Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-06-12 / 24. szám
"Evangélikus Életi* EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. jumus 12. 3 Ülésezett a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé ■H Folytatás az 1. oldalról A főállásban német gyülekezetben szolgáló lelkész kiemelte, hogy ebben az anyanyelvet és hitet ápoló szolgálatban nagy szükség volna az anyaországi egyház támogatására. Ennek egyik módja lehetne, ha a MEE bizonyos időre külszolgálatra szabadítana fel lelkészeket, vagy szorgalmazná, hogy az adott ország evangélikus egyháza önálló egyházközségként ismerje el a magyar gyülekezeteket. (Erre eddig az egyetlen példa a bécsi székhelyű Ausztriai Magyar Evangélikus Gyülekezet, amelynek megválasztott lelkésze - a jelenleg ösztöndíjasként az osztrák fővárosban tanuló Solymár Mónika - szintén részt vett a tanácskozáson.) A nyugati magyar diaszpórában másutt is boldogan fogadnák azokat az ösztöndíjas teológushallgatókat - mondotta Gémes Pál -, akik szívesen besegítenének a szolgálatba. Nem csoda, hogy a legteljesebb mértékben egyetértett ezzel a következő felszólaló, a Svédországban élő, de a finn- és észtországi magyar protestánsokat is lelkigondozó Molrtár-Veress Pál lelkipásztor, hiszen - mint referátumából kitűnt - az említett területeken mindmáig egymaga tevékenykedik... Ezután az erdélyi evangélikusok helyzetéről esett szó. Fehér Attila püspöki titkár ismertette az egyháznak az ifjúság körében, a diakónia területén, illetve a világi médiában végzett szolgálatát, valamint az egyházon belüli sajtómunkát. Végezetül Fabiny Tamás lelkész, televíziós szerkesztő egy rövid filmösszeállítást mutatott be a határon túli magyar gyülekezetek életéről. E film a tanácskozás, résztvevőit megismertette olyan határon túli - felvidéki, vajdasági, burgenlandi és muravidéki - magyar evangélikus közösségekkel is, amelyeknek a képviselői a mostani ülésen nem lehettek jelen. A lelkiekben és információkban gazdag ülés Fehér Attila áhítatával fejeződött be. A találkozó zárónapján a résztvevők közül néhányan látogatást tettek az Evangélikus Missziói Központban, valamint a Luther Kiadóban, illetve az Evangélikus Elet szerkesztőségében. A központban folyó munkáról Szeverényi János országos missziói lelkész nyújtott tájékoztatást, a kiadóban és a szerkesztőségben pedig Kendek K. Péter igazgatóval és T. Pintér Károly főszerkesztővel vizsgálták meg az együttműködés lehetőségeit. A METT-találkozón - a Magyar Evangélikusok Konferenciájának megalapítása mellett - szó esett arról is, hogy a világ magyar evangélikusai közötti kapcsolat további erősödését szolgálná, ha a következő országos evangélikus találkozó egyetemes evangélikus találkozóvá bővülhetne... ■ Gazdag Zsuzsanna Határozat egy határokon átívelő egyházi szervezet létrehozásáról A Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé (METT) Budapesten 2005. június i-jén tartott ülésén szükségesnek találtuk a magyar-magyar evangélikus (protestáns) kapcsolatok további mélyítését, ezért egyhangú határozattal a következő javaslatot terjesztjük a döntésre jogosult testületek elé:- Az anyaországban, a Kárpát-medencében, valamint az európai és a tengerentúli diaszpórában élő evangélikusok hitbeli, lelki és nemzeti egységének kifejezésére és erősítésére létrehozzuk a Magyar Evangélikus Konferenciát.- A MEK szervezésével kapcsolatos előkészítő feladatokra és az alapdokumentum előkészítésére öttagú bizottságot állítunk fel, amelynek tagjai Adorjáni Dezső Zoltán püspök (Kolozsvár), Fabiny Tamás teológiai tanár (Budapest), Frenkl Róbert országos felügyelő (Budapest), Gáncs Péter püspök (Budapest), Gémes Pál lelkész (Stuttgart).- Az előkészített dokumentumokat a MEK-hez csatlakozni kívánó egyházak, szövetségek és gyülekezetek döntésre jogosult testületéi hagyják jóvá. Tervünkre az egyház Urának áldását kérjük, és azt hittestvéreink figyelmébe ajánljuk! Megújult magyar templom Gömörországban ► A magyar-szlovák határ borsod-abaúj-zempléni szakasza mentén található - ahogyan arrafelé mondják - a „gömöriesen palócos” nyelvjárásban beszélők kis szigete, „Gömörország”. Nagyobb része ma Szlovákiához tartozik. Az ötmilliós lélekszámú ország 370 ezer evangélikusának egy része magyarlakta falvakban él. Ahogyan a szlovákiai magyar evangélikus hívek a templomaikról, közösségeikről gondoskodnak, abban látványosan kifejezésre jut az egyházuk és gyülekezetük iránti szeretetük. Ennek lehetett tanúja D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, valamint Ivan Osusky szlovák püspök június 4-én Sajógömörben (szlovákul Gemer), ahol a helyi lelkész, Rusznyák Dezső'szorgos munkája nyomán újraszentelték az impozáns templomot. A neobarokk stílusban épült templom felújításának költségeihez a német, a szlovák és a magyar egyház is hozzájárult. A sajógömöri gyülekezet az elmúlt tíz évben lépésről lépésre végezte el a szükséges munkálatokat. A mára megszépült templombelső barátságos világossággal fogadja az oda belépőt, egyik falán egyedülálló, óriási méretű festménnyel, mely Luther Mártont ábrázolja, amint a wormsi birodalmi gyűlésen elmondja a híres mondatot: „Itt állok, másképp nem tehetek...” Az ünnepi liturgiái szolgálatot a szlovák és magyar származású fiatal lelkészek két nyelven végezték. Szebik Imre missziói hangvételű igehirdetése Jn 15,1-2.4-5 alapján hangzott. Az európai ember talán legmélyebb válságát éli, melyben a kereszténység alig érvényesül - mondta. Ahogyan a szőlőtőről a szőlővessző, úgy táplálkozzunk Istennel való kapcsolatunkból. Ha nem tartjuk a kapcsolatot Istennel, és nem járunk templomba, magunkat metsszük le a tőkéről. Ha azonban a tőkén maradunk, életkedvet és reményt kapunk. Aki Istenhez tartozik, sok gyümölcsöt terem. Magunknak élünk, vagy továbbplántáljuk az életet? - tette fel a kérdést Szebik Imre. Ivan Osusky Róm 8,12-17 alapján elmondta: a pünkösdi lélekáradásban a jelenlévők átélhették a különbözőségből teremtődött egységet; Jézus Krisztus kötötte őket össze. „Mi is érezzük, hogy közel vagyunk egymáshoz, ha nem is nyelvünkben, de hitünkben és szívünkben" - fejtette ki a püspök, majd így folytatta: „A templom hitvallás, mely a múltat és a jelent köti össze. Ezt látjuk most itt.” Az ünnepi istentisztelet a jellegzetes dallamú Miatyánkkal és az ároni áldással fejeződött be, melyet a két püspök énekelt. Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a gyülekezettel és lelkészével testvéri kapcsolatot ápoló Gémes István és fia, Gémes Pál, a stuttgarti magyarok lelkésze; jelen volt továbbá Simon Zsolt szlovák földművelésügyi miniszter - aki az evangélikus egyház tagja -, valamint a környező falvak polgármesterei. ■ Horváth-Hegyi Olivér D. Szebik Imre és Ivan Osusky METT-tői METT-ig? Válaszolva a címben feltett sajátos kérdésre, a Magyar Evangélikusok Tanácskozó Testületé legutóbbi ülésének döntése nyomán azt mondhatjuk, hogy egyelőre a Magyar Evangélikus Konferenciáig, ha tetszik: a MEK-ig. De miről is van szó? A METT rendszeres tevékenysége 2002-ben az Orosházán megrendezett országos evangélikus találkozón indult meg Sólyom Jenőnek, a Déli Egyházkerület akkori felügyelőjének a kezdeményezésére. Közel négy esztendő után vetette fel Adorjáni Dezső Zoltán, a Romániai Evangélikus-Lutheránus Egyház püspöke, hogy tovább kellene lépni. Bölcsen, óvatosan, nyitottan indult meg a METT munkája. Ez azt jelenti, hogy az egyházi szervezetben elfoglalt különböző helyzete ellenére mindenki egyenrangú félként lehetett jelen az évi rendszerességgel megtartott találkozókon. Valamennyire éppen ebben a sokféleségben rejlik a lényeg, amiért a METT nem jogi formát keresve indult. Azt kellett az elmúlt évek alatt kitapogatni, hogy a Kárpát-medencei, a nyugat-európai és a tengerentúli evangélikusságban meg- van-e a bizalom az anyaország és természetesen egymás iránt. Elhiszik-e egymásnak, hogy több mint egy évtizeddel a rendszerváltozás után valóban az evan- gélikusság és a magyarság adja a meghatározó eszmeiséget, a hitbeli, a lelki és a nemzeti identitást, amely az együttműködés alapját és kohézióját jelentheti? Erről szólt az erdélyi püspök javaslata. És ez - sok gondunk ellenére - biztatást is jelenthet a Magyarországi Evangélikus Egyház számára: van hitelünk határon túli testvéreink előtt. Hiszen nem kétséges, hogy a megalakítandó Magyar Evangélikus Konferenciában az anyaországi egyháznak meghatározó szerepet kell vállalnia, betöltenie, serkentve a magyar-magyar evangélikus gyülekezeti kapcsolatokat, képviselve a magyar evangélikusság érdekeit a hazában és a nemzetközi kapcsolatokban is, illetve hátteret adva - éljenek a világ bármely részén - a magyar evangélikus szigeteknek. Fontos továbbra is az ökumenikus gondolkodás. Különösen hangsúlyos ez Nyugat-Európában és a tengerentúlon, ahol értelemszerűen a magyarság kerül előtérbe mint rendező elv, és a protestáns vagy a keresztény identitás másodlagos tényezőként jelenik meg. Az Európai Unió kiterjesztése nagy nyomatékot ad az elképzelésnek. Máris könnyebbé vált a szlovákiai, az ausztriai, a szlovéniai magyar evangélikussággal való kapcsolattartás, és frontáttörést jelent majd a 2007-re várható román csatlakozás. A merőben új helyzet azt is jelenti, hogy van, lenne permanens feladat e téren, ezért vált meghaladottá az eddigi gyakorlat: az, hogy az évenként ülésező METT jelenti a kapcsolattartás eszközét. Ehhez járul, hogy a megfelelő háttér, megfelelő segítség hiányában csökkentek a rendszerváltozást követően örvendetesen megélénkült gyülekezeti kapcsolatok. Az optimális szervezeti, jogi forma kialakítása azt is jelentheti, hogy egy, a világ magyar evangélikusságának az ügyeit folyamatosan intéző, az érdekvédelmet és a koordinációt megvalósító, a kapcsolatokat építő iroda működik a Magyar Evangélikus Konferencia keretében. Természetesen a kialakítandó formát minden csatlakozó egyháznak, szervezetnek, közösségnek el kell fogadnia, illetve lehetősége kell, hogy legyen véleménye érvényesítésére. A magyar-magyar evangélikus kapcsolatok markáns fejlesztése, illetve ennek támogatása egyházunk részéről folytatása lenne annak a pozitív válasznak, amelyet a magunk részéről a határon túl élő magyarok állampolgárságának az ügyében képviseltünk. Egymás hite által épüljetek - ez a parancs is megjelenik az indokok között. Valójában kettős integrációnak, továbbá erős értékelvűségnek a megvalósulását reméljük: a határokon túl élő magyar evangélikusságnak egyfelől a befogadó országba, másfelől a magyar evangéli- kusságba való integrálódását. Ez a kettős integrálódás adná a garanciát az asszimiláció elhárításához. Ahhoz, hogy testvéreink, éljenek bárhol - a Kárpát-medencében, Nyugaton, Skandináviában, az Egyesült Államokban vagy Ausztráliában -, megmaradjanak evangélikusnak és magyarnak. ■ Frenkl Róbert Lelkésziktatás Bényén Az iktatandó lelkész, Buday Zsolt bényei története közel három esztendővel ezelőtt kezdődött, amikor budapesti, majd kolozsvári teológiai tanulmányainak befejeztével segédlelkészként a Dél-Pest Megyei Egyházmegyéhez tartozó bényei, kávai és gombai hívek pásztorolásával bízatott meg. A budavári gyülekezetből indult Buday Zsolt iktatásán D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, Koczor Tamás esperes és id. Cselovsz- ky Ferenc, a gyülekezet egykori, harmincöt éven át Bényén szolgált lelkésze állt az oltár előtt. Az egyházmegye lelkészi kara szinte teljes létszámban jelen volt az ünnepi alkalmon - csakúgy, mint a fogadó gyülekezetek presbiterei. Szebik Imre igehirdetésében a fiatal lelkész szívére helyezte: igazán világítani csak akkor tud a helyben lakó lelkész, ha életével világít, ha hitelesen él. „A lélekmentés örömével légy jelen a gyülekezetben, de tudd, hogy sorsunkat nem mi tartjuk a kezünkben. Világíts Jézus Krisztus fényével!” - mondta az.egyházkerület lelkészi vezetője, miközben az oltárról vett lánggal meggyújtotta a jelképül szolgáló gyertyát, átadva ifjú szolgatársának. Vallomásszerű prédikációjában a beiktatott lelkész őszintén tárta fel eddigi életútját. Isten elhívott egy embert, aki hol meghallotta a hívást, hol nem; az Ur beleszólt az életébe: kudarcokkal és sikerekkel tette próbára. „Most itt is ez történik. Isten beleszól az életembe. Bényére hívott, és maradok. De Isten nemcsak a lelkészt hívja el, hanem mindenkit. És ez mindannyiunkat kötelez. Vajon Irányunknak jut majd eszébe szerdán a vasárnapi ige?” - tette fel a kérdést Buday Zsolt, igemagyarázatának zárásaként hozzátéve: „Ahol Isten a hétköznapokban is jelen van, ott nem történhet baj. Olyan legalábbis nem, amelyet ne lehetne elviselni.” A lelkésziktatáson jelen volt Benczúr László, az Északi Egyházkerület felügyelője és Pusztai László nyugalmazott lelkész, Buday Zsolt anyai nagyapja, valamint az erdélyi Kis-Küküllő menti Ma- gyarbénye lelkésze - az egykori kolozsvári szobatárs -, Szántó Mihály. Az ünnepi eseményt Bénye, Káva és Gomba polgármestere is megtisztelte a jelenlétével. ■ HHO
