Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-23 / 4. szám
6 PANORÁMA 2005. januar 23. "Evangélikus Élet5 Állam, egyház, politika Véleményalkotás közéleti kérdésekről - kereszténydemokrata szemmel ► „Úgy éreztük, kötelességünk reagálni az elmúlt hónapok nyíltan egyházellenes megnyilvánulásaira.” E szavakkal indokolta Csallóközi Zoltán, a Keresztény Demokrata Fórum (KDF) alelnöke, hogy miért volt szükség az Egyház és politika témacímmel összehívott sajtóbeszélgetés megrendezésére. Az eszmecserére január 12-én került sor a Rákóczi úti Kráter Könyvesházban. Buttiglione „új inkvizícióval” vádolja az Európai Parlamentet Rocco Buttiglione, az olasz kormány európai közösségi ügyekért felelős minisztere - akinek amiatt kellett lemondania novemberben az európai biztosi megbízatásról, mert bűnnek nevezte a homoszexuális kapcsolatot - ideológiai „inkvizícióval” vádolta meg az Európai Parlamentet. A kelet-lengyelországi Lublin katolikus egyetemén mondott múlt szerdai beszédében az olasz politikus kijelentette: az Európai Parlament „új inkvizíciót vezetett be, politikai irányvonalra és állásfoglalásra való tekintet nélkül”. Az Európai Parlament „a lelkiismeret alapján ítél, hogy egy újfajta ortodoxiát, egyfajta ateista vallást vezessen be az unióban. Ezen ateista vallás számára csak egy igazság létezik, az, hogy az igazság nem létezik” - idézte Buttiglione ’Szavait a PAP lengyel hírügynökség. A konzervatív katolikus Rocco Buttiglione, akit az Európai Bizottság igazságügyi biztosának posztjára jelöltek, azért nem felelt meg európai parlamenti meghallgatásán, mert bűnnek nevezte az azonos neműek közötti kapcsolatot, és rendkívül „konzervatív” módon nyilatkozott a házasság intézményéről. M MTI Imádsággal a bűnözők ellen Szokatlan imameghallgatásról adott hírt a Baptist Times című brit hetilap. Eszerint az imádságok elmondásának köszönhetően a London melletti Berkhamsted nevű kisvárosban érezhetően csökkent a bűnözési kedv. Az imacsoport vezetője arra kérte a rend őreit, adjanak meg számukra néhány imatémát. Andy Reynolds felügyelő a családon belüli erőszakot, valamint a rendőrök motivációjának csökkenését nevezte meg. A rá következő két esztendőben észrevehetően visszaesett a bűnesetek száma. M Forrás: www.idea.de A könyvesbolt Wass Albert olvasóterme nem először adott otthont ilyen jellegű - az egyházakat érintő közéleti kérdéseket boncolgató - összej övetelnek. Tavaly tavasszal az egyházfinanszírozás kérdésének újragondolása volt a téma, az idén pedig az egyház és a politika kapcsolata került terítékre, amelyet több kérdéskörre bontva tárgyaltak. A rendezvényen Szászfalvi László országgyűlési képviselő, a Parlament emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottságának és a KDF-nek az elnöke, Béna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) főtitkára, Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektorhelyettese, valamint Balog Zoltán, a Polgári Magyarországért Alapítvány főigazgatója osztotta meg gondolatait a sajtó képviselőivel Csallóközi Zoltán moderálásával. „Politizálhat-e az egyház?” - hangzott el az első kérdés, melyre Szászfalvi László kereste a választ. A miniszterelnök Vatikánban tett látogatására utalva a képviselő kiemelte: úgy tűnhet, hogy egyházpolitikai ügyekről van szó, valójában azonban egyházjogi és alkotmányossági problémákról. Véleménye szerint precedensértékű, hogy a kormány a vatikáni szerződés módosítására törekszik annak betartása helyett. A televízióban vetített egyházi műsorok cenzúrázásának ügyében a politikus hangsúlyozta, hogy nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy a történtek kapcsán az ORTT jog- és törvénysértést állapított meg. „A társadalmat »kísérleti nyálként« kezelik, és azt vizsgálják, miként reagál bizonyos dolgokra” - vette át a szót Balog Zoltán, az állam és az egyház szétválasztásáról szólva. Az igazi problémát abban látta, hogy nincs partneri viszony az állam és az egyház között. „Azt a deficitet használják ki - hangsúlyozta az Orbán-kormány volt egyházügyi tanácsadója -, hogy naivan azt hittük, egyetértés van abban, mit is jelent ma Magyarországon vallásos embernek, egyházhoz tartozónak, ugyanakkor állampolgárnak lenni.” A közélet elképzelhetetlen az egyházak részvétele nélkül - fűzte hozzá. Balog Zoltán a hívek jelenlegi legfontosabb feladatát abban látta, hogy hatékonyabban jelenítsék meg a keresztény közösségek életét és a gyülekezetekben folyó számos tevékenységet. Rövid egyháztörténeti áttekintést nyújtva támasztotta alá Kránitz Mihály azt a tényt, hogy Európa és az egyházak múltja szorosan összefonódik. A katolikus egyetem rektorhelyettese úgy vélte, hogy az állam és az egyház szétválasztását túlságosan hangsúlyozzuk, az együttműködésről és a párbeszédről pedig jóval kevesebb szó esik. Az „egyházi partner” ebben a dialógusban kiállna az ember szabadságáért és az ehhez szorosan hozzátartozó vallásszabadságért is, amely „más jogokat nem sértett, és nem is akar sérteni”. A katolikus teológiaprofesszor hangsúlyozta továbbá: a felekezeteknek kötelességük, hogy a hazugsággal szemben az igazságot, a gyűlölettel szemben pedig a testvériességet hirdessék. Az Európai Unióban megvalósul ez a fajta, értékekről szóló diskurzus - kapcsolódott be a beszélgetésbe Bóna Zoltán -, hiszen az egyes uniós intézményekhez egyházi hivatalok kötődnek. „Nem szabad ugyanis elfelejtenünk - mondotta -, hogy az unió nemcsak gazdasági és társadalmi, de spirituális közösség is.” A MEÖT főtitkára éppen ezért sajnálatosnak tartotta, hogy míg a hazai egyházak szerették volna, ha az EU alkotmányának preambulumában szerepel a keresztény gyökerekre való utalás, addig a magyar kormány ezt a törekvést nem támogatta. Pedig maga az uniós alkotmány is kitér az egyházak társadalmi jelentőségére. Az egyházaknak kötelességük társadalmi kérdésekben véleményt nyilvánítani, és különösen akkor kötelességük megszólalni, ha olyan jelenségeket tapasztalnak, amelyek az emberi méltóságot sértik vagy veszélyeztetik. Iránymutatónak is tekinthetők az utolsó hozzászóló, Szászfalvi László szavai, aki bírálta a Gyurcsány-kor- mányt egyfelől azért, mert nincs elődeihez hasonló konzekvens egyházpolitikai koncepciója, másrészt azért, mert az egyházak tevékenységét saját céljainak akarja alárendelni. A politikus a kabinet teendőjének az állam és az egyház viszonyának tisztázását és az együttműködés előmozdítását tartotta. Ugyancsak ez utóbbi szorgalmazása az egyházak feladata is, valamint az, hogy ne „zárkózzanak be”, hanem határozottabban fogalmazzák meg elképzeléseiket. A sajtótájékoztatót követően a KDF alelnöke, Csallóközi Zoltán lapunknak adott nyilatkozatában elmondta, hogy a következő fórumot három-négy héten belül szeretnék megtartani. A határon túli magyar egyházak képviselőit kívánják vendégül látni, illetve eszmecserét szeretnének folytatni a kettős állampolgárság kérdéséről és felekezeteik helyzetéről. ■ G. Zs. Balról jobbra: Szászfalvi László, Bóna Zoltán, Kránitz Mihály, Balog Zoltán és Csallóközi Zoltán Visszhangok - böjt előtt ► Az idén korán lesz húsvét, korán lesz böjt. Mintegy felgyorsul az egyházi esztendő ritmusa. Alig két vízkereszt utáni vasárnap, majd hetvened, hatvanad, ötvened és máris - február közepén - itt a böjt. Jó, hogy így van; talán jogos ebben az Úristen időszerű üzenetét látni. Hektikus a társadalom, másfél évtizeddel a rendszerváltozást követően sűrűsödnek a társadalmi-politikai feszültségek. Ezeknek a gyökereit már nem lehet csak a múltban keresni. Az egyház tevékenysége is - tetszik, nem tetszik - egyre inkább részévé válik a csatározásoknak. Valljuk, vállaljuk az egyházi személyiségek közéleti szerepvállalásának, állásfoglalásának a szükségességét, de nem jó, ha háttérbe szorul az evangéliumi üzenet tolmácsolása. A látszólagos ellentmondást az oldja fel, hogy az egyház közéleti megnyilvánulásai - szavakban és tettekben - az evangéliumot kell, hogy hirdessék. A legrosszabb „megoldás” a hárítás, a problémák szőnyeg alá söprése az „amiről nem beszélünk, az nincs” elv jegyében. A rendszeresen publikáló ember nemcsak megszokja, de igényli is a reflexiókat, szüksége van a visszajelzésekre. Az egyházi sajtó még mindig meglévő lépéshátrányát mutatja, hogy itt ritkább mind az egyetértő, mind a kritikus reflexió, fehér holló az építő, kulturált vita. Még rosszabb az olykor megjelenő ellentmondást nem tűrő, egyoldalú álláspont. Magam néhány éve a lelkészek válásáról írt cikkem egyik nem szerencsés mondata kapcsán érzékeltem ezt. Jellemző, hogy amikor azután lelkészi szaklapban kívántunk érdemi vitát folytatni a válásról, ez már nem volt érdekes, nem váltott ki visszhangot. Nem véletlenül jutott mindez az eszembe. Az Evangélikus Elet szerkesztő- bizottsági ülésén - éppen a böjt közelsége kapcsán - felvetették, hogy foglalkozni kellene a válással, illetve számos bioetikai kérdéssel, a fogamzásgátlástól az eutanáziáig. Szabad-e, érdemes-e? Az útmutatás iránti igény megléte kétségtelen. De ha építő vita, sokoldalú megközelítés helyett idős emberek önigazoló deklarációi jelennek meg, annak nincs sok értelme. Mint ahogyan nincs a politikai kérdésekben tipikus, megkésett reakcióknak, az 1989 előtt elmulasztott kiállást kompenzálni próbáló hiábavaló mai törekvéseknek sem. Talán érthető, miért kevés a visszajelzés, az építő vita. Az országos missziói lelkész, Szeverényi János figyelmeztetett szeretettel, hogy az Evangélikus Élet január 9-i számában Szembesítés címen megjelent, a szenvedélybetegségekkel foglalkozó írásomban ismét megbillent az arány az orvosi és az egyházi vezetői megközelítés között. A teológia is elfogadja a drogozás betegség voltát, szükségesnek tartja az orvosi eszközökkel való gyógyítást, de hangsúlyozza a drogozás bűn voltát is. Ez - a missziói lelkész véleménye szerint - nálam nem kapott kellő kifejtést, pedig írok az evangélium gyógyító erejéről, ami ugyancsak jelentős bizonyíték a kór bűn volta mellett. Magam a vele folytatott beszélgetésben éppen erre is hivatkoztam. Hiába. Talán a felgyorsult ritmus is szerepet játszott abban, hogy a januári írásokra máris több reflexió érkezett. Közülük most még egyet említek. Azért is, mert ez - mondhatni szokatlanul - a Donáth László evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő tevékenységét becsülök, nagyra értékelők köréből érkezett. Kifogásolták, hogy Karácsonyi neurózis című írásomban (Evangélikus Élet, január 2.), bírálva a karácsony előtt egy országos napilapban megjelent, öt egyházi személyiség által aláírt levél időzítését és hangvételét (a levél a történelmi egyházak politikai szerepvállalását kritizálta - A szerk.) megemlítettem Donáth László nevét. Bár tény, hogy lelkészünk is aláírta a levelet, készséggel elismerem kritikusaim álláspontjának némi igazságtartalmát. Lévén, hogy a vitatott részben éppen azt fejtegettem, hogy bár öten írták alá a levelet, azt feltehetőleg Majsay Tamás fogalmazta meg. A többi aláírót nem említi a cikkem. Nem mentségül, hanem magyarázatul közlöm a végül is szakmai ellentmondás kapcsán: a főszerkesztő vélte úgy, hogy ha már egy evangélikus lelkész is aláírta a levelet, említsük ezt meg. Ezért biggyesztette ezt oda zárójelben. Számomra mind a szerkesztői, mind a kritikusi álláspont ugyanarról üzen: Donáth László sokak elismerését és sokak kritikáját kiváltó munkássága nincs kellően kibeszélve az egyházban. Teljességében ezúttal sem vállalkozhatunk erre, legfeljebb megkezdhetjük a tisztázást. Bonyolítja a helyzetet, hogy kritika és elismerés is egyfelől a képviselői - ha tetszik politikusi -, másfelől a lelkészi munkát érinti. Magam - és talán ezt tudva nehezteltek rám a lelkész támogatói - igen pozitívan értékelem Donáth László lelkészi munkáját, azt a sajátos karizmát, amellyel a vigasztalás evangéliumát hirdeti, többek között a nehéz temetési szolgálatban, általában pedig a mai lelkészi tevékenység talán legexponáltabb területén, a lelkigondozásban. Vannak, akik másként látják ezt, vitatják Donáth László egyes, a médiában közölt teológiai tartalmú megnyilvánulásait. De úgy látóm, hogy a kritikák zöme a politikai tevékenységével kapcsolatos. Érthető, hogy a politikailag a másik oldalon állók bírálják a választókerületében egyéni képviselőként immár háromszor megválasztott lelkészt, aki ugyan nem párttag, de az MSZP-frakció- ban politizál. Az már nem biztos, hogy helyes, ha rajta kérik számon a kormánnyal kapcsolatos kifogásaikat. Az pedig igencsak etikátlan, ha azok a lelkész kollégák, akik bizalmasan a segítségét kérik különböző ügyekben, nyilvánosan a kritikusok közé állnak. Tény, hogy a békásmegyeri lelkész kormánypárti és ellenzéki képviselőként egyaránt sokat tett egyházi ügyekben, de természetesen nem az egyházat képviseli a Parlamentben, és nem is az MSZP- frakciót az egyházban. Egy közösséget, a közösség erejét az is minősíti, hogyan képes kezelni a megszokottól eltérő, de a közösség javára fordítható helyzeteket. Az egyetemes imahét megnyitó isten- tiszteletéről hazatérve írom e sorokat. Bárcsak meghallgatásra találnának az imák, bár csökkenne az egyházat fenyegető talán legnagyobb veszély, a hipok- rízis, bár igazi böjt köszöntene ránk! ■ Frenkl Róbert
