Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-24 / 30. szám
‘Evangélikus EletS országos evangélikus hetilap 70. évfolyam, 30. szám - 2005. j 70. évfolyam, 30. szám - 2005. július 24. - Szentháromság ünnepe után 9. vasárnap Ára: 164 Ft „Istentiszteleteik végén felváltva éneklik a székely és a magyar Himnuszt." !► Délvidékre csdngdlt székelyek között - 4. oldal .....a legszebb pillanatok azok voltak, amikor egy-egy jelölt arról val-. lőtt, hogy Isten Szentlelke hogyan indította el erre a szolgálatra.” !► Beszélgetés dr. Szabó Lajos rektorral a lelkészutánpótlás kérdéseiről - 8. oldal „Az egyházban valójában nem a korai szexuális élet a vitatott (...); sokkal neuralgikusabb téma a házasság előtti nemi élet, illetve a házasság- kötés nélküli élettársi kapcsolat.” !► Szerelem - 3. oldal .....a Magyar Ökumenikus Segélyszervezeten kívül még semmilyen más magyar szervezet nem adott át új vagy felújított házakat.” !► Fél évvel a szökőár után - 6. oldal Lelkésszé avatott hölgyek ► 3. oldal Elnémul „Isten géppuskája” >► 5. oldal A kapolcsi kapcsolat !► 5. oldal Szomszédságok és sértettségek !► 7. oldal Minket nem szeretnek!? !► 7. oldal Szegény Annaforintkdja ► 9. oldal Missziós szórólapok ► Egyházunkban viszonylag ritkán használt „médiumot” állított szolgálatba az Evangélikus Missziói Központ: húsz témában missziós szórólapokat adott ki. A gyülekezetek a napokban nemcsak ezeket, hanem a Siló Társas Lakóotthon munkatársai által készített és elsősorban e lapok tárolására alkalmassá tett irattartó táblát is megkapják. A tábla falra szerelhető, de akár asztalra is helyezhető; fából készült, kivehető, variálható „zsebekkel”, hogy idővel más iratokat is el lehessen helyezni benne. Jobb alsó részén egy szélesebb rekeszt alakítottak ki, amelyre átlátszó plexilemezt erősítettek, hogy akár az Evangélikus Élet is jól láthatóan elférhessen benne... A „szórólapok” közvetve-közvetlenül valamennyiünket érintő témákat dolgoznak fel közérthető megfogalmazásban, evangéliumi indíttatású, jó teológiával. Nemcsak a témák, de - olvasóink többsége számára - vélhetően a feldolgozására vállalkozó szerzők neve is „beszédes”. íme a húsz téma, zárójelben a szerző neve: betegség (holla Árpád); a szektakérdés (dr. Szentpétery Péter); tudomány és hit (Szakács Tamás); ifjúság (Gyó'rfi Mihály); házasság (Győri János Sámuel); válás (Dr. Reuss András); szenvedés (Ittzés János); idősek (Sztojanovics András); abortusz (dr. Drenyovszky Irén); korszellem (dr. Gardái Péter); alkoholfüggőség (Szőlőtő Alapítvány és dr. Sárkány Angyal); drog (Viktomé Erdős Eszter); homoszexualitás (Dr. Győri Gábor); halál - gyász (Ribdr János); halál utáni élet (D. Szebik Imre); depresszió (Honti Irén); öngyilkosság (Honti Irén), megtérés - hogyan találom meg Istent? (Széli Bulcsú); mi az élet célja? (Gáncs Péter); igaz-e a Biblia? (Győri Gábor). A belmissziót segítő lapocskák felhasználására sok lehetőség nyílhat. Adhatunk belőle családtagoknak, szomszédoknak, munkatársaknak. Mint Szeverényi János, országos missziói lelkész elmondta, a szórólap a misszióban jó eszköz, kapcsolópont lehet. Vihetünk belőle látogatásra, lehet konferenciák, bibliaórák, csendesnapok vezérfonala, munkaanyaga. Segíthet a keresztelői, esküvői felkészülésben, a gyász körüli tanácstalanságban. Az Evangélikus Missziói Központ néhány hete már kiküldött egy szériát a szórólapokból a lelkészeknek és egyházi intézményeknek (iskoláknak, óvodáknak, szeretetotthonoknak). A gyülekezetek ellátása még el sem indult, de máris sok helyről érkeztek visszajelzések arról, hogy a lapok elkezdték önálló szolgálatukat: nyári konferenciákon, kazuális felkészítésben már debütált az anyag. Egyik gyülekezetünk missziós köre kétezer darabot rendelt, egy másik egyházközség tíz témából fajtánként kétezer-ötszázat (!) kért. Ők azt tervezik, hogy a gyülekezet misszionáriusai postaládákba fogják bedobni a lapokat. Egy lelkész jelezte, hogy falujukban az orvos kérésére a rendelőkben is elhelyeznek lapokat. A szórólapok szövege a Kossuth rádió evangélikus műsorának „missziós perceiben” is hallható - szerzőik felolvasásában. Talán ennek is köszönhető, hogy más felekezetekhez tartozók, illetőleg határainkon túl élő evangélikus testvéreink is kértek és kaptak nyomtatott példányokat. Bár a lapok szabadon fénymásolhatók, de az Evangélikus Missziói Központtól (1164 Budapest, Batthyány Ilona u. 38.; Email: evmis@lutheran.hu.) is lehet rendelni belőlük, 3 Ft/darab egységáron. (A központ már közel négyszázezer példányt nyomtatott belőlük.) További lehetőségként a lapok letölthetők a központ honlapjáról is, a http://church.lutheran.hu/misszio címen. A lapok aljára minden gyülekezet rábélyegezheti saját elérhetőségét, de feltüntettek rajta egy központi postafiókcímet is. Az oda érkező olvasói leveleket a szerzők vagy a missziói központ által felkért lelkészek, lelkigondozók ígérik megválaszolni. Szeverényi János jelezte, hogy már készül a folytatás, még néhány további fontos témát terveznek kidolgozni. Az értékes anyagból várhatóan egy színes könyvecskét is kiadnak. „Szeretettel biztatjuk testvéreinket, bátran éljenek a misszió és a lelkigondozás e nagyszerű lehetőségével. Munkánk nem hiábavaló az ÚrJ^an!” - mondotta az országos missziós lelkész. M EvÉlet-Info Pál apostol nyomában EKE-gyermektábor Lucfalván ► „Kincskeresők” jártak Lucfalván. Az Evangélikusok Közössége az Evangéliumért (EKE) Hajós és szárazföldi kalandok Pál apostollal, aki igazi kincset talált! címmel hirdette meg gyermektáborát a konfirmáció előtt álló korosztály részére. Július 11. és 16. között mintegy száz - négy és tizennégy év közötti - fiú és lány indult kincskeresésre az egykori Sault követve... Az egész falu megmozdult. A korábbi évekhez hasonlóan idén is egy héten át gyermekzsivaj töltötte be nemcsak a luc- falvi templom és parókia környékét, hanem a vendégfogadó famíliák háza táját is. Az EKE immár harmadszor megrendezett gyermektáborának résztvevőit ez évben is a településen élő, „vállalkozó szellemű” családokhoz szállásolta el Megyaszai László lelkész. „Ahol három elfér, jut hely másik kettőnek is!” - kommentálta magától értetődő természetességgel a krónikás számára szokatlannak tűnő kezdeményezést a konyhában sürgő-forgó asszonyok egyike, Kazincziné, Stefi. „A tábor felnőttnek, gyereknek egyaránt »jót tett« - fűzte hozzá -, erősítette az összetartozást a helyi evangélikusok között, hiszen aki csak tudott, segített. De nemcsak a felnőttek tettek meg mindent azért, hogy gördülékenyen menjenek a dolgok. A gyerekek is figyeltek és vigyáztak egymásra, a nagyobbak szemmel tartották a kisebbeket.” Szükség is volt, amikor éppen játszott, kirándult, focizott a hat csoportba osztott gyermekhad. A hét természetesen nemcsak kötetlen időtöltéssel telt: komoly programokkal is készültek a szervezők, Herkely Jánosné, Melinda és segítői. Délelőttönként, az áhítatok után például Farkas Jánosné, Zsóka Fehérke című könyvét dolgozták fel írásvetítő és hangfelvételek segítségével. Ottjártunkkor először több kisebb csoportban, hittanórához hasonlatos foglalkozásokon vették át a tanultakat. Később flanel felhasználásával illusztrált előadáson „kísérték el” az apostolt a Máltából Rómába vezető úton. Az elméletben tanultakat a bibliai akadályverseny során ki-ki a „gyakorlatban” is elmélyíthette. A lucfalvi gyermektábor résztvevői megtapasztalhatták, hogy a szervezők és a vendéglátók egyaránt komolyan vették Jézus szavát:,Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa.” (Lk 18,16) ■ GaZsu „Mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma...” ► A sárguló gabonatáblák aratásra várnak. A Biblia lapozgatása közben látóterünkbe kerülnek a kalásztépő tanítványok, amint Jézussal a vetések között ballagnak (Lk 6,1). Innen gondolatban már csak egy lépés az, amikor arra kérték őt, hogy tanítsa meg őket imádkozni (Lk 11,1)... Azt kérjük ebben az imában, hogy a mi mindennapi kenyerünket adja meg nekünk naponként az Úr... - és alázatra nevelődünk e kérés által. Az ember hajlamos arra, hogy sok mindent kizárólag szorgalmának, saját erőfeszítése eredményének tulajdonítson. De Jézus gyengéden figyelmeztet, hogy a szorgalmas munka eredményét is Isten adja. A mindennapi kenyér fogalma kibővül mindazzal, ami testi életünk fenntartásához naponta szükséges. A kérés megfogalmazása utal arra is, hogy „napi bontásban” kell kémünk, és nem úgy általában, nem hosszú távra. Szembekerültünk-e életünk során azzal - miközben a Miatyánkot mondtuk hogy Jézus a negyedik kérésben nem csupán a test szükségleteire gondolhatott? „Munkálkodjatok ne az eledelért, amely elvesz, hanem az eledelért, amely megmarad az örök életre... Az én Atyám adja majd néktek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Istennek kenyere, amely a mennyből szállt alá, és életet ád a világnak.” A tanítványok ezt hallva kérlelni kezdték, hogy adjon nekik ebből a mennyei kenyérből. „Jézus pedig monda nékik: En vagyok az életnek ama kenyere; aki hozzám jő, semmiképpen meg nem éhezik, és aki hisz bennem, meg nem szomjúhozik soha.” (Jn 6,27.32b—33.35; Károli-fodítás) Amikor tehát az Úrtól tanult imádságot mondjuk, akkor ezt a mennyei kenyeret is kérjük. Gondolunk-e erre? És ha gondolnánk is, tudatosul-e bennünk, hogy mit kérünk ezzel? Kétségtelenül a legjobbat. Belső világunkba rendet, a szívünkbe békességet. Csakhogy amint a testi táplálékot, úgy ezt sem elegendő csupán kérni. Nekünk is tenni kell azért, hogy asztalunkra naponta kenyér kerüljön, és azért is tennünk kell valamit, hogy Jézus beléphessen a mindennapjainkba. A Szentírásból tudjuk, hogy Jézus betért oda, ahova hívták, személyválogatás nélkül. Amikor azonban meghívunk valakit az otthonunkba, akkor bizonyos előkészületeket szoktunk tenni. Ez valószínűleg mindig is így volt, és mindenki így szokta a meghívottat várni: kitakarít, rendet rak, szellőztet, gondoskodik valami hűsítőről, harapnivalóról - méltó körülményeket igyekszik teremteni a vendég fogadására. Ebben a földi világban ez így szokás. Ha pedig így van, nem lehet másként akkor sem, ha Jézust - mint mennyei táplálékot - lélekben hívjuk be az életünkbe. Mégpedig nemcsak hébe-hóba, alapos Már most jegyezze fel naptárába: nagytakarítás után, hanem naponta, mindennapi kenyérként. Földi fogalmaink szerint ez arra kell, hogy késztessen bennünket, hogy folyamatosan őrködjünk belső világunk rendjén, tisztaságán. Mi okozhat lelki értelemben rendetlenséget, szennyezettséget? Ezt mindenkinek magának kell felismernie. Utal rá a békétlen, nyugtalan szív, hogy valamit ott bent rendezni kell. De itt már nem áll meg a földi vendéglátásból vett hasonlat. Vendéget tiszta lakásba illik hívni, de Jézust behívatjuk a „felfordulásba” is. És tudhatjuk: ha őszinte bennünk a vágy - ő szívesen rendet teremt.. Ha valóban meg akarunk tisztulni, nem kell különféle praktikákhoz folyamodnunk; elég, ha szégyenkezve kiborítjuk előtte szennyesünket. Sárguló gabonatábláktól jutottunk el a szív békességéig. A kettőnek látszólag semmi köze nincs egymáshoz. Mégis összefüggenek. Mert végső soron magát az embert is úgy tekinti Isten, mint szántóföldbe vetett magot, mely őbelé gyökerezve szökkenhet csak szárba, és érlelhet kalászt. Amikor az ige arról beszél, hogy „ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak” (Jób 5,18; Károli- fordítás), akkor ennek bizonyságaként a kereszten szenvedő Krisztusra irányul tekintetünk. Ugyanakkor felismerünk valamiféle hasonlatosságot saját tapasztalatainkkal. Hányszor éltük már át, hogy szinte reménytelennek tűnt a gyógyulás - akár testi, akár lelki értelemben véve aztán emberi értelemmel felfoghatatlanul újra éledni kezdtünk, és biztosan tudtuk, hogy „Isten keze van a dologban”. A búzaföldek aratásra várnak. Ha ez megtörténik, akkor „a maga idején takarít- tatik be a learatott gabona" (Jób 5,26b; Ká- roli-fordítás). Milyen gyakori a Szentírásban az efféle hasonlat: Urunk mindenben, ami körülvesz bennünket, tud hozzánk szólni. Morzsolgassuk hát a kalászt, ahogy azt valamikor a tanítványok tették, Jézussal járva. Táplálkozzunk vele, az élet kenyerével naponta, és akkor nincs okunk félelemre. Nem kell feleslegesnek sem érezni magunkat. Ha ő lakozhat bennünk, akkor, amíg jónak látja, minket is táplálékul használ azok számára, akik között élünk. Még akkor is, ha tehetetlenül gondozásukra szorulnánk. Mennyei Gazdánknál nincs fölösleges gabonaszem. Az ő tervébe beleülünk mindannyian. Szántó Vilmosné EVANGÉLIKUS ELET szeptember 24. az Evangélikus Élet olvasóinak országos találkozója Budapesten! »
