Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-31 / 31. szám
Mar most jegyezze fel naptárába: szeptember 24. az Evangélikus Élet olvasóinak országos találkozója Budapesten! (Helyszíne: a zuglói evangélikus templom, illetve a hittudományi egyetem.) Interjú az EKE Alapítvány titkárával 3. oldal Nemek és igenek 3. oldal Képriport a Csillagpontról 4. oldal Hány Potter „esetei” gí 5. oldal Szolgálatban ^ 6-7. oldal 415 éves a vizsolyi Biblia ^ 10. oldal ,A szónokok emelvényén márványtábla hirdeti, hogy itt mondta el az apostol azt a beszédet, amelyből (...) kiderült, hogy a gyülekezet tagjai sok emberi hibával és bűnnel megterhelve éltek.” I». Pál apostol görögországi missziós útjain t 6. oldal „Az árnyékvetők napjainkban sem mentek ki a divatból - létesítésük a 21. században ismét reneszánszát éli.” I*. Evangélikus napórák - .8. oldal , A zuhogó eső elől olykor az ég felé nyújtózkodó, fejünk fölé hajtott nádkötegek adtak menedéket.” Madárlesen Kodácsy-Simon Eszter doktorandusszal - ír. oldal Ökumenikus eszperantistatalálkozó Piliscsabán BAJOR LITURGIKUS KONFERENCIA Történelmünk különös feldolgozására csodálkozhattak rá a bakonycsemyeiek július 24-én este a templomkertben. Az érdeklődők Magyar história címmel történelmi rockoperát láthattak, hallhattak. A belépőjegyek árából befolyt adományokat az evangélikus óvoda építésére fordítják majd. ». Magyar história Bakonycsemyén - 5. oldal > Egy lengyel szemorvos, Ludoviko Lazaro Zamenhof (1859-1917) azért alkotta meg 1878-ban az eszperantót, mert azt remélte, hogy ennek a mindenki számára könnyen megtanulható, dallamos nyelvnek a világméretű elterjedésével meg fog szűnni az emberek közötti békétlenség. Ezért is jelent a nyelv neve „reménykedőt”. Az eszperantisták a közös nyelv segítségével valamennyien jó barátok, sőt valóságos, a határokon is átívelő „családot” alkotnak. A nagy családon belül kisebb csoportok jöttek létre, amelyeknek a tagjait a hasonló érdeklődési kör, az azonos értékrend vagy más közös vonás fűzi össze, így szerveződött meg 1911-ben a jelenleg hatszáz tagot számláló Protestáns Eszperantisták Nemzetközi Szövetsége (KELI: Kristana Esperantista Ligo Internacia), 1951-ben pedig a jelenleg ezerháromszáz fős Katolikus Eszperantisták Nemzetközi Szövetsége (IKUE: Internacia Katolika Uunuigxo Esperantista). A két szervezet - keresztényekhez és eszperantistákhoz méltó módon - jó kapcsolatokat ápol egymással. Az idén hazánkat érte az a megtiszteltetés, hogy július 16-tól 23-ig Piliscsabán, a katolikus egyetem kollégiumában megrendezhette az IKUE és a KELI közös, ökumenikus találkozóját. Ezenkívül mindkét szervezet a kongresszus alatt tartotta évi rendes közgyűlését is. A szervezőmunka legnagyobb részét természetesen a magyarok végezték, élükön az evangélikus Farka fózsejnével, a közszeretetnek örvendő Éva nénivel, aki a magyarországi protestáns eszperantisták vezetője. A gyönyörű parkban fekvő eklektikus épületegyüttesben kellemesen érezte magát a tizenöt országból érkezett százhuszonöt résztvevő. Legtöbbjük már szombaton délután megjött. Este Bóna Zoltán, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára és Bíró Szilveszter, a Josephinum Kollégium és Szakkollégium igazgatója köszöntötte a kongresszust, majd a német Albrecht Kronenberger tartott ökumenikus istentiszteletet. Vasárnap a résztvevők énekkel készültek az istentiszteletre a kiváló zenei tehetséggel megáldott Albrecht Kronenberger vezényletével, az Adoru! (Dicsérjük!) című eszperantó énekeskönyvből. E kötet válogatást ad a katolikus és a protestáns énekeskönyvek dalaiból, számos helyen a szertartások szövegével kiegészítve. Kóbor Lajos és több más katolikus pap eszperantó nyelvű misét mutatott be, majd Farkas Józsefné és a francia református Philippe Cousson protestáns istentiszteleten hirdette Isten igéjét Gál 5 alapján. Délután a vendégek idegenvezető kalauzolásával megtekintették a kongresszusnak helyet adó egyetem impozáns épületét. A tanácskozás ideje alatt több előadás hangzott el Magyarországról. Dr. Dudich Endre geofizikus, a Magyar Eszperantó Szövetség elnökhelyettese hazánk történelméről szólt, Ráczkevy Agnes pedig vetített képes előadásában Budapestet mutatta be. A német Siegfried Krüger Wittenberg- ről, Lutherról Melanchthonról és Cranachról beszélt, majd eszperantóul megjelent Bibliai vezérkönyvét ismertette. A francia Fran- cisko Simonnet arra buzdított, hogy a keresztény eszperantisták tevékenykedjenek bátrabban külföldön, míg Albrecht Kronenberger előadásában az ökuméné fogalmát fejtegette. Az előző évi zágrábi kongresszusról annak egyik rendezője, Marija Belosevic számolt be, Vladimir Nemec filmjének vetítésével. A kongresszus résztvevői egy napot esztergomi, egyet pedig budapesti városnézéssel töltöttek - önkéntes magyar vezetőkkel. ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes Középpontban az úrvacsora Hitvallásaink szerint az incamatio, a testet öltés elválaszthatatlan a Szentlélek munkájától. Nem véletlen, hogy az úrvacsorái liturgia közepén ott van az egyház Lélekért való könyörgése: „Küldd el Szentlelke- det...” Újra kellene gondolnunk ennek hallatlanul izgalmas voltát és jelentőségét. Ugyanez vonatkozik a közösségre. Krisztus testének és vérének közösségét, az egy test közösségét éljük át az úrvacsorában. A közösség pedig a Szentlélek teremtő munkájának gyümölcse. A Szentlélek teszi befogadhatóvá az igét - az úrvacsora igéit is. A Szentlélek tanít meg imádkozni, sőt maga imádkozik velünk és értünk - az úrvacsorában is. Amikor az Atyát szólítjuk meg, s a Fiúval találkozunk, ne feledkezzünk meg a Szentlélek jelenlétéről és tevékenységéről! Az úrvacsora ajándék - ez volt a következő kiemelten kezelt gondolat. Azt, hogy mit kapunk talán sokszor emlegetjük: bűnbocsánatot, közösséget, békességet, nyugalmat, táplálékot. De azt, hogy Jézus maga az ajándék, hogy ő az adomány, elfelejtjük hangsúlyozni. Pedig ez a titok igazi lényege: hogy vele találkozunk. Nem azért, mert mi keressük őt, és mi nyílunk meg előtte, hanem azért, mert ő érkezik, ő adja önmagát, ő van jelen a kenyérben és a borban. Tudunk-e gyermekként örülni ennek az ajándéknak? Miért nem járja át a megaján- dékozottság öröme az úrvacsorái életünket, közösségünket? Az úrvacsora az üdvösséget munkálja. Ez volt a harmadik kiemelt téma. A menyegzői lakomából, az Isten országának nagy lakomájából kapunk kóstolót az oltárnál térdelve. De ez nem valami érdekes íz az élet íztelen, sokszor „műanyag” táplálékai között, nem valamiféle különlegesség. Az úrvacsora az üdvösséget munkálja. Azt, hogy örök életünk legyen. Azt, hogy ne a semmibe vesszen, hanem a kiteljesedés felé tartson az életünk. Azt, hogy az ütőn Urunkkal járjunk, és az út végén Istennel találkozzunk, hozzá érkezzünk meg. Üdvösség - lassan már a keresztény fember passzív szókincséből is hiányzik ez a kulcsfogalom. Az úrvacsora tudatos végiggondolása segít újra értenünk, használnunk ezt a szót: üdvösség. Nem csupán azzal kell foglalkoznunk, hogy mit várunk; ez az élménytársadalom, a fogyasztói társadalom gondolkodásmódja. Az a kérdés, hogy mi, illetve ki vár ránk. Az úrvacsorában maga a feltámadott Jézus Krisztus. Ezért központi kérdés az úrvacsora. Bajorhonban éppen úgy, mint Magyarországon. ■ Hafenscher Károly (ifj.) Évről évre ugyanazon a gyönyörű helyen, Heilsbronnban gyűlnek össze bajor testvéregyházunknak azok a tagjai, akik az istentiszteleti élet mélyebb összefüggései iránt érdeklődnek. A bajor lutheránus liturgikus konferencia azonban nem zártkörű rendezvény: mindig szélesre tárja a kapuit a testvéregyházak előtt is. Több mint tíz éve rendszeresen egy-egy magyar résztvevő is jelen van a júliusi találkozón. Ebben az évben e sorok szerzőjének adatott meg, hogy együtt gondolkodjon, imádkozzon, énekeljen a többi résztvevővel a 12. századi alapokra épült templomban (Münster) éi az azt körülvevő egykori ciszterci kolostorban (ma a bajor egyház pedagógiai központja). Középpontban az úrvacsora - ez adta az együtt töltött három nap témáját. A programban helyet kapott három teológiai előadás, sokféle beszélgetés, napi négyszeri imaóra, végül befejezésként a vasárnapi záró istentisztelet (ez utóbbira már a híres nürnbergi Lőrinc-templom- ban került sor). Minden gondolatunk és megbeszélésünk az úrvacsora bibliai alapjait, dogmatikai lényegét, történelmi és mai gyakorlatát elemezte. Mindez azonban nem hűvös tudományos megközelítésben zajlott, hanem úgy, hogy a jelenlevők érezték: csodálatos kincsről, az élet kenyeréről van szó, amely nem csupán vizsgálódásunk tárgya, hanem életünk táplálója, hitünk és megváltásunk szent titka. Nem is valami, hanem valaki: maga Jézus Krisztus, a közénk jött Isten, a testté - kézzel fogható, ízlelhető anyaggá - lett Ige, az önmagát értünk és nekünk áldozó Úr. E hasábokon lehetetlen beszámolni mindenről, ami a konferencián elhangzott. Csupán néhányat emelek ki a legfontosabb kérdések közül, egyrészt hogy az olvasó képet alkothasson a konferencia irányvonaláról, másrészt hogy mindannyian továbbgondolhassuk azokat az úrvacsorával kapcsolatos - és minket is érintő - kérdéseket, amelyek bajor testvéreink számára ma izgalmasak. A legtöbbet hangsúlyozott gondolat summája így hangzik: Az úrvacsora és a Szentlélek munkája elválaszthatatlan egymástól Talán egyfajta hangsúlyeltolódás, talán a szokások és gyakorlatok átformálódása következtében, talán más terület kiemelése miatt az utóbbi korokban megfeledkeztek arról, hogy a Szentlélek cselekvő jelenléte nélkül nem lenne részünk az úrvacsora csodájában, felfoghatatlan, érthetetlen lenne az úrvacsora titka.
