Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-07-17 / 29. szám
2 2005- július 17. FORRÁS ‘Evangélikus Élet3 ÉLŐ VÍZ SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP - Mt 5,43-48 / Áramszünet Egy kis nógrádi faluban nyaraltunk. A helyi kántortanító átadta nekünk a lakását néhány hétre, ugyanis ő is nyaralni ment. Apám elvállalta a kántor helyettesítését az orgona mellett. Sok élmény várt bennünket, pesti gyerekeket ott, falun. Például amikor kora hajnalban kicsörtettek a legelőre a disznók és a tehenek... Este azonban váratlan meglepetés ért minket: hiába kerestük az ajtó mellett a villanykapcsolót! Abban az időben még sok helyütt nem volt villamos áram. Anyám a szúnyogokkal körülvett petróleumlámpa fénye mellett tálalta a vacsorát... De ma is előfordul - a városokban is -, hogy áramszünet következik be. Hirtelen nincs lámpafény, és persze nincs tévé, nincs rádió, és nem működik a hűtő- szekrény sem... Bizony életünk sok területén fel-fel- bukkan a „nincs”. Ismerjük a kánai menyegző történetét; ott is kínos volt, amikor elhangzott, hogy a jelenlévőknek „nincs boruk” 0n 2,3). Mária közölte ezt jézussal - várva, hogy ő majd megoldja valahogyan a helyzetet. „Nincs boruk” - mélyebb értelme is van ennek a mondatnak. A bor a Bibliában szimbolikusan az örömöt is jelenti. Vagyis ha nincsen bor, az azt jelenti: nincsen öröm. így jutunk vissza az alapvető „nincs”-hez. Nincs öröm. Ez jóval többet jelent, mint ha azt mondom, hogy hiányzik a rádió, a tévé vagy a villanyvilágítás. „Nincs öröm” - ez azt jelenti, hogy sok minden értelmét veszti. Lehet névnap, születésnap vagy akár karácsony - ha belül ott az a „nincs”, akkor semminek sem tudunk örülni. Keserves állapot, de jó dolog is kisülhet belőle, hogyha valaki - mint egykor Mária tette - Jézushoz fordul ebben a gyötrő helyzetben. Ha bevallja, hogy nincs öröme, nincs békessége; hogy minden célját és értelmét vesztette a számára... Jézus keresi az ilyen embereket. Rájuk gondol, amikor azt mondja: „Ha valaki szomjúhozik, jöjjön én hozzám, és igyék.” 0n 7,37; Károli-fordítás) Emberek, családtagok, barátok nem tudnak igazán segíteni. A nagy üresség, a nagy „nincs” megoldása: a Megváltó. O így biztat: .....én azért jöttem, hogy életök legyen, és bóvölködje- nek." 0n 10,10; Károli-fordítás) Nem a bor mámora segít, de nem is valami szép muzsika vagy egy vidám kabaréműsor. A megszépített múlt felett való nosztalgiázás sem old meg semmit. De Jézus azért jött, hogy igazi életed legyen; hogy végre újra ott legyél a forrásnál, Istennél, ahol megszűnik a kínzó „nincs" és az örömtelen vergődés. ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Nos, az evangélium éppen azt ígéri, hogy Krisztus magára veszi bűneinket. Ezzel a hittel gyönyörűség Istenre gondolni. Szívünk Istennél harag helyett kegyelmet érez, s büntetéstől való félelem helyett teljes bi- zodalommal van hozzá, mivel a Krisztusban ilyen véghetetlen irgalmasságot gyakorolt. Ebből a hitből aztán szeretet, öröm, béke és hálaének fakad. Az ember szívbéli gyönyörűségét leli Istenben - szerető, kegyelmes Atyjában.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) „Mégis-szeretetben” élni Keresztanyám kedvenc szórakozása a rádióhallgatás volt. Mindegy, mikor mentem hozzá, szinte mindig az egyik köz- szolgálati állomás műsora szólt, hétfőnként pedig biztos lehettem benne, hogy a kívánságműsort hallgatja. A régi slágerek számára nosztalgikus hangulatot teremtettek, fiatalságára emlékeztették. Gyakran kérték azt a szerzeményt, amely így buzdított: „Szeressük egymást, gyerekek, a szív a legszebb kincs. Ennél szebb szó, hogy szeretet, a nagyvilágon nincs. Az élet úgyis tovaszáll, a sír magába zár. Szeressük egymást, gyerekek, hisz minden percért kár...” Vagyis: szeressük egymást, az élet úgyis rövid. Szeressük egymást, hiszen az élet úgyis tele van nehézségekkel és problémákkal. A hírekben szinte nem is hallunk másról, csak természeti katasztrófákról, politikai csatározásokról és - sajnos túlságosan is sokszor - gyilkosságról és erőszakról. Mindezek fényében a szeretet megélése csaknem lehetetlennek tűnik. És nekünk mégis szeretnünk „kell”, mert ez Krisztus parancsa. Ő azonban követőinek nem csak azt tanítja, hogy Istent és felebarátaikat szeressék. Azt is megkívánja tanítványaitól, hogy ellenségeikhez is szeretettel forduljanak. Istenhez megtért, neki átadott életünk egyik ismérve, hogy megbékélünk vele, önmagunkkal és mindazokkal, akikkel együtt élünk. Nap mint nap átérezzük az Úr felénk forduló szeretetét. A másik emberben - legyen az barát, családtag vagy akár egy idegen - képesek leszünk meglátni Isten teremtményét. De az ellenség szeretetére vonatkozó jézusi elvárásnak - ha őszintén magunkba nézünk, be kell vallanunk - még így sem lehet megfelelni. Hiszen annak sem könnyű megbocsátani, aki mérgében valami sértőt mondott nekünk, hát még annak, aki tudatosan alázott meg minket... Mégis, ha csak azokat szeretjük, akik minket is szeretnek - mondja Jézus -, nem vagyunk különbek e világ fiainál. Tőlünk, Krisztus követőitől ennél többet is számon kémek: az ellenség szeretetét. Hiszen magának a Megváltónak az élete és a halála is ezt példázza. A kereszten szenvedve ő nem átkozódott, hanem fohászkodott azokért, akik kínozták, leköpték és gyalázták. A szenvedő Istenfia ekkor így kiáltott: .Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34) Az ellenség szeretete nem csak az ő számára volt lehetséges. Nekünk is az, de csakis a mennyei Atya segítségével. Ő tehet és tesz képessé a valódi, feltétel nélküli, önzetlen szeretetre. Aki engedi, hogy az Úr alakítsa, az a barátságtalan szomszéddal, az esetleg igazságtalan főnökkel, a fáradtságtól türelmetlen házastárssal szemben sem feledkezik el az aranyszabályról: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt csele- kedjétek velük..." (Mt 7,12) Aki Isten akaratára figyel, az szeret, és ezáltal Mesteréhez válik hasonlatossá. Ma, amikor Jézus a jókkal és gonoszokkal egyaránt jót tevő Isten példájára hivatkozva szólít bennünket az ellenség szeretetére, alkalmunk nyílik elgondolkodni azon, hogy a mi életünkben és cselekedeteinkben milyen mértékben fedezhető fel ez az „isteni vonás”. A mennyei Atya gyermekei az Úrnak és nem a világ elvárásainak akarnak megfelelni. O azonban nem a viszonzás („.. .szemet szemért, fogat fogért” - 3MÓZ 24,20) elve szerint gondolkodik. Azt szeretné, ha a rosszért is jóval fizetnénk. Minden keresztény életre szóló lehetősége és feladata, hogy szavaival és cselekedeteivel a szeretet Istenét tükrözze. Azt az Istent, aki mindent és mindenkit teremtett, és aki egyszülött Fiát halálra adta azért, hogy mindenek iránti szeretetét bizonyítsa. Isten tökéletes. Tőlünk is azt várja el, hogy a szere- tetben - hozzá hasonlóan - tökéletességre törekedjünk. Kinek-kinek el kell döntenie, hogy átadja-e életét Istennek, és vállalja-e a Krisztus-követés minden következményét. Ha igent mondunk, ne feledjük, hogy még van lehetőségünk a változásra és a változtatásra, hiszen még tart a kegyelem ideje. Bátran nézzünk szembe kérdéseinkkel, A VASÁRNAP IGÉJE kétségeinkkel! Nyissuk meg szívünket Isten előtt, és kérjük, hogy töltse be életünket a tökéletes szeretettel, amely nem a viszonzás igényén alapul. Hogy azért szeressünk, mert nem tudunk mást tenni. Az ilyen szeretetre való készségben és képességben lesz felismerhető életünkben az a többlet, amelyet „felülről” kaptunk. ■ Gazdag Zsuzsanna Imádkozzunk Assisi Szent Ferenc szavaival! „Uram, tégy engem a te békéd eszközévé, hogy szeretetet hozzak oda, ahol gyűlölet van, hogy a megbocsátás szellemét hozzam oda, ahol széthúzás van, hogy harmóniát hozzak oda, ahol hamisság van, hogy hitet hozzak oda, ahol kételyek vannak, hogy örömöt hozzak oda, ahol szomorúság lakik. Uram, add meg nekem, hogy én vigasztalhassak ahelyett, hogy engem vigasztalnának. hogy én értsek meg másokat ahelyett, hogy arra vágynék, engem értsenek meg, hogy szeressek inkább, mint hogy engem szeressenek. Mert aki elfelejti magát, az találja meg, aki megbocsát, annak megbocsátanak, aki meghal, az felébred az örök életre.” Ámen. Oratio oecumenica Urunk, Istenünk! Hálát adunk neked, hogy újra felhoztad ránk napodat, kegyelmed szerint fenntartod a teremtett világ jó rendjét. Bocsásd meg nekünk, hogy sokszor felelőtlenül bánunk a minket körülvevő élővilággal! Kérünk, add nekünk azt a felelős szeretetet, amelynek révén jó gazdaként tudjuk gondozni, művelni és tisztán tartani teremtett világodat. Kérünk téged... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Szeretettel bíztál egymásra minket, embereket, hogy egymás felebarátai legyünk. Krisztusban egymás testvéreivé, ajándékaid örököstársaivá is tettél minket. Bocsásd meg nekünk, ha nem a te gyermekeidként viselkedtünk! Kérünk, erősítsd meg az egész embervilágban a felebaráti szeretet, a békességteremtés és a szolidaritás lelkületét. Bennünk is munkáld ezeket, de részesíts minket Krisztus szeretetében is, hogy még ellenségeinket is szeretni tudjuk! Kérünk téged... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Köszönjük neked kegyelmed élő jelét, az egyházat és gyülekezeteit. Köszönjük, hogy a testvéri közösség révén Krisztushoz, rajta keresztül pedig hozzád kapcsolódhat életünk. Kérünk, bocsásd meg kicsinyes önzésünket és gőgünket, amelyek miatt folt esik egyházadon is. Te gyomláld ki belőlünk, ami rút, és nem illik a te nyájad tagjaihoz. Add Szentlelkedet, hogy a szeretet útján tehessük vonzóvá Krisztus testét, az egyházat és ezt a helyi gyülekezetét, a mi közösségünket is! Erősítsd meg bennünk szent Fiad szavát és szeretetét, hogy az egész világ előtt felszabadult örömmel lehessünk az ő követői! Kérünk téged... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Köszönjük azt a hazát, azt a nemzetet, amelyben élünk. Köszönjük azt a szép nyelvet, amelyen beszélünk, és amelyen minket is megszólítasz. Kérünk téged, adj a szívünkbe felelős szeretetet hazánk és honfitársaink iránt, hogy mindazt megbecsüljük, megőrizzük és gya- rapítsuk, ami összeköt bennünket, ami szép és értékes ebben a nemzetben. Kérünk, adj mély megosztottságokban élő népünknek jó közös célokat, amelyek megvalósításához eggyé tudunk formálódni. Kérünk, adj felelős, hazaszerető és bölcs vezetőket, hogy irányításuk és döntéseik által nemzetünk gyarapodhasson - lelki, szellemi és anyagi téren egyaránt. Kérünk téged... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Mennyei Atyánk, kicsinyek oltalmazója, gyengék erősítője, szomorkodók vigasztalója, elesettek felemelője! Te töröld le a könnyeket, hogy valóban könnyebbítsen a sírás! Te adj bátorítást, hogy elviselhető legyen a fájdalom! Te adj vigasztalást, hogy megszentelődjön a nyomorúság, a gyász! Te adj reménységet ott, ahol most embertársaink a halál kapuja előtt állnak! Add meg mindezt most a rászorulóknak és nekünk is, akik minden nap Jézus Krisztusra nézünk. O megnyitotta előttünk is az örök élet kapuját. Benne bízva, reá hagyatkozva hadd láthassunk mindig előre, a te országod dicsőségéig. Ámen. ISTENTISZTELET ÉS ... 10. Istentisztelet és gyülekezetépítés Kennon L. Callahan amerikai gyakorlati teológus felhívta a figyelmet egy döntő változásra: amíg az 1950-es és a korai ’60-as években a tengerentúlon az egyházon kívüli személyek a kiscsoportokon keresztül kapcsolódtak be a gyülekezetek életébe, addig mára az istentiszteleteken találkoznak először a gyülekezetekkel. Gondoljunk csak itthoni helyzetünkre: hány új arccal találkozhatunk egy-egy keresztelő alkalmával vagy éppen akkor, amikor a temetést követően közös imádságra invitáljuk templomainkba a gyászoló hozzátartozókat. Éppen ezért a közösségi, dinamikus istentiszteletek egyre nagyobb szerepet töltenek be a gyülekezetépítésben is. Callahan szerint az istentisztelet akkor közösségi, ha a benne részt vevők megtapasztalják az odatartozás, az egymáshoz tartozás, a Krisztus testéhez való tartozás áldásait. Az istentisztelet akkor dinamikus, ha felrázza és inspirálja a benne részt vevőket, ha azok segítséget és reménységet kapnak egymástól és osztanak meg egymással. Callahan szerint öt tényező járul hozzá ahhoz, hogy ilyen legyen az istentisztelet. Érdemes ezeket a tényezőket röviden sorra venni; mivel nem igényelnek semmilyen speciális gyülekezeti modellt, alkalmazhatóak lehetnek akár szórványhely(Folytatás) zetben élő közösségekben, akár nagyvárosi környezetben. 1. Az első észrevehető jele a közösségi, dinamikus istentiszteletnek, ha az alkalmilag megjelenő résztvevők megtapasztalnak egyfajta melegséget és vonzerőt. A gyülekezet számos verbális és non-verbá- lis eszközzel elősegítheti, hogy a betérők a templomból távozva úgy érezzék, nem volt elvesztegetett idő az ott töltött egymásfél óra, és hogy segítséget, erőt és reménységet kaptak az istentiszteleti alkalomból. Ilyen lehet például egy jól megfogalmazott köszöntés, amely kellően határozott, szívélyes, de nem tolakodó. De nem csak szavakkal tehetjük vonzóvá valaki számára a megérkezést. A mai napig a fülembe csengenek egy, a templomunkba régebben betérő testvér mondatai, amint arról áradozott, hogy milyen kellemes illat van benne. A melegség és a vonzerő megtapasztalását nagyban elősegítheti egy jól sikerült szellőztetés az istentiszteleti alkalom előtt! 2. A második tényező a zene és az ének dinamikája és inspirációja. A zene és az ének még időben is jelentős részét teszi ki az istentiszteletnek, hiszen megerősíti és célba segíti az igehirdetésben elhangzott üzenetet. Egy-egy memorizált, „fülben maradt” dallam tovább élteti az istentiszteleten megtapasztaltakat. Az egyházi esztendőhöz és a prédikációhoz tudatosan választott énekek az együvé tartozást szimbolizálhatják; az alkalmi betérők megérez- hetik és magukkal vihetik ennek az érzését. 3. Harmadik tényezőként szól Callahan az igehirdetés sajátosságáról és minőségéről. Azoknak az igehirdetőknek, akik közösségi és dinamikus istentisztelethez illő igehirdetést tartanak, három közös vonásuk van: prédikációjuk érthető, könnyen lehet követni; csak azt várják el az igehallgatóktól, hogy annyit vigyenek magukkal, amennyit saját maguk is meg tudnak jegyezni az elmondottakból; igehirdetésükben van küzdelem, dráma és humor, amely a bibliai textusra és a mai életre épül; illetve prédikációjuk olyan üzenetet tartalmaz, amelyet az igehallgatóknak érdemes magukkal vinniük a hétköznapokba. 4. Azok az istentiszteletek, amelyek élénkek, illetve amelyeknek van liturgiái erejük, elsősorban annak köszönhetik ezt, hogy az istentiszteleten végbemenő ösz- szes szolgálat egységes egészet alkot. Nem önálló darabokból van összerakva, hanem lépésről lépésre, összefüggően épül föl. Ha valaki nem is érti az istentisztelet egyes elemeinek a mélységét, könnyen megérezheti az egységet, az egyes elemek egymásra épülő ívét, amely végigvezeti a LITURGIKUS SAROK résztvevőket az egyes mozzanatokon. Például egy gyászoló család tagjai számára - akiknek az életében több szempontból is törést jelent a haláleset - tudat alatt támaszt és hosszú távon vonzerőt jelenthet egy liturgikus sorozat egységének a megtapasztalása. 5. Az utolsó észrevétel a lelkipásztorokra vonatkozik. Minél inkább pásztor, vezető és igehirdető a lelkész, annál valószínűbb, hogy az istentisztelet közösségi és dinamikusan erőteljes lesz. Az általános és „ártalmatlan” prédikációk gyakran abból fakadnak, hogy a lelkészeknek nincs idejük vagy indíttatásuk pásztorol- ni a gyülekezeti közösséget, megismerve a hívek konkrét problémáit és reményeit. Ha a lelkész először „jó pásztorrá” szeretne lenni, hogy csak utána váljon „nagy igehirdetővé”, akkor nagyobb az esélye annak, hogy utánamegy annak a hívőnek, akinek éppen erre van szüksége, és visszavezeti az élet forrásához, hogy ő is tovább épüljön a gyülekezeti közösséggel együtt. m Joób Máté ( V
