Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-31 / 31. szám

2 2005- július 31. ma FORRÁS ‘Evangélikus Életi SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP - Róm 4,1-8 Jézus a mi reménységünk ÉLŐ víz A boldog nemzet ,A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk1” (Petőfi Sándor) Kár, hogy a fenti idézetet megkoptatták a hivatalos formasággá silányított ünnepsé­gek. Kár, hogy a Nemzeti dal már csak gyen­ge színészkedéssel előadott fals szónoklat­ként visszhangzik a fülünkben. Kár, hogy ezt a zseniálisan megszerkesztett műreme­ket az „új kor” üres hazugságaiért lelkesedő ifjúság már nemigen tudja megtölteni szív­ből jövő hazafisággal. Kár. A választottak azonban soha nem adták - nem adhatják - fel a reményt: „A magyar név megint szép lesz, / Méltó régi nagy hí­réhez. ..”! A Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon a Szentírás így szól hoz­zánk: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12) Az evangélikus Petőfi tudta, mi „a haza becsülete”; átérezte, mekkora a hatalma az „áldó imádság” kimondott sza­vainak. A modem ember meg csak a sötét­ben tapogatózik, pedig nem bonyolult rejtvény Petőfi versének népies szófordu­lata: a magyaroknak igenis - van Istenük. A Nemzeti dal keresztény szemmel így nyer új értelmet. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik hanem erők és hatalmak ellen, a sötét­ség világának urai és a gonoszság lelkei ellen... ” (Ef 6,12) A mi kardunk a Lélek kardja, „amely az Isten beszéde” (Ef 6,17). S hogy a törvény mennyire azonos a szabadsággal, azt mutatja az első paran­csolat: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki ki­hoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házá­ból.” (2MÓZ 20,2) Ezt tette teljessé Jézus, amikor minden nemzetnek felajánlotta a szabadulást a szolgaság házából: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,19) Ko­runk médiaszömyekké Vált „apostolai” azonban tévelygővé teszik ezt a nagysze­rű nemzetet: bálványimádóvá, bujálko- dóvá, nyerészkedővé, részegeskedővé és harácsolóvá (vö. iKor 6,9-10). És termé­szetesen - ez már a bűnnel könyörtelenül együtt jár - boldogtalanná. Pedig lehetne a magyar boldog nemzet is! Petőfi a magyarok istenére esküszik. Bűn ez? Jézus szerint,egyáltalán ne esküdjetek” (Mt 5,34). Krisztus ezt a mi védelmünkben mond­ja, hiszen aki egyetlen haja szálát sem tudja fe­hérré vagy feketévé tenni, vajon miként tud­ná megtartani fogadalmait? (Mt 5,36) Az ószövetségi könyvekben azonban ezt olvas­hatjuk: „Ne esküdjetek hamisan nevemre...” (3MÓZ 19,12), aki pedig esküt fogad, „ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, aho­gyan kimondta” (4MÓZ 30,3). Petőfi úgy tett, ahogyan kimondta: vál­lalta a halált is a szabadságért. Amíg azon­ban minket foglyul ejt a bűn" (Róm 7,23), addig mi a bűn szolgái vagyunk a halálra! (Róm 6,16) A szabadságharc folytatódik. Nem test és vér ellen, hanem erők és hatalmak ellen. És ti még „mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?” (Mk 8,17-18) „Még mindig nem értitek?” (Mk 8,21) ■ Andriska János SEMPER REFORMANDA „Az emberek cselekedetei, még ha mindig mutatósaknak és jóknak tűnnek is, megvizsgálva mégis halá­los bűnök. Az Isten cselekedetei, még ha ékteleneknek és bajt hozóknak tűnnek is, a valóságban halhatatlan érdemek. Az emberek cselekedetei (azokról szólunk, amelyek jó csele­kedeteknek látszanak) nem úgy ha­lálos bűnök, hogy mind köztörvé­nyes bűnök lennének." M Luther Márton: Heidelbergi disputáció (Nagybocskai Vilmos fordítása) „Tiéd vagyok, ments meg! Tiéd vagyok, ments meg!” - kiáltja kétségbeesetten cel­lájában az irgalmas Istent kereső ágosto- nos szerzetes. A Luther című film egyik je­lenete ez, amely hűen tükrözi, hogy a ké­ső középkor embere mennyire félt az is­teni ítélettől, a kárhozat tüzétől. A refor­mátor hosszas tusakodás után lel rá a lel­ki békére, amikor rácsodálkozik arra a ke­gyelemre, amely Isten gyermekeinek ré­sze Jézus Krisztus által. A törvény szigora után erősíti és vigasztalja őt a szeretetről szóló evangélium és az a bizonyosság, hogy ,az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1,17). Megigazulásának alapja a Megváltó­ba vetett hit. A hit általi megigazulásról ír mai igénk­ben Pál apostol is. A Római levél negyedik fe­jezetének címe: Ábrahám hit által igazuk meg. A Szentháromság ünnepe utáni 10. vasár­nap ószövetségi vonatkozása nem a vélet­len műve. Az egyházi esztendőben ez a va­sárnap emléknap: Jeruzsálem és a temp­lom lerombolásának emléknapja. (A szent város templomát Titus hadai tették a föld­del egyenlővé Kr. u. 70-ben.) Ezek az események a kortárs kereszté­nyeket Jézus próféciájára emlékeztették: „Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet had­seregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy el­közelített annak a pusztulása. Akkor, akik Jú­deábán vannak, meneküljenek a hegyekbe, és ► Sorozatunknak a bevezető után következő első - kétrészes - cikke az országos missziói lelkész tollá­ból való. Az eredetileg egyetlen írásnak szánt kéziratot a rovatve­zető kénytelen volt - az adott ter­jedelem szabta korlátok miatt - két részre bontani, hogy „ne lóg­jon ki” a Liturgikus sarokból. így je­len számunkban a szerző biblikus alapvetése, a következőben pedig az abból fakadó konklúzió olvas­ható. (H. K.) Kezdjük gondolkodásunkat két idézet­tel! Dietrich Bonhoejfer ezt írja: ,Az egyház csak akkor egyház, ha másokért van.” Billy Grahamnél pedig ezt olvashatjuk: ,A gyüle­kezet azokért van, akik még nem tartoz­nak a gyülekezethez.” A nagy kérdés az, hogy az evangéliumi tanítás szerint mi az istentisztelet, annak tartalma, értelme és célja. Az istentisztelet félreértése, ha azt gondoljuk, hogy hitünket és kereszténységünket kipipálhatjuk a heti (havi, nagy ünnepi) templomlátogatással. A templomba járókra szoktuk mondani, akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. Ezek ugyanis a bosszúállás napjai, hogy betelje­sedjék mindaz, ami meg van írva. (...) Kar délre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle po­gány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsále­met...” (Lk 21,20-22.24) A jövendölés be­teljesedett. A zsidóság azóta nem rendel­kezik az áldozat bemutatására szolgáló kultikus hellyel, hiszen a zsinagóga erre nem alkalmas. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az új szövetség népe is hasonló ítélet alá es­het, ha Krisztus követőinek istentisztelete az egykori jeruzsálemi templom kultuszá­hoz hasonlóan „gyümölcstelen", vagyis nem terem a mennyei Atya akaratát cse­lekvő életet; ha az egyház és tagjai a ma­guk igazsága után futnak, és nem az Isten igazságát keresik! Mit érhet el az egyház, a hívő ember a maga erejéből? Az apostol a feltett kér­désre Ábrahám példájával válaszol. O, aki test szerint a zsidóknak, de hite alapján minden hívőnek, így a keresztényeknek is atyja, nem a cselekedetei, hanem a hite ál­tal igazuk meg. E kijelentés nyomatékosí­tására Pál a zsidó szokásokhoz igazodva - két ember erősítsen meg minden vallo­mást - Ábrahámra és Dávidra hivatkozik: „Hitt Abrahám az Istennek, és Isten ezt számítot­ta be neki igazságul" (Róm 4,3 és iMóz 15,6), hogy „gyakorló keresztények”. Az ilyen atyafiakat a templomlátogatásban messze megelőzi az ördög, hiszen ő mindig ott van, egy alkalmat sem hagy ki, settenke­dik, rombol, ahol az Úr munkálkodik. Az írásban azt olvassuk, hogy „az ördögök is hi­szik [az Istent] és rettegnek" 0ak 2,19). Bár­csak eljutna sok meg nem tért testvérünk odáig, hogy hinné és legalább rettegné (félné) az Istent! Az újszövetségi kijelentés kizárólag az élet istentiszteletét fogadja el hitelesnek, létjogo­sultnak. Ezt bizonyítják többek között az alábbi igék: a) A teljes Hegyi beszéd (Mt 5-7). b) A samáriai asszonynak mondottak. Jézus szerint eljött az idő, amikor Isten igazi imádói nem helyhez kötötten (pél­dául Jeruzsálemben vagy Garizim hegyén) imádják őt, hanem lélekben és igazságban (Jn 4,19-24)­c) A testet kell odaszánni élő, logikus istentiszteletként (Róm 12). d) A test a Szentlélek Isten temploma (Ef 2,22). e) Az új templom „élő kövekből” épül (iPt 2,5). Az egyetlen templom - a jeruzsálemi - Jézus próféciája alapján leromboltatott. valamint: „Boldogok, akiknek megbocsáttat­tak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.” (Róm 4,7; vö. Zsolt 32,1-2) Úgy tűnhet, mintha az idézett zsoltár csak a zsidóknak ígérne boldogságot, a pogányoknak pedig nem. De ez nem így van. Ábrahámot Isten a körülmetélés előtt számította igaznak. így az a boldogság, amelyről a zsoltár beszél, bárkire érvényes, . aki Ábrahámhoz hasonlóan hitre törek­szik, és nem jó cselekedeteinek érdemszer­ző voltában bizakodik. Ábrahám több szempontból is a hit példája. Bízott Istenben, amikor az Úr szólt hozzá: „Menj el földedről, rokonságod kö­zül és atyád házából arra a földre, amelyet muta­tok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megál­dom a téged áldókat, s megátkozom a téged gya- lázókat. Általad nyer áldást a föld minden nem­zetsége.” (iMóz 12,1-3) Bár nem tudta, mi vár rá, mégis útnak indult. És hitt Istenben ak­kor is, amikor gyermektelenül, gyermek nemzésére már alkalmatlan korban ezt az ígéretet kapta: „Emeld föl tekintetedet, és nézz szét... Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számol­ni a föld porát, az tudja megszámolni a te utóda­idat is.” (tMóz 13,14-16) Ábrahám élete mutatja, hogy Isten az ember szemében vesztesnek tűnő hely­Kétezer éve szünetel az áldozati istentisz­telet, és imaházakban tartják alkalmaikat a zsidók. Az első keresztények házaknál, temetőkben, a természetben éltek közös­ségi életet. A templomépítés a konstanti- ni fordulat után kezdődött, mikor is a ke­reszténység politikai, gazdasági és kato­nai tényező is lett. Jézus mint igazi főpap betöltötte és lezárta az ószövetségi templomi istentiszteleti életet: a papok közvetítő szerepét, az áldozat­bemutatást, az Istennel és az emberekkel való kapcsolat „lerendezését” egy órács­kával... Lássuk, mit mond az írás! .....a tu lajdon vérével ment be egyszer s minden­korra a szentélybe..." (Zsid 9,12) „...teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetel­hez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előt­tünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mi­vel nagy papunk van az Isten háza felett: já­ruljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lel­kiismerettől...” (Zsid 10,19-22) Ez az Új­szövetség istentisztelete. Nincs szükség „kiemelt”, emberi közbenjárókra (pa­pok, szentek, Mária), mert egy a közben­járó: Jézus Krisztus (iTim 2,5; Zsid, 8,6; Zsid 12,24)! A VASÁRNAP IGÉJE zetet is meg tudja változtatni, jóra tudja fordítani. „Csak” hinnünk kell Isten sze- retetében és gondviselésében. Ha meg­nyitjuk előtte szívünket és életünket, ak­kor ő elkezd formálni és alakítani min­ket, hogy alkalmassá váljunk szolgálatá­ra. Mert akiket Isten elhívott, azokra fon­tos feladatot is bízott: az evangélium hir­detését, hogy Krisztus halálának és feltá­madásának híre minden emberhez eljus­son. Ez keresztségünknél fogva mind­annyiunk feladata: nem csak azoké, akik az egyház nyilvános igeszolgálatára is el­hívást kaptak. Vállaljuk? Imádkozzunk Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkész szavaival! Istenem, hoz­zád kiáltok! Bennem sötétség van, nálad világos­ság én magányos vagyok, de te nem hagysz el en­gem; én kishitű vagyok, nálad segítségre találok; én nyugtalan vagyok, nálad békesség van; bennem keserűség van, te türelmes vagy; én nem értem a te utaidat, de te tudsz utat számomra. Amen. ■ Gazdag Zsuzsanna LITURGIKUS SAROK A gyülekezet nem egy „forgolódó” sze­mélyre tekint - „atya”, „úr”, „mester”, „doktor” (Mt 23,8-10) -, hanem a Lélek ál­tal, igazságban, vagyis valóságosan imádja az Atyát, és a szeretet cselekedeteivel dicsőíti az em­berek között (Mt 5,16). Az újszövetségi gyü­lekezet tagjai megajándékozottak a Lélek által (iKor 12), mindenkinek van szolgálata, di­csérete, tanúságtétele, aktivitása (Kol 3,16). A lelkész, mint teljes idejű munkás, első­sorban igét hirdet, szentséget szolgáltat ki, munkatársakat von be a szolgálatba, és segíti őket. Az istentisztelet arra való, hogy Isten népe egybegyűljön, hogy örüljenek a másikban is jelen lévő és cselekvő Isten­nek, hogy kicseréljék egymással tapasz­talataikat az Úr nagyságos dolgairól, és a hiányok betöltessenek a gyülekezet tag­jaiban meglévő isteni adományok által. a SZEVERÉNYI JÁNOS országos missziói lelkész Káté a határon túlra - adományozóvonal Egy hívás - És valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. 06-81-330-220 Oratio cecumenica [Lelkész] Örök Isten, aki egyszülött Fiadat engesztelő ál­dozatul adtad bűneinkért, és feltámasztottad megigazu- lásunkra, add, hogy egyedül benned bizakodjunk, és re­ménységgel forduljunk hozzád könyörgésünkkel! [Lektor] Könyörgünk, hogy szent igéd életünkben gyü­mölcsöt teremjen. Segíts, hogy törvényedet és evangéliu­modat mindig komolyan vegyük! Ébressz szívünkben bűnbánatot engedetlenségünk miatt, és szereteteddel ve­zess új életre minket! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörülj egyházadon! Vezesd és kormá­nyozd Szentlelkeddel! Adj népednek hűséges igehirde­tőket és pásztorokat! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk gyülekezetünkért. Ne engedd, hogy az evangélium világosságától elforduljunk, a ma­gunk útját járva hűtlenül megtagadjunk, és kemény szív­vel lázadozzunk ellened! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Emlékezzél meg, Urunk, a betegekről, a szen­vedőkről, a magukra hagyottakról, a segítségre szorulók­ról, a természeti katasztrófák, a háborúk és a terror áldo­zatairól! Gyógyítsd a betegeket, és rendelj segítő szere- tetre kész testvéreket minden bajba jutott embertár­sunk mellé! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Emlékezzél meg, Urunk, Jeruzsálem egyko­ri pusztulásáról és az Ószövetség választott népéről! Add, hogy az üdvözítő Krisztusban felismerjék a Messi­ást, és benne megtalálják a békesség útját! Jézus Krisz­tusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész] Hallgass meg minket, Urunk, és fordulj fe­lénk, mert nélküled árvák és elesettek vagyunk! Nyugta­lan szívünk csak benned talál nyugalmat. Hisszük, hogy ezt meg is adod népednek itt a földön is, egykor pedig örök országodban, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisz­tus által. [Gyülekezet] Amen. ISTENTISZTELET ES MISSZIÓ 2. Misszió istentisztelettel, istentiszteletből, istentisztelet után (I.)

Next

/
Thumbnails
Contents