Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-31 / 31. szám

‘Evangélikus Életi? KULTÚRKÖRÖK 2005. július 31. 5 Magyar história Bakonycsernyén Ságokból. A törökellenes küzdelmek hát­tereként az Egri csillagok című filmből pereg­tek néma részletek, miközben Dobó esküjét hallhattuk egy fiatal művész remek előadá­sában. A vesztes szabadságharcok, Trianon, a Don-kanyar és az ’56-os forradalom tragé­diáját a Syncron együttes által előadott éne­kek és a mezőségi, szlavón, rábaközi és gyi- mesi táncok tárták elénk, kiegészítve Ady és Márai verseivel. Az előadás végén művészek és közönség magától értetődő természetes­séggel énekelte együtt a Himnuszt. Az előadás utáni lelkesültségben néhá- nyan már hagyományteremtést és a temp­lom tövében felállítandó állandó színpadot emlegettek. A fiatalok közt arról folyt a tár­salgás, hogy milyen lényeges manapság rá­irányítani a figyelmet a nemzeti összetarto­zás fontosságára. A nénik nem beszéltek sokat, csak hálásan simogatták az előadást szervező lelkész kezét. Úgy tűnt, az összefogás csodákra ké­pes: növekedhet általa a szeretet, erősíti a nemzeti érzületet, és tán még óvodát is le­het építeni belőle. ■ Jánosi Vali ► Történelmünk különös feldolgozására csodálkozhattak rá a bakonycsemyei- ek július 24-én este a templomkertben. Az érdeklődők Magyar história címmel történelmi rockoperát láthattak, hallhattak. A belépőjegyek árából befolyt adományokat az evangélikus óvoda építésére fordítják majd. Szívet melengető látvány volt, ahogy a nyáresti melegben perceken át csak jöt­tek és jöttek az érdeklődők. A kultúrára kiéhezett falu bizonyított: igenis szüksé­gük van az embereknek művészeti él­ményre; szívesen megnyitják lelkűket és pénztárcájukat, ha értelmét látják, és ér­tékesnek tartják a programot. Szarka István lelkész után Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püs­pöke köszöntötte az egybegyűlteket, majd elkezdődött az előadás, amely négy társa­ság együttműködésében jött létre. A Ba­kony néptáncegyüttes számára a Sync­ron zenekar húzta a talpalávalót; a verse­ket, történelmi dokumentumokat pedig a felvidéki Gúta város művelődési központ­jának és a bakonyszombathelyi Zenés Színház Társulat művészeinek előadásá­ban hallhatta a nagyérdemű. A háttérben óriáskivetítőn filmrészletek peregtek ko­rabeli filmhíradókból, dokumentumfil- mekből, illetve olyan nagy sikerű alko­tásokból, mint a Honfoglalás vagy az Egri csillagok Zene, tánc, film, irodalom egymást ki­egészítve és erősítve már az első percek­ben megragadta a közönség figyelmét, és másfél órán át egy pillanatra sem engedte lankadni. Megelevenedett előttük a nép- vándorlás és a honfoglalás, elhangzottak István király intelmei, egy Szent László-le- genda, a reneszánsz táncon keresztül pe­dig ízelítőt kaptak a Mátyás korabeli vigas­Magángyűjteményből állami múzeum Technikatörténeti emlékek a Matyóföldön ► A „matyó fővárosban”, Mezőkövesden a méltán nevezetes Matyó Múze­um mellett egy másik egyedülálló gyűjtemény is látható: a Mezőgazdasági Gépmúzeum agrármú'szaki emlékek és népi használati eszközök sorát mutatja be. A múzeum létrejötte Hajdú Rdfis János nevéhez fűződik, az ő gyűjteménye volt a gépmúzeum alapja. Törzsanyagát 160 gőz- és robba­nómotoros erőgép, 100 mezőgazdasági gép, 50 gazdasági eszköz és szá­mos gépalkatrész alkotja. A kollekció 1979 óta a miskolci Herman Ottó Múzeum kihelyezett közgyűjteménye. A múzeum Mezőkövesdnek azon a ré­szén van, ahol a 19. század közepén még lakóház nélküli gazdasági udvarok, úgy­nevezett ólaskertek voltak. Ennek emlé­két őrzi a múzeum első részében látható istálló, a magház és az egyéb eredeti épít­mények. A19. század vége felé aztán a pa­rasztság fokozatosan lakóházakat is épí­tett az ólas telkeken. így jöttek létre a nagy tágas paraszti porták, ahol egy-egy család élete, gazdálkodása folyt nemzedé­keken át az 1950-es évekig. Ide gyűjtötték be a betakarított termést, itt álltak a szé­na-, szalmakazlak, itt történt a kalászo­sok cséplése. Ma több mint 2500 tárgy van a 2685 négyzetméteres alapterületen - az épüle­tekben és az udvaron. Köztük több mint harminc nagyméretű benzines lokomobil látható. Ezeket a két-három tonna súlyú, a 20. század elején készült, egyhengeres, négyütemű, nagy lendkerekes gépeket csép­lőgépek meghajtására használták. A gazdasági gépészetet felvonultató ki­állításrész a gyáripar által 1880-tól 1950-ig a mezőgazdaság részére gyártott gépi munkaeszközökből áll. A kisparaszti gaz­dálkodás kiállított tárgyai jelentős részben családi örökségből származnak. Bőven találhatók itt belsőégésű robba­nómotorok is. Ezeket először világítógáz­zal üzemeltették, ezért gázmotornak nevez­ték őket. (A századfordulón már közel húsz magyarországi városban működött világí­tógázgyár; a termelt gázt lakások, közterü­letek, üzemek világítására, fűtésére és moto­rok energiaellátására használták.) A robba­nómotorok továbbfejlődését és gyorsabb elterjedését a folyékony üzemanyagra való áttérés gyorsította meg. A gyűjteményben továbbá számos ko­rai -1890-1940 között gyártott -, többsé­gében 110 voltos feszültséggel üzemelő elektromos áramfejlesztő és villanymotor is látható. Gazdag a múzeum a kovács­mesterek által készített díszes tárgyak­ban is. Külön is említést érdemel az a ki­állításrész, amely egy jéggyártó üzem tel­jes berendezését mutatja be. A vendégpihenő épületében, amely egy régi parasztház hangulatát kelti, a konyha­padka, a búbos kemence, a csikótűzhely és tartozékai mellett helyi népművészek állandó kiállításában is gyönyörködhet a látogató. A festett matyóbútor Kovács András és fia, Szabolcs munkája, a cserép­edényeket Fehér Tibor népi iparművész készítette. A vendégpihenőben látható - saját életútját ábrázoló - fafaragásokat Hajdú Ráfis János, a matyó ihletésű fest­ményeket pedig Skarbinecz György készí­tette. Az intézmény 1996-ban elnyerte az Év Múzeuma címet, 2002-ben pedig az Év Múzeuma pályázat különdíját. ■ Kerékgyártó Mihály Matyóknak a Borsod-Abaúj-Zemplén megye déli részén egymáshoz közel fekvő három település, Mezőkövesd, Tárd és Szentistván lakóit nevezik. Ne­vük a Mátyás névből származik: a köze­li protestáns falvak népe - megkülön­böztetésül - nevezte a katolikus vallású lakosokat matyóknak. Az itt élőket vi­lágszerte ismertté tette népviseletük, népművészetük, a csodálatosan szép hímzés. A Matyóföld központja Mezőkö­vesd. A település 1464-ben Mátyás király­tól mezővárosi rangot kapott; a király szobra a település középpontjában áll. A város legrégibb műemléke a Szent László római katolikus templom. Góti­kus szentélye a 15. században épült, ha­jója és tornya a 18. században készült el, freskója Takács István festőművész alko­tása. A műemlék jellegű plébániaiak a 17. században épült. Fő nevezetessége a koronaszoba; itt őrizték rövid ideig a Szent Koronát 1809-ben. Harry Potter egy „mugli” olvasatában Nehezen tudnám megnevezni a kedvenc könyvemet, azt viszont kérdés nélkül is elárulom, hogy az általam legkevésbé ked­velt könyvek - a Harry Potter-kötetek. Tu­dom, J. K Rowling regénysorozata világszer­te nagy népszerűségnek örvend, és előre­bocsátom, hogy én is olvastam a már ma­gyarul is megjelent köteteket. Valójában a könyv körüli tömeghisz­téria sem az ízlésem szerint való, és ezút­tal is igazolva kellett látnom abbéli gya­númat, hogy ami túlságosan nagy nép­szerűségnek örvend, az feltehetően ni- vótlan, igénytelen tömegáru. A csoma­golás, illetve a „marketing” professziona­lizmusa viszont kétségtelen, hiszen a Harry Potter-könyvek esetében a marke­ting jobb, mint maga a „termék”. A csillo­gó „máz” mögé nézve azt kell látnunk, hogy maga a történet finoman fogalmaz­va is gyengécske. A regényciklus főhőseként adott egy fiú, akiről kiderül, hogy csodás képessé­gekkel bír. Varázslóiskolába megy tanul­ni, ahol aztán megküzd a megtestesült fő­gonosszal, és persze győzedelmeskedik. A második kötet valójában semmi újdonság­gal nem szolgál, a klisé fájdalmasan ugyanaz: tanévkezdés, tanulás, bonyodalom, harc a főgonosszal, majd ismét jön a tanév vége. A harmadik és a negyedik kötetben is csak any- nyi a változás, hogy a terjedelem a duplájára nőtt. Talán még a legelvakultabb rajongók is beismerik, hogy a könyv cselekménye - enyhén szólva - nem túl szövevényes. Harry Potter tehát azért népszerű, mert címszereplőjét és az amúgy sablonos cse­lekményt az író egy bűvös, varázslókkal és fekete mágiával teli világba helyezi. Hogy a könyv rajongótáborának nagy részét adó gyerekek lelki fejlődése szempontjából ez mennyire káros, az - szerintem - nem is le­het kérdés. Tagadhatatlan, hogy akár a Grimm- mesékben, akár a magyar népmesékben szép számmal találhatóak boszorkányok, varázslók, tündérek A Hány Potter-köny­vek azonban egy lényeges szempontból na­gyon is eltérnek a hagyományos meséktől: míg ez előbbiek egy fiktív mesevilágban lé­teznek, addig Rowling regényeinek színhe- • lye mai világunk A King’s Cross pályaudvar mellett még számos konkrét londoni hely­szín szerepel a könyvekben. Az átjárás a „való világ” és a varázslók világa között egyedül a varázslatos képességűek számára lehetséges. A Harry Potter-sorozat ezáltal azt sugallja, hogy aki nem képes látni a má­gikus világot, az kevesebb a társainál. J. K Rowling külön kifejezést is használ a „va- rázstalan emberekre” - magyarul „mug- linak” fordították ezt a jelzőt. A lelkes rajongók természetesen nem sze­remének , jnuglik” lenni, ezért aztán igyekez­nek a lehető legjobban beleélni magukat a bű­bájos, varázslatos világba. Egy elvakult Harry Potter-rajongónak ténykérdés a regényala­kok valóságossága, a varázslatos helyszínek, a fekete mágia létezése. Ez az, ami igazán mági­kus a könyvben: az olvasó szemében valóság­gá teszi a fikciót. Ez akár erénye is lehetne a Hány Potter-köteteknek, ha a szerző nem az okkultizmust akarná magától értetődővé tenni. „Ne legyen közietek varázslást űző, se jelma­gyarázó, kuruzsló vagy igézői Ne legyen átok­mondó, se szellemidéző, sejövendőmondó, se ha­lottaktól tudakozódó. Mert utálatos az Úr előtt mindaz, aki ilyet cselekszik"-int bennünket az Úr igéje (5MÓZ 18,10b—na). Egy fekete má­giával, bűbájossággal teli világ elfogadtatá­sa kedves lehet-e az Úr színe előtt? Nem hin­ném. Nos, számomra már ez is elég alapve­tő ok arra, hogy ne szeressem a Harry Pot- ter-könyveket. ■ Chladek Tibor A varázslóinas esete Joseph Ratzingerrel ► Harry Potter nincs ínyére XV7. Benedek pápának a Corriere della Sera sze­rint. A legnagyobb példányszámú olasz napilap a minap Joseph Ratzinger egyik leveléből közölt részletet a Potter-sorozat legújabb kötetének pre­mierje előtt közreadott összeállításában. A milánói újság XVI. Benedeknek egy két évvel ezelőtt kelt leveléből idézett, amely­ben az akkor még bíboros Joseph Ratzin­ger azt írta, hogy J. K Rowling könyvsoro­zata „alattomos csábítás”, olyan családi kalandtörténet, amely „megrántja a fiata­lokat”. A csaknem két éve, 2003. március 7-én kelt - egy német irodalomkritikus­hoz intézett - levél kapcsán a Corriere della Sera emlékeztet arra, hogy Ratzinger ak­kor a Hittani Kongregáció élén állt, amely az embertelen és véres emlékű inkvizíciót irányító, azóta már megszűnt Szent Hiva­tal utódja. A lap szerint most az ártatlan arcú Pot­ter az újabb rémkép a katolikus egyház számára, mint ahogyan korábban a szakál­las Marx volt a mumus. Ratzinger nem lát­hatta a könyvet, mégis a lelkek megrontó- jának minősítette. S jóllehet a katolikus könyvesboltok nem tették még cenzori ti­lalmi listára, mint a Da Vinci-kód című könyvet (Dan Brown kötetét), amely az egyházi intézményekből ki is tiltatott, ugyanakkor arra sem tettek ígéretet, hogy előbb vagy utóbb nem vetik jelképesen máglyára - írta a Corriere della Sera, amely szerint Pottert képtelenség boszorkány­ként üldözni, még a mágia ellenére is. Ratzinger villámokat szórt a könyvre, igaz, akkor, amikor még csak bíboros volt, de a bajor pápa valószínűleg nem változtatott nézetein a katolikus egyház élére való megválasztása után sem - véle­kedett az olasz napilap. A La Repubblica július 14-i internetes ki­adásában már három olyan nyilvános­ságra került Ratzinger-levélről írt, amely­ben a bajor pápa még bíborosként élesen kirohant a Potter-könyvek ellen, nem fu­karkodva az „alattomos, kísértő, lélek­pusztító hatású” jelzőkkel. Ezen újság szerint a Potter-sorozat kiadója elég ké­nyes helyzetben van, mert a katolikus egyház feje Harry és a mágia tántorítha­tatlan ellenfele. A lelkekért folyik az ádáz küzdelem, s az egyház számára a 21. század fő ellensé­ge a Da Vinci-kód és a fiatal mágus. Ugyan­akkor a mélyen katolikus hívőknek tekin­tett olaszok csaknem harminc százaléka életében egyszer vagy többször már for­dult segítségért asztrológushoz és mágus­hoz, az olasz fiataloknak csak tizenöt szá­zaléka jár a vasárnapi misére: mindez azt jelzi, hogy Harry Potter vonzóbb szá­mukra a plébánosnál; ez magyarázza az egyházi riadalmat - hangsúlyozta a La Re­pubblica. Az olasz lap szerint a katoliku­sok a katekizmus most kiadott rövidített változatával kívánják ellensúlyozni a Pot- ter-hatást. Az eladási statisztikák vetélked­nek: a futam elindult a kis katekizmus és a kis Harry mágus között, s aki győz, az lesz a jobb. M MTI

Next

/
Thumbnails
Contents