Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-17 / 29. szám
‘Evangélikus ÉletS EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. július 17. 3 Lutheri gyökereink és az evangélikus oktatás Evangélikus pedagógusok országos találkozója Folytatás az 1. oldalról A Ipámé dr. Szála Erzsébet, a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Főiskolai Karának főigazgatója igényes és érdekfeszítő áttekintésében a reformáció magyarországi hatását állította a középpontba, különös tekintettel az anyanyelvi műveltség fejlődésére. Természetesen erre jó alapot adott a soproni evangélikus oktatás történetének rövid ismertetése. Weltler Sándor malomsoki lelkész az evangélikus oktatás teológiai gyökereit, a „gyökerek gyökerét” szedte rendszerbe. Meghökkentő, újszerű, vitára is késztető bevezetés után a krisztusi gyökerek öt fő tézisét sorakoztatta föl (hasonlóan a wittenbergi 95 ponthoz): Krisztus, az ige, az igehirdetés, a korái és a kereszt. A reformáció tételei után az oktatás-nevelés keresztény értelmezéséből kaphattak ízelítőt a résztvevők, többek között Németh László, Péterffy Sándor, Weöres Sándor gondolatain keresztül. Délután jó félórás közös éneklés után izgalmas témákban szervezett szekcióülések várták a középiskolák tanárait. Az egyes szekciók címei és vezetői: Iskoláink szerepe a gyülekezetek életében (Verasztó János); Az egyházi iskola gyülekezőé - spiritualitás az egyházi iskolákban (Solymár Mónika); Hiteles tanár, hiteles szülő', hiteles lelkész (Hegedűs Attila); Utak és lehetőségek a közösségépítésben (Húszak Zsolt és Tölli Balázs). Az általános iskolák és az óvodák pedagógusait a Hunyadi általános iskola tantestülete fogadta, majd Esztergályos Jenó', az Apáczai Kiadó ügyvezető igazgatója tájékoztatta a hallgatóságot az új kiadványokról. Az utolsó nap délelőttjén Solymár Mónika áhítatát követően a szekciók vezetői számoltak be az előző délutáni foglalkozások tapasztalatairól, majd fórumbeszélgetés következett a közös problémákról. A jelenlévők meghívást kaptak a következő - 2006-ban Békéscsabán rendezendő - konferenciára. A három nap Nagycenken, a katolikus templomban ért véget a Hegedűs Attila szolgálatával zajlott úrvacsorás záró istentisztelettel. Érdemes megemlíteni, hogy a konferenciával egy időben zajlott Kőszegen a bajor és magyar diákok egyhetes környezetvédelmi tábora; a nyár folyamán egyre több iskolai szervezésű táborban találkozhatnak egymással diákjaink. ■ Jancsó Kálmánné HMM Lelkészt iktattak Galgagután Mint arról lapunk két héttel ezelőtti számában már beszámoltunk, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerületben (Tordas-Gyú- ró) töltött közel egy évtized után az Északi Egyházkerületben, Galgagután folytatja lelkészi szolgálatát Füke Szabolcs (képünkön). A 36 évesen megválasztott lelkipásztort július 9-én iktatta hivatalába Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese. Az ünnepi istentiszteletet követően ugyancsak ő szentelte fel az idestova egy esztendeje üresen állt, felújított parókiát. Menczer Péter felvétele A tehenek és a feszület Ökumenikus terepszemle kerékpárral Kéthetes nyári gyerektábort rendezett a közelmúltban a soltvadkerti művelődési ház. A tábor programjai közé ezúttal próbaképpen kerékpáros városnézést is beiktattak a szervezők. A több mint húsz résztvevő többsége tíz éven aluli volt és - lakossági százalékarányukat meghazudtolva - evangélikus. Ezért is vették sokan örömmel, hogy végre benézhetnek az eddig csak távolról csodált Lukács-kápolnába. A város szélén található földesúri temetkezési helyet két éve újíttatta fel a katolikus egyházközség. A reformkorban épült kápolnában helyet foglalva a kirándulók először énekeltek, majd közösen megfejtették a falon függő képek és feliratok jelentését: kiderült, hogy az épület sokáig katolikus ravatalozóként működött. A stációk, azaz Jézus szenvedéstörténetének állomásai ismertek voltak a gyerekek előtt, akik szinte kivétel nélkül - a Vadkerten szokásos rend szerint - hittanra járnak. Ezután a közös protestáns temetőben néztek meg néhány sírt, köztük Bócsa-puszta első „megszállóiét” (a Gáspár családét), az evangélikus földesúri családét (a Sigraya- két) és az egyetlen megmaradt, gót betűs német sírkövet, Jeremias Schiszlerét. Kerékpározás közben aztán, amikor egy út menti feszület mellett álltak meg, újból előkerültek a vallási tárgyú kérdések. Ki emelhet ilyet? Milyen céllal? Mit kell ráírni? És a leglényegesebb: miért van vaskerítéssel körülvéve? Bizony eltelt egy-két perc, amíg iß. Káposzta Lajos túravezető rávezette őket a kerítés valódi szerepére. Ez pedig bizony korántsem teológiai alapú: a hajdan reggelente ki-, esténként pedig behajtott tehéncsorda máskülönben nem lett volna tekintettel a hitbuzgalmi építményre - és egyszerűen feldönti... m kl. Hívására indultunk... Lelkészek emlékeznek ► Nem túl vaskos, de olvasásra érdemes, tartalmas könyvet tartok a kezemben, és örömmel nyugtázom: megérkezett hát a harmadik kötet is, hasonló szándékkal és hasonló tartalommal, mint az előzők. A Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület kiadásában nemégiben megjelent mű a Hívására indultunk - Aranydiplomás evangélikus lelkészek vallomásai címet viseli. Ilyen témájú kiadvány először két évvel ezelőtt látott napvilágot. A műfaj - lelkészek vallomásai sorsukról, szolgálatukról - akkor még újnak számított. E kötetnek pedig már vártuk a megjelenését. A 2003-as, Krisztus meghalt és feltámadott értünk című első kötet Madocsai Miklós összeállításában, a 103. zsoltár bevezető soraival és a legjellemzőbb zsoltáros mondattal - ,Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd el, mennyi jót tett veled!" - került az olvasók kezébe. Különös értéke, hogy egy összetartó, tehetséges évfolyam tagjai a szerzői, továbbá hogy az írások közben a tartalomhoz illő versek, idézetek frissítik fel az olvasót. Sőt a szerzők megszólaltattak olyanokat is, akikkel együtt indultak ugyan, de másfelé folytatták útjukat, és szerepelnek olyanok is, akik földi életük végére értek. Levélrészletek és Szita István művészi illusztrációi emelik a kiadvány színvonalát, és ha a közölt fényképek nem is mind sikerültek, mégis sugárzik róluk kedves szolgatársaink tekintete, és élettelivé teszik a kiadványt. Megjelenésekor lelkesen írtam erről az úttörő publikációról, és őszinte örömmel vettem, amikor a következő évfolyam beszámolójának ismertetésére is felkértek. A 2004-ben megjelent kötet címe egy határozott krisztusi felszólítás: Legeltesd az énjuhaimat! Ez Jézus szavára emlékeztet, amelyet Péterhez intézett kiküldésekor (Jn 21,17). Az évfolyam vallomásait dr. Kamer Ágoston és Sárkányné Horváth Erzsébet szerkesztette kötetbe. A könyvhöz Szabó Lajos, az Evangélikus Hittudományi Egyetem rektora írt szép ajánlást, illetve tekintette át azt a korszakot, amelyben a lelkészek szolgáltak. Pályafutásuk során sok nehézséggel birkóztak; nem volt könnyű ellátniuk a tiszta igehirdetés, a lelkipásztori erősítés, a vigasztalás feladatát. Mégis: a problémamentesnek éppen nem mondható korszak is Isten találékony szeretetéről és hűségéről beszél, a nehézségek, az egyes emberek életpályájának göröngyösebb szakaszai ellenére is. A kötet érdekes keresztmetszetet ad egyházunk életéről; különösen tanulságos a végén olvasható - egy ke- rekasztal-beszélgetés alkalmával felvetődött - kérdések sora. Ezeket nemcsak a résztvevőknek, hanem minden egyháztagunknak ismernie kellene. A harmadik, friss kötetet a megjelenést követő második nap már kezembe is vehettem egy kedves volt munkatársam ajándékaként. Hamar elolvastam, és azóta újra meg újra belelapozok. Egy úgynevezett „társult” évfolyam tagjainak írásai ezek, Ke- veházi László és Missura Tibor szerkesztésében. Az ízléses küllemű könyv borítója a halált legyőző Bárány szimbólumával hitvallás jellegű, a felirata szintén. A latin szöveg magyarul így hangzik „Győzött a mi Bárányunk, és mi őt követjük.” A szerzők talán az utolsó évfolyam tagjai, akik még az egykori lelki ébredés hátterével érkeztek. Tíz együtt szolgált kolléga írta a törzsszöveget. Megszólalt három külföldre szakadt társ is, mindhárom elment már a minden halandók útján. Szóhoz jutottak azok is, akik csupán egy hosszabb-rövidebb időszakban szolgáltak egyházunkban, és olyanok is, akiknek az életútja másfelé kanyarodott, más pályán folytatódott. Nagyon jónak tartom, hogy a Bevezető és az Utószó a két szerkesztő tollából ugyanazt a mondanivalót sugallja, illetve ugyanazon az alaphangon fogalmazza meg a könyv tartalmát: a hálaadás hangján. Hálát adnak a felkészülésért, a szolgálati évek szépségeiért és örömeiért, a nehéz, embert próbáló szakaszok ellenére is. Meghirdetik a további feladatot: együtt, egymáséit lehet imádkozni, hálát adni és könyörögni az elődökért és utódokért (5. kk., 223. lap). A sok érdekes írásban az olvasó eddig ismeretlen anyaggal is találkozhat. Tanulságosak a részletek. Két irodalmi igényű írást is találtam: Szelényi Zoltánná és Magyar László vallomását. Mindkettő megérdemelné a szélesebb körű olvasó- közönség figyelmét is. Egy korábban már felvetett gondolatommal zárom soraimat: majd ha - két év múlva - az ötödik kötet is megjelent, a sorozatot mint vizsgaanyagot fel lehetne venni a lelkészképzésben kötelezően elolvasandó művek listájára, a valódi közelmúltat bemutató hazai egyháztörténeti munkaként. Nem becsülöm le az irattárak anyagát, az elmúlt évtizedek LMK-jegyzőkönyveit, sajtónk közléseit - azt, ami az Evangélikus Élőben, a Lelkipásztorban, az Evangélikus naptár egyes köteteiben megjelent -, de mindezt papírszagúnak, sőt életidegennek tartom. E kötetek viszont az élet illatát lehelik. Egyháztörténet ez alulnézetből? Nem! Az egyház napszámosai valósághű vallomásainak sora. Ily korban éltünk mi! És ezekben az évtizedekben kíséreltük meg az igét hirdetni, Krisztus juhait pásztorolni, hívására indulni és megmaradni ott, ahová ő rendelt .....neked szolgálni gyönyörűség...” im ádkozzuk ezt a mondatot is lelkészeinkért, az evangélium örömének hirdetőiért Evangélikus énekeskönyvünk imádságos részében (733. o.). Ezt érezteti meg sorozatunk mindhárom darabja, amelyeket ajándékba kapott lelkészi karunk és egyházunk egész népe. Köszönjük! ■ Hafenscher Károly (id.) Hívására indultunk - Aranydiplomás evangélikus lelkészek vallomásai, 1950-1955, 1951-1956. Szerkesztette Keveházi László és Missura Tibor. A Fébé Kht. kiadása, Budapest, 2005. Ármegjelölés nélkül. Csendesség a hangzavarban Sokféle rendezvényre mehetünk, ahol összefuthatunk. Nem kell, hogy rólunk szóljon, nem kell, hogy mi rendezzük Mi ott lehetünk Az emberek sokszor még talán maguk előtt is szégyellik a hitüket, nemhogy mások előtt. Elrejtik nem vállalják fel... Az idén nyáron is számos világi fesztivál lesz Magyarországon, ezek egyike az EFOTT (Egyetemisták és Főiskolások Országos Turisztikai Találkozója), amelyet ez alkalommal a Velencei-tópartján rendeznek Ezen is ott leszünk Nemcsak civilben vagy látogatóként, hanem egy sátorban. Egy sátorban, melynek neve Közös Pont. Egy hely, amely mindenkinek otthona próbál lenni. Fiatal emberek várják a betérőket, hogy beszélgessenek velük és a megfáradt vagy örömtől ujjongó szíveknek lelki táplálékot tudjanak kínálni a hangzavarban. Beszélgetések meghívott előadók teázás, odafigyelő emberek Ha július 19-24. között az EFOTT-on jársz, nézz be hozzánk egy beszélgetésre. ■ Galambos Ádám
