Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-31 / 31. szám
"Evangélikus Élet5 ÉLŐ VÍZ 2005. július 31. 9 EGYHÁZUNK SZIMBÓLUMAI A hajó ■ Gáncs Aladár A hajó az egyház szimbóluma. Eredete az Ószövetség első lapjaira nyúlik vissza: Noé történetéhez. Istennek akkor úgy tetszett, hogy a gonoszsága, istentelensége miatt tőle elfordult népet özönvízzel pusztítja el. Csak azok menekültek meg, akik a Noé által készített bárkába menekültek. Isten azóta is gondoskodik övéi megmentéséről. Ezért tartja meg az egyházat sok vész és vihar között. Egész életünk hasonlatos a tengerhez, amelynek csendes, sima tükrű vizét sokszor hatalmas viharok korbácsolják fel. Életünk pedig, mint a hajó, születésünktől halálunkig úton van egyik partról a másikra. Isten a keresztségben felkínálja, hogy beszálljunk az egyház hajójába, ahol oltalmat találunk. Egyes rajzokon, amelyek az egyház hajóját mint szimbólumot ábrázolják, az árboc kereszt formájú, hogy jelezze: a hajó kormányosa, vezetője, őrzője maga Jézus Krisztus. Ez a hajó is hánykolódik olykor a viharban, ezt is beterítik a hullámok, de ott van az Őriző, Jézus. Mint Noé idejében, ma is vannak, akik kinevetik azokat, akik az egyházban keresik az oltalmat, akik Jézus vezetése alatt akarnak élni. Az ilyenek be sem szállnak a hajóba-... Mások útközben nem bíznak benne, és ha megpróbáltatások érik őket, inkább a tengerbe vetik magukat, kiszállnak a hajóból... De akik bent maradnak, akik elfogadják a hajóskapitány, Jézus vezetését; akik szorosan belékapaszkodnak, azok eljutnak a túlsó partra, az örök hazába. A kísértő, akiről a Biblia azt mondja, hogy gonosz és embergyilkos, mindent elkövet, hogy ne fogadjuk el Jézus hívását az egyház hajójába. Azt akarja, hogy a magunk útját járjuk, csak magunkban bízzunk. Ne felejtsük, hogy Jézus legyőzte az ördög hatalmát: húsvét óta szabadok lehetünk, és bátran az egyház hajójára bízhatjuk magunkat. Kevesen voltunk? „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük” (Mt 18,20) Az utóbbi időben sokszor beszélünk arról, hogy kevesen vagyunk az istentiszteleten, foghíjasak a padsorok; hogy általában csak nagy ünnepeken: karácsonykor, húsvétkor vagy különleges események - lelkészszentelés, házasság- kötés, konfirmáció - alkalmával telnek meg a templomok. Azonban az egyházi ünnepekre sokan csupán megszokásból jönnek el - mert karácsonykor, húsvétkor „illik” templomba menni. Az utóbbi eseményekre pedig jönnek a családtagok, ismerősök, barátok. Néhány hete egy rövid áhítaton vettem részt. A lelkésszel együtt öten voltunk jelen. Eleinte csalódást éreztem, s azt kérdeztem magamtól: „Hol vannak a többiek?” De a kezdőének első hangjaira már más kérdés fogalmazódott meg bennem: „Vajon üzen- e nekem Isten valamit?” Éreztem a jelenlétét, s tudtam, nemcsak ketten értünk egyet, hanem mind az öten, s mennyei Atyánk megadja nekünk, amit kérünk. Én személy szerint kaptam üzenetet. Személyes megszólítást: még van feladatom itt a Földön, olyan megbízatás, amelyet egyedül én tudok végrehajtani. A Szentlélek ereje összekovácsolt ötünket, s bizonyára nemcsak én, hanem a társaim is így érezték. Öten ültünk körben, mégsem voltunk kevesen. Isten adja, hogy minél többen átélhessük a jelenlévők számától függetlenül: „Itt az Isten köztünk. Jertek őt imádni, / Hódolattal elé állni. / Szent a jelenléte. Minden csendre térve / Őelőtte hulljon térdre!” (EÉ 280,1) ■ Csaba Piroska A hajó szimbólum az Egyházak Ökumenikus Tanácsának „védjegyén” Kicsoda Jézus Krisztus? ► „Kedves lelkésznél Isten a szívemre helyezte, hogy mentsem meg egy kedves ismerősömet a kárhozattól. Művelt, jó szándékú családanya az illető, aki Jézust csodatévő prófétának ismeri csupán. Nem hiszi el, hogy ő Isten Ha, és nem érti, hogy miért ment a keresztre, miért nem mentette meg magát a kínhaláltóL Tudom, hogy millió- szőr elhangzott már az arról szóló magyarázat a szószékekről, hogy kicsoda Jézus, de aki nem jár templomba, nem hallhatja. Az én hitem, bizonyságtételem nem győzte meg az ismerősömet. Kérem, írjon Krisztusról, talán a cikk megragadja őt!” Kedves levélíró testvérem, E.! Most, amikor világunk felett lassan lenyugodni készül a nap, egyre sürgetőbb hívása hallatszik az Úrnak. Jézus mondja: „Okuljatok a fügefa példáján: amikor már zsendül az ága, és levelet hajt, tudjátok, hogy közel van a nyár. így ti is, amikor mindezt látjátok vegyétek észre, hogy közel van ő, az ajtó előtt.” (Mt 24,32-33) A fügefa Izrael egyik nagyon fontos prófétai jelképe. Ennek a természeti szimbólumnak a spirituális jelentése arra hivatott, hogy ébren tartsa a hívő ember figyelmét, és fokozza érzékenységét, fogékonyságát az idők jeleire. Annak tudatában kell élnünk mindennapjainkat, hogy az idő egyre fogy, és nem érdemes a megtérést és a megtérésre való hívogatást halogatni. Mindezek alapján nagyon örülök, hogy kedves testvérem szívén viseli ismerősének üdvösségét, hiszen ezzel arról tesz tanúbizonyságot, hogy hallgat az Úr hívására. Hogy kicsoda Jézus Krisztus? Úgy gondolom, ez a legcsodálatosabb kérdés, amit valaha is feltettek nekem a Lelki segély rovatban. De mivel ez a „téma” szinte kimeríthetetlen, és válaszom terjedelmi korlátáira is tekintettel kell lennem, most Jézus Urunk személyét, jövő héten pedig a munkáját szeretném bemutatni. EVÉLET LELKI SEGÉLY Szókéné Bakay Beatrix Az apostoli levél gyönyörűen fogalmaz: „0 Isten dicsőségének a kisugárzása és lényének képmása, aki hatalmas szavával hordozza a mindenséget, aki miután minket bűneinktől megtisztított, a mennyei Felség jobbjára ült.” (Zsid 1,3) Jézus Krisztus személyének megismeréséhez mindenekelőtt jdnos evangéliumát és a Zsidókhoz írt levelet ajánlom olvasásra, de nem szabad figyelmen kívül hagynunk az ószövetségi próféciákat sem, amelyek a Messiásról beszélnek (pl. vö. Ézs 7,14; 9,5; 53; Zsolt 22; Zak 9,9).. Jézus Krisztus kezdettől fogva Istennél volt. O volt a teremtő Ige, aki által Isten létrehívta a világmindenséget. „Mert benne teremtetett minden, mennyen és a földön, a láthatók és a láthatatlanok akár trónusok akár uralmak akár fejedelemségek, akár hatalmasságok: minden általa és reá nézve teremtetett. Ó előbb volt mindennél, és minden őbenne áll fenn.” (Kol 1,16-17) Jézus Krisztus tehát örökkévaló, a Szentháromság egy Isten második személye. Az Atyával egylényegű, született és nem teremtetett, és általa lett minden (vö. Fii 2,6; Péld 8,27-30). Amikor arról van szó, hogy a Fiú Isten dicsőségének a kisugárzása, akkor az ő teljes isteni dicsőségére utal az írás. Ez azt jelenti, hogy Jézus Krisztus személyében Isten lett láthatóvá (vö. Jn 10,30). Mint Istennek testben még meg nem jelent Fia lényegét tekintve azonos Jahvéval. O maga az univerzum hordozója és megtartója a világ kezdete óta, aki gondoskodott és gondoskodik a választott népről (iKor 10,1-4) és minden emberről (Mt 6,30). Ő volt az, aki Lelke által már az Ószövetségben bizonyságot tett a rá váró szenvedésekről és az eljövendő dicsőségről a prófétáknak (iPt 1,11), mígnem az idők teljességében testet öltve eljött közénk. Jézus Krisztus Istentől és a kiválasztott szűztől, Máriától született, fogantatása pedig természetfeletti módon ment végbe (Lk 1,35; Mt 1,18-20: Ézs 7,14; 9,5). Tehát valóságos Isten és valóságos ember. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért szállt alá a mennyből. Azért jött, hogy bűneinkért, hibáinkért és betegségeinkért a keresztfán ő maga legyen az engesztelő áldozat az Úr előtt (Ézs 53,5; iPt 2,24). Szentül és bűntelenül, csupa önzetlen szeretetből az igaz meghalt a nem igazakért (2Kor 5,21). Megízlelte a halált, a sír hidegségét, leszállt a poklokra, megtapasztalta az Atyától való teljes el- szakítottság iszonyatát, mert ha ezt nem vállalja, minden ember menthetetlenül elvész (vö. Mt 27: Jn 19). De feltámadt harmadnapra a mi megigazulásunkra, és ezzel az Atya igent mondott szolgálatára (ApCsel 2,24-32; Jn 20). y Jézus él. Feltámadása után sokaknak megjelent, és megígérte övéinek, hogy mennybemenetele után elküldi a Szentleiket, aki majd a pártfogójuk lesz, és elvezeti a tanítványokat a teljes igazságra (Lk 24,34; Jn 16,6-15). Jézus Krisztus azóta az Atya jobbján ül, ahol közbenjár értünk, és ígérete szerint újra eljön hozzánk, most már nem szolgai formában, hanem dicsőségben (Kor 15,28; Jn 14,28; Jel 22,20). Kedves E.! Ha ismerőse érdeklődő szívvel fordul Jézus felé, ezeknek az alapoknak és a felsorolt igehelyeknek az alapján együtt tanulmányozhatják az Írást. Valahogyan úgy, ahogy Fülöp és az etióp kincstárnok tette (ApCsel 8,26-40). Kérem, mindenekelőtt mutassa be Megváltónkat neki! De készítse elő a találkozást úgy, hogy imádkozik érte. Az Úr bölccsé teszi Önt, ismerősét pedig fogékonnyá. Az élő ige pedig cselekedni fog a Lélek által. Imádságos háttérre számíthat. ■ Szókéné Bakay Beatrix HETI ÚTRAVALÓ Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott. (Zsolt 33,12) Szentháromság ünnepe után a tizedik héten az Útmutató reggeli igéiben Isten népét ítélet által megtérésre hívja. Jeruzsálem pusztulásának emléknapján az óegyházi evangélium (Lk 19,41-48) szerint Jézus megsiratja a várost, és megtisztítja a templomot, hogy az az imádság házává legyen. De 70-ben a rómaiak elfoglalták Jeruzsálemet, felgyújtották és teljesen lerombolták a templomot. Heti igénk mégis arról a boldog népről szól, amelynek tagjai Isten kegyelmi kiválasztása szerint a zsidók és a pogányok közül, hit által igazultak meg. Pál feloldja ezt a látszólagos ellentmondást: „...nem a testi származás szerinti utódok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az őutódainak” (Róm 9,8) Isten választott népének a legjellemzőbb vonása a Jézus kettős, nagy szeretetparancsolata szerinti életfolytatás: „.. .szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. (...) Szeresd felebarátodat, mint magadat." (Mk 12,30-31) S ezt a választ még az írástudó is elfogadta: „Jól van, Mester, helyesen mondtad...” (Mk 12,32) Csak egyetértettek, de nem éltek e tanítás szerint; ezért Isten hitetlenségük miatt - egy átmeneti időre - elvetette népét. Ámde ha az ő elesésük lett „a pogányok gazdagságává, akkor mennyivel inkább az lesz, ha teljes számban megtérnek?” (Róm 11,12) Jézus megismétli a virágvasárnapi bevonulásakor mondott próféciáját: .....nem marad kő kövön, amit le ne ro mbolnának (...), és pogányok tapossák Jeruzsálemet, amíg be nem telik a pogányok ideje.” (Lk 21,6.24) A samáriai asszonynak is erről az időről beszélt a zsidó Messiás:.....eljön az óra, amikor nem is ezen a (Garizim) hegyen, nem is Jeruzsálemben imádjátok az Atyát. (...) Az Isten Lélek...” (Jn 4,21.24) A pogányok apostola nekem s neked mondja: „...azok hitetlenségük miatt törettek ki, te pedig a hit által állsz. (...) Lásd meg tehát Isten jóságát” (Róm 11,20.22); ugyanis a természet rendje ellenére való a vad olajfa beoltása a szelídbe! A zsidók és a pogányok közös lehetősége: hit által felismerni az Úr Jézusban „a” Szaba- dítót; csak így lehet valaki Isten választott népének tagjává. Megdöbbenünk-e azon, hogy bevonulásakor Jézus sírt a város felett, s most az asszonyok sírása közben hagyja el azt: „...ne engem sirassatok, hanem magatokat és gyermekeiteket sirassátok; mert jönnek majd olyan napok... ”? (Lk 23,28-29) „Urunk szenvedése nem arra való, hogy siránkozzunk rajta, hiszen benne megnyertük bűneink bocsánatát és Isten gyermekei lettünk.” (Luther) Zakariás igéje még a beteljesedés előtt áll: Dávid háza és Jeruzsálem lakói „rátekintenek arra, akit átdöftek, és úgy gyászolják, ahogyan az egyetlen gyermeket szokták" (Zak 12,10b). Egyszülött Fiának kereszthalála miatti bűnbánatunk arra indítja mennyei Atyánkat, hogy kiárassza népére „a könyörület és a könyörgés lelkét" (Zak 12,10a). S ezért: „Én pedig Istenhez kiáltok, és az Úr megsegít engem." (Zsolt 55,17) Jézus - „Szelíd olajfa, ó segíts: / Olts magadba, és üdvözíts!" (EÉ 415,5) ■ Garai András Szemelvények a keresztény médiatábor mindennapjaiból Zselickisfalud, július 20., szerda. Semmit nem aludtunk. De a lap és a rádióadás is elkészült. A reggelit valamennyien hosszú és lapos pislantások közepette fogyasztottuk el. De jólesett. A hasznos munka megízesítette a napok óta újra és újra asztalra tett kolbászt és körözöttet. Eszter szólt, hogy a héten megint írjam én az ifjúsági rovat cikkét. „Egy médiatáborban biztos lesz ihleted rá” - nyugtatott meg. Ihletem biztos lenne, de időm? Ez a kérdés azonban megválaszolatlan maradt, mert hangosan ki sem mondtam. Délelőtt Izsák Norbert, a HVG Szellem rovatának munkatársa darabokra szedte az újságunkat. Ez miért így jelent meg, ez egyáltalán miért került be stb. Ráadásul utána vettük csak észre, hogy valamennyi cikkünk javítatlanul jelent meg a tördelőszerkesztő figyelmetlenségének „köszönhetően”. Egy életre megtanultuk: az álmosság egy médiatábor életében igazán nagy ellenség. Estére a táborozó diákoknak sikerült feldolgozniuk a délelőtti kritikákat. Én Varga Sándor interjúkészítés közben... SZÓSZÓRÓ Ifiúságirovat-gazda: Balog Eszter „Hagyjatok aludni!” felkiáltással a lakószobám felé indultam, de a csoport egységét nem lehetett megtörni. Pedig csak erőt akartam gyűjteni ahhoz, hogy másnap én tarthassam bennük a lelket. Nem sikerült. Hajnali kettőkor kerültünk ágyba. De a rádiós szignál elkészült. Kis lépés a péntek reggeli adás felé. Zselickisfalud, július 21., csütörtök. Kösz, James! A reggeli ébresztőműsor szíven talált. Főleg, hogy ismét a „Jó reggelt kívánok! Ébredni kéne mááár...” kezdetű örökzöldre riadok fel. Mint feltámasztása után Lázár, úgy pattanok ki én is az ágyból. A szokásos kolbász ezúttal sem hiányzik a reggeli kínálatából. De most nincs, ami megízesítse. Az adás korántsem mondható késznek, a gyerekek fáradtak, a csoportvezető még inkább. Döcögősen indul a meló, senki sem gondolta komolyan, hogy itt ma munka lesz. Már öt napja gürizünk, és még mindig nem látjuk a végét. És még azt a cikket is meg kell írnom... Majd kiszedem valamelyik újságból, biztos írt valamelyik újságíró-palánta a fiatalokról. Este van. Nem írtak. Ma én sem fogok. Inkább lefekszem. A srácok azonban nem engednek. Kórusban, több szólamban énekelnek nekem. Meggyőznek. Csak hagyjátok már abba! Zselickisfalud, július 22., péntek A rádióadás elkészült, a csoportvezető meg ki. Még egy nap maradt a táborból. A fiatalok már a jövő évi programról érdeklődnek, én aludni szeretnék. Gyorsan megnyugtatom őket a programokkal kapcsolatban, de már nem is hallják. Rohannak a sportpálya felé focizni. Látom, megvan a csapat, így nem bomlik meg az egység, és végre mehetek aludni. ■ Győré Balázs i I >
