Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-24 / 30. szám

2 2005-július 24. FORRÁS "Evangélikus Élet5 ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP - Jn 15,1-5 Vonzások és választások A nézők nagy átváltozásnak, „a” go­nosz születésének lehetnek tanúi a moziban, ha megnézik a Csillagok hábo­rúja című produkció legújabb részét. A filmben a reményteljes ifjú - Anakin Skywalker - Palpatine, a Sith nagyúr szolgálatába szegődik, mert azt hiszi, hogy az erő sötét oldalának segítségé­vel megmentheti szerelmét a haláltól. Döntése következtében azonban nem­csak gyermekei anyját, hanem önma­gát is elveszíti^ Jedi-lovag helyett a go­nosz Darth Vaderré válik. A Star Wars eposz egyik főszereplője negatív hőssé lesz tehát. Nagyon is emberi vívódását nem le­het egyértelműen elítélni. Nem tudja el­fogadni, hogy a halál az élet része, és mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el azt, akit szeret. A halál és a múlandó­ság ténye mindenki számára nehezen dol­gozható fel. Észrevettük már, hogy ilyen krízishelyzetekben - különösen abban az esetben, ha nem mi vagyunk az érintettek - milyen könnyen elintézzük a vigasztalást olyan mondatokkal, mint: „Majd megse­gít az Isten!”, vagy: „A sorsunk Isten ke­zében van”? E szavak közhelyekké degradálódtak, talán nem is gondolunk bele valódi, mély jelentésükbe, vagyis abba, hogy Is­ten valóban megsegít, és sorsunk tényleg az ő kezében van. A jóságos Isten azt akarja, hogy gyermekei boldog, teljes életet éljenek. Hogy valóban ez a szán­déka, abban mindig biztosak lehetünk. Krisztus követői soha nincsenek teljesen egyedül, egészen magukra hagyatva. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól mert te velem vagy.olvas­hatjuk Dávid király zsoltárában (23,4). Az elmúlás - a Megváltó kereszthalála és feltámadása által - számukra nem a vég, hanem az élet kezdete. Mindaddig pedig, amíg földi életünk ideje tart, a Szentírás szavai így biztatnak és erősíte­nek minket: „Akik félitek az Urat, az Úr­ban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok 0.” (Zsolt 115,11) A hollywoodi szuperprodukció hősé­nek, Anakin Skywalkernek nem volt ilyen segítsége és pajzsa. O teljesen hátat fordított régi életének. Ám hiába tagadta meg korábbi meggyőződését, nem érte el a célját. Szerelme, Padme Amidala meg­hal szülés közben. Az operációt végző or­vos értetlenül áll az eset előtt, hiszen mint mondja, az anyának semmi szervi baja nincs, „csak” valami miatt nem akar élni. Ez a „valami” pedig nem más, mint annak tudata, hogy szerelme, Anakin a sötét ol­dal szolgálatába állt. Nehéz döntési helyzetekben, kísérté­sek közepette jusson eszünkbe a zsoltá- ros, aki nyomorúságában az Úrhoz fordult, segítségért kiáltott Istenéhez (Zsolt 18,7). Nyugodt szívvel tárjuk fel mi is érzéseinket és gondolatainkat. Bármi­lyen „sötétnek” tűnnek is, a gondviselő Úr, aki mindannyiunknak Teremtője és Atyja, jézusért irgalommal tekint ránk, meghallgat minket, és segít, hogy meg­maradjunk a helyes úton. ■ Gazdag Zsuzsanna SEMPER REFORMANDA ..... minden cselekedetnek hitben kell v égbemennie, mert a hit teszi a cselekedetet jó cselekedetté.” H Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) Derűs gyümölcstermés Szenczy Sándortól, a Baptista Szeretet­szolgálat vezetőjétől hallottuk a nyári missziós konferencián a következő tör­ténetet. A lebombázott Groznijban megtalálták a baptista imaház romjait. Az ötszáz tagú gyülekezet négyszáz­nyolcvan tagját kivégezték: elvágták a torkukat. (A fundamentalista, fanatikus iszlám hit szerint akinek levágják a fejét, annak majd az iszlám paradicsomban szolgálnia kell az őt legyőzőt.) Az épü­let maradványai között tengődött még tíz-tizenkét asszony. A szeretetszolgá­lat vezetője, aki lelkész is, mindezt látva teljesen összetört, és elkeseredve fogad­ta meg, hogy abbahagyja a szolgálatot, hazamegy, és legfeljebb beül az imaház utolsó padjába. Ekkor az egyik asszony arra kérte őt, hogy imádkozzanak, és a pásztor tartson igehirdetést, mert hóna­pok óta nem volt istentisztelet azon a helyen. Nagy lelki tusa közben értette meg testvérünk, hogy mindent elveszíthe­tünk, de Istent nem! A metszés néha fájdalmas, számunk­ra érthetetlen és elfogadhatatlan. A szenvedések okát sokszor nem tudjuk, de azt tapasztaljuk, hogy Isten a rossz­ból mindig kihozhat számunkra valami jót is. Jézus szava szerint nélküle semmit sem cselekedhetünk. A vele való élő, sze­mélyes közösség, kapcsolat tarthat meg minket és az egyházat. „Maradjatok én- bennem és én tibennetek.” Nem értjük igén­ket, ha a gyümölcsöket követeljük és szá­molgatjuk akár egymás életében, akár a magunkéban. Ez a törvény világa. A törvény jó, lel­ki, de nem ad megoldást, feloldást, éle­tet. Az evangéliumról elnevezett egyhá­zunkban nem elmélkedni, meditálni kell, nem erkölcsi prédikációt kell tarta­ni, hanem hirdetni és élni kell az öröm­hírt, a jó hírt: hogy van élő Istenünk, Édesatyánk, aki a szőlőskert tulajdono­sa! Nem vagyunk árvák, elhagyottak a kozmoszban. Van Jézusunk, aki - mint „szőlőtő” - belegyökerezett a földbe, akiben az Ige testet öltött, és aki életet ad a szőlővesszőknek, a gyülekezet tagjainak. Földi életünkben átélhetjük az isteni erőt, a tőle érkező táplálékot, és visszakaphatjuk az eredeti mandá­tumot, a vele való kapcsolatból fakadó de­rűs gyümölcstermést. Mindez csak a Szentlélek által lehetséges, általa válhat valósággá. Sokan azt hiszik, hogy az a „gyakorló keresztény”, aki templomba jár. Nem, a templomozás önmagában nem vált meg, nem ad új életet, nem fokmérője á hitnek. Jézus azt tanította, hogy vele le­gyünk kapcsolatban, és ne egyszerűen a templommal. A templom arra való, hogy ott hirdessék ezt nekünk, és ki- küldjenek a hétköznapi Krisztus-köve­tésre. Az a félelmem, hogy sokszor na­gyon „vallásos”, de gyümölcstelen sző­lővesszők vagyunk. A gyümölcstelen vessző elveszi a növénytől a tápanyagot, eltakarja a fényt, létében hordozza az el­lentmondást. A VASÁRNAP IGÉJE Ébredjünk fel a passzivitásból, a lelki halálból! Krisztus által van új élet, van szabadulás a bűnből, megkötözöttség- ből, félelemből! Keresd őt, mert ő már régen keres és hív téged! ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Imádkozzunk! Úr Jézus! Köszönjük, hogy meg­szántad gyümölcstelen vegetálásunkat, és el­hoztad az igazi, el nem múló életet! Bocsásd meg lustaságunkat, hitetlenségünket, azt, hogy sokszor csak elterülünk, pöffeszkedünk, elszív­juk mások élői a táplálékot. Urunk, ne metssz le minket! Könyörülj rajtunk! Irgalmazz ne­künk! Helyettünk vállalt keresztáldozatodért, halálodért újíts meg minket! Ámen. > Oratio cecumenica Drága Mennyei Atyánk! Hálás szívvel köszönjük ne­ked, hogy ma is eljöhettünk a te házadba, és megajándé­koztál bennünket igéddel. Add meg, hogy igéd ne száll­jon vissza hozzád üresen, hanem elvégezze bennünk, mindannyiunkban, amiért elküldted! Tudjuk, Urunk, hogy igéddel meg akarsz tisztítani bennünket, hogy gyümölcstermő legyen az életünk. Bocsásd meg ne­künk, ha eddigi életünk gyümölcstelen volt, vagy kevés gyümölcsöt termett. Pedig te gondoskodsz rólunk: Jé­zus Krisztust, a te Fiadat adtad értünk, hogy keresztha­lálával és feltámadásával a te gyermekeiddé tegyen bennünket. Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy meghaltál ér­tünk és feltámadtál; hogy megajándékoztál bűnbocsá- nattal és örök élettel. Köszönjük, hogy elhívtál bennün­ket arra, hogy tanítványaid legyünk, és megajándékoz­ISTENTISZTELET ÉS... MISSZIÓ 1. tál Szentlelkeddel, hogy bizonyságtévő, gyümölcster­mő életet éljünk. Segíts, Urunk, mindvégig megmaradni benned, hi­szen nélküled semmit sem tudunk cselekedni, pedig a világnak oly nagy szüksége lenne a keresztények bi­zonyságtételére és szolgálatára! Napról napra annyi szörnyűségről hallunk: háborúkról, terrorizmusról, elrontott, bajba jutott életekről... Ki tudná megmu­tatni a megoldást, a helyes utat, ha a te tanítványaid nem képesek rá? Ezért szükségünk van a te tisztogató metszésedre! Segíts, hogy szenvedéseinkben ne lázad­junk ellened, hanem belássuk, hogy az is a javunkra van: te jót tudsz kihozni belőle, több gyümölccsel tudsz így megáldani. Köszönjük, hogy gyülekezetedhez tartozhatunk, hi­szen egymás hite által épülhetünk, és könnyebben megmaradhatunk tebenned. Kérünk téged szerettein­kért: ajándékozd meg őket is élő hittel, a tehozzád való tartozással, gyümölcstermő élettel. Kérünk egész egy­házunkért és vezetőiért: ők is mindannyian tebenned maradjanak, és gyümölcstermő életet éljenek. Kérünk településünkért és vezetőiért, hazánkért és vezetőiért: áldd meg őket bölcsességgel és egyenes jellemmel. Bár­csak mindannyian belátnák, hogy általad vezettetve tudnának igazán jól vezetni! Kérünk, könyörülj a betegeken, a testben vagy lélek­ben szenvedőkön, hogy a szenvedés ne eltávolítsa őket tőled, hanem közelebb segítse hozzád. Könyörgünk mindannyiunkért: ítéletedre gondolva ne a lemetszéstől rettegjünk, hanem tudjunk bűneinkkel tehozzád menni, a te bűnbocsátó kegyelmedből élni, és egészen terád bíz­ni önmagunkat. Ámen. Sorozatzárás és -kezdés ► Kedves Olvasó! Személyesebben szólítom most meg Önt, de ez ta­lán érthető, hiszen rovatunkban ismét egy hosszabb útszakasz vé­gére értünk - egyszersmind pedig máris újabb útra invitálom azo­kat, akik hűségesen velünk tarta­nak. Ez alkalommal álljunk meg egy pillanatra, hogy azután újabb lendületet véve folytassuk az utat. Milyen gazdag az egyház istentiszteleti élete! Lehet persze úgy tekinteni, hogy az istentisztelet csupán egy program az egyház sok alkalma közül. Lehet úgy is értékelni, hogy csak bizonyos rétegeket ér el, ezért egyre inkább háttérbe szoml más, maibbnak vélt műfajok között. Hi­vatkoznak is sokan arra, hogy csökken iránta az igény, visszaszorul az istentiszte­let-látogatás. És lehet elfogultsággal vádol­ni azokat, akik mindennek ellenére kitar­tóan hiszik, vallják és bizonyítják, hogy az istentisztelet nem „egy műfaj a sok egy­házi forma között”, és nem egy kis szele­te az egyház életének, hanem a szíve kö­zepe, ahol emberek találkoznak, ahol összefutnak a szálak, kikristályosodnak a tanítások, és koncentráltan szólal meg az ige. Ahol intenzív az imádság, konzek­vensen épül a közösség. Ez az alkalom gyújtópont az egyes keresztény emberek és a tanítványi közösség életében. Ha a felszínről mélyebbre hatolunk, és elkezdjük végiggondolni, mi mindent kapunk, és mi mindent élhetünk meg az istentiszteleten, kiderül, hogy kimeríthe­tetlen a kút. Hónapokon keresztül úgy tanultunk együtt itt a Liturgikus sarokba kuporodók közösségével, hogy egysze­rűen az és kötőszót tettük az istentisztelet szó mellé: Istentisztelet és... Felsorolni is sok, mennyi mindenről volt szó ezzel a feleimmel (így hívják az egyes írások fő­címe fölött olvasható, azt kiegészítő cí­met): istentisztelet és evangélizáció, is­tentisztelet és gyülekezetépítés, isten- tisztelet és diakónia, istentisztelet és ke­gyesség, istentisztelet és nyilvánosság, is­tentisztelet és valláspedagógia, istentiszte­let és kultúra... Egy valami azonban kimaradt! „Ugye jön majd ez a téma is?” - kérdezte egyik kedves testvérünk. Nos, jelentem, nem marad el az istentisztelet és a misszió kap­csolatának a taglalása sem. Sőt! Igaz, hogy minden témának volt, illetve van missziói aspektusa, de az is igaz, hogy ez sokkal súlyosabb és összetettebb téma, mintsem hogy egyetlen cikkben össze tudnánk foglalni. Ezért - ez itt a reklám helye - most cikkek egész sora következik e felcím alatt: Istentisztelet és misszió. Egykor feltettem a rovatban a kérdést: vajon az istentisztelet kifelé vagy befelé orientált-e, kívülről hívogat vagy a bent lévőket erősíti-e? Nem szeretném, ha va­laki úgy értékelné e szavakat, úgy emlé­kezne rájuk, hogy én a liturgia missziói vonatkozásait háttérbe szorítottam. Em­lékeztettem már többször arra, hogy a korai kereszténységben az igei részt mindig nyilvánosan tartották, bárki részt vehetett rajta, az úrvacsorái részt viszont zártkörű rendezvényként, „belső esemény­ként” ünnepelték, hiszen a magnum mysteri- um, a nagy titok csak a hit antennájával volt fogható. Valószínű, hogy ma mások az ará­nyok, mint ahogyan más a 21. századi ember is. Ma másra és máshogy fogéko­nyak az Istent kereső, Krisztust követni próbáló emberek, mint az első gyüleke­zetek idején. Ma a posztmodern korban szocializálódott egyének más előtt nyíl­nak meg, mint az egykori „pogányok”. Ezért érdemes újragondolni, mit is jelent istentiszteleti vonatkozásban a misszió, illetve hogy mit jelent az istentisztelet a misszió szempontjából. LITURGIKUS SAROK Olyan szerzőket kértem fel a sorozat cik­keinek megírására, akik különösen is szívü­kön hordják a misszió ügyét, akik elkötele­zett missziói munkát végeznek. Olyan szer­zőket, akik foglalkoznak a gyakorlatot meg­alapozó elmélettel, és gyakorolják is a sze­mélyesen megküzdött missziói szolgálatot. A cikkek címei a következők lesznek: Misszió - istentisztelettel, istentiszteletből és istentisztelet után; Tradicionális formákkal és „lelkes" új tarta­lommal; A liturgikus szövegek missziója; Misszió - sugárzó istentiszteletet; Az igehirdetés egyszerre „bel- és külmisszió"; Hívogatás egy elvilágiasodott város közepén; Az ünnepi istentisztelet veszélye és le­hetősége. így állnak egymás mellé a témák, hogy a részekből egész lehessen, a mozaik­kockákból pedig tanulságos kép. S akiknek az írásaira számíthatunk: Bencze András, Gáncs Péter, Ittzés János, Smidéliusz Gábor, Szeverényi Já­nos, Széli Bulcsú - és talán mások is... Áldás legyen a cikkírókon és olvasóin­kon! ■ Hafenscher Károly rovatvezető' Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220 Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa.

Next

/
Thumbnails
Contents