Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-31 / 31. szám
2 2005- július 31. ma FORRÁS ‘Evangélikus Életi SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 10. VASÁRNAP - Róm 4,1-8 Jézus a mi reménységünk ÉLŐ víz A boldog nemzet ,A magyarok istenére / Esküszünk, / Esküszünk, hogy rabok tovább / Nem leszünk1” (Petőfi Sándor) Kár, hogy a fenti idézetet megkoptatták a hivatalos formasággá silányított ünnepségek. Kár, hogy a Nemzeti dal már csak gyenge színészkedéssel előadott fals szónoklatként visszhangzik a fülünkben. Kár, hogy ezt a zseniálisan megszerkesztett műremeket az „új kor” üres hazugságaiért lelkesedő ifjúság már nemigen tudja megtölteni szívből jövő hazafisággal. Kár. A választottak azonban soha nem adták - nem adhatják - fel a reményt: „A magyar név megint szép lesz, / Méltó régi nagy híréhez. ..”! A Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnapon a Szentírás így szól hozzánk: „Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr, az a nép, amelyet örökségül választott.” (Zsolt 33,12) Az evangélikus Petőfi tudta, mi „a haza becsülete”; átérezte, mekkora a hatalma az „áldó imádság” kimondott szavainak. A modem ember meg csak a sötétben tapogatózik, pedig nem bonyolult rejtvény Petőfi versének népies szófordulata: a magyaroknak igenis - van Istenük. A Nemzeti dal keresztény szemmel így nyer új értelmet. „Mert a mi harcunk nem test és vér ellen folyik hanem erők és hatalmak ellen, a sötétség világának urai és a gonoszság lelkei ellen... ” (Ef 6,12) A mi kardunk a Lélek kardja, „amely az Isten beszéde” (Ef 6,17). S hogy a törvény mennyire azonos a szabadsággal, azt mutatja az első parancsolat: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából.” (2MÓZ 20,2) Ezt tette teljessé Jézus, amikor minden nemzetnek felajánlotta a szabadulást a szolgaság házából: „Tegyetek tanítvánnyá minden népet..." (Mt 28,19) Korunk médiaszömyekké Vált „apostolai” azonban tévelygővé teszik ezt a nagyszerű nemzetet: bálványimádóvá, bujálko- dóvá, nyerészkedővé, részegeskedővé és harácsolóvá (vö. iKor 6,9-10). És természetesen - ez már a bűnnel könyörtelenül együtt jár - boldogtalanná. Pedig lehetne a magyar boldog nemzet is! Petőfi a magyarok istenére esküszik. Bűn ez? Jézus szerint,egyáltalán ne esküdjetek” (Mt 5,34). Krisztus ezt a mi védelmünkben mondja, hiszen aki egyetlen haja szálát sem tudja fehérré vagy feketévé tenni, vajon miként tudná megtartani fogadalmait? (Mt 5,36) Az ószövetségi könyvekben azonban ezt olvashatjuk: „Ne esküdjetek hamisan nevemre...” (3MÓZ 19,12), aki pedig esküt fogad, „ne szegje meg a szavát, hanem tegyen meg mindent úgy, ahogyan kimondta” (4MÓZ 30,3). Petőfi úgy tett, ahogyan kimondta: vállalta a halált is a szabadságért. Amíg azonban minket foglyul ejt a bűn" (Róm 7,23), addig mi a bűn szolgái vagyunk a halálra! (Róm 6,16) A szabadságharc folytatódik. Nem test és vér ellen, hanem erők és hatalmak ellen. És ti még „mindig olyan keményszívűek vagytok? Van szemetek és mégsem láttok, fületek is van, és mégsem hallotok? Nem is emlékeztek?” (Mk 8,17-18) „Még mindig nem értitek?” (Mk 8,21) ■ Andriska János SEMPER REFORMANDA „Az emberek cselekedetei, még ha mindig mutatósaknak és jóknak tűnnek is, megvizsgálva mégis halálos bűnök. Az Isten cselekedetei, még ha ékteleneknek és bajt hozóknak tűnnek is, a valóságban halhatatlan érdemek. Az emberek cselekedetei (azokról szólunk, amelyek jó cselekedeteknek látszanak) nem úgy halálos bűnök, hogy mind köztörvényes bűnök lennének." M Luther Márton: Heidelbergi disputáció (Nagybocskai Vilmos fordítása) „Tiéd vagyok, ments meg! Tiéd vagyok, ments meg!” - kiáltja kétségbeesetten cellájában az irgalmas Istent kereső ágosto- nos szerzetes. A Luther című film egyik jelenete ez, amely hűen tükrözi, hogy a késő középkor embere mennyire félt az isteni ítélettől, a kárhozat tüzétől. A reformátor hosszas tusakodás után lel rá a lelki békére, amikor rácsodálkozik arra a kegyelemre, amely Isten gyermekeinek része Jézus Krisztus által. A törvény szigora után erősíti és vigasztalja őt a szeretetről szóló evangélium és az a bizonyosság, hogy ,az igaz ember pedig hitből fog élni” (Róm 1,17). Megigazulásának alapja a Megváltóba vetett hit. A hit általi megigazulásról ír mai igénkben Pál apostol is. A Római levél negyedik fejezetének címe: Ábrahám hit által igazuk meg. A Szentháromság ünnepe utáni 10. vasárnap ószövetségi vonatkozása nem a véletlen műve. Az egyházi esztendőben ez a vasárnap emléknap: Jeruzsálem és a templom lerombolásának emléknapja. (A szent város templomát Titus hadai tették a földdel egyenlővé Kr. u. 70-ben.) Ezek az események a kortárs keresztényeket Jézus próféciájára emlékeztették: „Amikor pedig látjátok, hogy Jeruzsálemet hadseregek kerítik be, akkor tudjátok meg, hogy elközelített annak a pusztulása. Akkor, akik Júdeábán vannak, meneküljenek a hegyekbe, és ► Sorozatunknak a bevezető után következő első - kétrészes - cikke az országos missziói lelkész tollából való. Az eredetileg egyetlen írásnak szánt kéziratot a rovatvezető kénytelen volt - az adott terjedelem szabta korlátok miatt - két részre bontani, hogy „ne lógjon ki” a Liturgikus sarokból. így jelen számunkban a szerző biblikus alapvetése, a következőben pedig az abból fakadó konklúzió olvasható. (H. K.) Kezdjük gondolkodásunkat két idézettel! Dietrich Bonhoejfer ezt írja: ,Az egyház csak akkor egyház, ha másokért van.” Billy Grahamnél pedig ezt olvashatjuk: ,A gyülekezet azokért van, akik még nem tartoznak a gyülekezethez.” A nagy kérdés az, hogy az evangéliumi tanítás szerint mi az istentisztelet, annak tartalma, értelme és célja. Az istentisztelet félreértése, ha azt gondoljuk, hogy hitünket és kereszténységünket kipipálhatjuk a heti (havi, nagy ünnepi) templomlátogatással. A templomba járókra szoktuk mondani, akik a városban vannak, költözzenek ki onnan; akik pedig vidéken vannak, ne menjenek be oda. Ezek ugyanis a bosszúállás napjai, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva. (...) Kar délre hányják, és fogságba viszik őket mindenféle pogány nép közé; és pogányok tapossák Jeruzsálemet...” (Lk 21,20-22.24) A jövendölés beteljesedett. A zsidóság azóta nem rendelkezik az áldozat bemutatására szolgáló kultikus hellyel, hiszen a zsinagóga erre nem alkalmas. Nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az új szövetség népe is hasonló ítélet alá eshet, ha Krisztus követőinek istentisztelete az egykori jeruzsálemi templom kultuszához hasonlóan „gyümölcstelen", vagyis nem terem a mennyei Atya akaratát cselekvő életet; ha az egyház és tagjai a maguk igazsága után futnak, és nem az Isten igazságát keresik! Mit érhet el az egyház, a hívő ember a maga erejéből? Az apostol a feltett kérdésre Ábrahám példájával válaszol. O, aki test szerint a zsidóknak, de hite alapján minden hívőnek, így a keresztényeknek is atyja, nem a cselekedetei, hanem a hite által igazuk meg. E kijelentés nyomatékosítására Pál a zsidó szokásokhoz igazodva - két ember erősítsen meg minden vallomást - Ábrahámra és Dávidra hivatkozik: „Hitt Abrahám az Istennek, és Isten ezt számította be neki igazságul" (Róm 4,3 és iMóz 15,6), hogy „gyakorló keresztények”. Az ilyen atyafiakat a templomlátogatásban messze megelőzi az ördög, hiszen ő mindig ott van, egy alkalmat sem hagy ki, settenkedik, rombol, ahol az Úr munkálkodik. Az írásban azt olvassuk, hogy „az ördögök is hiszik [az Istent] és rettegnek" 0ak 2,19). Bárcsak eljutna sok meg nem tért testvérünk odáig, hogy hinné és legalább rettegné (félné) az Istent! Az újszövetségi kijelentés kizárólag az élet istentiszteletét fogadja el hitelesnek, létjogosultnak. Ezt bizonyítják többek között az alábbi igék: a) A teljes Hegyi beszéd (Mt 5-7). b) A samáriai asszonynak mondottak. Jézus szerint eljött az idő, amikor Isten igazi imádói nem helyhez kötötten (például Jeruzsálemben vagy Garizim hegyén) imádják őt, hanem lélekben és igazságban (Jn 4,19-24)c) A testet kell odaszánni élő, logikus istentiszteletként (Róm 12). d) A test a Szentlélek Isten temploma (Ef 2,22). e) Az új templom „élő kövekből” épül (iPt 2,5). Az egyetlen templom - a jeruzsálemi - Jézus próféciája alapján leromboltatott. valamint: „Boldogok, akiknek megbocsáttattak törvényszegéseik, és akiknek elfedeztettek bűneik.” (Róm 4,7; vö. Zsolt 32,1-2) Úgy tűnhet, mintha az idézett zsoltár csak a zsidóknak ígérne boldogságot, a pogányoknak pedig nem. De ez nem így van. Ábrahámot Isten a körülmetélés előtt számította igaznak. így az a boldogság, amelyről a zsoltár beszél, bárkire érvényes, . aki Ábrahámhoz hasonlóan hitre törekszik, és nem jó cselekedeteinek érdemszerző voltában bizakodik. Ábrahám több szempontból is a hit példája. Bízott Istenben, amikor az Úr szólt hozzá: „Menj el földedről, rokonságod közül és atyád házából arra a földre, amelyet mutatok neked! Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel. Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gya- lázókat. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.” (iMóz 12,1-3) Bár nem tudta, mi vár rá, mégis útnak indult. És hitt Istenben akkor is, amikor gyermektelenül, gyermek nemzésére már alkalmatlan korban ezt az ígéretet kapta: „Emeld föl tekintetedet, és nézz szét... Azt az egész földet, amelyet látsz, neked és a te utódaidnak adom örökre. Hasonlóvá teszem utódaidat a föld porához: aki meg tudja számolni a föld porát, az tudja megszámolni a te utódaidat is.” (tMóz 13,14-16) Ábrahám élete mutatja, hogy Isten az ember szemében vesztesnek tűnő helyKétezer éve szünetel az áldozati istentisztelet, és imaházakban tartják alkalmaikat a zsidók. Az első keresztények házaknál, temetőkben, a természetben éltek közösségi életet. A templomépítés a konstanti- ni fordulat után kezdődött, mikor is a kereszténység politikai, gazdasági és katonai tényező is lett. Jézus mint igazi főpap betöltötte és lezárta az ószövetségi templomi istentiszteleti életet: a papok közvetítő szerepét, az áldozatbemutatást, az Istennel és az emberekkel való kapcsolat „lerendezését” egy órácskával... Lássuk, mit mond az írás! .....a tu lajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe..." (Zsid 9,12) „...teljes bizalmunk van a szentélybe való bemenetelhez Jézus Krisztus vére által, azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által; és mivel nagy papunk van az Isten háza felett: járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől...” (Zsid 10,19-22) Ez az Újszövetség istentisztelete. Nincs szükség „kiemelt”, emberi közbenjárókra (papok, szentek, Mária), mert egy a közbenjáró: Jézus Krisztus (iTim 2,5; Zsid, 8,6; Zsid 12,24)! A VASÁRNAP IGÉJE zetet is meg tudja változtatni, jóra tudja fordítani. „Csak” hinnünk kell Isten sze- retetében és gondviselésében. Ha megnyitjuk előtte szívünket és életünket, akkor ő elkezd formálni és alakítani minket, hogy alkalmassá váljunk szolgálatára. Mert akiket Isten elhívott, azokra fontos feladatot is bízott: az evangélium hirdetését, hogy Krisztus halálának és feltámadásának híre minden emberhez eljusson. Ez keresztségünknél fogva mindannyiunk feladata: nem csak azoké, akik az egyház nyilvános igeszolgálatára is elhívást kaptak. Vállaljuk? Imádkozzunk Dietrich Bonhoeffer német evangélikus lelkész szavaival! Istenem, hozzád kiáltok! Bennem sötétség van, nálad világosság én magányos vagyok, de te nem hagysz el engem; én kishitű vagyok, nálad segítségre találok; én nyugtalan vagyok, nálad békesség van; bennem keserűség van, te türelmes vagy; én nem értem a te utaidat, de te tudsz utat számomra. Amen. ■ Gazdag Zsuzsanna LITURGIKUS SAROK A gyülekezet nem egy „forgolódó” személyre tekint - „atya”, „úr”, „mester”, „doktor” (Mt 23,8-10) -, hanem a Lélek által, igazságban, vagyis valóságosan imádja az Atyát, és a szeretet cselekedeteivel dicsőíti az emberek között (Mt 5,16). Az újszövetségi gyülekezet tagjai megajándékozottak a Lélek által (iKor 12), mindenkinek van szolgálata, dicsérete, tanúságtétele, aktivitása (Kol 3,16). A lelkész, mint teljes idejű munkás, elsősorban igét hirdet, szentséget szolgáltat ki, munkatársakat von be a szolgálatba, és segíti őket. Az istentisztelet arra való, hogy Isten népe egybegyűljön, hogy örüljenek a másikban is jelen lévő és cselekvő Istennek, hogy kicseréljék egymással tapasztalataikat az Úr nagyságos dolgairól, és a hiányok betöltessenek a gyülekezet tagjaiban meglévő isteni adományok által. a SZEVERÉNYI JÁNOS országos missziói lelkész Káté a határon túlra - adományozóvonal Egy hívás - És valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. 06-81-330-220 Oratio cecumenica [Lelkész] Örök Isten, aki egyszülött Fiadat engesztelő áldozatul adtad bűneinkért, és feltámasztottad megigazu- lásunkra, add, hogy egyedül benned bizakodjunk, és reménységgel forduljunk hozzád könyörgésünkkel! [Lektor] Könyörgünk, hogy szent igéd életünkben gyümölcsöt teremjen. Segíts, hogy törvényedet és evangéliumodat mindig komolyan vegyük! Ébressz szívünkben bűnbánatot engedetlenségünk miatt, és szereteteddel vezess új életre minket! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörülj egyházadon! Vezesd és kormányozd Szentlelkeddel! Adj népednek hűséges igehirdetőket és pásztorokat! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Könyörgünk gyülekezetünkért. Ne engedd, hogy az evangélium világosságától elforduljunk, a magunk útját járva hűtlenül megtagadjunk, és kemény szívvel lázadozzunk ellened! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Emlékezzél meg, Urunk, a betegekről, a szenvedőkről, a magukra hagyottakról, a segítségre szorulókról, a természeti katasztrófák, a háborúk és a terror áldozatairól! Gyógyítsd a betegeket, és rendelj segítő szere- tetre kész testvéreket minden bajba jutott embertársunk mellé! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lektor] Emlékezzél meg, Urunk, Jeruzsálem egykori pusztulásáról és az Ószövetség választott népéről! Add, hogy az üdvözítő Krisztusban felismerjék a Messiást, és benne megtalálják a békesség útját! Jézus Krisztusért kérünk. [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! [Lelkész] Hallgass meg minket, Urunk, és fordulj felénk, mert nélküled árvák és elesettek vagyunk! Nyugtalan szívünk csak benned talál nyugalmat. Hisszük, hogy ezt meg is adod népednek itt a földön is, egykor pedig örök országodban, szent Fiad, a mi Urunk, Jézus Krisztus által. [Gyülekezet] Amen. ISTENTISZTELET ES MISSZIÓ 2. Misszió istentisztelettel, istentiszteletből, istentisztelet után (I.)
