Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-06-12 / 24. szám

io 2005. június 12. KRÓNIKA "Evangélikus Életit ^SHHMHHHHHHHHMMi Német istentisztelet ajándékkal A soltvadkerti evangélikusoknál már évek óta hagyomány, hogy évente több alka­lommal német nyelven is tartanak istentiszteletet. Ezeken az alkalmakon a helyi né­met kisebbség mellett a diákok és a környéken letelepedett külföldiek vesznek részt. Az is bevett dolog, hogy az istentisztelet előtt „nyelvóra” keretében a németül kevés­bé tudó hívekkel is átveszik a prédikáció szövegét, valamint gyakorolják az énekeket. Legutóbb a több mint harmincfős gyülekezet először az evangélikus óvodások szol­gálatát hallgatta meg, melyben Köhlemé Schiszler Ágnes, Májemé Müller Rita és Szarka Ri­ta óvónők működtek közre. Ezután Káposzta Lajos esperes német nyelvű igehirdetése következett. Ezt egy rendkívüli ajándék átadása követte: egy itt élő német állampol­gár, Klaus Geisler adományát, a villanyorgonát mutatták be a gyülekezetnek. Az adományozó a svábföldi Trossingen városából költözött a közeli Kunfehértóra, és már több alkalommal megszervezte, hogy se­gélyszállítmányokat to­vábbítsanak például a kiskunhalasi kórháznak vagy az állatmenhely­nek. Most leánya már nem használt, tízéves orgonáját hozta át, mert - mint mondotta - itt bi­zonyára nagyobb szük­ség van rá. Az istentisz­telet kávézással és be­szélgetéssel ért véget. Legközelebb június 26- án, vasárnap 10 órai kez­dettel lesz kétnyelvű szertartás úrvacsorával. Az új orgona mellett Káposzta Lajos esperes, Káposzta Nóra kán- ■ K. L. tor és az adományozó, Klaus Geisler HIRDETÉS____________________________________________________________________________________________________ Az Evangélikus Egészségügyi Képzésért Alapítvány közhasznúsági jelentése • Az alapítvány engedélyszáma: PK.A.51139/1999./2. • Az alapítvány fő feladata a soproni Eötvös József Evangélikus Gimnázium és Egészségügyi Szakközépiskola támogatása, az oktatás feltételeinek javítása, a képzést szolgáló bel- és külföldi kapcsolatok ápolása. • Az alapítvány munkáltatóként nem szerepel. • A 2004. évi egyszerűsített mérleg és eredménykimutatás:- Végleges pénzbevételek: 176 ezer Ft- Végleges pénzkiadások: 179 ezer Ft- Tárgyévi pénzügyi eredmény: -3 ezer Ft- Forgóeszközök/saját tőke: 555 ezer Ft- Induló tőke: 200 ezer Ft- Tőkeváltozás/eredmény: 388 ezer Ft HIRDETÉS____________________________________________________________________ ________________________________ Pá lyázati felhívás A hatvan-gyöngyösi egyházközség - az egyházmegye elnökségének egyetérté­sével - pályázatot hirdet lelkészi állás betöltésére 2005. szeptember i-től. A szolgálati feltételeket a Lelkészi díjlevél tartalmazza, amely az esperesi hivatal­ban (Hatvan, Úttörő út 5., tel.: 37/342-199) megtekinthető, illetve telefonon tájé­koztatás kérhető a gyülekezet felügyelőjétől (20/337-1459). A fizetés készpénzben minden hónap első hetében utólagos javadalomként 60 000 Ft; ebből 25 000 Ft a gyöngyösi, 35'000 Ft a hatvani gyülekezet pénztárából. Missziós lelkülettel megáldott, gyermekeket szerető lelkészek jelentkezését várjuk. Pályázni levélben, önéletrajz csatolásával lehet június 30-ig. A gyülekezet presbitériuma egyeztetés és bemutatkozó szolgálat, egyéni be­szélgetés alapján tesz javaslatot a közgyűlésnek a pályázat eredményének elfoga­dására. A közgyűlés határozatáról írásban értesítjük a pályázókat. Az egyházközség elnöksége ISTENTISZTELETI REND j 2005. június n. Szentháromság ünnepe után 3. vasárnap. Liturgikus szín: zöld. Lekció: Lk 15,1-10. Alapige: iMóz 52,14.2^-51. Énekek: 582.. 422. I., Bécsi kapu tér de. 9. (úrv.) Bencéné Szabó Márta; de. 10. (német) Andreas Wellmer; de. 11. (úrv.) Balicza Iván; du. 6. Horváth-Hegyi Olivér; II., Hűvösvölgyi út 193., Fébé de. 10. Missura Tibor; II., Modori u. 6. de. 3/4 n. Sztojanovics András; Pesthidegkút, II., Ördögárok u. 9. de. fél 10. (úrv.) Sztojanovics András; Csillaghegy-Békásmegyer, III., Mező u. 12. de. 10. Donáth László; Óbuda, III., Dévai Bíró M. tér de. 10. Hokker Zsolt; Újpest, IV., Lebstück M. u. 36-38. de. 10. Solymár Péter Tamás; Káposztásmegyer, IV. Tóth Aladár út 2-4. de. 9. Solymár Péter Tamás; V., Deák tér 4. de. 9. (úrv.) Gerőfi Gyuláné; de. 11. (úrv.) Smidéliusz Gábor; du. 7. (a Bach- hét záró istentisztelete) Zászkaliczky Péter; VII., Városligeti fasor 17. de. 11. (úrv.) Szirmai Zoltán; VIII., Üllői út 24. de. fél 11. Kertész Géza; VIII., Rákóczi út 57/a de. 10. (szlovák) Szpisák Attila; VIII., Karácsony S. u. 31-33. de. 9. (úrv.) Kertész Géza; VIII., Vajda P. u. 33. de. 9. Smidéliusz András; IX., Gát utcai római katolikus templom de. 11. (úrv.) Szabó Julianna; Kőbánya, X., Kápolna u. 14. de. fél u. Smidéliusz András; Kelenföld, XI., Bocskai út 10. de. 8. (úrv.) Joób Máté; de. 11. (úrv.) Joób Máté; du. 6. (vespera) Blázy Árpád; XI., Németvölgyi út 138. de. 9. Blázy Árpád; Magyar tudósok krt. 3. (Egyetemi Lelkészség) du. 6. (úrv.) Szabóné Mátrai Marianna; Budagyöngye, XII., Szilágyi E. fasor 24. de. 9. (úrv.) Horváth-Hegyi Olivér; Budahegyvidék, XII., Kék Golyó u. 17. de. 10. (úrv.) Zsugyel Koméi; XIII., Kassák Lajos u. 22. de. 10. (tanévzáró) Kendeh György; XIII., Frangepán u. 41. de. fél 9. Kendeh György; Zugló, XIV., Lőcsei út 32. de. 11. (úrv., tanévzáró) Tamásy Tamásné; XIV. Gyarmat u. 14. de. fél 10. (úrv.) Tamásy Tamásné; Pestújhely, XV., Templom tér de. 10. (úrv.) Barthel-Rúzsa Zsolt; Rákospalota, XV., Régi Fóti út 75. (nagytemplom) de. 10. Bátovszky Gábor; Rákosszentmihály, XVI., Hősök tere 11. de. 10. Börönte Márta; Cinkota, XVI., Batthyány I. u. de. fél 11. Blatniczky János; Mátyásföld, XVI., Prodám u. 24. de. 9. Blatniczky János; Rákoshegy, XVII., Tessedik tér de. 9. Marschalkó Gyula; Rákoskeresztúr, XVII., Pesti út 111. de. fél 11. (családi) Eszlényi Ákos; Rákoscsaba, XVII., Péceli út 146. de. 9. Kosa László; Pestszentlőrinc, XVIII., Kossuth tér 3. de. 10. Győri Gábor; Kispest, XIX., Templom tér 1. de. 10. Széli Bulcsú; XIX., Hungária út 37. de. 8. Széli Bulcsú; Pesterzsébet, XX., Ady E. u. 89. de. 10. (családi) Győri János Sámuel; Csepel, XXL, Deák tér de. fél 11. Zólyomi Mátyás; Budafok, XXII., Játék u. 16. de. 10. Solymár Gábor: Budaörs, Szabadság út 75. de. 10. Endreffy Géza. ■ Összeállította: Boda Zsuzsa Hegedűsök a szószéken A szószéken az unoka, Hegedűs Attila erejükhöz mérten vegyenek részt az egyházközség életében, legyenek aktív tagjai az ifjúságnak. Az istentisztelet ünnepélyes és fel­emelő órája után szeretetvendégségen maradtak együtt a testvérek. Az alkal­mon fényképek alapján emlékeztek vissza a néhai időkre, a régi konfirmáci­ókra. A vidám beszélgetésen e sorok író­ja tolmácsolta Ribár János esperes szavait, aki hivatalos elfoglaltsága miatt nem le­hetett jelen. A gyülekezet presbitériumának dön­tése értelmében ettől az esztendőtől kezdve minden évben június első vasár­napján tartják majd a Hegedűs-emlék­napot, melynek első alkalma áldott volt e kicsiny gyülekezet életében. ■ Veres Ravai Réka Hegedűs Lajos a róla készült utolsó felvételen - konfirmandusok körében aki 1958-tól 1985-ig szolgált itt feleségével együtt. Oláh Etelka férje munkatársa volt a gyerekmunkában, a bibliatanításban. A gyülekezet lelkésze - e sorok írója - az ünnepi istentisztelet igehirdetőjének Hegedűs Lajos unokáját, Hegedűs Attilát hívta meg. A jelenleg Sopronban szolgá­ló lelkész 5MÓZ 6,20-25 alapján arról be­Az ünnep másik, nem kevésbé fontos apropóját az adta, hogy 1994 óta először volt konfirmáció a gyülekezetben. Há­rom fiatal - Nyetinszki Ildikó, Sipka Gábor és Sipka Tamás - állt az Úr oltára előtt, hogy először éljen az úrvacsora szent­ségével, és gyülekezete nagykorú tagjává váljon. A lelkész arra hívta őket, hogy A Szentháromság ünnepe utáni második vasárnapon, június 5-én hagyományte­remtő ünnepi istentiszteletre hívták a testvéreket a csanádapácai evangélikus templom harangjai. A hívek Hegedűs La­josra, a gyülekezet lelkészére emlékeztek, szélt, hogy ő is kérdező unokája volt szeretett nagypapájának. Mint mondta, Hegedűs Lajos mindig mindenre tudta a választ, mégpedig az igazi választ, mert hitt abban, hogy szabadító Istene van, aki mindenre maga a válasz. Isten öttalentumos szolgája volt Németh Gyula emlékezete ► A szekszárdi gyülekezet Isten iránti hálával emlékezik alapító és templomépítő lelkészére, Németh Gyulára, akit negyven éve egy esti áhítaton, imádkozó gyülekezete körében hívott haza az Úr. Egy­kori segédlelkésze, aki éveken ke­resztül szolgált mellette, temetési igehirdetésében „öttalentumos lelkipásztorként” jellemezte. Va­jon miért? Ezt szeretném a követ­kező sorokban indokolni. Németh Gyula - e sorok írójának édes­apja - 1908-ban kezdte meg a gyülekezet szervezését. Első lépése az állami anya­könyvben evangélikusként bejegyzett - főként vegyes vallású családokban élő -, „elhalászott” hittestvérek „visszaszerzé­se”, valamint a rendszeres istentiszteleti alkalmakhoz való „hozzászoktatása” volt. Nőegyletet és diákszövetséget szer­vezett, melyek tagjainak a létszáma egy­két éven belül meghaladta a száz főt. Ve­lük karöltve sikerült megteremteni a gyülekezet lelki közösségét, majd ők váltak a templomépítés mozgatórugói­vá is. A lelkész sok - külföldön is szer­zett - tapasztalata, hozzáértése, széles körű tájékozottsága tükröződik templo­munk belső berendezésének kialakítá­sán; igényességét mutatja, hogy rendít­hetetlenül ragaszkodott szakértők, illet­ve zsűri bevonásához. A gyülekezet szervezése, majd a templomépítés sokrétű feladata, gondja mellett a közegyházi teendőkből is ki­vette a részét - nem egyszerűen tisztsé­gek, sokkal inkább szolgálatok vállalásá­val. Ennek hatására a gyülekezet tagjai­ban is felelősség ébredt a Magyarországi Evangélikus Egyház iránt. A Dunántúli Egyházkerület diákszövetségi és ifjúsági egyesületi munkaprogramjait szerkesz­tette, illetve dolgozta ki évről évre. Sőt e munkát irányította is. A Keresztyén Ifjú­sági Egyesület (KIÉ) nem egy konferenci­áját vezette. 1923-ban az ausztriai Pört- schachban, 1926-ban Finnországban, 1931-ben Eszak-Amerikában (Kanadá­ban is) - ez utóbbiban mint a delegáció vezetője - vett részt a K1E világkonferen­ciáján. 1929-ben Koppenhágában a Lu­theránus Világszövetség nagygyűlésén a magyar küldöttség tagjaként volt jelen. A külmisszió ügye iránt is kezdettől fogva felelősséget érzett. Gyülekeze­tünkben havi egy alkalommal ebben a témakörben tartott bibliaórát. Évente Németh Gyula (1882. január 14. -1965. június rí.) egyszer úgynevezett külmissziói vallá­sos estet szervezett. Ennek köszönhető­en - elsősorban a ’30-as években - finn, norvég, német, indiai és magyar misszi­onáriusok szolgáltak körünkben. A gyü­lekezetben több család évről évre missziói perselyekben gyűjtött adomá­nyokkal támogatta a külmisszió ügyét. Németh Gyula gyakran végzett szol­gálatot a Fébé Evangélikus Diakonissza Egyesület klotildligeti otthonában, ahol fiú-, lány- és asszonykonferenciákon evangélizációs igehirdetés-sorozatokat tartott. Különböző fórumokon előadás­sal szolgált, így például A protestáns vallá­sos művészetről, iljetve Az evangélikus temp­lom belső kiképzése, berendezése és a művészet címen, valamint az egyházi munkások nevelése és a külmisszió témakörében. A gyülekezet tagjai örömmel és tiszte­lettel fogadták lelkészük sokszínű társa­dalmi tevékenységét is. 1924-1934 kö­zött a szekszárdi dalárda karnagya volt. Hangversenyeket szervezett, énekkart és zenekart vezetett. A gyülekezeten belül is létrehívott egy kamarazenekart és énekkart. Gyorsírástanári oklevelet szerzett; évekig tanított a felső kereskedelmi isko­lában. A vármegyei közgyűlések gyors­írója is volt több alkalommal. Az első vi­lágháború alatt a fronton lévő tanárokat helyettesítve latin és magyar nyelvet ta­nított a gimnáziumban. „Szabad idejé­ben” a lelkészlakás és a templom kertjé­ben szorgoskodott, vagy éppen méhész­kedéssel foglalkozott. Családjának minden tagja kezdettől fogva bennp élt a gyülekezetben. Felesé­ge (a hűséges papné) és öt fiuk magától értetődően vette ki a részét minden szol­gálatból. A gyülekezet tagjai pedig oda­adó szeretettel vették körül a lelkészcsa­ládot, osztozva minden örömében, gondjában és bánatában. Ilyen gazdag tevékenység, sokoldalú szolgálat mellett jutott ideje a családjára, a gyülekezet fiataljaira, családok látoga­tására is. A hittanórák, a bibliaórák, a va­sárnap délutáni ifjúsági istentiszteletek rendszerint a fiatalok közös játékával folytatódtak, de édesapám nemegyszer alkalmat teremtett arra is, hogy kötetlen beszélgetések formájában keltse föl ér­deklődésüket - akár illusztrációk bemu­tatásával is - a művészetek (a képzőmű­vészet, a zene, az irodalom) iránt. A csa­ládokat folyamatosan látogatta a keresz­telések, temetések, betegségek és egyéb családi események figyelembevételével, szabályosan kialakított rend szerint. Amikor gyülekezetünk ötvenéves ju­bileumán többen is megemlékeztek az elmúlt időszakról, és köszöntötték az idős gyülekezetalapító és templomépítő lelkészt, ő csendes visszafogottsággal és mély alázattal így válaszolt: „Amikről ma itt lényegében szó esett, nagy dolgok, mert kegyelmes dolgok, amiket a kegyel­mes, bölcs, hatalmas Isten ötven eszten­dőn át egy kicsiny gyülekezettel - többek között egy erőtlen, gyarló ember szolgá­latát is felhasználva - cselekedett, amiket csak mélységes megindultsággal, hálásan magasztalni és áldani lehet!" A jövőre nézve az apostol szavaival intette és bá­torította a gyülekezetét: „...ti magatok is mint élő kövek épüljetek fel lelki házzá... ” (iPt 2,5) S így folytatta: „Meg vagyok győződ­ve arról, hogy az Úr Jézus még inkább szívén hordozza ezt a jövőt, s kész ezért ezt a gyülekezetét lelki házzá, tagjait élő kövekké építeni. Csak bízzék benne! Csak engedelmeskedjék neki!” Németh Gyula egyházunk értékes lel­ki munkása és gyülekezetünknek fél év­századon keresztül áldott lelkipásztora volt. Isten talentumokkal áldotta meg, s ő azokat hűséggel kamatoztatta. Hívő példaadása, igehirdetői szolgálata soka­kat indított el a Krisztusban örvendező keresztény életre. E sorok írója azokkal együtt hiszi, akik részesültek áldott szolgálatában, hogy Urunk majd neki is azt mondja: „Jól vagyon, jó és hű szolgám, kevesen hű voltál, sokra bízlak ezután, menj be a te uradnak örö­mébe." (Mt 25,21; Károli-fordítás) ■ Dr. Németh Pál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents