Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-19 / 25. szám
2005- jumus 19. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Élet!; Evangélikusok! Küldetésünk van! Európai egyházvezetóE konferenciája - Reykholt , ► A Lutheránus Világszövetség hosz- szú útra hívta az európai evangélikus egyházak vezetőit: nem a megszokott helyszínek egyikén, hanem a távoli Izlandon, annak is egy pár házból álló településén, a térképen alig található Reykholtban rendezte meg az elmúlt hét folyamán azt a konzultációját, amelynek feladata részben az LVSZ legutóbbi nagygyűlésén fókuszba állított téma („Gyógyulást a világnak”) továbbgondolása, részben pedig az európai evangélikusság jövőképének a formálása volt. Huszonhárom országból mintegy száz püspök, illetőleg egyházi vezető ismerkedhetett meg eközben a szigetország evangélikusságával, és éreztethette a vendéglátókkal, hogy ők is alkotó tagjai a lutheranizmus nagy családjának. A konferencia bevezető előadásában Ismael Noko főtitkár végigtekintett az LVSZ eddigi nagygyűlésein, rámutatva arra, hogy egy-egy téma, egy-egy személyi döntés vagy éppen találkozó miként jelentett gyógyító impulzust az adott helyen, az adott egyházi, politikai, geopolitikai közegben. Jó volt hallani egyházunk és az LVSZ kapcsolatának pozitív múltbeli kölcsönhatásáról, és remélni, hogy ezt a kapcsolatot a mai, megváltozott közegben ismét szorosabbra tudjuk fűzni. A konzultáción újra meg újra előkerült az ökumenikus összefüggések kérdése. Elhangzott, hogy jobban kellene figyelnünk más egyházak vonzerejének titkára. Hogy mi is úgy jelenhessünk meg egymás és a világ előtt, mint akik létükkel, tevékenységükkel az evangélium eszközei, azaz Isten szeretetének a gyógyító közvetítői. Nem kérdés, hogy a világ gyógyításra szorul, és gyógyulásra vár. De vajon az európai egyházak képviselik-e a gyógyírt? Tudunk-e reményt sugározni az embereknek, a közösségeknek? Minden ember szíve joga eldönteni, hogy mennyire akar közel kerülni az evangélium hordozójához, az egyházhoz, amelynek immár fogyasztói társadalmakban (a kínálatok világában) kell missziói lelkülettel előlépnie „portékájával”. Mindeközben egy pillanatra sem feledhetjük, hogy nem mi magunk vagyunk a missziót végzők, csupán minket ért az a felülről való kegyelem, hogy részt vehetünk Isten missziójában. Az egyháznak nem lehetősége, hanem „életformája” a misszió, hiszen Ura bízta meg ezzel. A misszió ugyanakkor mindig partneri-testvéri szolgálatot jelent. Nem csupán az evangélium hirdetése a feladatunk, hanem - ezzel együtt - a szeretet konkrét gyakorlása a rászorulók, az elesettek, a testi-lelki terheket hordozók között. Megszólítani, segíteni, Urunkhoz vezetni a helyét nem találó, az élménytársadalomban Isten nélkül bolyongó embert. Mindenekelőtt tehát az egyháznak, illetőleg vezetőinek kell felébredniük - ráébredniük a missziói mandátum új kihívásaira! (A konferencia kapcsán egyházunk elnök-püspöke erről a felelősségről és különösen is az egyházi vezetők szerepéről osztja meg gondolatait olvasóinkkal lapunk jövő heti számában. - A szerk.) Európában naponként hatezer fővel csökken a keresztények száma. Ebben a döbbenetes (ördögi) folyamatban kaptuk a mandátumokat, s végezhetjük küldetésünket Isten missziójában. Az egyház Ura számon kéri tőlünk, hogy so- pánkodás helyett hívő reménységgel legyünk készek megújulni s megújultan továbbadni az evangéliumot, az Istenhez tartozás nagyszerű élményének életmentő jó hírét! Az izlandi „csoda" - a mélyről feltörő gejzír. Láthattuk, amint a csendes, kicsiny tó mélységéből nagy robajjal feltör, és hirtelen akár hatvan méteres magasságig az ég felé lövell a forrásközeli meleg víz. Hittel és imádságos szívvel várjuk, hogy bennünket is a magasba emeljen Isten forró szeretete. Ahogyan az izlandi gejzírekkel, éppúgy Európa kihűlni látszó „keresztény állóvizével” (akár hazánk egyházaival is) megtörténhet ez a csoda. Reykholtban öt napon át ezért imádkoztak, gondolkodtak, terveztek az evangélikus egyházi vezetők. ■ HK Jézus-menet Brazíliában A brazíliai Säo Paulóban több mint kétmillió hívő részvételével tartottak Jézusmenetet a közelmúltban. A szervezők célja az volt, hogy ráirányítsák a kontinensnyi ország lakóinak figyelmét a Megváltóra. A felvonulás közben tartott istentiszteleteket harmincegy keresztény művész segítette énekkel, zenével. Az eseményt a brazil tévéállomások, rádiócsatornák, műholdas és kábeltévék is közvetítették. A menetet a protestáns Fundacao Renacer (Újjászületés Alapítvány) szervezte. A világváros rendőrparancsnokát is meglepte a hatalmas tömeg, amely rendben és szervezetten vonult végig a kijelölt útvonalon. Az első Jézus-menetre 1993-ban került sor. Ez alkalommal is boldogan és felszabadultan énekelték a menet résztvevői: „Nós declaramos, Jesus, tu és Senhor, és Senhor de Säo Paulo e do Brasil” - „Megvalljuk, ó Jézus, te vagy az Úr, te vagy az Úr Säo Paulo és Brazília felett.” M Christian Today Sikerről - másként ► „A mai ember Isten helyébe akar lépni, s nem a nyomába” - többek között ez a mondat is elhangzott Jókai Anna szájából, akit a Magyar- országi Egyházak Ökumenikus Tanácsának Nőbizottsága hívott meg előadóként nőkonferenciájára. A MEÖT székházában június 11-én megrendezett alkalmon nemcsak fővárosiak voltak kíváncsiak az írónőre, hanem vidékről is többen érkeztek: Békéscsabáról, Egerből vagy éppen Kaposvárról indultak útnak kora hajnalban, hogy hallhassák Jókai Anna eligazító szavait. Sebeinkre gyógyírként hatott mindaz, amit az írónő elmondott Mit kezdjünk az életünkkel? Mi a siker? című előadásában. „De milyen sebeink is lehetnének?” - öt- lik fel a kérdés az olvasóban, és Jókai Anna is az erre adandó válasszal indította beszédét. „Felborult értékrendű világban élünk; a mai közgondolkodás félreérti a sikert. Hamis, látszateredmények előtt ról, hogy az igazi siker tulajdonképpen önmagunk legyőzésében és a másoknak való szolgálatban rejlik.” Természetesen nem tagadta az írónő, hogy egyénenként különböző adottságaink vannak. Némelyeknek megadatik a nagy ismertség, a hírnév. Ezt a sikert azonban nem szabad felsőbbrendű gőggel fogadni, hanem azzal a felelősséggel kell élni vele, hogy akinek több van, annak több a kötelessége is mások iránt. Jókai Anna is ezzel az alázattal szemléli saját eredményeit. Igazi sikerként nem írói pályafutását könyveli el, hanem életének azon pillanatait, amikor a saját akaratát mások érdekének tudta alávetni. Ez a konzervatívnak bélyegzett gondolkodásmód, amelyet az írónő is képvisel, nem népszerű ma. „De egy percre se feledjük el - bátorított Anna -, hogy mi azt akarjuk konzerválni, vagyis megőrizni, ami örök igazság, ami múlhatatlan érték! Mert az élet több a fizikai létnél. Teremtettségünknek célja, értelme van. És ha csak egy pár lépést is tudunk tenni Krisztus nyomában az önfeláldozó szeretet útján, már elmondhatjuk életünkről: elértük a sikert!” hajbókol, miközben az igazi értékeket hagyja kárba veszni” - fejtette ki az előadó, majd így folytatta: „Becsületes emberek élete megy tönkre, mert nem tudnak megfelelni a felszínes elvárásoknak. »Csinált embereket« sztárol a környezet; külső csillogást, hullócsillagokat istenít, miközben elfelejtkezik a lényegről. ArAz alkalmat keretező nyitó- és záróáhítat igehirdetői pedig - Rétemé Benedek Ágnes maglódi lelkész és P. Tóthné Szakács Zita református zsinati missziói lelkész - Isten igéje alapján így foglalták össze az írónő szavait: a siker titka az, hogyha Krisztust megnyertük, ha ő él bennünk! ■ BPM „Kerékpáros” lelkészakadémia Nyolc nap az erőszakmentesség jegyében ► A balatonszárszói Evangélikus Konferencia- és Missziói Otthon adott helyet az elmúlt héten a sorrendben negyedik lelkészakadémiának. A továbbképzésen részt vevő lelkészeknek nemcsak komoly, alapos teológiai munkára volt lehetőségük, hanem lazább, a testvéri közösséget erősítő programokról is gondoskodtak számukra a házigazdák. Az egyik szervező, Németh Zoltán szerint a korábban megrendezett lelkészakadémiákat is mérlegre téve elmondható, hogy a kurzusokat életre hívók szándéka igazolást nyert. Van létjogosultságuk az ilyen jellegű, többnapos továbbképzéseknek, van érdeklődés és igény a lelkészek körében az egyes teológiai kérdéskörökben való elmélyülésre. Mindegyik alkalomról állítható, hogy sikeres volt. Ez természetesen annak is köszönhető, hogy az eddig felkért előadók mind szakmailag, mind emberileg teljes odaadással vettek részt a munkában - fejtette ki a bánki gyülekezet pásztora. A lelkészakadémiák indulásakor többekben ott munkált a félelem, hogy a lelkészek meg tudják-e majd oldani, hogy ilyen hosszú időre kilépjenek a gyülekezeti szolgálatból, és végig részt vegyenek a munkában. Németh Zoltán szerint összességében ki lehet jelenteni, hogy e téren fegyelmezettek voltak a lelkészek. Az eredeti elképzelés az volt, hogy egy-egy kurzus két hétig tartson (a hétvégéket is beleértve), de végül a realitásokat szem előtt tartva a nyolcnapos időtartam mellett döntöttek. Igaz, ezzel együtt is előfordult mindegyik kurzuson, hogy valakinek egy-egy kazuális szolgálat miatt haza kellett mennie, de ezek a távollétek a lehető legrövidebbek voltak. Németh Zoltán úgy vélte, hogy az egyes kurzusokból levonható tanulságok figyelembevételével változhatnak az alapelvek és a külsőségek egyaránt, de minden változtatást a lelkészakadémiák színvonalemelésének rendelnek alá. Alapvető szándék marad, hogy ezek a tanfolyamok megerősítést adjanak teológiailag, hitbelileg és lelkileg egyaránt, ugyanakkor arra is törekednek a szervezők, hogy új utakat kínáljanak fel a lelkészeknek a jól kitaposottak mellett. Lehet másként is gondolkodni, más eszközökhöz is folyamodni a teológiában és a konkrét lelkészi munkában egyaránt. A jövőben hangsúlyozottan törekednek arra, hogy ilyen „kizökkentő” hatásuk is legyen a kurzusoknak. A lelkészakadémiák témaválasztásának egyik felelőse a kezdetektől fogva ár. Varga Gyöngyi egyetemi adjunktus volt. „Az egyes kurzusok témaköreinek összeállításakor az első szempont az volt, hogy megmutassuk, milyen értékek vannak egyházunkban” - mondta. „Ezért az első körben azokat a teológusainkat, lelkészeinket kértük fel az előadások megtartására, akikről tudtuk, hogy van mondanivalójuk, illetve akik egy bizonyos teológiai témával behatóbban foglalkoztak. A témaválasztásban nagy szerepet játszott az is, hogy az illető előadó miben mélyedt el. Ezenkívül megpróbáltuk felmérni, hogy a lelkészek részéről milyen igények fogalmazódnak meg, milyen témák izgatják őket akár a teológia területén, akár a teológiával határos társtudományokban. Eddig még nem terveztük külső előadók felkérését, de mert egyházunk nem nagy egyház, és a lehetséges előadók köre viszonylag szűk, a későbbiek során gondolkodnunk kell azon, hogy minél szélesebb körből meghívott előadókkal dolgozzunk. Egyébként nekem mindig felüdülés a lelkészakadémia, mert együtt lehetek a lelkészkollégákkal, és minden alkalommal új impulzusokat kapok magam is. Ezeknek az együttléteknek a szíve a közösség. Van egymáshoz szavunk, figyelünk a másikra, hiszen nyolc napot egymás társaságában töltünk, ezáltal barátságok mélyülhetnek el vagy alakulhatnak ki. Ami pedig a témákat illeti, mindig sok újdonságot hallok. Nemcsak a résztvevőknek jelenthet ez ráeszmélést bizonyos dolgokra, hanem azoknak is, akik esetleg úgy gondolják, hogy járatosak az adott kérdéskörben” - fejtette ki érdeklődésemre dr. Varga Gyöngyi. A legutóbbi lelkészakadémia előadója dr. Csepregi András tanszékvezető egyetemi tanár volt, aki Helyettes áldozat vagy félelmet legyőző szeretet? összefoglaló címmel Jézus halála árán kivívott győzelmének értelméről beszélt a hatalomra, az erőszakra és az aktív erőszakmentes ellenállás lehetőségére vonatkozó reflexiók fényében. A résztvevők megkísérelték Walter Wink teológiájának a tükrében újraolvasni és újraértelmezni azokat a legfontosabb bibliai textusokat, amelyek a kereszténység számára évszázadokon keresztül arra szolgáltak, hogy Jézus halálát és győzelmét helyettes áldozatként értelmezzék. Gustav Aulen munkája nyomán szó esett a „helyettes áldozat” megváltásértelmezésének klasszikus lutheránus kritikájáról. Terítékre került az is, hogy miként gondolkodott a helyettesítés motívumáról a 20. század két nagy evangélikus teológusa, Dietrich Bonhoejfer és Dorothee Solle. Végül szó esett arról, hogy ki az az Isten, aki Jézusnak az erőszakkal szembeszálló, halálig menő ellenállása révén készíti el számunkra az utat, hogy megszabadulhassunk félelmeinktől. A mélyreható teológiai munka komoly hangulatának oldása végett a szervezők remek pihentető programokról is gondoskodtak. A grillpartik mellett kaposvári színházlátogatás is szerepelt a programban, Németh Zoltán vezetésével pedig több alkalommal is embert és biciklit próbáló kerékpártúrára indultak a lelkészek. Nagyszerű keretet adott a kurzus munkanapjainak a napi nyitó- és záróáhítatok sora. Az akadémián részt vevő lelkészek érzéseit, hangulatát Sághy Balázs ágfalvai evangélikus lelkész így foglalta össze: „Minden tekintetben hasznos, építő, a testvéri közösséget erősítő kurzusként éltem meg ezt a mostani lelkészakadémiát. Hasznos volt, hogy a szervezők megtalálták az egyensúlyt a komoly teológiai munka és a lazább szabadidős programok között. Az előbbi eredményeként egy nagyon lényeges teológiai kérdést tudtunk alaposan feldolgozni, az utóbbi nélkül viszont túl tömény és fárasztó lett volna ez a nyolc nap.” ■ Kiss Miklós A konferencia helyszíne Reykholtban
