre, Koren Emilre, aki az Ige mellett olyan hitvallók írásaiból is olvasott nekünk, mint Reményik Sándor, Babits Mihály, Ady Endre, József Attila, Tamási Áron és Nyíró József. Legyen emléke áldott! Kinczler Irén (Budapest) Gyermektábor Telekgerendáson Csanádalberti, Ambrózfalva, Pitvaros és Nagyér evangélikus gyülekezeteinek és a szülőknek az anyagi támogatásával, illetve Vari Zsuzsanna evangélikus lelkész, Hodák Mária pitvarosi óvónő és Vari József festő segítségével Telekgerendáson, a volt kultúr- ház épületében júliusban gyermektábort szerveztek. A táborban imádságokat, szép énekeket tanultak és gyakoroltak a gyerekek, ezenkívül József történetét is színpadra vitték. Az énekeket egy orosházi fiatal leány gitárkísérete tette emlékezetessé. A programok között szerepelt rajzverseny, festés, közös játék és vetélkedő. A hetet gitáros istentisztelet zárta a táborba érkező szülők és Nagy Ervinné orosházi ifjúsági referens közreműködésével. Köszönettel és elismeréssel tartozom a tábor szervezésének ötletéért az említett segítőknek és külön Nagy Ervinnének. Várjuk a folytatást; a tervek szerint a következő tábor helyszíne a Börzsöny lesz. Részletek Dégi Györgynek, Pitvaros polgármesterének a leveléből Hormonsors vagy hitben alapozott szerelem
