Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-06-12 / 24. szám

2 005. jumus J2. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi; mhmmmmmmm Aliansz-prioritások ► Ima- és böjtnapot tartott a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) az egy­házak, kegyességi irányzatok megbékéléséért és a közös, hatékony misszi­óért. A 2004 márciusában Vajtán megrendezett találkozón - melyen szolgá­latuk prioritásairól beszélgettek a nemzetközi és a hazai Aliansz-vezetők - merült fel a kérdés fontossága. Az alkalomnak a metodista egyház adott he­lyet a Kiscelli utcai központi épületében. A cél az volt, hogy az Úr színe előtt tartsunk bú'nbánatot az elmúlt évszázadokban és évtizedekben elkövetett bűnök miatt, kérjük Isten és testvéreink bocsánatát, és szabaduljunk fel a közös misszióra. Az eddigi, ehhez hasonló eseményekhez képest előrelépést jelentett, hogy előtérbe került a katolikusok és a protestánsok közötti szakadék kérdése, a „történelmi” egy­házak és a „szabadegyházak” közötti megbékélés szükségessége, a „karizmatikus” és a kevésbé karizmatikus irányzatok bűnbánata, egységkeresése. Hálát adtunk a másikban kapott ajándékokért is; testvéri, tanítványi légkörben, Is­ten áldását megtapasztalva voltunk együtt. Az öt órán át tartó együttléten igehirde­téssel, bizonyságtétellel szolgált D. Szabó Dániel, az Aliansz elnöke, ár. Szabó Tamás ka­tolikus püspök, Rácz Lajos református lelkész, Szeverényi János evangélikus missziós lel­kész, Kovács Géza baptista lelkész, ár. Kovács Géza, az Aliansz főtitkára, Hecker Frigyes metodista lelkész és Simonfalvi Lajos pünkösdi teológiai tanár. Az éneklést Győri János Sámuel evangélikus lelkész vezette. Isten igéje, üzenete erőteljesen is megszólalt, töb­bek között egy katolikus testvérnőn keresztül. ■ Szeverényi János A 2005. május /-én tartott megbékélési konferencia dokumentuma 1. Jézus Urunk akarata az övéi egysége. Ezért az Isten Fia imádkozott. 2. Ettől az egységtől - az előrelépések mellett is - még messze vagyunk. Ez a szo­morú tény botránkoztatja a kereszténység környezetét, és hátráltatja a missziót. 3. A legtöbb, általunk ismert felekezetben Urunk munkálkodik, az Atya, a Fiú és a Szentlélek által testvérek vagyunk. 4. Az elmúlt években több közös szolgálatban éltük meg a Krisztusban kapott lel­ki-szellemi egység valóságát (MEKDSZ, Timóteus Társaság, Aliansz, pásztorkörök, „Ez az a nap”...). 5. Szükség van továbbra is a fel nem tárt betegségek, gócpontok, bűnök, mulasztá­sok megvallására. 6. Mindez csak a Lélek segítségével történhet, aki képes meggyőzni a bűn felől. 7. Eljött az ideje annak, hogy az Isten által felkészített „útépítők” az Úr vezetése alatt meghatározzák a szükséges közös lelki-szellemi alapot; mi az, ami elengedhe­tetlen az üdvösséghez; mi az, ami lényeges, de nem feltétele az üdvösségnek, és me­lyek azok a dolgok, amelyek nem lényegesek. Hisszük, hogy az Úr gyermekei, akiket egymás mellé állított az elmúlt időkben, al­kalmassá válhatnak erre a munkára, szolgálatra. A Szentlélek vezetése alatt beszél­getnünk kell a jövőben a keresztségről, az úrvacsoráról, a Szentlélek munkájáról és az egyházról. Nem engedhetjük, hogy az Urunktól kapott legdrágább ajándékok kap­csán ezekben az „elfajult” időkben elválasszon minket a sátán. 8. Az eddigieknél hatékonyabb, közös szolgálatra, misszióra van szükség hazánkban. 9. Kérjük és javasoljuk, hogy a közösségek saját köreikben is tartsanak hasonló megbékélési alkalmakat. 10. Kérjük és javasoljuk, hogy településenként alakuljanak felekezetközi munka­társi és pásztorközösségek az egység és a szolgálat reményében. Budapest, 2005. május havában Az Aliansz vezetősége ouna Duna Televízió A sajógömöri magyar evangélikusok. Néhány hete istentiszteletet közvetített a Duna Televízió a felvidéki sajógömöri evangélikus templomból. Ezúttal a gyü­lekezet hétköznapjait ismerhetik meg a Duna Tv nézői. Az összeállítás az Isten ke­zében című sorozatműsorban látható június 18-án, szombaton 12.05-től. Szer­kesztő-riporter: Fabiny Tamás. Evangélikus istentisztelet. Istentiszteletet közvetít felvételről a Duna Tv Pest- szentlőrincről június 19-én, vasárnap 10 órától. Igét hirdet Győri Gábor esperes. M int azt május 29-i számunkban hírül adtuk, Válogatott kétbalke­zesek címmel keresztény humorpályázatra beérkezett írásokból összeállított kötet jelent meg a Harmat Kiadó gondozásában. Az Evangé­likus Életben is gyakran publikáló Füller Tímea mellett a kötet másik evangélikus szerzője Sch. Szász Emőke, akinek alábbi írását a Harmat Kiadó főszerkesztőjének, Naszádi Krisztinának az ajánlására közöljük Az ökumenizmus és én Sch. Szász Emőke Hangzatos a cím, túl hivalkodó, mégis valójában erről van szó, hogy milyen ka­landokba és megfigyelésekre visz engem az ökumenizmus. A helyzet ugyanis a következő: szeptember óta együtt já­runk. Tudniillik az ökumenizmus és én. Mielőtt bárki félregondolna: egy iskolá­ba járunk. Pontosabban kettőbe, de együtt. Hogyan lehetséges ez? Adva van egy katolikus iskola, amelynek alsó és felső tagozatát két külön épületben helyezték el. És testvéreink szépen, példásan meg­szerkesztve az órarendet, heti két hittan­órát terveztek ugyanabban az időben re­formátusoknak, katolikusoknak, evan­gélikusoknak (más felekezetű hittanóra is lehetne, ha lenne szabad terem no meg szabad gyerek). Tulajdonképpen hétfőn és csütörtökön az egész iskola hittanórázik. Az első órában az alsósok, a második órában a felsősök élvezik (?) ennek gyümölcseit. Ebből adódik a különleges helyzet, hogy a hitoktatói gárda jelentős része ilyenkor útra kel a szünetben: az alsósok épületéből a felsősökhöz. Tízpercnyi sé­ta, mégis számtalan megfigyelésre ad le­hetőséget. Már szeptemberben, első alkalom­mal kiszúrtam, itt bizony szoros a me­zőny: egy friss, katolikus kispap, egy életvidám, katolikus, világi hitoktató, egy kissé savanyú református katechéta (neki néha erősítése támad egy éleme- dett mestere személyében, aki harci fegyverként előre zengi, trombitálja, harsogja: „Áldás, bééékessééég!” - és kö­rülnéz, mer-e valaki ellentmondani a csupa „Díííícsér-tessék” világában), no meg jómagam az evangélikusok kis képviselőjeként. Gondoltam az elején: jobb lesz meghú­zódni, szerényen a szélső pályán futni, de hamar kiderült, itt bizony versenyre kényszerülök. A katolikus hitoktató min­denféle járási nehézségekre hivatkozva autóval teszi meg a két épület közti távot. A kálvinista kolléga - dacolva a szabá­lyokkal - átvág a forgalmas úttesten, kü­lön utakon ér célt. A fiatal káplán pedig - követve a szabályokat - hosszabb úton, de békében halad a felső iskola fellegvárá­ba. No meg én is, hiszen alapvetően tör­vénytisztelő állampolgár volnék. Rájöttem hamar: furán fog ez egész tanévben kinézni, hogy loholok falusi „papné” létemre a városi kispap nyomá­ban. Inkább igyekeztem csatlakozni hozzá, és ha sikerült, nagyon barátságos fogadtatásra leltem. De ritkán értem utol még a zebra előtt, amelyen keresz­tül vitt az utunk. Ott ugyanis meg kel­lett állnia, hiszen a jelzőlámpa tilos fé­nyét tisztelvén veszteglésre kényszerült. Szóval így üldöztem végig párszor a kisváros főutcáján. Először nem tudtam mire vélni a dolgot (hisz gyors léptű családból származom), hogy hogyan verhet ken- terben László atya. De fény derült a ta­lányra. Az első órában az evangélikus hittanosokkal csak a padlásszobában jut nekünk hely, míg katolikus testvé­reinknek első szinti terem dukál. így jóval kedvezőbb helyzetből startolhat a káplán. No meg szeretek a gyerekek­kel lenni, nem robbanok ki a teremből csengetés után. A fiatal pap viszont a következő órában nehéz helyzetbe ke­rül: a 8/a-ban tart órát. Tudniillik ez az osztály már egy pedagógust leszázalé- koltatott idegi alapon, és az igazgató­nő is nehezen tartja őket kordában. Szegény László atyát is számtalanszor megviccelték, így ennek tudható be a nagy rohanás a második órára, hátha sikerül a gálád osztály előtt beérkeznie a terembe. Hiú remény... Én nyugod- tabban haladok utamon, ugyanis csak egy 8/a-som van, és a többi felsősöm­mel együtt az ebédlőben tanulunk - amelynek kulcsát csak én kaphatom meg arra az órára. Szóval békésen haladt az ökumeniz­mus: az autó, a külön útját járó kálvinis­ta, a kispap és én - akik csak a zebránál köszöntjük egymást. Mígnem egy nap eleredt az eső. Ki­védhetetlenül zuhogott, be- és leverően. Elindulok (amennyire papnéi méltósá­gom engedi) futva a második órám és annak épülete felé, eső elleni védelem nélkül. Hamar a hatalmas esernyős pap­ba rohanok, aki gálánsán fejem fölé tartja (és a vállamra csurgatja) esernyő­jét. Utolérjük a református hitoktatót is, aki a csúnya idő miatt nem mer veszé­lyesen átkelni az autók birodalmán. Ne­ki van eső elleni védelme: kapucnival közlekedik. Hárman haladunk, és ázunk tovább minden védőfelszerelé­sünk ellenére. Végül a zebra előtt elénk kanyarodik tülkölve a katolikus hitok­tató az autójával, kitárja az ajtókat, és . nem lehet visszautasítani, hisz dől sze­gényhez a víz. Bezsúfolódunk a pici járműbe né­gyen, és békésen nevetve megérkezünk, ázott ürgékként a célunkhoz - egyszer­re. Talán így jó az ökumenizmus... Következtetések: 1. Az evangélikusoknak az ökumeniz- musban vagy a padlás, vagy az ebédlő jut csak. 2. Urunk néha utunkba helyez egy-két zebrát, amelynek jó észrevenni lassító szándékát. 3. A reformátusok szeretnek külön úton járni. 4. A katolikusok előttünk haladnak, de nem állnak meg maguktól, csak ha er­re lámpa kényszeríti őket. 5. A világi katolikusok a leggyorsabb eszközökkel élnek, és leelőzik a klérust. 6. A felsős iskola az utolsó ítélet, aho­vá végül egyszerre érkezünk. 7. A 8/a pedig maga az ördög... Luther-szakértő pápa? A német evangélikus egyház tanácsának elnöke, Wolfgang Huber püspök szerint Ratzinger bíboros Luther-ismeretének köszönhető, hogy a megigazulástanról szóló katolikus-evangélikus Közös nyilat­kozat megszülethetett. A püspök már 1998-ban nagy elismeréssel szólt a - XVI. Benedek néven nemrégiben pápává vá­lasztott - bíborosról, mivel szerinte Jo­seph Ratzinger azon kevesek közé tarto­zik, akik valóban értik Luthert. 1998-ban a Fides et ratio kezdetű encik­lika vitáján Ratzinger - aki Luthernek a reformáció előtt írt valamennyi írását ol­vasta - állítólag arra buzdította a jelenle­vőket, hogy fedezzék újra fel ezeket az írásokat, mert megmutatják azt a nagy harcot, amelyet Luther vívott önmagá­val, hogy el tudja fogadni a jó és igazsá­gos Istenről szóló tanítást. Huber püspök úgy véli, hogy a meg- igazulás tanáról szóló katolikus-evan­gélikus Közös nyilatkozat megszületése nem utolsósorban annak volt köszön­hető, hogy - amikor a folyamat megfe- nekleni látszott - bevonták a munkába Ratzinger bíborost és Johannes Hansel­mann püspököt, a Lutheránus Világszö­vetség akkori elnökét. E két egyházférfi barátságának is köszönhető, hogy létre­jött az egyetértés. Hanselmann halála után került sor arra a fontos ülésre, ame­lyen - egy teljes napon át tartó vita vé­gén - megtalálták a mindkét fél számára elfogadható megfogalmazást. N Forrás: Zenit/MK Emlékbélyeg II. János Pál tiszteletére ► A pápa születésének nyolcvanötödik évfordulóján, május 18-án In memó­riám II. János Pál nevet viselő emlékbélyeget bocsátott ki a Magyar Posta. Az aktusra ünnepélyes keretek között, a Magyar Katolikus Püspöki Kon­ferencia budapesti épületében került sor. Az alkalmat - amelyen Kovács Kálmán informatikai és hírközlési miniszter mellett Juliusz Janusz érsek, apostoli nuncius méltatta a katolikus egyházfő érdemeit - megtisztelte je­lenlétével dr. Erdó'Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek, vala­mint dr. Gulyás Kálmán egyházügyi államtitkár is. f TFft}: Í99I augusztut 20 ÍHilMllü, II jÁMLSPÁL. IKfI 2 _ . MjBrf I it. virv I If i W i \l Nfl 'I ísoo „Nem ez az első eset, hogy a Magyar Pos­ta olyan bélyeget ad ki, amelyen Róma püspöke látható, annak ellenére, hogy élő személy alakját egyébként nem szokták bélyegen ábrázolni” - mondotta Csáki György, a posta elnöke. „Először - folytatta - a pápa 1991-es magyarországi látogatása alkalmával került forgalomba a II. János Pál portréját és Esztergom lát­képét ábrázoló bélyeg. Az elmúlt évben pedig a közép-európai katolikus találko­zó alkalmából készült bélyegblokk szé­lén lévő képről »köszöntött« mindenkit a pápa.” A most százezer számozott pél­dányban kibocsátott emlékbélyegen a pápa portréja látható, a keretrajzok pe­dig II. János Pál magyarországi látoga­tásait idézik fel. A katolikus egyházfő 1991 augusztusában és 1996 szeptem­berében tett apostoli látogatást ha­zánkban. Az ötszáz forintos áron forgalmazott bélyegblokkot Fábián Lajos és Bókay Lász­ló fotói alapján Lázár Szilvia és Raszler Ti­bor tervezőművész készítette. ■ G. Zs. ...és egyéb szuvenírek A képeslap- és nyalókakollekciót a Vatikánban örökítette meg Sólymos Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents