Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-07-03 / 27. szám

‘Evangélikus Életit KULTÚRKÖRÖK 2005. július 3. 5 Éggel bélelt ház A mai világban aligha érheti nagyobb meglepetés és öröm az embert, mint ha olyan házba léphet, amely „éggel bélelt”, azaz a legtisztább és legnemesebb esz­ményekkel van „berendezve". Ilyen, szinte mesebelinek mondható házat is­merhetünk meg Kertész Eszter első verses­kötetéből, amely jóformán semmit sem mutat a pályakezdés bizonytalanságai­ból és ügyetlenségeiből; szép, összesze­dett és tudatosan megkonstruált. A kötet négy ciklusa az élet különbö­ző valóságos és lelki történéseit idézi. Az Asszonyzsoltár a hitves és édesanya hét­köznapjaiba, gondolataiba enged bepil­lantást; a Bölcső azt a pillanatot igyekszik megragadni, amely az idő egymásután­jában igazán telített. Amint a nehogy cí­mű versében olvassuk: „.. .nehogy elsza- lasszük a pillanatot / a mozdulásra várót / a szólásra vágyót / nehogy késő le­gyen”. Az Elvégeztetett címet viselő versének középpontjában az emberi szenvedés és ősképe, Krisztus kínja áll, míg a Térdeplő az ünnep szakrális tartal­mait jeleníti meg. A versek olykor aforisztikusak, leg­inkább Pilinszkyt említhetjük ösztönző­ik között. Kertész Eszter a hívő ember életútjának, sorsának lényegére irányít­ja a figyelmet, s közben többször is szembesül a kérdéssel: vajon szavaink, mondataink méltóak-e arra, hogy hite­lesen fejezzék ki Isten felé való törekvé­sünket? Az Új füzet margójára a követke­ző gondolatot jegyzi föl: „Egyre halku­ló hanggal / távolodik az angyal. / Sza­kadt suhogó sírás - / szakítás ez vagy hívás?” Nagy kérdés valóban: a múlt század embertelen történéseit követő­en hihetünk-e a költészet csábításának, vagy szakítanunk kell a megszólalás s vele a világ megszépítésének esélyével? Az angyal szólásra késztetné, de a sza­vak törékenyek. A gyakran önemésztő kétségekre válaszként értelmezhetjük az egyik verset, a címével is nyomaté­kosított Megis-t: Zsonganak bennem a ritmusok - dúdolok: meg-megbotlanak. Szavak bent: eleven sebek - kimondom: szürke holt anyag. Beszélek mégis. Nem tudok hallgatni mostmár... írni? Hallgatni? Szakítani a megbecstele- nített, hazuggá vált szavakkal? A 20. század lírájának nagy kérdésével Kertész Eszter is küszködik. Ám kétségeinek el­oszlásával azt mondhatjuk: írjon, aki ennyi alázattal, ekkora beleéléssel tudja érzékeltetni a reményt, a boldog átlé- nyegülést, midőn „ég tölti be a réseket” (Levegőég), s az öröm „fényes kaláccsá vá­lik” (Karácsony). Igaz, az öröm nyomában rendszerint a szenvedés is ott lopakszik. Kertész Eszter versvilágának egyik legizgalma­sabb sajátossága, hogy érezteti a kegye­lem jelenlétét, de az emberi érzéketlen­séget, bűnre hajló természetünket is, amint a kegyelem és a remény megtes­tesítőjét napról napra keresztre feszít­jük (Passió). Mégis mindvégig azt a bizo­nyosságot élteti és erősíti bennünk, hogy Isten által bekerítve, különös tér­fogatban létezünk: Te vagy kívül, belül, köröskörül. A fény, a tárgy, az árny, mi rám vetül. (Háromság) Ebben a fényben kalauzolnak a versek, amelyek egy mélyen érző, igen tehetsé­ges lírikus életleckéi. Köszönet illeti a Kairosz Kiadót, hogy ínséges időben is módot ad tehetségek fölfedezésére. ■ Rónay László (Kertész Eszter: Éggel bélelt ház. Kairosz Ki­adó, 2005. Ára 1600 Ft.) Erdélyben sem hallgat a Harangszó „Munkatársunk” volt Gödri B. Alpár, a romániai evangélikusok lapjának szerkesztője ► Keresztnevéhez méltóan (Alpár = hős) állta meg a helyét Gödri B. Al­pdr lelkész, aki az újságírói tanul­mányaihoz tartozó egyhetes gya­korlata helyszínéül az Evangélikus Élet szerkesztőségét választotta. A Romániai Evangélikus-Lutherá­nus Egyház sajtóreferense a szá­mára addig ismeretlen közegben lépésről lépésre követhette végig a múlt heti lapszám megszületé­sét, olykor hajnalhasadtáig...- Köszönöm, hogy a fárasztó lapzárta után szakított időt egy rövid beszélgetésre is. Remé­lem, hogy a „pörgős tempó" nem vette el a ked­vét az újságírástól, a szerkesztéstől... »-Semmi esetre sem. Nagyon élvez­tem, hogy végigkövethettem a legfris­sebb szám keletkezésének folyamatát. Az itt szerzett tapasztalatokat szeret­ném beépíteni az Evangélikus Harangszó című lapnál végzett munkámba.- Mit kell tudnunk erről az újságról? Az Evangélikus Harangszó - a Romá­niában élő magyar evangélikusság lapja - már a második világháború élőtt léte­zett, de kiadását a vérzivataros esemé­nyek után beszüntették. 1994-ben indí­tották újra. Kéthavonta jelenik meg két­ezer-kétszáz példányban, tizenkét olda­lon. Elsősorban tudósítások és interjúk jelennek meg benne. Van azonban némi magazinjellege is; az írások közül több is gyakran egy-egy nagyobb témára - legutóbb például az április 20-i lelkész­értekezletre - fókuszál.- Hogyan és mikor kapcsolódott be a szer­kesztés munkájába?-A Romániai Evangélikus-Lutherá­nus Egyház püspökével, Adorjánt Dezső Zoltánnal többször beszélgettünk az egy­házi médiával kapcsolatos kérdésekről. Arról is szó esett, hogy szükség lenne valakire, aki a püspöki titkártól, Fehér At­tilától - új beosztása és egyre sokasodó teendői miatt - átvenné az Evangélikus Harangszó szerkesztésével járó feladato­kat. Rám esett a választás, és én öröm­mel igent mondtam. 2004 szeptemberé­ben kezdtem a munkát.- Úgy tudom, hogy a lapot gyülekezeti szol­gálata mellett szerkeszti...- így igaz. Az érettségi környékén, 1995-ben eldöntöttem, hogy lelkész sze­retnék lenni. A kolozsvári Egyetemi Fokú Protestáns Teológiai Intézet Református- Evangélikus Karára 1997-ben nyertem fel­vételt; 2002-ben végeztem. Még abban az évben, december elsejétől Szatmár és Nagykároly gyülekezeteibe küldött ki Mózes Árpád püspök. Az újságírás ugyancsak érdekelt. Mi­vel azonban a teológiai tanulmányok mellett nem maradt elegendő időm arra, hogy ezen a területen is képezzem ma­gam, most járok egy intenzív tanfo­lyamra. A színvonalas kétéves képzést a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) és a Magyar Újságírók Romá­niai Egyesülete (MÚRE) indította Ady Endre Sajtókollégium néven. Háromha­vonta egy-egy héten keresztül reggeltől estig a médiamunkát érintő legkülönfé­lébb témákról szóló előadásokat hallga­tunk. Természetesen a gyakorlati ta­pasztalat is nagyon fontos, ezért is örü­lök, hogy eljöhettem az Evangélikus Élet szerkesztőségébe. Úgy érzem, hogy so­kat tanultam, különösen is a kéziratgon­dozásról. Mindenképpen hasznosítani fogom az itt szerzett ismereteket; persze nem lehet mindent egy az egyben „lemásol­ni”. Részben ugyan adottak a szüksé­ges feltételek - gondolok itt az egyre bővülő gépparkra -, de nagyon hiány­zik az ittenihez hasonló, összecsiszo­lódott csapat. Távolabbi terveim közé tartozik egy állandó gárda verbuválá­sa, melynek tagjai hivatásszerűen dol­goznak. Egy jól képzett olvasószer­kesztőt mindenképp szeretnék ma­gam mellé. Remélem, hogy előbb vagy utóbb elérkezik az az idő, amikor ha­vilapként, még színesebb és érdeke­sebb anyagokkal jelentkezik az Evangé­likus Harangszó. ■ Gazdag Zsuzsanna A jó kántor is holtig tanul Fót rendkívüli szakmai és lelki gazdagodást kínált ► Az elmúlt héten, június 20-án kez­dődött a Mandák Otthonban az öt­napos kántortovábbképző tanfo­lyam, amelyen huszonnégy kántor vett részt. A megnyitóról senki sem hiányzott, hiszen Fassang László or­gonaművész egész délutánt kitöltő improvizációs kurzusán mindenki jelen akart lenni. A fiatal virtuóz közvetlenségével és rendkívüli pe­dagógiai érzékével csodálatos han­gulatot teremtett. Az önként jelent­kező kántorokkal együtt muzsikál­va bizonyította, hogy az improvizá­ció tanítható, és sok-sok gyakorlás­sal meg is tanulható. A tanfolyam következő napjain délelőtt egyéni hangszeres és szolfézsórákat tartottak. Ebéd után elméleti oktatás folyt, a vesperákat követően pedig elő­adások hangzottak el. Dr. Ecsedi Zsuzsanna, Németh Csaba, Si­mon Barbara és W. Kinczler Zsuzsanna foglalkozott az orgonistákkal. Új dara­bok és előjátékok megbeszélésére, il­letve kidolgozására volt lehetőség. Kar­dos Anna hangképzési gyakorlatai nagy segítséget nyújtottak a rossz éneklési beidegződések leküzdéséhez. Pócs Mik­lós a modális összhangzattan alapjaival ismertette meg az érdeklődőket. Bence Gábor zeneelméletet tanított, a kórus- éneklést vezette, és közös órákat tar­tott az új istentiszteleti rendekről. Gá­los Miklós a liturgikus orgonajáték sza­bályait, építkezését gyakoroltatta. Dr. Fintfl Gergely a lutheri és a kálvini zenefelfogásról, valamint azok hatásáról tartott rendkívül érdekes előadást. Ecse- di Zsuzsanna saját tapasztalatai alapján elemezte a kántor tevékenységét. W. Kinczler Zsuzsanna Kántori szolgá­lat Budapest peremén című előadásában a leküzdhető nehézségekre hívta fel a fi­gyelmet. A lelki töltekezést Mekis Adóm egy­házmegyei zenei felelős igehirdetés-so­rozata jelentette. „A jó kántor zenei ta­lentumával Jézus Krisztust dicsőíti a gyülekezetében. Ez a lényeg, amelyért mindig többre törekedve kell tennie” - hirdette az acsai lelkipásztor. A tanfo­lyam résztvevőinek ellátásáról Milan Gá­bor gondoskodott a megszokott magas színvonalon. A fóti műhelymunkának különleges „íze” volt. Alázat, szeretet, igényesség és az egymás iránti kölcsönös tisztelet te­remtette meg azt a légkört, amelyben öröm volt tanítani és tanulni. A segíteni akarás késztette Illés Adélt, Trajtler Dórát és Horváth Bálintot arra, hogy körülbelül százötven eredeti koráldallamhoz előjá­tékokat válogassanak, és azokat két kö­tetben közreadják. A gyűjteményt most meg is vásárolhatták a jelenlévők. A kántortovábbképző tanfolyam ta­pasztalatait Bence Gábor foglalta össze záróbeszédében. Utolsó mondataival azonban már a jövő évi alkalomra hí­vott: „A szakmai és lelki feltöltekezés után legyetek hírvivői annak, hogy jövő­re is várjuk a tudásuk gyarapítására vá­gyó kántorokat." ■ Tóthné dr. Gallyas Katalin A kántori szolgálatot segítő, kétkötetes gyűjteményt állított össze Illés Adél, Trajtler Dóra és Horváth Bálint. A gyűjteményben másfél száz koráldallamunkhoz közölnek könnyen játszha­tó előjátékokat. A kötet oktatási segédanyag, így kereskedelmi forgalomba nem kerül, de az érdeklődőknek szívesen a rendelkezésükre bocsátják, ha a nyári kán­torképző tanfolyamok idején kilátogatnak az Evangélikus Kántorképző Intézet­be. A két kötet önköltségi ára 1500 Ft. Fiatal kántoraink emellett egy jóval gazdagabb gyűjteményt is összeállítottak: az Evangélikus Kántorképző Intézet kottatárában minden egyes énekdallamunkhoz hoz­zárendeltek egy-egy dossziét, amelyekbe - kevésbé használatos kötetekből - előjátéko­kat gyűjtöttek. Ehhez a kottatárhoz is hozzáférhetnek az érdeklődő szolgatársak; a ter­vek szerint a művek jegyzékét közzé fogják tenni a világhálón is. A szerkesztők köszö­nettel veszik, ha kántoraink rendelkezésükre bocsátják a kisebb feldolgozottságú éne­kekhez talált vagy komponált előjátékaikat, így azok közkinccsé válhatnak. A közeljövőben jelenik meg a Luther Kiadó gondozásában Sulyok Imre zene­szerző-kántorunk korálelőjáték-gyűjteménye is, amelyben harminc olyan ének­hez közöl előjátékot, amelyekhez szinte lehetetlen megfelelő kompozíciót talál­ni. Sulyok Imre több évtizedes kántori tapasztalata és egyéni zeneszerzői világa a biztosíték arra, hogy különleges érték kerül e kiadvánnyal a templomi orgoná­inkon játszók kezébe. ^HIRDETÉS_____________________________________________________________________________________________________ MEGJELENT • MEGJELENT • MEGJELENT - MEGJELENT • MEGJELENT Bartosné Stiasny Éva: Háborúban békességben A Bogár utcai gyermekotthon lakóinak csodás megmenekülése \ MftTÜiM 31 ASW ÚvA „Sztehlo Gábor több ezer üldözött gyermeket bújtatott, védett, táplált 1944-45-ben. Nevét mégis csupán az emberek kis csoportja, több­nyire a még élő megmentettek - közöttük en­nek a könyvnek a szereplői, a Bogár utcaiak -, hozzátartozóik, illetve néhány lelkes tisztelő is­meri." (Horváth Ádám - Részlet az Előszóból) „A Bogár utcai villa a Rózsadomb fennsíkján állt, szép, gondozott kertben. Ez rögtön meg­tetszett nekünk. Méretei, beosztása egyaránt lehetővé tették 45 gyermek beszállásolását, ide fiúkat hoztunk 2-19 éves korig, de többségük kamasz volt. Az otthont kezdetben Benes Lujza vezette, majd az ő Svájcba utazása után Sti­asny Éva. A Bogár utcai otthon látszott a legproblematikusabbnak valamennyi között, védenceink testvéri összetartással, közös munkával mégis le tudták győzni a leg­nagyobb nehézségeket is. Helytálltak a legsúlyosabb veszedelemben, és már ak­kor megvetették szellemi alapjait a majdani Gaudiopolisnak." (Sztehlo Gábor) Hogy miként menekültek meg a Bogár utcai otthon lakói Budapest ostroma idején, azt meséli el a könyv. Háborúban békességben A m,göí- trnii gmmsMtt/tié Skádtttk : cksJös im.’gf&m'kJese ; 72 oldal, 140x196 mm, kartonált, 980 Ft. A kiadvány megvásárolható a Huszár Gál könyvesboltban (Budapest V. kér., Deák tér 4.), a Luther Kiadó könyvesboltjában (Budapest Vili. kér., Üllői út 24.) és elekt­ronikus könyvesboltjában (http//bolt.lutheran.hu), valamint megrendelhető a ki­adótól (1085 Budapest, Üllői út 24.; e-mail: kiado@lutheran.hu; fax: 1/486-1229).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents