Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-23 / 4. szám
‘Evangélikus Életit KULTÚRKÖRÖK 2005. január 23. 5 „A történelmet nem tanulni kell, hanem megérteni” Találkozás a Magyar Örökség díjas Gyapay Gáborral ► Otthona igazi kincsesbánya. Polcain könyvek sokasága, melyek az elmúlt idők titkait tárják fel a kíváncsi olvasó előtt. Hogyan is lehetne ez másképp egy vérbeli történész és a históriát szeretettel és szenvedéllyel oktató pedagógus, dr. Gyapay Gábor esetében?- Engedje meg, hogy az olvasók nevében is gratuláljak Önnek! A közelmúltban két olyan esemény is történt, amely okot szolgáltat a köszöntésre: az egyik, hogy Tanár úr a nyolcvanadik születésnapját ünnepelte, a másik pedig hogy számos kitüntetés - például a Szacsvay-, a Trefort- és az Eötvös-díj - után átvehette a Magyar Örökség Díjat is.- Köszönöm a gratulációt. Valóban több elismerést is a magaménak tudhatok, melyekkel pedagógusi, illetve történészi munkásságomat értékelték. A legutóbbinak, a Magyar Örökség Díjnak azért örülök, mert ez egyfajta életműdíjnak is tekinthető.- De ez bizonyára nem jelent egyet azzal, hogy az íróasztala mellett lévő számítógép ezentúl csak „porfogóként" szolgál majd...- Nagy munka áll mögöttem, hiszen egy kiadó néhány évvel ezelőtt jelentette meg hat kötetből álló történelemkönyvsorozatomat, amely egy élet tapasztalatainak és tíz év szorgos munkájának gyümölcse. Különlegessége, hogy egymagám tekintettem át az egyetemes és a magyar történelmet. Egyetlen szempontot tartottam szem előtt: a történelmet nem tanulni kell, hanem megérteni. Ez csak úgy lehetséges, ha az elérhető források felhasználásával a való életet ábrázoljuk. A történelem egyik fontos célja ugyanis az, hogy irányt adjon. A történelemoktatás és a jó történelemkönyv abban segít, hogy ki-ki megtanulja felmérni a saját helyzetét. Ez csak a múlt ismeretében lehetséges. Ekkor tudjuk mérlegelni a lehetőségeinket és kiválasztani a legjobb utat. Ami pedig a terveimet illeti: a komputeremnek már nem sokáig kell kikapcsolva „pihennie”. Ha a gép memóriájában még nem is, az én fejemben már összeállt a legújabb terv: egy tanároknak szóló módszertani segédkönyv vázlata.-Jó látni, milyen szeretettel és lelkesedéssel beszél a hivatásáról. Mindig is történelemmel foglalkozó pedagógus szeretett volna lenni?- A történelem iránti érdeklődés adott volt a famíliában. Apai nagyanyám, De- zseri-Boleman Ilona negyvenhat esztendőn (!) keresztül -1869 és 1915 között - mindent aprólékosan lejegyezett a naplójába, ami vele és a családjával történt a felvidéki, Bars vármegyei nagybirtokon, Zsitvaújfaluban; haláláig húsz kötetet írt tele. Édesapám, dr. Gyapay József jogot végzett. Egy ideig* ügyvédként dolgozott, majd a gazdálkodást választotta. A trianoni döntés után pedig hivatalnokként helyezkedett el. A család több tagja a pedagógusi pálya mellett döntött. Édesanyám, Beier Franciska angol-német szakos tanár volt, csakúgy, mint a nővérem. Feleségem, lányom és az egyik fiam pedig a magyar és az angol szakot választotta. Engem a matematika és a történelem egyaránt érdekelt, végül az utóbbi mellett döntöttem. Nagy szerencsém volt, mert olyan kiváló professzoroktól tanulhattam, mint Kosáry Domokos, Mályusz Elemér, Szekfű Gyula vagy Hajnal István.- Ön szerint egy históriát oktató pedagógus mennyire tud objektív maradni és távolságot tartani az eseményektől akkor, ha személy szerint is érintették az elmúlt évtizedek történései?- Én 1990-nél mindig megállók. Eddig az időpontig a források túlnyomó része kézbe vehető, ezután nem. Az őskortól a huszadik századig azt tanítom, aminek az igazáról magam is meg vagyok győződve. Természetesen nem állítom, hogy nem tévedhetek. A hitelességhez hozzátartozik az is, hogy tisztában vagyok vele, mindig történhetnek újabb és újabb felfedezések, melyek megváltoztatják az egy-egy személlyel vagy korszakkal kapcsolatos korábbi elképzeléseket. A jó történelemtanárnak erre ügyelnie kell, és addig nem szabad nyilatkoznia, amíg minden elérhető forrást nem ismer. Ez a legfontosabb, még akkor is, ha teljes mértékben soha senki nem fogja tudni megvalósítani. Ez persze nem jelenti azt, hogy eszmei célként ne tűzhetnénk ki magunk elé.- A történelemről, valamint annak oktatásáról alkotott képére a Pázmány Péter Tudományegyetem és az Eötvös József Kollégium mellett minden bizonnyal nagy hatást gyakorolt szeretett alma matere, a Budapest-Fasori Evangélikus Gimnázium is, ahol diák, majd tanár, az 1989-es újraindítás után pedig igazgató is lehetett.- A Fasor csodálatos iskola volt. A tanári kar egy családra emlékeztetett. Érezni lehetett, hogy minden egyes pedagógust áthat a tantárgya, a diákjai és a tanítás iránti szeretet. Emellett kiválóak voltak a tárgyi feltételek is, remek könyvtár és szertár állt rendelkezésre. Nagy csalódást és fájdalmat jelentett, amikor az államosítást követően megszűnt itt a tanítás. A Lutheránus Világszövetség 1984-es budapesti nagygyűlésén merült fel az intézmény visszaszerzésének gondolata, ettől kezdve minden követ megmozgattunk annak érdekében, hogy á gimnázium ismét megnyithassa kapuit. Tárgyalásokat folytattam mind dr. Köpeczi Béla kultuszminiszterrel, mind pedig utódjával, dr. Glatz Ferenccel. Ettől az ügytől volt hangos a hazai és - a külföldre költözött egykori diákok jóvoltából - a külhoni sajtó is. Fáradozásainkat siker koronázta, a Fasort visszakaptuk. A rendelkezésre álló kétszáz helyre hétszázan felvételiztek. Nagy örömömre szolgált, hogy 1989-ben újra zsibongó gyermekcsapat töltötte meg az iskolát. ■ Gazdag Zsuzsanna Színes rongyszőnyeg az élet... Százhuszonöt évvel ezelőtt született Paul Klee ► Sokan rajongtak érte azért, mert játékosan és szabadon festett, mint egy gyermek, még akkor is, amikor már ismert művész és akadémikus volt. Látszólag a legegyszerűbb eszközökkel, de hihetetlen technikai precizitással készítette képeit. A sokoldalú Paul Klee 1897. december 18- án született a Bern melletti München- buchsee-ben (Svájc), egy olyan családban, ahol igazán „otthon érezhették magukat” a múzsák. Édesapja zenét oktatott, és orgonista volt, édesanyja énekesként ért el sikereket. Paul diákként a berni városi zenekarban hegedült, novellákat és költeményeket vetett papírra. Végül mégsem zenész, író vagy költő lett belőle: az érettségi után úgy döntött, hogy a festőművészi pályát választja. Párizsba, a „bűnös városba” nem engedték el a szülei. Münchenbe költözött hát, és itt kezdett el festészetet tanulni. A kötelező gyakorlatok elégedetlenné és bizonytalanná tették. Az áttörést első itáliai és afrikai útja, valamint az új formanyelvet kereső művészek - például Kandinszkij és Franz Marc - barátsága jelentette számára. „Magával ragadott a színek világa. Én és a színek egyek vagyunk. Festő vagyok” - írja. Kezdetben rosszul keresett: családja megélhetésének alapját felesége, a zongoraművésznő Lily Stumpf keresete biztosította. 1920-ban Weimarba költöztek. Klee egyiptomi útja tovább gazdagította kifejezési palettáját; új - ugyanakkor ősi - szimbólumokat fedezett fel. Nem egyszerűen lemásolta azt, amit látott, hanem a mögöttes valóságot próbálta megfoghatóvá tenni, mert úgy vélte, hogy „a művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz”. A nácizmus hatalomra jutását követően munkáit az „elfajzott művészet” kategóriájába sorolták. Százkét, nyilvános gyűjteményekben kiállított alkotását elárverezték. Ezt követően Bernbe vonult vissza. Stílusa egyre elhatalmasodó egészségügyi problémája - egy ritka, de- bilitáshoz vezető bőrbetegség - miatt egyre komorabb lett. A Locarno melletti Muraltóban hunyt el 1940-ben. H Sonntagsblatt A fény lovagjaitól az Univerzális Életig ■ Gyarmati Gábor Hasznos, sőt hiánypótló könyvet adott az olvasók kezébe Török Péter, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Vallástudományi Tanszékének kutatója. A részletes, teljességre törekvő munka alapos, átfogó adatgyűjtés és kutatás eredményein alapul. Számba veszi a Magyarországon bejegyzett összes vallásfelekezetet - ezenkívül szerepel benne néhány be nem jegyzett közösség is -, mintegy „személyi lapot” állítva ki az egyházakról. A legterjedelmesebb részben a felekezetek betűrendes adattárát kapja az olvasó A Fény Lovagjainak és Testvériségének Egyházától az Idegen, Fejlettebb Intelligenciákban Hívők Közössége Egyházon át az Univerzális Életig. Az adattárban nemcsak a pontos nevük, címük, elérhetőségük és vezetőjük neve olvasható, hanem egy rövid összefoglalást is találunk a felekezetek történetéről, jelképeikről, tradícióikról és élterjedtségükről. Sőt egy statisztikai adat is szerepel a személyi jövedelemadójuk i%-át a különböző felekezetek javára felajánlók számáról, amelyből a közösséghez biztosan kötődők létszámára vonatkozóan lehet következtetéseket levonni. S mindezt - a munka külön erényeként - nem már meglévő források értékelésével és újracsoportosításával adta meg a szerző, hanem a legautentikusabb forrásból, a felekezetek által szolgáltatott adatokból dolgozott a függelékben közzé is tett, példaszerűen jól szerkesztett kérdőív segítségével. (Megemlítendő, hogy a legfontosabb források címszó alatt internetes elérhetőségeket is közzétesz, ezzel nagymértékben megkönnyítve a több adat iránt érdeklődő, számítógépet is használó - egyre népesebb - olvasótábor dolgát.) A címszavak mellett található ábrák az adott közösség jelképét mutatják be. Ez akár a felfedezés örömét is adhatja az olvasónak, aki talán először szembesül a lógó és a név azonosságával grafikáktól, piktogramoktól követhetetlenül telezsúfolt világunkban. Az információdömping jól kezelhető, praktikus adattárba való szerkesztése - a szerző deklarált szándéka szerint - jól használható kézikönyvvé teszi a. kiadványt, bár szerencsésebb megoldás lenne, ha nagyobb sorköz választaná el egymástól a címszavakat, illetve ha egy oldalra csak egy felekezet anyaga került volna. Az adatok felvonultatását megelőző tanulmány nem csupán az utána következő oldalak címszavainak magyarázatát adja meg, de definíciói révén némi betekintést enged a vallástudomány terminológiájába is. Híven tükrözi a kiadvány létrejötte felett bábáskodó alkotóműhely hitvallását: a felekezeten- kívüliséget és az objektivitást. (A prakTörök Péter í a Magyarországi vallási kalauz 2004. ■ tikus okokon kívül vélhetően ez indokolja az alfabetikus sorrendbe való szerkesztési módot is.) A bevezető rész végén helyet kapott néhány gyakorlati jellegű tanács: megtudhatjuk, mit tehetünk mi, tájékozatlan olvasók, ha olyan helyzetbe kerülünk, hogy a környezetünkben élők közül valakinek segítenünk kell kikerülni egy nemkívánatos vallási csoportosulás, „problémás egyház” befolyása alól... Valóban haszonnal forgathatja a művet a vallástudós, szociológus, újságíró, tanár, családanya vagy „csupán” a kereső ember - amint ez a hátsó borítón is olvasható. Egyszóval mindenkinek jó szívvel ajánlható, aki a világ ez irányú dolgai iránt érdeklődik, és pontos, megbízható, hiteles adatok alapján kíván eligazodni közöttük. (Török Péter: Magyarországi vallási kalauz 2004. Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 3850 Ft.) Egy csepp emberség Béres Tamás evangélikus lelkész gondolatai Ha az ember a legszélesebb értelmű önmeghatározását keresi, akkor azért az emberiség és az emberiséggel szemben ez az istenkeresés az, ami alapot adhat az emberiség,'vagy az emberség önértelmezésének is. Az az idézet, amelyet én választottam, egy gimnáziumi irodalomtanáromtól származik, és úgy hangzik: „A kérdés fiatallá, a válasz bölccsé tesz." Körülbelül húsz éve volt már, hogy hallottam ezt az idézetet, és ha jól emlékszem, akkor egy félévnyi irodalomanyagot erre a két pillérre épített rá az én tanárom, és azóta úgy rétegenként ismerem meg ennek az igazságát. Tehát most így harminc- és negyvenéves kor között - most már közelebb a negyvenhez - elsősorban arról szól ez nekem, hogy sem a fiatalság, sem a bölcsesség nem olyan érték, amelyre az embernek külön törekedni kellene, mert egyik sem fogható meg tisztán önmagában. Hanem talán az az igazi művészet vagy bölcsesség, ha az ember a kettő között tud maradni, és a kettő közötti úton úgy tud járni, hogy előbb-utóbb felismeri: az a kérdéseivel és válaszaival van kikövezve. Arra gondolna az ember, hogy a kérdés talán keresgélés, és a válasz erre mindig a rátalálás volna, de azt hiszem, ha mélyebben megnézzük ennek a természetét, akkor inkább az, hogy maga a kérdés is egy keresési folyamat, és maga a válasz is az. Számomra úgy áll össze ez a két pólus, hogy az valójában egy, amelyik a keresés maga, amely így az ember útját is jellemezheti. Ha az ember a legszélesebb értelmű önmeghatározását keresi, akkor azért az emberiség és az eijiberiséggel szemben ez az istenkeresés az, ami úgy állhat, mint ami alapot adhat az emberiség vagy az emberség önértelmezésének is. N Forrás: Rtv Részletes Egy csepp emberség (Kossuth rádió, mindennap körülbelül 6.33-kor) Tárlatvezetés a békási evangélikus templomban Január 30-án, vasárnap 16 órakor Kerékgyártó István művészeti író mutatja be Veress Pál festőművész Ősi bálványok, új formák című kiállításának képeit. A tárlatvezetés után Pál Diana orgonaművész játszik. Az egyházközség tisztelettel hívja a kortárs magyar művészetet szerető és érteni vágyó érdeklődőket erre az alkalomra. A kiállítás március végéig tekinthető meg. Cím: 1038 Budapest, Mező utca 12.
