Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-26 / 26. szám
4 2005- június 2 6. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi; Egyházvezetők levele az elmaradt normatíva miatt „Ti kinek mondotok engem?” A református-evangélikus lelkészkonferencia margójára ► „Olyan, mint az egyház - magyarázta nekem sok-sok évvel ezelőtt a sajó- kazai pincesoron az egyik idős presbiter a borról -; olyan régi, mint a katolikus, olyan erős, mint a református, és se hideg, se meleg, mint az evangélikus.” Ilyenek lennénk? A református-evangélikus teológiai konferencián, amelyet június 7-9. között a két egyház rendezett Balatonszárszón, a Soli Deo Gloria református konferencia-központban, a kérdés komolyabban vetődött fel, mint egykor a pincesoron. Mit mondunk magunkról mi, protestánsok, mit mondanak rólunk az emberek, és mi kinek mondjuk Krisztust? Mit gondolunk és mondunk egymásról? Ismét elmaradt az egyházi kezelésű szociális intézmények kiegészítő normatívájának és több helyen az alapnor- matívának az átutalása, ezért a történelmi egyházak vezetői múlt csütörtökön levelet intéztek Göncz Kinga ifjúsági, családügyi, szociális és esélyegyenlőségi miniszterhez. A közös levélben Veres András püspök, a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia titkára, Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának elnöke és D. Sze- bik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke felhívja a források folyósításáért felelős tárca vezetőjének figyelmét az elmaradt pénzek miatt kialakult helyzet súlyosságára. „Győzött a Bayem a kupában. Kancellárjelöltként már győzött Angela Merkel is. Boldog vagyok” - nyilatkozta Volker Rühe volt német védelmi miniszter 2005. május 22-én, a Német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és a Német Keresztényszociális Unió (CSU) közös elnökségi ülésén. Mint ismeretes, a németországi tartományi választásokon a kormányon lévő szociáldemokrata-Zöld koalíció országszerte sorozatos vereségeket szenvedett, ezért Gerhard Schröder kancellár őszre előrehozott parlamenti választásokat helyezett kilátásba. Ez kissé váratlanul érte az ellenzéki keresztény pártokat, mert még a kormányprogramjuk sem állt teljesen készen, sőt még arról sem hoztak döntést, ki legyen majd jelöltjük a kancellári posztra. A 2002-es németországi parlamenti választásokon a CDU-CSU szövetség országos szinten mindössze hatezer vokssal kapott kevesebbet a győztes Szociáldemokrata Pártnál (SDP). Ennek ellenére idén május 22-én Berlinben a keresztény pártok úgy döntöttek, hogy változtatnak: nem 2002-es kancellárjelöltjüket, Edmund Stoibert indítják újra. A német Deutschlandfunk rádióadó információja szerint maga Stoiber, a CSU elnöke jelentette be, hogy a szövetséges pártok jelöltje Angela Merkel lesz. Merkel jelöltsége több szempontból is kuriózum. Elsősorban ő az első női kancellárjelölt Németországban. Másrészről pedig pártjában, a CDU-ban „A legrászorultabbakról gondoskodó szociális intézményeink önhibájukon kívül működésüket ellehetetlenítő anyagi helyzetbe kerültek” - olvasható a levélben. Az egyházvezetők hozzáteszik, hogy gyakorlatilag lehetetlenné válik a munkatársak bérének, valamint az adóknak és a járulékoknak a megfizetése a megszabott határidőkön belül. A levél írói emlékeztetnek arra, hogy ebben a félévben már másodszor nem utalta át a tárca a törvény által garantált egyházi kiegészítő normatívát, sőt ebben a hónapban néhány megyében az alapnor- matívát sem kapták meg a szociális intézmények. döntő többségben vannak a férfiak és a római katolikusok - Merkel asszony pedig protestáns, méghozzá evangélikus! Édesapja evangélikus lelkész volt, így talán nem meglepő, hogy a fizikus végzettségű Merkel a kereszténydemokraták soraiban kezdett politizálni. Már 1990-től az újraegyesült Németország parlamenti képviselője volt a CDU színeiben. A német belpolitikában akkor vált fajsúlyos közszereplővé, amikor a konzervatív oldal korábbi vezetője, Helmut Kohl visszavonult a közélettől, a fiatalok előretörését szorgalmazva. A „Kohl leánykájaként” is emlegetett Merkel több minisztérium (köztük a környezetvédelmi és az ifjúsági tárca) vezetése után lett a CDU főtitkára, később pedig a párt elnöke. Merkel már a 2002-es választásokon szeretett volna kancellárjelölt lenni, de akkor még kénytelen volt átengedni a helyet Stoibemek. „Gondolkodásom és tetteim középpontjában az áll, hogy olyan úton kell elindulnunk, amely révén Németország polgárai munkát találhatnak maguknak” - nyilatkozta az újdonsült kancellárjelölt. Egy biztos: a németországi közvélemény-kutatások szerint a CDU-CSU csaknem 15 százalékkal vezet a kormányon lévő SPD előtt, és - nem kis meglepetésre - immár Angela Merkel is nagyobb népszerűséget tudhat a magáénak, mint a jelenlegi - egyébként szintén evangélikus - kancellár, Gerhard Schröder. ■ Chladek Tibor „Évszázadok óta egymás mellett élünk: reformátusok, evangélikusok. A nagy- geresdi egyezség kötelezte a református lelkészt, hogy hivatalában mindig tartson ostyát, mert a haldokló evangélikusnak köteles a lutheránus rítus szerint szolgálni az úrvacsorával, ha az evangélikus lelkész távol lakik. 1830-at írtunk ekkor” - idézte fel a múltat előadásában ár. Márkus Mihály. A református püspököt hallgatva arra gondolhatunk, hogy milyen jó lenne, ha a jelenben vagy a közeli jövőben valóság lehetne ez az egyezség, amely korrekt, a másik hitét tisztelő lelkületet áraszt. Ugyanakkor az ember szégyellni kezdi magát, mert rendeztek már finn-magyar, svéd-magyar lelkészkonferenciát, de nem emlékszem arra, hogy tartottunk volna közös konferenciát közvetlen „szomszédainkkal”, református lelkésztestvéreinkkel... Pedig faluhelyen úgy tartják az emberek, hogy a legközelebbi rokon - a szomszéd. „Szomszédok konferenciája” volt tehát Balatonszárszón. A „kreatív bemutatkozáson” ki is derült, hogy nem minden református lelkész ismer minden református lelkészt - még látásból sem! A nyitóalkalom moderálására felkért laikus (T. Pintér Károly főszerkesztő) ugyanis azt kérdezte a jelenlévőktől: vajon az éppen bemutatkozó lelkész mely feleke- zethez tartozik? Az egyszerű játék megdöbbentő dolgot villantott fel: egymást sem ismerjük! Tudom, hogy nem érünk rá, sőt illik is elfoglaltnak látszani... Egy budapesti református lelkész panaszolta: „A fővárosba kerülve úgy gondoltam, hogy meglátogatom református kollégáimat. Egymás után jöttek az udvarias elutasítások: hétfőn nem jó, kedden szolgálat van, szerdán temetés; a hét második felében már készülünk a vasárnapi szolgálatra... Félő, hogy nem ismerjük egymást, és nem érdekel minket a másik ember - akkor sem, ha szolgatársunk. (E sorok írójának is vannak hasonló tapasztalatai...) Pedig soha nem állt ennyi eszköz - mobil- és vezetékes telefon, e-mail, fax stb. - a rendelkezésünkre ahhoz, hogy kapcsolatokat teremtsünk, ápoljunk.” Mai protestáns identitásunk teológiai alapvetéséről szólt dr. Szűcs Ferenc professzor, a Károli Gáspár Református Egyetem rektora és Orosz Gábor Viktor, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tudományos munkatársa. „Ismerjük magunkat?” - szegezték a kérdést a mintegy hetven résztvevőnek. Meg vagyunk sértődve, ha nem jó az imázsunk, ha rossz a sajtónk. Mit teszünk, teszünk-e egyáltalán valamit annak érdekében, hogy másként lássanak bennünket az emberek? Krámer György evangélikus lelkész kivetített képei önmagunkért beszéltek: ütött-kopott kukák, rajtuk a hatalmas felirat: „Templom”; roskadozó drótkerítés, mely alig- alig bírja megtartani a feliratot: „Evangélikus Lelkészi Hivatal”... Bizony slam- posak vagyunk, de ezt nem magyarázni kell, hanem sürgősen változtatni rajta! Ha magunkat nem becsüljük, mások sem fognak megbecsülni minket. Jelenlétünk hitelességéről és hitelte- lenségéről más-más megközelítésben szólt Gaál Sándor, a Debreceni Református Hittudományi Egyetem Missziói és Felekezettudományi Tanszékének adjunktusa és Szentesi Zöldi László újságíró, a Magyar Nemzet munkatársa. Sorsunk közös a „szomszédéval”. A lelkészi pálya „magányos” pálya - hangzott el a szellemes, lendületes párbeszédben, melyet dr. Szabóné Mátrai Marianna, az EHE gyakorlati intézetének vezetője és dr. Bodó Sára, a DRHE Gyakorlati Teológiai Tanszékének docense folytatott. Ez nem is baj, hiszen szükséges a magány. A baj az, ha erre nem hívjuk fel a teológusok figyelmét. A felmérés, amelyet Bodó Sára végzett, vagy a szigorlati dolgozat, amelyet Mátrai Marianna idézett (egy szociológushallgató munkája) szintén önmagáért beszélt. A jelenlévők becsületére legyen mondva: nem kezdték „magyarázni” az elhangzottakat, hanem „meghallgatták", és - reménységem szerint - nem „elhallgatták” azt, ami nekünk szólt. Közös az „eledelünk”. Reggelente azok a bibliaköri beszélgetések, amelyek 8-10 fős csoportokban folytak, számomra a konferencia meghitt pillanatait jelentették. Valóban együtt olvastuk a Szentírást. Itt éreztem meg azt a nagyon mély, közös alapot, amelyet a protestantizmus jelent. A Biblia a mérték - püspök és lelkész egyaránt e mérték alatt áll. Az ige megértése és továbbadása közös feladatunk és felelősségünk. Jézus szava egyszerre kérdez és elkötelez. Ezt élhettük át a közös záró úrvacsorái alkalmon, amelyen Réz-Nagy Zoltán evangélikus lelkész és ifi. dr. Fekete Károly, a debreceni református teológia rektora szolgált: talán nemcsak szomszédok, hanem testvérek is vagyunk. Úgy hiszem, a református vendéglátók szeretetét élvező valamennyi résztvevő nevében leírhatom: jó lenne, ha folytatódna a két felekezet együttgondolkodása. Érdemes erre időt, energiát fordítani, hogy észrevegyék a „nagyok a kisebb testvért”, és a „kistestvér” ne irigykedve, hanem örömmel tudjon felnézni a „többségre” - amint erre ittzés János evangélikus püspök biztatott előadásában. ,Az igaz ember pedig hitből él" (Róm 1,17; Károli-fordítás) - ez a hit ébresszen több bizalmat bennünk egymás iránt, hogy „szomszédokként” rádöbbenjünk: hiszen testvérek vagyunk! ■ Kertész Géza M MTI Evangélikus nő Németország élén? Angela Merkel lett a német kereszténydemokraták kancellárjelöltje A házigazdák nevében Tan Zoltán zsinati tanácsos köszönti a résztvevőket Budapest német ajkú protestáns gyülekezetének története magyarul - és angolul ► „Könyvecském, kinek adjalak, no mondd csak! / Mert nem ártana pártfogót keresned, / Hogy sötét kamrába lökve nedves / Lapjaid kaviárt ne födjenek be, / Vagy ne öltsön a bors, tömjén magára” - sóhajtott fel egykor Marcus Valerius Martialis ókori költő mecénást keresve. Napjaink fiatal történészei a D. Dr. Harsányi András Alapítványnak köszönhetően reménykedhetnek abban, hogy tudományos munkásságuk eredménye nem marad rejtve az érdeklődő olvasók előtt. A szervezet legutóbb Kovács Ábrahám történész-teológus könyvét jelentette meg. A Budapesti Ev. Ref Németajkú Leányegyház eredete és története 1858-1869 című kötetet június 14- én mutatták be az egyházközség Hold utcai templomában. A magyar főváros szívében működő német ajkú gyülekezetben élénk a kulturális élet. A múlt heti könyvbemutatón - amelyet az egyházközség és a Református Közéleti és Kulturális Központ szervezett a közösség református lelkésze, Balog Zoltán köszöntötte házigazdaként a szerzőt és a népes hallgatóságot, illetve üdvözölte a kötetet méltató evangélikus egyháztörténészt, id. dr. Fabiny Tibort, a könyvet megjelentető alapítványt képviselő dr. Baráth Béla Levente egyetemi docenst, valamint az alkalmon moderátorként közreműködő dr. Zsengellér Józsefet, a Református Közéleti és Kulturális Központ igazgatóját is. „A téma »adta magát« - mondotta az egybegyűltek előtt Kovács Abrahám -, hiszen szorosan kapcsolódik készülő doktori dolgozatomhoz.” A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet (PMTI) tudományos munkatársaként és a Pápai Református Teológiai Akadémia oktatójaként tevékenykedő szerző most megjelent igényes, kétnyelvű (magyar-angol) munkáján keresztül az olvasó betekintést nyerhet nemcsak a modern magyar református, hanem a tágabb értelemben vett protestáns egyháztörténetbe is. Bepillanthat egy olyan közösség életébe, amelynek mindennapjaira - főként belmissziós munkájára - nagy hatással volt a 19. századi Skót Misszió magyarországi tevékenysége. ■ GaZsu (Kovács Abrahám: A Budapesti Ev. Ref. Németajkú Leányegyház eredete és története 1858-1869. Beszerezhető'a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen és a Németajkú Ev.-Ref. Egyházközségben. A kiadvány ingyenes, a német ajkú gyülekezetben folyó munkát támogató adományokat szeretettelfogadják.) A szerző dedikál - magyarul vagy angolul?
