Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-26 / 26. szám
Szolgáló élet Tanévzáró a teológián ► Egy eseményekben gazdag tanév ünnepélyes lezárása mindig színek, arcok és hangok kavalkádját jelenti a résztvevők számára. A színesség ez esetben szó szerint is értendő: mindazokat, akik június 18-án ellátogattak a zuglói evangélikus templomba az Evangélikus Hittudományi Egyetem (EHE) tanévzáró istentiszteletére és ünnepi ülésére, nemcsak színes, újszerű liturgia fogadta, amely sok teológushallgató aktív közreműködésével zajlott, hanem ki-ki egy darabka színes szalagot is magával vihetett az ünnepi alkalomról, amely az istentisztelet egyik fontos üzenetére - a Szentlélek ajándékainak sokféleségére - emlékeztetett. Az ünnepi eseményen vehették át oklevelüket a frissen végzettek, illetve ez alkalommal kapták meg arany-, gyémánt- és vasdiplomájukat az ötven, hatvan és hatvanöt évvel ezelőtt diplomázó egykori hallgatók. A családtagokkal, barátokkal és ismerősökkel teli templomban dr. Fabiny Tamás docens iKor 12,4 - „A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz" - alapján hirdette az Úr igéjét. Most a visszatekintés, az Atya dicsőségéért való hálaadás ideje van - mondotta. Hangsúlyozta, hogy számos lelki ajándék létezik mind a jelen lévő jubilánsok, mind pedig a pályájuk elején álló hatodévesek életében. Lényeges - emelte ki hogy mindenki megtalálja a maga helyét és feladatát, és használja a neki adatott karizmát. Napjainkban különösen is fontos lenne, ha nemcsak ökumenikus értelemben, de evangélikus egyházunkon belül is megvalósulhatna a sokféleség egysége, azaz a megbékélés és a másik elfogadása. Hitelesen értékelni Az istentiszteletet ünnepi tanévzáró ülés követte. Az egybegyűlteket Tóth Károly, a hallgatói önkormányzat vezetője köszöntötte. Ezután dr. Reuss András rektorhelyettes a változó és állandó dolgok közötti különbségtétel fontosságára emlékeztette a jelenlévőket, kiemelve, hogy sok minden változott az elmúlt évek során mind a személyes életünkben, mind a teológia életében. De egy dolog változat lan maradt - domborította ki az, ami „a bejárat felett olvasható, amelynek égisze alatt munkánkat végezzük, és élünk: Evangélikus teológia. Az első fele arra emlékeztet, hogy az Isten az Úr. A második pedig a tudásra és a tudományra.” !► Folytatás a 3. oldalon Ugyan az Evangélikus Országos Múzeum idén még nem nyitja meg ajtaját a múzeumok éjszakáján, de az e heti számunkban ajánlott két kiállítás június 25-e éjjelén is megtekinthető. Igaz, a Bibliaházhoz a Majna partjára kell utazni... !► Múzeumajánló - 5. oldal Evangélikus lelkészavatás - katolikus templomban ► 3. oldal Az Úr katonái 5. oldal A vezetés szépsége és felelőssége ► 8. oldal A végidő titkáról-Luther nyomán ► 9. oldal A békekövet ► 11. oldal • mm m mmmmmmm 475 éves az Ágostai hitvallás ► Remélve, hogy senkit nem botránkoztat meg az egyháztörténeti tény, azt mondhatjuk: az Ágostai hitvallás egy sietve összeállított - latinul és németül párhuzamosan, ám nem mindig egyöntetűen fogalmazott - dokumentum. Aláírói az utolsó pillanatig haboztak, hogy benyújtsák-e ebben a formában, vagy az érdekérvényesítés más útját válasszák. A császár elé terjesztett, gondosan letisztázott példányon szerkesztője - Melanchthon Fülöp - még a benyújtás napján is utólagos javításokat, beszúrásokat és törléseket eszközölt. Tehát az 1530. június 25-én Augsburgban benyújtott és felolvasott Ágostai hitvallás először csupán tárgyalási alapként szolgált, melyről vitatkozva a birodalmi gyűlés az áhított keresztény egységig, az egyházpolitikai kompromisszumig kívánt eljutni. A hitvallásnak ez a funkciója azonbán már a gyűlés idején kibővült: ünnepélyes nyilatkozattá lett, melyhez a birodalmi rendek közül mások is csatlakoztak aláírásukkal. Formáló erőnek bizonyult, amely híveket, tábort, szövetséget toborzott maga köré... Csak éppen jogszabállyá nem válhatott - a többség ugyanis leszavazta. A következő évben viszont már kölcsönös szerződés és a schmalkaldeni katonai szövetség alapokirata lesz ugyanez az irat, szövege ekkor jelenik meg „hivatalosan” nyomtatásban. Az Ágostai hitvallás „közjogi státust” az 1555-ös augsburgi vallásbékében nyert - szabad vallásgyakorlatot biztosítva a birodalomban minden „ágostai hitvallású evangélikusnak”. Melanchthon hitvallása Az előszó kivételével valóban a hitvallás szerzőjének tekintett Melanchthon Fü- löptől származik a teljes szöveg formába öntése. Melanchthon ugyanakkor különféle eredetű nyersanyagokból dolgozott: Wittenbergből hozott kész és félkész, más-más célra íródott cikkekből (mint a schwabachi, marburgi, torgaui cikkek), a frank lelkészek számos emlékiratából, a nürnbergi Lazarus Spengler kánonjogi dolgozatából. Ezekből a főleg német nyelvű előzményekből születik előbb egy rövi- debb latin hitvallás, majd abból egy bővebb német, végül egy még tovább írt, még terjedelmesebb latin, melyen a prae- ceptor olyannyira az utolsó pillanatig dolgozik, hogy a végső változtatásokat már egyszerűen nincs ideje átvezetni a felolvasott és benyújtott német változatba. Bár a szöveg a hitvallás eredeti aláíróit kötelező, hivatalos okirat volna, Melanchthon mégis annyira a saját művének érzi, hogy a benyújtás után is tovább csiszolja, majd a hitvallás védőiratából, a későbbi Apológiából származó részletekkel dúsítja, végül a teológiai tanfejlődést követve át- meg átszerkeszti, így jut el önmaga és minden kortárs számára észrevétlenül egy évtized alatt az úgynevezett „megváltoztatott” Variatáig, melyhez már a fél birodalom csatlakozik. Lutheri hitvallás Köztudott, hogy Lüther Márton a birodalmi átok miatt nem követhette társait Augsburgba, hanem Coburgban várta a híreket, és azt is tudjuk, hogy a hitvallás elkészültét is figyelemmel kísérte. A hozzá eljuttatott fogalmazványokat jóváhagyta, de szerepe nem csak ebben merült ki. Az Augsburgban megszületett szöveg mögött ugyanis - mint említettem - szász (wittenbergi) és frank (ansba- chi, nürnbergi) reformátorok előmunkálatai állnak. A hitvallás első része, azaz a dogmatikai tételek (1-21.) előzményét az 1529-es úgynevezett schwabachi és marburgi cikkekben, míg a második, azaz gyakorlati, az egyházi reformokat utólagosan igazoló tételek (22-28.: „Cikkek a megszüntetett visszaélésekről”) előzményét pedig az 1530. márciusi úgynevezett torgaui cikkekben lelhetjük föl: mindezek megfogalmazásában viszont Luther még személyesen vehetett részt, sőt ezek az „üdvtörténeti” felépítésű (Isten teremtő, megváltó és megszentelő munkáját bemutató) cikksorozatok az ő 1528-ban kiadott saját hitvallásán alapulnak. Világiak hitvallása A hitvallás első aláírói és benyújtói - a körülményekből következően - kivétel nélkül világi személyek: öt tartományúr és két város küldöttei. Ezek a laikusok nem csupán postázták a császárnak, amit „háziteológusaik” a kezükbe nyomtak, hanem a vallástételt a sajátjukként írták alá és olvastatták fel. Ok ragaszkodtak ahhoz is, hogy a felolvasás németül, azaz nem a teológusok latinján, hanem a politikában is használt, a minden jelenlévő által értett köznyelven történjék. De nem ez volt részükről az egyetlen szimbolikus hitvalló gesztus! Hesseni Fülöp kíséretének egyenruháján ez a jelmondat volt olvasható: „Verbum Dei manet in aetemum” - „Isten igéje örökké megmarad.” Brandenburgi György a következő felirattal veretett érmét a gyűlésről távoztával: „Eh kopf ab als von der lehr ab stehn” - „Inkább levágatom a fejemet, mint hogy elálljak a tanítástól.” János szász választófejedelem egyedül maradt állva a pápai legátus bevonulásakor, s a kézcsókot is megtagadta tőle. Mindannyiukról elmondható, hogy mi sem állt volna jobban érdekükben, mint a császár kegyét keresni, a színfalak mögött csendben kiegyezni, különbékét kötni, kihasználva a török fenyegetés miatt kialakult kedvező alkupozíciót: ők mégis inkább a tanúságtételt választották. Magyarok hitvallása 460 éve, 1545. szeptember 20-án zsinatra gyűltek a Felső-Tisza-vidék prédikátorai a Szatmár megyei Erdődre, és tizenkét pontból álló hitvallást fogadtak el. Az első tizenegy cikkben részletesebben foglalkoztak egyes tételekkel, majd a tizenkettedikben leszögezték, hogy minden más kérdésben az Ágostai hitvallást követik. A szöveg elárulja, hogy az Augustana akkor használatos szövege, a Variata volt a kezükben. Fennmaradt a 29 aláíró neve is, ezek közül több a wittenbergi egyetem anyakönyvében is előfordul, de ami még fontosabb: a résztvevők kivétel nélkül magyar nemzetiségűek voltak. Az Erdődi hitvallást később hitvallásának fogadta el mind a hazai evangélikus, mind a református egyház, valamint az erdélyi szászok egyházkerülete is. ■ Csepregi Zoltán Protestáns egyházi napok - ezúttal a cseh fővárosban „Reménységre elhívva” - ez volt a mottója a múlt hét végén Prágában tartott protestáns egyházi napoknak. A vendéglátó cseh egyházak mellett a lengyel, a szlovák, a német és az osztrák protestáns egyházak, valamint a Magyarországi Evangélikus, illetőleg a Református Egyház képviseltette magát népesebb delegációval a június 17-19. között rendezett találkozón. A legutóbbi népszámlálás alkalmával Magyarországon a lakosság több mint 70 százaléka vallotta magát kereszténynek, ezzel szemben a cseheknél ez az arány tavaly 50 százalék alatt volt. Nem utolsósorban e körülmény késztette a szervezőket arra, hogy egy nagyszabású nemzetközi „egyházi fesztivállal” irányítsák honfitársaik figyelmét az evangéliumra. A három napos rendezvénysorozat programjainak több tucat templom és középület, illetve „arany Prága” terei és utcái szolgáltak helyszínül. Az összesen mintegy ezerhétszáz külföldi vendég mellett a szervezők igyekeztek bevonni a cseh „átlagpolgárt” is. Lapunk következő számában nem csak arról számolunk majd be, hogy milyen benyomásokkal tértek haza a cseh fővárosból a magyar evangélikus küldöttség tagjai, s hogy miként sikerült a Szela együttes prágai szolgálata, de az Evangélikus Elet kiküldött munkatársa - ifj. Káposzta Lajos - arra is ígéretet tett, hogy helyszíni tapasztalatai alapján megírja, mi mindenre kellene nekünk is odafigyelnünk, ha idehaza akarnánk hasonló eseményt szervezni. „Tisztáznunk kell, mennyiben kötődünk a múlthoz, és mennyiben vagyunk képesek a jövő felé fordulni, a keíesztény egységet elsődlegesnek tekinteni.” !► Ökumenikus esélyek - 3. oldal „...a kötet révén »villanásnyi képet« kapunk Kossuth személyiségéről, így például (...) férfiúi szemérmességéről, érzelmes - de nem érzelgős! - lényéről.” !► A sámsonhdzi gyülekezet felügyelője - 5. oldal Csorba István Mi a zene? A zene: imádság, Könyörgés, szent rabság. Megnyitja szívedet, Ég felé száll veled. Enyhíti bánatod, Bajodban vigaszod. Hű társad mindenben, Gyógyír az éltedben. Tud lágyan csengeni, Orkánként zengeni, Betöltve lényedet; Kételyre választ ad, Kíséri utadat: Isten felé vezet. Egyetemes papság - 6-7. oldal Szalagokkal (is) színesített liturgia a zuglói templomban J
