Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-24 / 30. szám

IO 2005. július 24. KRÓNIKA ‘Evangélikus Élet^ Százötven éves a KIÉ 1855-ben Párizsban, a világkiállítás al­kalmával fiatal férfiak gyűltek össze - kihasználván a világkiállítás adta le­hetőségeket, hogy megbeszéljék an­nak a mozgalomnak a jövőjét, amely Londonból indult el és igen gyorsan terjedt a világban. Ez a mozgalom a K1E, angol nevén YMCA (Young Men's Christian Association). A részt­vevők közt ott volt Henry Dunant, a ké­sőbbi Vöröskereszt megalapítója is. Elhatározták, hogy létrehozzák a K1E Világszövetséget, s megfogalmazták a szervezet alapszabályát. Ezt nevezzük Párizsi alapnak Fontos alapelvekben ér­tettek egyet, mint például a mozgalom ökumenikus jellege, missziói célkitű­zése („fiatalokat fiatalok által Jézus Krisztushoz vezetni”), illetve autonó­miája. Olyan alapdokumentumot si­került az alapító atyáknak megalkot­niuk, amely nem veszített aktualitásá­ból, és a világ 128 országában műkö­dő KIE-szervezetek alapdokumentu­ma ma is. Jűnius utolsó hétvégéjén a német- országi Kassel városában mintegy tíz­ezer fiatal gyűlt össze - főként persze Németországból, de a világ sok más országából is -, hogy együtt emlékez­zen és ünnepeljen. A KOMMT-feszti- válon a magyar KIE-t két kis csapat képviselte. Győrből „tappancsok” ér­keztek, a kiskőrösieket pedig a Gospel Sasok énekegyüttes hatfős különítmé­nye képviselte. A helyszín Kassel „Város- ligetje” volt, hatalmas szabadtéri szín­paddal a Karlswiesén, sportlétesítmé­nyekkel és a vásár különböző kiállítási csarnokaival. A szervezés gépezetében nem talál­tunk egy apró homokszemet sem, pe­dig a hatalmas területen az emberek ide-oda utaztatása nem kis feladatot jelentett. Olyan volt az egész, mint egy jól szervezett, hatalmas Szélrózsa fesztivál. A program minden igényt kielégített: volt családi fesztivál, mega- tensing csoport, mega-fúvószeneker, sok-sok sportrendezvény, beszélgeté­sek, csendsátor, természetesen nyitó és záró istentisztelet, gospel-istentisz- telet. Nem akárkik voltak az igehirde­tők: Ulrich Parzany, a német KIÉ főtitká­ra, Cesar Molebatsi dél-afrikai újságíró, a KIÉ Világszövetség elnöke és Wolfgang Freitag, a berlini KIE-iskola, a Missio Cen­ter igazgatója, akik még az egyes ének­és zenekari próbákon is tartottak tíz-ti­zenöt perces áhítatot. Mi, körösiek természetesen a mega- gospelkórusba neveztünk be. Előre megkaptuk postán a kottákat és a szó­lamokat tartalmazó CD-ket, így már itt­hon felkészülhettünk. Semmihez nem hasonlítható élmény volt énekelni a több száz tagú kórusban, amelyet a gospelzene olyan nagyságai vezettek, mint Cynthia Nunn és Waith Witman Chi­cagóból. Alkalmunk volt belekóstolni abba a hangulatba és energiazuhatag- ba, amely az amerikai fekete gospelmu- zsika ereje, és amelyet mi közép-euró­pai fehér emberek sokszor csak irigy­kedve csodálunk. A háromnapos ünnepség csúcspont­jai a vasárnap délelőtti gospel-istentisz- telet - a hatalmas szabadtéri színpadon a kórusban énekelhettünk együtt az amerikai szólistákkal - és a vasárnap délutáni záró istentisztelet volt. „Mar- anatha” - „az Úr jön", vagy „jöjj, Uram” - hirdette Ulrich Parzany a búcsúüzene­tet, amelyet haza is hoztunk magunk­kal. És azt a képet is, ahogyan az utolsó percekben színpadra szólították a kül­földiek egy-egy képviselőjét, köztük a kiskőrösi Opauszki Gábort. Ok adhatták át a fáklyát az indiai KIE-nek, mert ők a házigazdái a következő, jubileumi fesz­tiválnak. Nagyszerű egy ilyen hatalmas világ- szervezethez tartozni, átélni az össze­tartozás erejét. A KIÉ sokat változott, sokszor igazodott is a különböző kul­túrákhoz a története folyamán. De ami örök, ami összeköt határokon és földré­szeken átívelő módon, s ami a keresz­tény ifjúsági munka alapja: Jézus Krisz­tus, a világ Megváltója, mindörökké ugyanaz. ■ Lupták György ISTENTISZTELETI REND / 2005. július 24. - Budapest Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: iKor 10,1-13. Alapige: Jn 15,1-5. Énekek: 395., 439. I. , Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Magassy Sándor; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Bence Imre; du. 6. Horváth-Hegyi Olivér; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Veperdi Zoltán; II., Modori u. 6. de. 3/4 11. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10.; Újpest, IV., LebstUck M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Cselovszky Ferenc; du. 6. Smidéliusz Gábor: VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél 11. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Schulek Mátyás; de. II. (úrv.) Schulek Mátyás; du. 6. Missura Tibor; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Missura Tibor; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Bence Imre; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) ifj. Hjfenscher Károly; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv.) Tamásy Tamás; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. Tamásy Tamás: Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. Marschalkó Gyula; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Eszlényi Ákos; Rákosliget, XVII., Gózon Gy. u. de. 11. Eszlényi Ákos; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Pestszentimre, XVIII., Rákóczi út 83. (ref. templom) de. 8. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér t. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Tóth-Szöllős Mihály; Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ISTENTISZTELETI REND / 2005. július 24. - Balaton Alsódörgicse de. n.; Balatonakali du. 2.; Balatonaliga (Club Aliga területén levő ref. templom) du. 6.; Balatonalmádi du. 4.; Balatonboglár de. 11.; Balatonfenyves (református templom) du. 6.; Balatonföldvár (városháza) du. 2.; Balatonfiired de. 9.; Balatonszárszó (evangélikus templom) du. 3.: Balatonszárszó (evangélikus üdülő) de. 9.; Balatonszemes du. 2.: Balatonszepezd de. 9.: Fonyód du. 4.; Hévíz du. fél 5.; Keszthely de. fél 11.; Kötcse de. 10.; Kővágóörs de. fél 12.; Mencshely de. n.; Nagyvázsony du. 2.; Révfülöp de. 10.; Siófok de. 10.; Szentantalfa de.háromnegyed 10.; Tapolca de. fél 9.; Veszprém de. 10.; Zánka de. fél 9. NÉMET NYELVŰ ISTENTISZTELETEK Balatonboglár de. fél 10.; Hévíz de. fél 10.; Siófok (kápolna) de. fél 10. Fizessen elő lapunkra! In memóriám Gömöry József (Szubjektív nekrológ) „Június 29-én több éven keresztül türe­lemmel viselt betegség után, életének 88. évében elhunyt Gömöty József tanár, evan­gélikus lelkész, aki Dombóvár díszpol­gára volt” - olvasható Dombóvár Város Polgármesteri Hivatalának honlapján. Praeceptor et praedicator .......Non om nis moriar” (azaz: „Nem halok meg egészen”) - tanította jó néhány generáci­ónak - nekünk 1953-1957 között - a dombóvári gimnázium magyar-latin szakos tanáraként. Szolgálata több volt, mint tanári hivatás, ezt már akkor is tud­tuk, éreztük, és még inkább értékeltük, méltányoltuk életünk során később. Gömöry József egy olyan jelentős történelmi időszakban lett egy év után osztályfőnökünk is, amely egyébként is meghatározó élmény maradt a korosz­tály számára. Bonyhádról jött hozzánk, magával hozva istenhitét és nézeteinek - tantárgyaiból is felfedezni engedett - teljességét. Tanóráit tulajdonképpen a lelkészi szolgálat sajátos terepének tekin­tette, az erkölcs, az etika, a világszemlélet, a társadalmi szocializáció és a művészet ürügyén. Empátiája révén példásan tudta nevelni vegyes összetételű, változatos származású és indíttatású tanítványait, bevezetve őket az intellektuális munka örömeibe, előkészítve őket a humán ér­telmiségi pályaválasztásra. Hogy ezt milyen sikerrel tette, azt mi, pedagógu­sok és oktatók bizonyíthatjuk. Gömöry József megtisztelte azzal a diákjait, hogy követelt tőlük. Következe­tesség, de mindenekelőtt szeretet jelle­mezte őt. Egész lénye - megjelenése, öltözete, gesztusai - hatással volt a ser­dülő lányokra, fiúkra. Példás modora és az, ahogyan a konfliktusokat kezel­te, tiszteletet parancsolt. Pontosan tud­ta, milyen eszközökkel ösztönözze ta­nítványait az elsajátítandó anyag meg­tanulására. Ha kellett, akár az irónia eszközével is. Még az is erőt adott, ha elmarasztalt. Tőle tanultuk az olvasás és a könyv szeretetét - Gömöry József az iskola könyvtárosaként is műkö­dött -, és sokat jelentettek a diákok személyiségének alakulásában a tanár úr önképzőköri foglalkozásai s a ki­rándulások is. Édesapám temetésekor azt ígérte, hogy „atyai védelemben” részesít. ígéretét meg­tartotta, közel húsz éven át zajlott irodal­mi, vallási, filozófiai, pedagógiai, bölcse­leti témájú levelezésünk. Számomra el­küldött műveiből tudtam meg, hogy örökké tevékeny, léleképítő lelkészi szol­gálatán túl tudós honismereti, teológiai, irodalmi, nyelvművelő tevékenységet is végzett. Számon tartott bennünket, kinek-ki- nek az életútját; tanított, irányított, lel­kesített. Részt vett az érettségi találko­zókon is, amíg tehette. Betegen már csak az írásait küldte, de tanítványai­nak őt meglátogató „delegációját” - enyhén bicegő járással - szellemi és lel­ki méltósággal, csokornyakkendőben fogadta. „Azon kapjuk magunkat, hogy munkánk során olykor Gömöry tanár úr gondolatai szólnak belőlünk" - hangzott el pár éve az azóta emeritussá vált osztálytársaim egyikétől. Négy esztendő a legfogékonyabb idő­szakban nem túl sok, de 1953-tól napja­inkig a hozadéka folyamatosan gazda­godik. „Isten vezéreljen benneteket!” - mondta az 1957 júniusában érettségizett latin tagozatos diákjaitól búcsúzva. Szeretett mesterünket néhány nappal teológiai vasdiplomájának átvétele után vezérelte magához az élet és halál Ura. ■ Dr. Eördögh Endre Gömöry József 1917. augusztus 23-án született Dobsinán. Családját három évvel később - a trianoni békediktátum után - a csehek kiutasították a településről. A fiatalember Miskolcon járt elemi és középiskolába, 1936-ban a helyi katolikus fő­gimnáziumban érettségizett, majd tanulmányait a pécsi Erzsébet Tudomány- egyetem soproni Evangélikus Hittudományi Karán folytatta. Miután ezt elvégez­te, beiratkozott a budapesti tudományegyetemre. Itt 1945-ben magyar-latin sza­kos tanári diplomát szerzett. Nem sokkal később ugyancsak a fővárosban lel­késszé szentelték, fél évvel később pedig Bonyhádon kezdett tanítani az evangé­likus gimnáziumban. 1949-ben került Dombóvárra, a volt Királyi Katolikus Ester­házy Miklós Nádor Főgimnáziumba. Huszonkét évig dolgozott ott, majd 1971-től a szakmunkásképző intézet pedagógusa lett. Hat esztendővel később innen vo­nult nyugalomba. H Forrás: Dombóvár Város Polgármesteri Hivatalának honlapja www.dombovar.hu Egy eperjesi tudós tanár Bayer János emlékezete ► Az Eperjesi Evangélikus Kollégium tanárai - például Czabán Izsák vagy Bayer János - a magyar tudománytörténet kiemelkedő, ám ma már kevés­sé ismert egyéniségei. Az utóbbi pontosan 375 esztendeje született. Filo­zófusként Bacon és Comenius tanainak követője volt; a megismerés legfon­tosabb eszközének a tapasztalást tartotta, és a hazai skolasztikus ariszto- telianizmus ellen foglalt állást. Publikációi középpontjában természetfilo­zófiai kérdések álltak, és a kor szokásainak megfelelően teológusként ta­nította - eleinte a filozófia keretében, majd külön tárgyként - a fizikát, amelyen belül foglalkozott csillagászati vonatkozású kérdésekkel is. Bayer János (Johannes) szegény sorsú polgárcsalád gyermekeként látta meg a napvilágot 1630-ban a felvidéki Eperje­sen. A tehetséges ifjút a város tanácsa taníttatta a helyi evangélikus kollégi­umban, majd 1653-tól Wittenberg hí­res-neves egyetemén. 1657-ben magisz­teri, majd tanári fokozatot szerzett, és három évig dolgozott segédtanárként a korszak közismert atomista pro­fesszorai, Sennert és Sperling mellett fi­lozófiát oktatva. Ezenkívül részt vett, illetve elnökölt nyilvános egyetemi vi­tákban: 1657 és 1659 között tizennégy olyan filozófiai témájú disszertáció is­meretes, melynek tárgyalásán közre­működött. 1660-ban tért haza a királyi Magyar- országra, és egykori líceumában, Eper­jesen kezdett tanítani, ahol aztán 1662- től rektorként tevékenykedett. 1665- ben a felvidéki evangélikus rendek a kollégiumot főiskolává kívánták fej­leszteni; ennek tervezetét maga Bayer János dolgozta ki. Az ezzel kapcsolatos nehézségek és elmérgesedő viták miatt azonban 1666-ban megszűnt állása szü­lővárosában. 1667-től az ugyancsak fel­ső-magyarországi bányavárosban, Besz­tercebányán szolgált evangélikus lel­készként és iskolaigazgatóként, majd 1669-től a cipszerek földjén, Szepesvár- alján volt lelkipásztor. Bayer János 1662-ben Kassán kiadott A természet pitvara avagy előcsarnoka (Os­tium vei atrium naturae...) című művében is szerepel Hübner Izrael asztronómus 1661-es metszete. A lenyomat arról ne­vezetes, hogy - a magyar, német és szláv evangélikus templomok mellett - pontosan jelzi az Eperjes egyik emele­tes épületének északi szárnyán találha­tó fedett teraszt, a nyugati városkapu­val szemben álló obszervatóriumot. A metszet - több magyarországi és felvi­déki csillagászattörténész véleménye szerint is - Magyarország első csillag­dájának hiteles ábrázolása. Halálával kapcsolatosan több, egy­másnak ellentmondó nézet létezik. Az egyik szerint őt is rabságba hurcolták, mivel vállalta a gályarabságra ítélt pro­testáns papok védelmét. A másik forga­tókönyv alapján az 1672-es vallási villon­gások következtében, nyomorban halt meg. A harmadik variáció szerint vissza­kapta lelkészi állását, és 1674. május 14- én Szepesváralján hunyt el. Bayer János 1663-ban kiadott Labi- rintusi fonál (Filum labyrinthi vei tynosura seu lux mentium universalis...) című köny­vében a következőképpen ír az asztro­nómiáról, a csillagos égbolt megisme­réséről: „A világ rendszerének megfi­gyeléséből származó matematikai tu­dományok az asztronómia és a belőle sarjadó asztrognózia, kronológia és gnomonika, valamint geográfia. Kö­zülük az első a csillagok mozgását, a második alakzatukat és elhelyezkedé­süket, a harmadik a csillagok mozgá­sa által meghatározott időt, a negye­dik a csillagokból bizonyos műszerek segítségével megismerhető időt, vé­gül az ötödik a földgömböt vizsgálja. Mindezen tudományok nem előállíta­ni, hanem csak megismerni tanítják tárgyukat, de úgy, hogy újból a lehető legtöbb gyakorlati lehetőséget nyújt­sák tárgyuk megismerésére. Innen származik sokféle felhasználási mód­juk az emberi életben.” (S. Varga Kata­lin fordítása) ■ Rezsabek Nándor i

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents