Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-24 / 30. szám
2 2005-július 24. FORRÁS "Evangélikus Élet5 ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 9. VASÁRNAP - Jn 15,1-5 Vonzások és választások A nézők nagy átváltozásnak, „a” gonosz születésének lehetnek tanúi a moziban, ha megnézik a Csillagok háborúja című produkció legújabb részét. A filmben a reményteljes ifjú - Anakin Skywalker - Palpatine, a Sith nagyúr szolgálatába szegődik, mert azt hiszi, hogy az erő sötét oldalának segítségével megmentheti szerelmét a haláltól. Döntése következtében azonban nemcsak gyermekei anyját, hanem önmagát is elveszíti^ Jedi-lovag helyett a gonosz Darth Vaderré válik. A Star Wars eposz egyik főszereplője negatív hőssé lesz tehát. Nagyon is emberi vívódását nem lehet egyértelműen elítélni. Nem tudja elfogadni, hogy a halál az élet része, és mindent megtesz azért, hogy ne veszítse el azt, akit szeret. A halál és a múlandóság ténye mindenki számára nehezen dolgozható fel. Észrevettük már, hogy ilyen krízishelyzetekben - különösen abban az esetben, ha nem mi vagyunk az érintettek - milyen könnyen elintézzük a vigasztalást olyan mondatokkal, mint: „Majd megsegít az Isten!”, vagy: „A sorsunk Isten kezében van”? E szavak közhelyekké degradálódtak, talán nem is gondolunk bele valódi, mély jelentésükbe, vagyis abba, hogy Isten valóban megsegít, és sorsunk tényleg az ő kezében van. A jóságos Isten azt akarja, hogy gyermekei boldog, teljes életet éljenek. Hogy valóban ez a szándéka, abban mindig biztosak lehetünk. Krisztus követői soha nincsenek teljesen egyedül, egészen magukra hagyatva. „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól mert te velem vagy.olvashatjuk Dávid király zsoltárában (23,4). Az elmúlás - a Megváltó kereszthalála és feltámadása által - számukra nem a vég, hanem az élet kezdete. Mindaddig pedig, amíg földi életünk ideje tart, a Szentírás szavai így biztatnak és erősítenek minket: „Akik félitek az Urat, az Úrban bízzatok! Segítségetek és pajzsotok 0.” (Zsolt 115,11) A hollywoodi szuperprodukció hősének, Anakin Skywalkernek nem volt ilyen segítsége és pajzsa. O teljesen hátat fordított régi életének. Ám hiába tagadta meg korábbi meggyőződését, nem érte el a célját. Szerelme, Padme Amidala meghal szülés közben. Az operációt végző orvos értetlenül áll az eset előtt, hiszen mint mondja, az anyának semmi szervi baja nincs, „csak” valami miatt nem akar élni. Ez a „valami” pedig nem más, mint annak tudata, hogy szerelme, Anakin a sötét oldal szolgálatába állt. Nehéz döntési helyzetekben, kísértések közepette jusson eszünkbe a zsoltá- ros, aki nyomorúságában az Úrhoz fordult, segítségért kiáltott Istenéhez (Zsolt 18,7). Nyugodt szívvel tárjuk fel mi is érzéseinket és gondolatainkat. Bármilyen „sötétnek” tűnnek is, a gondviselő Úr, aki mindannyiunknak Teremtője és Atyja, jézusért irgalommal tekint ránk, meghallgat minket, és segít, hogy megmaradjunk a helyes úton. ■ Gazdag Zsuzsanna SEMPER REFORMANDA ..... minden cselekedetnek hitben kell v égbemennie, mert a hit teszi a cselekedetet jó cselekedetté.” H Luther Márton: A jó cselekedetekről (Takács János fordítása) Derűs gyümölcstermés Szenczy Sándortól, a Baptista Szeretetszolgálat vezetőjétől hallottuk a nyári missziós konferencián a következő történetet. A lebombázott Groznijban megtalálták a baptista imaház romjait. Az ötszáz tagú gyülekezet négyszáznyolcvan tagját kivégezték: elvágták a torkukat. (A fundamentalista, fanatikus iszlám hit szerint akinek levágják a fejét, annak majd az iszlám paradicsomban szolgálnia kell az őt legyőzőt.) Az épület maradványai között tengődött még tíz-tizenkét asszony. A szeretetszolgálat vezetője, aki lelkész is, mindezt látva teljesen összetört, és elkeseredve fogadta meg, hogy abbahagyja a szolgálatot, hazamegy, és legfeljebb beül az imaház utolsó padjába. Ekkor az egyik asszony arra kérte őt, hogy imádkozzanak, és a pásztor tartson igehirdetést, mert hónapok óta nem volt istentisztelet azon a helyen. Nagy lelki tusa közben értette meg testvérünk, hogy mindent elveszíthetünk, de Istent nem! A metszés néha fájdalmas, számunkra érthetetlen és elfogadhatatlan. A szenvedések okát sokszor nem tudjuk, de azt tapasztaljuk, hogy Isten a rosszból mindig kihozhat számunkra valami jót is. Jézus szava szerint nélküle semmit sem cselekedhetünk. A vele való élő, személyes közösség, kapcsolat tarthat meg minket és az egyházat. „Maradjatok én- bennem és én tibennetek.” Nem értjük igénket, ha a gyümölcsöket követeljük és számolgatjuk akár egymás életében, akár a magunkéban. Ez a törvény világa. A törvény jó, lelki, de nem ad megoldást, feloldást, életet. Az evangéliumról elnevezett egyházunkban nem elmélkedni, meditálni kell, nem erkölcsi prédikációt kell tartani, hanem hirdetni és élni kell az örömhírt, a jó hírt: hogy van élő Istenünk, Édesatyánk, aki a szőlőskert tulajdonosa! Nem vagyunk árvák, elhagyottak a kozmoszban. Van Jézusunk, aki - mint „szőlőtő” - belegyökerezett a földbe, akiben az Ige testet öltött, és aki életet ad a szőlővesszőknek, a gyülekezet tagjainak. Földi életünkben átélhetjük az isteni erőt, a tőle érkező táplálékot, és visszakaphatjuk az eredeti mandátumot, a vele való kapcsolatból fakadó derűs gyümölcstermést. Mindez csak a Szentlélek által lehetséges, általa válhat valósággá. Sokan azt hiszik, hogy az a „gyakorló keresztény”, aki templomba jár. Nem, a templomozás önmagában nem vált meg, nem ad új életet, nem fokmérője á hitnek. Jézus azt tanította, hogy vele legyünk kapcsolatban, és ne egyszerűen a templommal. A templom arra való, hogy ott hirdessék ezt nekünk, és ki- küldjenek a hétköznapi Krisztus-követésre. Az a félelmem, hogy sokszor nagyon „vallásos”, de gyümölcstelen szőlővesszők vagyunk. A gyümölcstelen vessző elveszi a növénytől a tápanyagot, eltakarja a fényt, létében hordozza az ellentmondást. A VASÁRNAP IGÉJE Ébredjünk fel a passzivitásból, a lelki halálból! Krisztus által van új élet, van szabadulás a bűnből, megkötözöttség- ből, félelemből! Keresd őt, mert ő már régen keres és hív téged! ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Imádkozzunk! Úr Jézus! Köszönjük, hogy megszántad gyümölcstelen vegetálásunkat, és elhoztad az igazi, el nem múló életet! Bocsásd meg lustaságunkat, hitetlenségünket, azt, hogy sokszor csak elterülünk, pöffeszkedünk, elszívjuk mások élői a táplálékot. Urunk, ne metssz le minket! Könyörülj rajtunk! Irgalmazz nekünk! Helyettünk vállalt keresztáldozatodért, halálodért újíts meg minket! Ámen. > Oratio cecumenica Drága Mennyei Atyánk! Hálás szívvel köszönjük neked, hogy ma is eljöhettünk a te házadba, és megajándékoztál bennünket igéddel. Add meg, hogy igéd ne szálljon vissza hozzád üresen, hanem elvégezze bennünk, mindannyiunkban, amiért elküldted! Tudjuk, Urunk, hogy igéddel meg akarsz tisztítani bennünket, hogy gyümölcstermő legyen az életünk. Bocsásd meg nekünk, ha eddigi életünk gyümölcstelen volt, vagy kevés gyümölcsöt termett. Pedig te gondoskodsz rólunk: Jézus Krisztust, a te Fiadat adtad értünk, hogy kereszthalálával és feltámadásával a te gyermekeiddé tegyen bennünket. Urunk, Jézus Krisztus! Köszönjük, hogy meghaltál értünk és feltámadtál; hogy megajándékoztál bűnbocsá- nattal és örök élettel. Köszönjük, hogy elhívtál bennünket arra, hogy tanítványaid legyünk, és megajándékozISTENTISZTELET ÉS... MISSZIÓ 1. tál Szentlelkeddel, hogy bizonyságtévő, gyümölcstermő életet éljünk. Segíts, Urunk, mindvégig megmaradni benned, hiszen nélküled semmit sem tudunk cselekedni, pedig a világnak oly nagy szüksége lenne a keresztények bizonyságtételére és szolgálatára! Napról napra annyi szörnyűségről hallunk: háborúkról, terrorizmusról, elrontott, bajba jutott életekről... Ki tudná megmutatni a megoldást, a helyes utat, ha a te tanítványaid nem képesek rá? Ezért szükségünk van a te tisztogató metszésedre! Segíts, hogy szenvedéseinkben ne lázadjunk ellened, hanem belássuk, hogy az is a javunkra van: te jót tudsz kihozni belőle, több gyümölccsel tudsz így megáldani. Köszönjük, hogy gyülekezetedhez tartozhatunk, hiszen egymás hite által épülhetünk, és könnyebben megmaradhatunk tebenned. Kérünk téged szeretteinkért: ajándékozd meg őket is élő hittel, a tehozzád való tartozással, gyümölcstermő élettel. Kérünk egész egyházunkért és vezetőiért: ők is mindannyian tebenned maradjanak, és gyümölcstermő életet éljenek. Kérünk településünkért és vezetőiért, hazánkért és vezetőiért: áldd meg őket bölcsességgel és egyenes jellemmel. Bárcsak mindannyian belátnák, hogy általad vezettetve tudnának igazán jól vezetni! Kérünk, könyörülj a betegeken, a testben vagy lélekben szenvedőkön, hogy a szenvedés ne eltávolítsa őket tőled, hanem közelebb segítse hozzád. Könyörgünk mindannyiunkért: ítéletedre gondolva ne a lemetszéstől rettegjünk, hanem tudjunk bűneinkkel tehozzád menni, a te bűnbocsátó kegyelmedből élni, és egészen terád bízni önmagunkat. Ámen. Sorozatzárás és -kezdés ► Kedves Olvasó! Személyesebben szólítom most meg Önt, de ez talán érthető, hiszen rovatunkban ismét egy hosszabb útszakasz végére értünk - egyszersmind pedig máris újabb útra invitálom azokat, akik hűségesen velünk tartanak. Ez alkalommal álljunk meg egy pillanatra, hogy azután újabb lendületet véve folytassuk az utat. Milyen gazdag az egyház istentiszteleti élete! Lehet persze úgy tekinteni, hogy az istentisztelet csupán egy program az egyház sok alkalma közül. Lehet úgy is értékelni, hogy csak bizonyos rétegeket ér el, ezért egyre inkább háttérbe szoml más, maibbnak vélt műfajok között. Hivatkoznak is sokan arra, hogy csökken iránta az igény, visszaszorul az istentisztelet-látogatás. És lehet elfogultsággal vádolni azokat, akik mindennek ellenére kitartóan hiszik, vallják és bizonyítják, hogy az istentisztelet nem „egy műfaj a sok egyházi forma között”, és nem egy kis szelete az egyház életének, hanem a szíve közepe, ahol emberek találkoznak, ahol összefutnak a szálak, kikristályosodnak a tanítások, és koncentráltan szólal meg az ige. Ahol intenzív az imádság, konzekvensen épül a közösség. Ez az alkalom gyújtópont az egyes keresztény emberek és a tanítványi közösség életében. Ha a felszínről mélyebbre hatolunk, és elkezdjük végiggondolni, mi mindent kapunk, és mi mindent élhetünk meg az istentiszteleten, kiderül, hogy kimeríthetetlen a kút. Hónapokon keresztül úgy tanultunk együtt itt a Liturgikus sarokba kuporodók közösségével, hogy egyszerűen az és kötőszót tettük az istentisztelet szó mellé: Istentisztelet és... Felsorolni is sok, mennyi mindenről volt szó ezzel a feleimmel (így hívják az egyes írások főcíme fölött olvasható, azt kiegészítő címet): istentisztelet és evangélizáció, istentisztelet és gyülekezetépítés, isten- tisztelet és diakónia, istentisztelet és kegyesség, istentisztelet és nyilvánosság, istentisztelet és valláspedagógia, istentisztelet és kultúra... Egy valami azonban kimaradt! „Ugye jön majd ez a téma is?” - kérdezte egyik kedves testvérünk. Nos, jelentem, nem marad el az istentisztelet és a misszió kapcsolatának a taglalása sem. Sőt! Igaz, hogy minden témának volt, illetve van missziói aspektusa, de az is igaz, hogy ez sokkal súlyosabb és összetettebb téma, mintsem hogy egyetlen cikkben össze tudnánk foglalni. Ezért - ez itt a reklám helye - most cikkek egész sora következik e felcím alatt: Istentisztelet és misszió. Egykor feltettem a rovatban a kérdést: vajon az istentisztelet kifelé vagy befelé orientált-e, kívülről hívogat vagy a bent lévőket erősíti-e? Nem szeretném, ha valaki úgy értékelné e szavakat, úgy emlékezne rájuk, hogy én a liturgia missziói vonatkozásait háttérbe szorítottam. Emlékeztettem már többször arra, hogy a korai kereszténységben az igei részt mindig nyilvánosan tartották, bárki részt vehetett rajta, az úrvacsorái részt viszont zártkörű rendezvényként, „belső eseményként” ünnepelték, hiszen a magnum mysteri- um, a nagy titok csak a hit antennájával volt fogható. Valószínű, hogy ma mások az arányok, mint ahogyan más a 21. századi ember is. Ma másra és máshogy fogékonyak az Istent kereső, Krisztust követni próbáló emberek, mint az első gyülekezetek idején. Ma a posztmodern korban szocializálódott egyének más előtt nyílnak meg, mint az egykori „pogányok”. Ezért érdemes újragondolni, mit is jelent istentiszteleti vonatkozásban a misszió, illetve hogy mit jelent az istentisztelet a misszió szempontjából. LITURGIKUS SAROK Olyan szerzőket kértem fel a sorozat cikkeinek megírására, akik különösen is szívükön hordják a misszió ügyét, akik elkötelezett missziói munkát végeznek. Olyan szerzőket, akik foglalkoznak a gyakorlatot megalapozó elmélettel, és gyakorolják is a személyesen megküzdött missziói szolgálatot. A cikkek címei a következők lesznek: Misszió - istentisztelettel, istentiszteletből és istentisztelet után; Tradicionális formákkal és „lelkes" új tartalommal; A liturgikus szövegek missziója; Misszió - sugárzó istentiszteletet; Az igehirdetés egyszerre „bel- és külmisszió"; Hívogatás egy elvilágiasodott város közepén; Az ünnepi istentisztelet veszélye és lehetősége. így állnak egymás mellé a témák, hogy a részekből egész lehessen, a mozaikkockákból pedig tanulságos kép. S akiknek az írásaira számíthatunk: Bencze András, Gáncs Péter, Ittzés János, Smidéliusz Gábor, Szeverényi János, Széli Bulcsú - és talán mások is... Áldás legyen a cikkírókon és olvasóinkon! ■ Hafenscher Károly rovatvezető' Káté a határon túlra - adományozóvonal 06-81-330-220 Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa.
