Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-06-19 / 25. szám

‘Evangélikus Életi; KULTÚRKÖRÖK 2005. jumus 19. 5 ígéret EGY »JÓL HANGZÓ« HAGYOMÁNY Bach „csoda-tétele” ► A Deák téri evangélikus temp­lomban június 6. és 12. között ren­dezték meg a 16. Bach-hetet. Ez évben a koncerteken hazai művé­szek mellett cseh, lengyel, szlo­vák és német előadókat is hallha­tott a közönség. Bach muzsikája egy héten át csodát tett: a zajos nagyváros közepén, egy csendes kis szigeten nyugalomban, béké­ben egyesített embereket egy­mással és a Teremtővel. A koncertsorozatot dr. Kamp Salamon or­szágos egyházzenei igazgató és Jékely Zsolt, a Nemzeti Kulturális Örökség Mi­nisztériumának főosztályvezető-helyet­tese nyitotta meg. Az utóbbi fontosnak tartotta megemlíteni, hogy a visegrádi országok bekapcsolódásával kibővült az eseménysorozatot szponzorálók köre. Dr. Kamp Salamon nyitóbeszéde meg­dobogtatta a szíveket - talán nemcsak azokét, akik szeretik Bachot, hanem azokét is, akik eddig nem ismerték. „Jo­hann Sebastian Bach zenéje nem zene, művészete nem művészet. Réges-rég maga mögött hagyta e sápadt zenetörté­neti kategóriákat. Hangja a kinyilatkoz­tatás erejével megszólaló istenbizonyí­ték. Az egyedül hiteles nyelv. (...) En­gedjük hát közel magunkhoz és öleljük szívünkhöz a mester hangjait, mert Jo­hann Sebastian Bach művészetének kö­zelében lenni nem zenehallgatás, hanem felkészülés az öröklétre” - fogalmazott az igazgató. A koncertsorozatot végig­hallgatva a közönség megbizonyosod­hatott e megállapítás igazáról: az ember a zenébe feledkezve el-elveszítette az időérzékét... A felkért művészek maguk döntik el, hogy Bach életművéből mit szólaltat­nak meg; minden esetben megkapják az előző évek repertoárját, ennek alap­ján választanak aztán olyan darabokat, amelyeket korábban nem hallott a kö­zönség. Az idén a hét nyitányaként Do- bozy Borbála csembalóművész és Ábra­hám Márta hegedűművész kamaraest­jén négy csodálatos szonáta hangzott el. Az első este a maga csendességével áhítatos bevezető volt az egész héthez. Kedden Bán István orgonaművész Peskó Györgynek szentelte előadását, a szerve­zőktől kapott virágcsokrot pedig elhe­lyezte a nagy elődnek a templomudvar­ban lévő nyughelyén. Nem feledkezhe­tünk meg Papp Rita csembaló-, Itt zés Gergely fuvola-, Banda Adám hegedű- és Csalog Benedek fuvolaművészről sem, hi­szen ők is csodálatos perceket szerez­tek a hallgatóknak. Dobozy Borbála és Kamp Salamon ki­terjedt ismeretségi körének köszönhető­en a magyar előadók mellett a közönség gyönyörködhetett Adéla Stajnochrová cseh hegedű-, Krzysztof Latala lengyel orgona- és Christine Schornsheim német csembaló­művész játékában, valamint Kamila Za- jicková szlovák énekesnő hangjában is. A zenei hét csűcspontját a vasárnapi kantátaest jelentette, amelynek előadói Zádori Mária (szoprán), Gémesi Katalin (alt), Timothy Bentch (tenor), Moldvay József (basszus) és Trajller Gábor (orgona) vol­tak. Kísérettel a Lutheránia énekkar és a Weiner-Szász Kamaraszimfonikusok szolgáltak. A három kantáta (BWV 91, 92, 93) a lipcsei kantáták második soro­zatának a része, amelyhez evangélikus korálok adják az alapot. A szélesen ívelő dallamok betöltötték mind a teret, mind a szíveket. A becsukott szemek, a lehaj­tott fejek azt mutatták, hogy a korálrész- letek és áriák a bensőkig hatoltak, felér­tek egy-egy imával. A zene hatására a művészek és a közönség egyaránt át­szellemülve, lényének teljes átadásával mintegy egybeolvadt Teremtőjével, egy­ségbe került Istennel. Erről az egységről, együttességről, kö­zösségről szóltak a koncertközi szüne­tekben elhangzott igehirdetések is, ame­lyekkel a Deák téri lelkészek szolgáltak. Figyelmeztettek: fogadjuk el Istent kar­mesterként, figyeljünk rá, és ne hagyjuk el az utat, amelyet mutat nekünk. Ne hagyjuk el őt sem, mert vele együtt még a halál is könnyebb. Zászkaliczfcy Péter zárónapi prédikáció­jában hangsúlyozta, hogy Jézus megta­nít bennünket meghalni is. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy hozzá hasonlóan az utolsó pillanatban mi is tegyük le életün­ket annak a kezébe, akitől kaptuk (Lk 23,46). így a halálban sem leszünk egye­dül, hanem megmaradunk egységben a Teremtővel. ■ Czakó Krisztina Az „ifi coffee", a pesterzsébeti gyülekezeti kávé­ház június 10-én, pénteken este tartotta évad­záró alkalmát. Meghívott vendégük a Promise zenekar volt, amely fényt és melegséget hozott az egyébként esős, szeles estébe. A jelenlévők - többségükben fiatalok - kellemes dallamok, meleg, emberi szavak hallgatása közben álmo­dozhattak egy békésebb világról, ahol értéke van az összetartozásnak, ahol nem a pénz és a hatalom az úr. A Promise - ahogyan a neve is mutatja - ígéret volt erre az elcsendesedésre. Nem is csa­lódott senki, aki eljött; az egyórás koncert igazi lelki feltöltődési jelentett a közönség számára. A zenekar tagjai - Aradi András, Aradi György, Baranyay Csaba, Huszák Zsolt, Nosz- ticzius Vilmos, Smidéliusz András és Smidéli- usz Gábor-közül öten szolgáló lelkészek, töb­ben pedig vidéken élnek; ez a helyzet megnehe­zíti a közös próbákat és koncertezést. Többek között ezért is örülhet mindenki, aki élőben hallhatja őket. Az estén az új CD-ről jól ismert számok és azon nem szereplők egyaránt elhangzottak - képet adva a zenekar sokéves munkájáról és jel­legzetes, egyéni stílusáról. A dalok egy része megzenésített vers, de van­nak köztük saját szerzemények is, melyeknek nemcsak a dallamát, hanem a szövegét is ők maguk írták. Egy biztos: minden egyes zene­szám igényességről és az Isten iránti elkötele­zettségről tesz tanúbizonyságot. M - Czakó­is felléptünk, akkor kint a Ráday utcán - válaszolja az idei fellépésük előzménye­it firtató kérdésemre. - Sokan kérdezik, honnan jött a név. Valami eredetit keres­tünk, ez pedig azért tetszett meg, mert egy az egyben Jézus szava. Nem máso­dik, harmadik fordítás, hanem így hang­zott el Jézus szájából. Átvitt értelemben is, szó szerint is „ébresztő szó”, amely ar­ra hív, hogy ébredjünk fel, és lássuk meg őt az életünkben. Jairus lányát keltette életre ezzel a két szóval.- Téged hogyan szólított meg Jézus ébresztő szava?- Egyházi gimnáziumba jártam, ak­kor is gondolkodtam már Istenről, de igazából utána kerültem be egy ifibe, Veszprémben. Ott egyre többet megtud­tam Jézusról, egyre közelebb kerültem hozzá. Néhány év után megérett ben­nem a döntés, hogy egész életemet át­adom neki. Fontos volt, hogy ezt így ki­mondjam: azt szeretném, hogy az egész életem az övé legyen.- Öt év igen szép kor egy fiatalokból álló, keresztény zenekar életében. Mi a siker titka?- Sokféle irányzat van a keresztény zenében, és a fiatalok alapvetően örül­nek, ha kedvenc stílusukban - legyen az akár rap, akár progresszív rock - szólal meg a keresztény, bibliai tartalom. A mi­énk akusztikus műfaj, de a hangzást a dal, a mondanivaló is befolyásolja... Missziói vonatkozásuk is van a fellépé­seknek, és nagyon jó, ha minél több evangélizáló zenekar jelenik meg. Világ­zene, református egyházzene, népi mu­zsika mind megszólal ezen a három na­pon. Én a hangsúlyt az evangélizálásra teszem. ■ Kőháti Dorottya A Kultucca (református) akusztikája lalták a zárt helyen való fellépést. Sze­rencsés helyszín ez, mert mindössze há­romszáz méterre van a hittudományi kar épületétől, ahová eredetileg tervez­tük a fesztivál utcai részét. A Csillagpont ifjúsági találkozó is ugyanebben az épü­letben volt, így saját tapasztalatból is tudtam, hogy aulája és díszterme tökéle­tesen alkalmas rendezvényünk céljára. Egyetlen hátránya, hiánya van csupán: azok az emberek, akik utcai járókelő­ként találkoztak volna a programsoro­zattal, sajnos nincsenek itt" - fejtette ki az igazgató. Amikor arról érdeklődtem, hogy érzi magát a második nap derekán, látva, hogy kitűnő a hangulat, így válaszolt: „Kicsit megnyugodtam. Az a nem várt helyzet állt elő, hogy a Lónyay utcai gimnázium kórusa, amely pénteken lé­pett fel, vendégkórusból házigazdakó­rus lett. Kétszáz diák tódult be a nagyte­rembe tegnap délben. Remek hangulat, »zsibongás« volt és van, annál is inkább, mert a fiatalok a tanév vége előtti utolsó héten már felhőtlenül tudtak örülni en­nek a kulturális-lelki-szellemi élménye­ket nyújtó három napnak. Bóna Zoltán­nal, a MEÖT főtitkárával egyébként ír­tunk is egy levelet az igazgatóknak, ta­nároknak, hogy azok a diákok, akik sze­retnének kijönni erre a rendezvényre, megtehessék ezt, persze tanári felügye­let mellett. Feltett szándékom, hogy jö­vőre még szélesebb körben kínáljuk fel ezt a lehetőséget az egyházi oktatási in­tézmények diákjainak.” * * * De halljunk néhány gondolatot a részt­vevőktől és egy közreműködőtől is. Egy negyven év körüli hölgyet szólí­tok meg először az aulában, a könyves­standnál. Éppen vásárolni készül a Lu­ther Kiadó választékából. „Először va­gyok itt. Mivel az ismerőseimtől sok po­zitív véleményt hallottam, az idén ma­gam is eljöttem” - mondja Magdi. „Kato­likus vallásű voltam, nemrég tértem át a református hitre. Jó, hogy ebben az el­durvult világban a hívő emberek bi­zonyságot tesznek a hitről, a keresztény szellemiségről, az értékekről, mert erre óriási szükség van! A keresztény ember másképpen gondolkodik a világról, mint az Isten nélkül élő. Jó találkozni egymással, és jó, hogy másokat is meg tudunk szólítani az evangéliumi üzenet­tel. Jövőre is szeretnék eljönni, Isten se­gítségével” - teszi hozzá. Egy fiatalember véleményére is kíván­csi vagyok, hiszen mint Böszörményi Gergelytől hallottuk, a szervezők ki­emelt figyelemmel fordultak a felnövek­vő generációk felé. „Református vagyok. A Talitha Kúmi zenekar Tavaly és tavalyelőtt is részt vettem a ze­nei fesztiválon, iskolámmal, a Gödöllői Református Líceummal együtt” - mond­ja Kovács Péter, majd hozzáfűzi: „Tetszett a rendezvény, a zenék, a fellépő együtte­Böszörményi Gergely fesztiváligazgató sek, ezért vagyok itt ebben az évben is. Ma délutánig biztosan maradok, és hol­nap is visszajövök.” * * * A fellépés előtti percekben sikerült mini­interjúra kérnem a délelőtti műsor egyik közreműködőjét, a Talitha Kúmi refor­mátus ifjúsági zenekar egyik alapító tag­ját, Szabó Andrást.- 2000-ben létesült a zenekar. Tavaly ► Vidám, színes, hangos, mozgalmas Ráday utcai programsorozatra és templomi, illetve zeneakadémiai koncertekre szólt a meghívó, amely hí­rül adta a II. református zenei fesztivál idei eseményeit. A június 10-12-ei hétvégén a zord idő, a szakadó eső és az évszázados júniusi hidegrekord ugyan falak közé - a Lónyai Utcai Református Gimnáziumba - „kénysze­rítette” a sátrakat, a színpadot, ám ez semmit nem vont le a szívvel-lélek- kel szervezett, nagyszabású kulturális hétvége értékéből. Vidám, színes, hangos, mozgalmas volt, ki-ki megtalálhatta a számára legkedvesebb ze­nei stílust a gondosan összeállított „menüből”. A kulturális eseménysorozat előzménye a 2002-ben és 2003-ban Református éne­kek a Zeneakadémián címmel megrende­zett hangverseny, valamint a tavalyi I. református zenei fesztivál volt. Ezek si­kerén felbuzdulva az idén (is) a népzene, a világzene és az egyházzene művelői, kórusok, folkzenekarok, dzsesszmuzsi­kusok, rézfúvósok műsora volt hallható - a sokszínűség és az ökumené jegyé­ben. Ez évben újdonság volt, hogy a há­zigazda református egyház meginvitálta ünnepére a társegyházak és társintézmé­nyek képviselőit is: meghívást kaptak a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának tagegyházai - így mi, evan­gélikusok is -, illetve a megfigyelői stá­tussal rendelkező felekezetek. Könyvkiadók, újságszerkesztőségek, hagyományőrzők, népművészek is be­mutatkozhattak a programsorozatban - jelen volt egyházunk Luther Kiadója is -, amely iránt a világi médiumok is szokat­lanul nagy érdeklődést tanúsítottak. „Nyissuk ki szívünket és a kulturális fesztivált minden érdeklődő előtt. Mu­tassunk meg minél többet magunkból és az egyházak mindennapi életéből” - olvashattuk a meghívón Böszörményi Ger­gely fesztiváligazgató invitáló szavait. A napközben zajló programok után az esti hangversenyek szempontjából szerencsére már közömbös volt az idő­járás, mivel a Zeneakadémia nagyter­me, illetve a Szilágyi Dezső téri refor­mátus templom adott helyet a koncer­teknek. A fesztivál programja bekerült a Kultucca, vagyis a Ráday utcai kulturá­lis programok sorába, ami színvonalát, rangját, elismertségét, önkormányzati támogatottságát is jelzi. A határokon átívelő összetartozás jeleként határon túli előadók - erdélyiek, vajdaságiak, felvidékiek - is meghívást kaptak. Böszörményi Gergely lapunk kérdé­sére a helyszínen elmondta: semmiben nem zavarta meg az eredeti elképzelése­ket az időjárás, sőt bizonyos értelemben többletet is adott mind a fellépőknek, mind a fesztivál látogatóinak. „Csütörtö­kön délután kellett meghoznunk a na­gyon nehéz döntést. Vigasztalanul öm­lött az eső, és hideg volt. Négy meteoro­lógiai szolgálat előrejelzését is lekértük Budapest területére - semmi jót nem ígértek... Mérlegeltünk, majd döntöt­tünk: bejövünk a Lónyay Utcai Refor­mátus Gimnáziumba. A vásározók, könyvsátrak, népművészek üdvözölték a döntést, és a zenészek is szívesen vál­Könyvesstandok a gimnázium aulájában

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents