Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-06-12 / 24. szám

‘Evangélikus Élet!; MOZAIK 2 005. JUtUUS 12. 11 „Internet újratöltve” Az informatika világa semmiben sem különbözik a legtöbb emberi alkotás­tól; itt is túlságosan sokszor visszhan­goznak mély érzelmi hatást kiváltó fo­galmak, mint például a kalózkodás vagy a digitális rabszolgaság. A szoftvergyártás a legjobban jövedelmező iparágak kö­zé tartozik, így a fejlesztők részéről ért­hető, hogy a lopás és más, hasonlóan negatív fogalmak használatával - me­lyek nem szerepelnek a szoftverek használatát szabályozó szerzői jogi törvényben - igyekeznek csökkenteni az illegális másolatok számát. Eközben a felhasználók joggal érezhetik becsap­va magukat, hiszen a regényekkel, fest­ményekkel és zeneszerzeményekkel egy kategóriába sorolt számítógépes programok mellé semmiféle garanciát nem kapnak arra, hogy azok hibátlanul működnek - mint ahogyan a mozijegy árát sem lehet visszakérni, ha egy-egy filmes bakira leszünk figyelmesek. A nyolcvanas években bontakozott ki a GNU-mozgalom, melynek alapítója, Richard M. Stallman olyan programok ki- fejlesztését tűzte ki célul, melyek szaba­don terjeszthetőek. A free software (sza­bad szoftver) kifejezés kettős értelmez­hetősége miatt - az angolban a free szó egyaránt jelent „szabadot” (például szó­lásszabadság) és „ingyeneset” (például ingyen sör) - manapság inkább a nyílt forrású elnevezést használják, mely üzleti körökben is jól hangzik, ellentétben a kommunista eszmékkel is kapcsolatba hozott korábbi kifejezéssel. Ezt a jelen­tésbeli félreértést pedig csak tovább fo­kozta, hogy a szabad szoftverek leg­többje ingyenesen elérhető. A nyílt for­rású modell - amelyet a leggyakrabban nyüzsgő bazárként emlegetnek a zárt programok katedrálisszerű felépítésével szemben - gyorsabb programfejlesztést EGYHÁZ ÉS VILÁGHÁLÓ ■ Rovatgazda: Babies Csaba és Bogdányi Gábor és megbízhatóbban működő programo­kat eredményez. A megírt programkó­dokat a licencben előírt feltételek mellett - ezek némely esetben csupán annyit kötnek ki, hogy a szerző nevét nem sza­bad kitörölni - mások is felhasználhat­ják, így az egymástól független fejlesz­tők a másik helyett is dolgoznak. A GNU által alkalmazott GPL-licenc védelme alatt az egyszer megnyitott kódok nyíl­tak is maradnak, így ezek a programok végleg a közjót szolgálják, és nem kerülhetnek egy nagy szoftvercég tulajdonába. A nyílt forrású szoftverek ugrásszerű elterjedése 1998-ban kezdődött, amikor a Netscape a korábban piacvezető, majd a Microsofttal vívott böngészőháború­ban vereséget szenvedő Navigator nevű böngészőjét tette nyílttá. A forráskódo­kat a Mozilla Alapítvány vette gondjai­ba, majd néhány évi fejlesztés után meg­jelentette a Mozilla alkalmazáscsoma­got, amelyből később a Mozilla Firefox elnevezésű böngészőt fejlesztették ki. A Firefox első stabil verziója még csak ta­valy ősszel jelent meg, viszont jó tudni, hogy a nyílt forrású programokat fej­lesztők köreiben 1.0-s verziót csak kellő­en jól működő és alaposan tesztelt prog­ramból szoktak kiadni. A Firefox nagy sikert aratott. Ezt fő­leg újításainak és biztonságos működé­sének köszönheti, de arról sem szabad elfeledkezni, hogy a program a Win­dows mellett Linuxon és Mac OS X-en is futtatható. A legfőbb tulajdonságai kö­zött kell megemlíteni, hogy egy ablakon belül több fúlön több oldalt is meg lehet nyitni, így a böngészett oldalak között egyszerű váltani, és a program is keve­sebb erőforrást használ fel, miközben blokkolja a kéretlenül felugró ablako­kat. Egy másik, gyakran használt funk­ciója a képernyő jobb felső sarkában megjelenő beviteli mező, amelyben közvetlenül lehet keresni a Google-ban, illetve - beállítástól függően - más kere­sők, szótárak és adatbázisok is használ­hatóak. Igazi nagyágyúvá viszont az te­szi a Firefoxot, hogy számtalan külső modult lehet letölteni hozzá, melyek je­lentősen kibővítik a program képessé­geit. E sorok írója rendszeresen használ többek között olyan kiegészítőt is, amely az oldalon lévő zavaró reklámok megjelenését tiltja le. Az internetes férgek és vírusok közül számos változat az Internet Explorer va­lamelyik programhibáját kihasználva terjed, ezért sok felhasználó nem várja meg annak jövőre ígért újabb verzióját, hanem alternatív böngészőt keres. Az Internet Explorer korábbi 90%-os piaci részesedése fokozatosan csökken (Ma­gyarországon mintegy 22%-os Firefox- használatot mértek májusban, eddig vi­lágszerte több mint hatvankétmilliószor töltötték le a programot). Különösen a webfejlesztők körében magas a Firefox- felhasználók száma, ami annak köszön­hető, hogy a program magas szinten megfelel a szabványoknak, és hogy igen hatékonyak a hozzá beszerezhető kiegé­szítők. Sokan a böngészőháború újra­éledését vélik felfedezni ebben a tenden­ciában, de a Firefox fejlesztői és felhasz­nálói inkább valami mellett, nem pedig el­len harcolnak, ezért szlogenjük is a pozi­tív kicsengésű „rediscover the web”, azaz „fedezd fel újra a webet” - természetesen Firefoxszal. A program magyar változata is ingye­nesen beszerezhető (érdemes a http;//-' www.firefox.hu/ oldalról elindulni); ezt nemcsak magyar kezelőfelülettel lehet használni, de a beépített keresők egy ré­sze is magyar, és - többek között - a SZTAKI angol-magyar szótárát is hasz­nálhatjuk. Külső modulként magyar he­lyesírás-ellenőrző is telepíthető hozzá, így az egyházi weboldalakat a Zope felü­letén szerkesztők könnyedén észrevehe- tik és javíthatják az elgépeléseket. A tele­pítőcsomag nem éri el a 9 MB-os mére­tet, ezért letöltése gyors, valamint az in­formatikai lapok is előszeretettel teszik fel lemezmellékleteikre. Mit lehet még elmondani erről a re­mek alkalmazásról? Talán csak annyit, hogy az Evangélikus Elet on-line változata is a Firefox használatával kerül a világ­hálóra. ■ Nagy Bence Az internet újratöltve - a képemyófelvételen a Firefox ablaka látható az egyik legjobb reklám- hordozónak tartott, ámde hirdetéseitől megszabadított portál oldalával; a felső részen a bön- gészőlapokfiülei, a Web Developer fejlesztői eszköztár, jobboldalt pedig a keresőmező találhatók. Boldogság a A Magyar Testvéri Börtöntársaság (elnö­ke Roszík Gábor evangélikus lelkész) és az Angyalfa Alapítvány (elnöke Kadlecsik Zoltán evangélikus teológus-lelkész sza­kos hallgató) az idén az Igazságügyi Mi­nisztérium Országos Bűnmegelőzési Bi­zottságától három és fél millió forint tá­mogatást nyert el két projekt megvalósí­tásához. Ebből az összegből Isten áldásának köszönhetően a társaság 2004 karácso­nyára ajándékot tudott vásárolni azok­nak a gyermekeknek, akiknek valame­lyik szülője börtönben van. Az idén ez úgy történt, hogy a börtönlelkész segít­ségével bejuttattuk az ajándékot a fogva- tartotthoz, így a börtönben lévő szülő adhatta át a ruhát, könyvet, játékot stb. gyermekének. Ezáltal az elítélteknek le­hetőségük volt a családi kapcsolat ápo­lására úgy, hogy ezt ki tudtuk egészíteni az ajándékozás örömével. Másik projektünk, amelyet az Igaz­ságügyi Minisztérium támogat, a bör­tönmissziós gyermektábor. Ezt a nyári szünidőben rendezzük meg. Egy tábor, amely olyan fiatalokat szólít meg, akik­nek egyik vagy mindkét szülőjük bör­tönben van. Ezek a fiatalok erősen hát­nehézségben rányos helyzetűek, fokozott figyelmet igényelnek. A tábor egyik célja, hogy a fiataloknak az otthonitól eltérő, a társa­dalmi integrációt elősegítő alkalmat nyújtsunk azáltal, hogy megismertetjük őket a keresztény értékrenddel. Az idei nyáron két tábor ad lehetősé­get arra, hogy ilyen fiatalokkal foglal­kozzunk; az egyik a tíz-tizennégy, a má­sik a tizenöt-tizennyolc éves fiatalokat szólítja meg. Mindkét tábor helyszíne Balatonszemes lesz. Isten áldásának kö­szönhetően a teológushallgatók nyitot­tak az ilyen missziós munkában való részvételre, így lehetőség van arra, hogy olyan vezetői csoport jöjjön létre, amely­nek a tagjai a későbbiekben evangélikus, illetve református lelkészként fel tudják használni, tovább tudják adni az itt szer­zett tapasztalatokat a helyi gyülekeze­tekben. Ezeknek a programoknak köszönhe­tően olyan segítségnyújtásra van mód, amely hűen tükrözi azt a vezérigét, me­lyet Máté evangéliumában olvashatunk: „Megrepedt nádszálat nem tör el...” (12,20) ■ Galambos Ádám, a Magyar Testvéri Börtöntársaság munkatársa „Kántorhívogató” Egyházunk internetes levelezőfóru­mán - a Fratemeten - létrejött a kán­torok levelezőlistája, a fratemet-kan- tor@lutheran.hu! A fórum arra hiva­tott, hogy gyülekezeteink kántorai megosszák egymással élményeiket, gyülekezeti tapasztalataikat és gond­jaikat; bemutassák ötleteiket, javas­lataikat; felhívják a figyelmet értékes eseményekre, zenékre, egyéb anya­gokra. Továbbá legalább ilyen fon­tos cél, hogy a kántorok egyáltalán tudjanak egymásról. Aki kedvet érez ahhoz, hogy részt vegyen eb­ben a párbeszédben, egy jelentkező e-mailt küldhet a fratemet-kantor- subscribe@lutheran.hu címre. (A lista létrehozói örömmel vennék, ha egy rövid bemutatkozó levél is érkezne az ezsu@lutheran.hu postafiókba.) Szeretettel várnak mindenkit, aki bármilyen istentiszteleti zenei szol­gálatot végez! Legyen Isten áldása ezen az új le­hetőségen, hogy arra használtassák, amire való: egymás építésére és az istentisztelet szebbé tételére! Ecsedi Zsuzsa EVÉL&LEVÉL&EVÉL&LEVÉL Megéri? Április 30-án Foton Kiss János bácsira emlékeztünk. Ez elindított bennem egy gondo­latsort: Fót, Gyenesdiás, Balatonszárszó... Milyen ifjúsági konferenciáknak adtak ott­hont ezek a helységek a szocializmus idején, a ’90-es évek elejéig! Megérte? Régen ez nem volt kérdés. Az egyház szívesen áldozott ilyenekre. A változás után kinyílt a világ. Ma szabadon lehet találkozókat, konferenciákat, tá­borokat rendezni. Milyen jó, hogy a lelkészek, ifjúsági vezetők erkölcsi morálját nem fertőzte meg a mai profitorientált világ, s nem pénzben mérik, hogy megéri-e fenn­tartani egy-egy ifjúsági központot, vendégházat, tábort vagy akár a kántorképző in­tézetet! Ikerné Roszík Márta (Alberti) Somogyszili adalék Az Evangélikus Élet pünkösdi számában örömmel és hálaadással olvastam, hogy So- mogyszilben lttzés János püspök úr felszentelte a gyülekezet megújult templomát (A föld porából lett templom). Az írás röviden ismerteti a gyülekezet történetét, de a krónika lezárul a tragikus ki­telepítéssel, amikor is tizedére csökkent a gyülekezet lélekszáma. Nem tesz említést arról, hogy 1949 és 1970 között volt egy minden áldozatot vállaló lelkészük, Szerdahe­lyi Pál - édesapám -, aki évtizedeken át döröcskei lelkészként híven pásztorolta a fili- ákat, köztük a somogyszili gyülekezetét is. Vállalta a hatóságok zaklatását, hiszen a maroknyi német ajkú közösség (magyar és német nyelvű) szolgálata gyakran kivál­totta a pártállami vezetők nemtetszését. Gyermekkoromban többször elkísértem őt Somogyszilbe, hol gyalog, hol lovas kocsin (télen lovas szánon) a hegyen átvezető földúton. Később egy Danuvia motor- kerékpáron járt ki a filiákba (oda-vissza mintegy negyven kilométert megtéve), eső­ben, hidegben, fagyban, mindaddig, amíg egy alkalommal Somogyszilből hazafelé tartva súlyos motorbalesetet nem szenvedett. Felépülését követően kénytelen volt egy szórvány nélküli gyülekezetbe távozni. Azt hiszem, mindez hozzátartozik a gyülekezet II. világháború utáni történeté­hez. Az ő szolgálatának is része volt abban, hogy e közösség él, és hálát adhat most a megújult hajlékért, amely - reménységünk szerint - a felnövekvő generációknak éppúgy lelki otthonává és menedékévé lesz, mint őseiknek a kitelepítések és üldöz­tetések idején. Dr. Szerdahelyi Péter (Orosháza) Családkutatás Tisztelt Szerkesztőség! Nagy örömmel olvastam Urabovszky Györgyről írott megemlé­kezésüket az Evangélikus Élet április 10-ei számában, amelyből kiderül, mily nagy múltú ősi család sarjaként végzett kiemelkedő szolgálatokat egyháza érdekében. A család a Trencsén vármegyei Hrabováról eredeztethető; első írásos nyomaik - otta­ni birtokos családként - 1363-bói származnak. Családkutatással kapcsolatos terveim valóra váltásához minden információt köszönettel fogadok, ezért kérem Önöket, hogy szíveskedjenek a rendelkezésükre álló, illetve az evangélikus forrásokból be­szerezhető adatokról tájékoztatást adni, vagy nyomravezető értékű információval szolgálni. E-mail címem: bar023@freemail.hu; telefonszámom: 1/220-1036. Köszö­nettel és tisztelettel: Hrabovszky József (Budapest) Éretlenek „Gyerekek, kiosszam az érettségi tételeket, vagy mindenki hozott magával?” - ez a kérdés egyelőre csak tréfa, de az érettségi körüli botrány miatt akár valóság is lehet­ne. Az érettségi tételek idő előtti nyilvánosságra kerülését általában politikai as­pektusból elemzik: felelős-e a történtekért a miniszter vagy az oktatási tárca? Azonban talán érdekesebb egy másik olvasata az esetnek: a diákok, akik a kézről kézre adott feladatlapok segítségével oldották meg a feladatokat, érett magatartás- formát követtek-e? Régen is gyakran előfordult, hogy egy-egy, orosz nyelvből jó diák négy-öt példány­ban készítette el az orosz írásbeli érettségit, hogy a szláv nyelvekkel hadilábon álló tár­sai ne legyenek éretlennek minősítve. Az érettségi kapcsán való trükközés tehát nem új keletű dolog, csak az eszközök és a módszerek változtak az idő múlásával... Az érettségire az internetről megszerzett tételek ismeretében érkező diákok tettének oka feltehetően nem a felkészületlenség volt. Egész oktatási rendszerünk nem érne egy fabatkát sem, ha a tanárok tizenkét év alatt nem tudnának az elégséges szint eléréséhez elegendő tudást átadni, megtanítani a gyerekeknek az érettségi tantárgyakból. Még az olyannyira rettegett matematikaérettségin is elég a 20% a ketteshez - ezt egy kis odafi­gyeléssel a leggyengébb diákok is teljesíteni tudják Az a diák tehát, akit a tanárok maturálni engednek, szinte bizonyos, hogy legalább kettesre tudja az anyagot. A tanulók mégsem bíznak saját tudásukban - ellenkező esetben miért akarnának csalni? A magabiztosság hiányát a vizsgadrukk okozza, és persze az érettségitől való félelem. A középiskolai évek során szinte folyamatosan az érettségivel riogatják őket, így aztán amikor szegény diák végre eljut a nagy napig, már a vizsga puszta gondolatától is gyomorgörcsöt kap. Az egész problémát a túlzott teljesítménykényszer okozza. A legtöbb iskolában csak az adott tanuló érdemjegyeit nézik, és nem magát az embert. Ezért a diák azt hi­szi, hogy azonos a jegyével: ha ötös tanuló, akkor jó és értékes ember, ha viszont sok kettese van, akkor egy utolsó gazember - hiszen annak tartják. Az átlagos diák - főleg az érzékeny kamaszkorban - megértésre, elfogadó sze- retetre vágyik. Ha ehelyett teljesítményorientált hozzáállással találkozik iskolájá­ban, előbb-utóbb meghasonlik. Ugyanis ha nem fogadják el közepes tanulóként, valamit tennie kell azért, hogy jobb tanulóvá váljon. Aki pedig adottságai révén nem képes közepesnél jobb tanuló lenni, annak nem marad más hátra, mint hogy csaljon. Hiszen ha nem puskázik, akkor nem szerez jó jegyet, ha pedig nem sze­rez jó jegyet, akkor lustának, butának vagy egyenesen selejtnek fogják titulálni. Ördögi kör... Az igazi gond tehát az, hogy a jelenlegi oktatási rendszerben csak a teljesítmény számít. Ez a mentalitás kényszeríti arra a diákot, hogy az érettségin (is) csaljon a jobb eredmény érdekében. Vajon ha a magyarországi oktatási intézményekben tanuló di­ákok egy-két jó szót is kaptak volna a százalékok, a ponthatárok és a tanulmányi át­lagok mércéje mellett - vagy helyett -, akkor is botrányba fullad az érettségi? Ha tu­datosították volna bennük, hogy a tanulmányi eredményüktől függetlenül is ember­számba veszik őket, akkor is a csalás eszközéhez nyúltak volna? Jézus Krisztus sem tett különbséget képességeik alapján a tanítványai között. A Megváltó szívében ugyanúgy helye volt a bölcs Nikodémusnak, mint az egyszerű ha­lászembernek, Péternek. Éppen ezért a gyengébb képességű diákokhoz is szeretettel kell odafordulni, hogy ne sodorják őket ilyen helyzetbe a túlzott elvárások. Chladek Tibor (Budapest) v »

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents