Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-23 / 4. szám

Szemelvények az ökumenikus imahét történetéből

„De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az őszavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy ők is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldte! el engem." (Jn 17,20-21)

Jézus főpapi imádságában egykor tanítványai egységéért fohászkodott. Sokan sokféleképpen próbálkoztak ennek gyakorlati megvalósításával, nemzeti szinten és világméretekben egyaránt. A kezdeményezések sorában fontos helyet foglal el az ökumenikus imahét is, melynek gyökerei a 18. századig nyúlnak vissza.

Skóciában 1740 tájékáról ismert egy olyan pünkösdi mozgalom, amely Észak-Amerikából indult, és azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a felekezetek az egyház egységéért imádkozzanak. Az Evangéliumi Aliánsz (Evangelical Alliance) nevű vallási szerveződés megalakulásakor, 1846-ban ötven felekezetből 921 résztvevő gyűlt össze Londonban. Elhatározták, hogy minden év januárjának első teljes hetében imahetet rendeznek a Krisztusban hívők egységéért. Azonban még hosszú időnek kellett eltelnie, amíg az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága (genfi székhelyű, protestánsokat, ortodoxokat és anglikánokat tömörítő egyházi szervezet) a vatikáni Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsával karöltve megkezdte az imahét szövegének előkészítését (1966).

Az imahét hagyományos ideje január 18. és 25. közé esik. E két dátum szimbolikus jelentőségét az adja, hogy felölelik a (szent) Péter és (szent) Pál napja közti szakaszt. (A déli féltekén, ahol a január az időjárási viszonyok miatt a vakáció ideje, az egyházak pünkösd körül tartják az imahetet.)

Az ökumenikus imahét témáját feldolgozó füzetet, amelyet az idén egy - katolikusokból, protestánsokból és ortodoxokból álló - szlovákiai ökumenikus munkacsoport készített elő, a korábbi évekhez hasonlóan a Keresztény Egység Előmozdításának Pápai Tanácsa, valamint az Egyházak Világtanácsa Hit és Egyházszervezet Bizottsága öntötte végleges formába és adta ki. Az újdonságot a közös formátum használata jelentette.

A magyar fordítást a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia és a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa adta ki. Hazánkban már több mint egy évtizede ökumenikus közösségben végzik az imaheti anyag fordítását és véglegesítését, és a füzetet közösen, azonos formátumban jelentetik meg.

■ (Forrás: http://www.okumene.lutheran.hu)

yi.'ifZ'iLív a—■— Ä-. -fi„Az ateista humanisták is részesíteni kívánják a maguk szabadságából a másként hívőket, még ha azok nem is kémek belőle.”

.....már életében megérte azt, hogy

Végváriként nemzeti költészetünk legnagyobbjai között emlegették.”

„Az egyes hívőn múlik, hogy értelmével mennyire védekezik a sokszor észrevétlenül jelentkező kísértés ellen...”

1 „Nemrégiben tértem vissza Németországból, ahol IWÍIIWB azt tapasztaltam, hogy az ott megszólaló politi- kusok magától értetődőnek tartják az egyház . I véleményformálását bármely kérdésben.”

!► Humanizmus... - 3. oldal

(► A magyar kultúra napja - 6. oldal

!► Hitünk titkai - 9. oldal

!► Jogunk van a megszólalásra - 7. oldal

A kereszténység utáni

korban élünk-e?

■ D. Szebik Imre

Sokak véleménye szerint igen. Egyre többen hangoztatják ezt; némelyek egyenesen azzal a ki nem mondott szándékkal, hogy ily módon is a nem vallásosak táborát növeljék. Ha ugyanis a kereszténység utáni időben élünk, akkor nem korszerű keresztényként élni és gondolkodni. Lehet- e, jogos-e, tudományos-e „a kereszténység utáni kor” kifejezés használata?

Nézzük először a megjelölés tartalmát vallásszociológiai szempontból! Kétségkívül mindennapi tapasztalatunk, hogy a vallások piacán Európában is egyre több nem keresztény közösség keresi a maga tagságát. A keleti vallások sajátos térhódítása, a misztikus közösségek létrejöttének ideje ez; a folyamat részben a nagy „népvándorlás” következménye. A hinduizmus ágazataként megjelenő Krisna-tudatú hívők hazai népszerűsége másságukkal, kuriozitásukkal és szociális érzékenységükkel is magyarázható. Az a tény, hogy Magyar- országon ötféle buddhista közösség is megalakult, önmagában nem jelenti a buddhizmus térhódítását, inkább osztódását mutatja.

Ha a statisztikai adatokat nézzük, akkor első látásra is kitűnik, hogy az újonnan keletkező nem keresztény közösségek száma legfeljebb ezres nagyságrendű; ebből a kereszténység alkonyára következtetni tévedés. Kétmilliárd ember, a Föld összlakosságának az egyharmada valamely keresztény egyház tagja. Ez az arány állandó, sőt inkább növekedést tapasztalunk a kereszténység javára. Ha Európában vizsgáljuk a. statisztikai mutatókat, tény, hogy az 580 milliós népességből 350 millió tartozik valamelyik keresztény felekezet- hez. Ez a földrészünkön élők 64%-a. Említésre méltó, hogy a különböző egyházak - elsősorban a volt szocialista országokban - a rendszerváltást követő időben több száz új templomot építettek, elsősorban új városok területén. S a sok új istenháza egyre több új keresztényt is vonz. Nem szabad elfelednünk, hogy a történelmi fordulat után gyakoriak voltak a felnőttkeresz- telések, felnőttkonfirmációk, és egyre több házasságot is megáldhatunk templomainkban. Az egyházi iskolákba jelentkezők aránya jóval magasabb, mint a vallásos szülők száma. Ebből arra következtethetünk, hogy a középgeneráció vallási érdeklődése inkább növekszik. Amit nekik a zordon világnézeti egyoldalúság korszakában nem biztosítottak a szüleik, azt mindenképp felkínálják gyermekeiknek. E néhány adat, felsorolt jelenség is mutatja, hogy vallástörténeti értelemben nem beszélhetünk kereszténység utáni korszakról.

Vizsgáljuk ezután a kifejezést sajátos teológiai tartalmában! A legfontosabb, hogy hirdettetik a Jézusról szóló tanúságtétel. Sehova nem jár a lakosság olyan magas százalékarányban, mint templomainkba, egyházi összejöveteleinkre. Hitünk szerint ahol az ige hangzik, ott hit ébred. Hitünk szerint ahol a Krisztussal való közösséget az úrvacsorában ünnepük, ott jelen van, él az egyház, él a kereszténység. A keresztény hitnek vannak jó gyümölcsei, mint például a szeretetszolgálat, az idősek, betegek, gondozásra szoruló sérült emberek körében végzett diakóniai munka. Különösen nélkülözhetetlen ez a magukra maradt embertársaink esetében. A sérült emberekkel való törődés felszabadítja egészséges családtagjaikat a társadalomban való aktív munkavégzésre. Napjainkban sok családtag a kereszténység szeretetszolgálatán keresztül találkozik először az egyház ilyen jellegű tevékenységével.

A keresztény hit szép megjelenítése a művészet. A festő ecsetje, a zeneszerző Istent dicsérő dallamai, a szobrász vésője nyomán életre kelő bibliai alakok egyaránt gyönyörködtetnek, és a Teremtő nagyságáról tanúskodnak. Ma is vannak keresztény művészek, akik képességeik kibontakoztatásával, alkotásaikkal hirdetik Krisztust.

Legfőbb teológiai indokunk, amely igazolja, hogy sohasem beszélhetünk kereszténység utáni korról, az a meggyőződésünk, hogy Jézus feltámadt és él. Velünk van, s mi ővele vagyunk. Nem utána, nem előtte, hanem most, vele zajlik a történelem, vele telnek s töltődnek meg értelmes feladattal napjaink. Krisztus ideje a mostani évezred is, a kereszténység jelen ideje a mostani évszázad is, mert egyedül Krisztusnak adatott minden hatalom mennyen és földön. Merjük hinni és átélni minél többen ezt az ígéretet korunkban is, hogy tapasztalásunkká legyen! Érdemes a katolikus teológus, fr. Jean Delumeau véleményét idézni: „A kereszténység meghatározó szerepet játszott három területen, noha ezeken sokat vitatkoznak: a tudomány születése, az emberi jogok kiteljesedése, a nők jogállásának javulása. Semmi sem utal arra, hogy pályafutása véget ért volna, s hogy beszüntette volna alkalmazkodását az egymást követő korokhoz és a különböző civilizációkhoz. Nem tekintek kétségbeeséssel a jövőre.”

országos evangélikus hetilap 70. évfolyam, 4. szám - 2003. január 23. - Hetvened vasárnapja

Ara: 164 Ft

Vatikáni

ima

II. János Pál pápa kiemelten szólt az ökumenikus párbeszéd és találkozók fontosságáról, a keresztény egység építéséről és a bevándorlók befogadásának jelentőségéről. A vatikáni Szent Péter téren megjelent hívők és turisták ezrei előtt múlt vasárnap, az elvándorlók és menekültek világnapján elmondott úrangyala imádságában a párbeszéd szélesítését szorgalmazta a különböző kultúrák közötti rokonszenv és megértés érdekében, az - e világnap alkalmából - még decemberben közzétett üzenetére utalva. A római katolikus egyházfő kitért arra, hogy január 18-án tartják meg a zsidó-keresztény párbeszéd napját, s kezdetét veszi a keresztény egység imahete.

M MTI

Krisztus az egyház egyetlen

fundamentuma

Az ökumenikus imahét megnyitó istentisztelete a Kálvin téri református templomban

► Január x6-án, vasárnap az esti órákban megélénkült a forgalom Budapesten, a Kálvin téren. A különböző közlekedési eszközökről leszállva kis csoportok sétáltak a templom felé. A gyülekezés közben jó volt arra gondolni, hogy - ha nem is azonos időben - ezen a napon világszerte indulnak ilyen zarándoklatok a templomok irányába. Arra is gondoltam, hogy micsoda erő van abban, hogy ezekben az órákban „együtt van a kereszténység”, megkezdődik a közös imádkozás „a Krisztus-hívők egységéért”. Mindig vannak kételkedők, akik ezt az egységet megkérdőjelezik, de minden év elején, amikor megszólal a szószékeken az igehirdetés, megújulunk ebben a hitben, amelyet az idén íKor 3,1-23 alapján így foglalhatunk össze: Krisztus a világ egyetlen fundamentuma. Erre az alapra építkezik ma is a világ keresztényeinek tábora, ez által erősíti hitét és‘ imádkozásban való buzgóságát.

A megnyitó istentiszteleten mindig kettős bizonyságtétel hangzik el, hogy ebben is mutatkozzon a közösség ereje.

Dr. Erdő' Péter bíboros, prímás Mt 7,24-27 versei alapján tartotta meditációját. Krisztus az egyház egyetlen alapja, és benne az igazság, a tisztesség és a krisztusi erkölcs uralkodik - hangsúlyozta. A Szentírás kősziklának is mondja az egyházat. Az Ótestamentumban Mózes a kősziklából fakaszt vizet, belőle Isten szeretete árad. Az Újtestamentumban Jézus a kőszikla, melyből az üdvösség fakad. Erre a szegletkőre, Krisztus

testére sújt le minden támadás, de megölt testéből is élet fakad. Magának Jézus Krisztusnak a személye kapcsol össze bennünket, az ő tanítványai vagyunk, halálába és feltámadásába kereszteltettünk, ő tud felemelni bennünket, ő ad szilárdságot és erőt egyházának, hogy benne erősödjön egységünk. Ennek az imahétnek az áldása is legyen ilyen erőforrás Isten irgalmából, és erősödjön általa egységünk is. Mindez tőle van - hívta fel a figyelmet a bíboros.

!► Folytatás a 4. oldalon

*