Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-16 / 3. szám

‘Evangélikus Élet^ KULTÚRKÖRÖK 2005. január 16. „Hitben, tisztességgel.. Beszélgetés Czipott Gézával „Eljön Sionhoz az Úr, eljön az egyházba az Úr, abba az egyházba, ahol egyébként orrba vágták az Urat...” E mondat „gazdájának”, Szeverényi Já­nos lelkésznek a vezetésével rendeztek evangélizációsorozatot a közel­múltban a bokodi evangélikus gyülekezetben Istennek mindenkivel terve van témacímmel. A záróalkalomra az országos missziói lelkész „meglepe­tésemberrel”, Czipott Géza előadóművésszel érkezett a testvéregyházak híveivel kiegészült alkalomra.- Nagyon örülünk, hogy téged is körünkben köszönthetünk. Elmondanád, hogy mi vagy ki hozott ide, mién vagy itt?- Van egy nagyon kedves, jó barátom, akit Szeverényi Jánosnak hívnak. O az, aki megkeresztelte a feleségemet, majd ugyanazzal a mozdulatsorral házassá­gunkra is Isten áldását kérte. Ezenkívül az ő szolgálata révén lettem én kereszt­papája sok mindenkinek... Ennél azon­ban sokkal fontosabb az, hogy barátok és lelki társak vagyunk abban a szolgá­latban, amelyet ő lelkészként, én pedig előadóművészként ugyanazért vég­zünk. Más-más eszközökkel, más-más keretek között, de együtt. Ő mint az evangélikus egyház missziói lelkésze, én pedig - ilyen szempontból civilként - hasonló dolgokkal foglalkozom a ma­gam eszközeivel, a magam fórumain, a magam módján. A céljaink viszont telje­sen azonosak. *- Miben áll tulajdonképpen a te előadó- művészeted?- Nem szeretem ezt a kifejezést, de ta­lán az egyszerűség kedvéért nevezzük így. Egyrészt játszom színpadon, verset mondok, énekelek, zenélek, darabokat, szövegeket, filmzenét írok. Másrészt na­gyon fontos vonulata az életemnek, a te­vékenységemnek az a fajta szolgálat, amely Isten nevében történik, és amelyet olykor együtt végezhetek Jánossal. Talán a legfontosabb az összes működésem, dolgom között, mindenek előtt való.- Hogyan jelenik meg a mindennapjaidban az evangélizációs sorozat címe, hívómondata: Istennek mindenkivel terve van? £z 8 tervének érzed-e, amit teszel?- Evvel a kérdéssel kapcsolatban egyetlen problémám van (ahogyan való­színűleg mindenkinek): kaphatok-e va­lamiféle visszaigazolást arról, hogy való­ban ez Isten terve velem? Vagy csak én találtam ki, hogy na lám, ez az, mert a múltkor is mondta... Ez a legnehezebb. Nem is merészkednék odáig, hogy ezt kijelentsem. Szeretném hinni, és időn­ként nagyon határozottan érzem, hogy így van - főként olyankor, amikor ilyen körben lehetünk. De bizonyosságot, azt hiszem, nem szerezhetek erről. Még annyit hadd tegyek hozzá, hogy az itt végzett szolgálatom, a mai este té­mája és műfaja mellett rendkívül fontos „ügy” számomra a határon túli magyar­ság kultúrája. Ha éppen nem Isten nevét „veszem a számra”, akkor ezt a témát szoktam feszegetni, ezt a magyarságot szoktam „emlegetni”, megszólítani, illet­ve erről szeretném minden testvéremet tájékoztatni.- Ráadásul ennek most sajátos politikai ak­tualitása van...- Politizálni nem szeretnék itt sem, ma sem, de körülbelül negyedszázada foglalkozom az erdélyi irodalommal, amely a határainkon kívül rekedt ma­gyarság kultúrájának leggazdagabb tár­háza (de ne feledkezzünk meg a kárpát­aljai, a felvidéki és a délvidéki régiókról sem!), így természetesen foglalkoztat és nagyon is „érint” a dolog. Ha már itt tar­tunk, apai őseim a vend néptől származ­nak; ők az észak-európai kezdetek után a Muraközben telepedtek meg, és ma is élnek Somogybán. Ezt a népcsoportot a bolsevik szemléletű kutatás - de legin­kább a központi kényelem - okán egy­szerűen szlávnak titulálták, holott máig nem biztos, hogy milyenek a gyökereik. De erről tényleg csak ennyit. Éppen Bököd felé jövet beszélgettem János barátommal, hogy mennyire nem vagyok én semmilyen ,,-ista” meg „-ikus”. Túl azon az elcsépeltnek tűnő, de igaz ki­fejezésen, hogy egy az Isten, hiszem az egy, igaz Istent, és hiszem, hogy minket, istenhívő embereket, az ő gyermekeit nem az kell, hogy megkülönböztessen, el­válasszon, hogy a keresztségben milyen papírt, milyen bélyeget kaptunk. Az egy Isten szolgálatában kell élnünk. Katolikus vagy evangélikus? Nem látom ennek je­lentőségét. Hitben, tisztességgel, jó szán­dékkal kell élnünk és dolgoznunk Az összes többi teljesen lényegtelen. A csalá­dom nagy része apai ágon generációk óta evangélikus lelkész vagy tanító, ügyvéd, orvos volt, én történetesen mégis katoli­kus lettem, mert így egyeztek meg a szüle­im. A világon semmi jelentősége nincsen. „Jézus azokért halt meg, akik őt orrba verték; azokért, akik őt kidobták. Nem kisebb vagy na­gyobb bűnbánati imánk miatt, hanem mert szeret, és terve van velünk. Nincs más magya­rázat. Ez ennyire egyszerű. Mert szeret." ■ K. D. Z. Memoárkötet az 5. evangélistáról Johann 'Sebastian Bach - A tudós zeneszerző' C H R 1 S T O P H W 0 l F f Ez a lebilincselő életrajz olyan hús-vér, eleven - s hibáktól sem mentes - ember­nek ábrázolja Bachot, amilyen a valóság­ban volt, egyszersmind hasznosítja a Bach-kutatás legutóbbi fél évszázadá­nak minden eredményét. Fényt derít a komponista életét és muzsikáját össze­fűző szoros kapcsolatra, megmutatja, hogyan jutott érvényre Bach felülmúl­hatatlan kreativitása zenészi pályáján, zeneszerzői, előadóművészi, tanári és tudományos tevékenységében. Megtudhatjuk, hogy fennmaradt - így is nagy számú - alkotása miért csupán töredékét képviseli a tejjes életműnek. Megismerkedhetünk az egyházzenei művek keletkezésének körülményeivel, a kor liturgiájában elfoglalt helyükkel s azzal, hogyan fogadták őket a hívők és Bach feljebbvalói. A könyv tárgyalja a világi zenedara­bokat is - a billentyűs és zenekari műve­ket, a különleges alkalmakra írott kantá­tákat -, és részletesen kifejti, milyen cé­lok vezették a komponistát A fúga művé­szete és a Musikalisches Opfer megírásában. A szerző mindeközben végigvezet Bach életén, bemutatja világát, környeze­tét születésétől, 1685-től iskolaévein és kisvárosi tisztségein át huszonhét esz­tendőt átívelő lipcsei pályaszakaszáig. Végigjárhatjuk Bach lipcsei lakását, és eleven leírásokat olvashatunk a Bach- ház mozgalmas életéről. A kötet mind­végig a korszak tágabb összefüggéseiben mutatja be Bachot: kora intézményei­nek, hagyományainak részeseként, kü­lönféle hatások befogadójaként. Chris­toph Wolff olvasmányos könyvével új mércét állít Bach életrajzírói elé. A szerző 1940-ben született a németor­szági Solingenben, egyetemi tanulmá­nyait (orgona, régi billentyűs hahgszerek, zenetudomány, egyházzene, filozófia és művészettörténet szakon) Berlinben, Er- langenben és Freiburgban végezte. Több egyetemen - a torontóin, a princetonin és a Columbián - oktatott zenetörténetet, 1976 óta a Harvard Egyetem zenetudomá­nyi professzora. Több mint két évtizede foglalkozik a Bach család zenei örökségé­vel, ő a Bach Compendium társszerzője, a Bach-Jahrbuch című szakfolyóirat szer­kesztője és a Grove monográfiák sorozat­ban megjelent A Bach-család egyik szerző­je. Mintegy húszéves kutatásának ered­ményeként 1999-ben bukkant rá Kijev- ben a berlini Sing-Akademie több mint ötezer darabból álló, eddig kiadatlan Bach-kéziratokat is őrző gyűjteményére, mely a második világháború során tűnt el. Christoph Wolff 2001 óta a lipcsei Bach Archívum igazgatója. Álljon itt végezetül ajánlásként két - a kötet borítóján szintén fellelhető - idé­zet a könyv és „alanya” tisztelőitől: „Johann Sebastian Bach és Christoph Wolff neve hosszú évek óta elválasztha­tatlan egymástól. Az, hogy egyikük most megírta a másik életrajzát, a hála és a határtalan csodálat egyértelmű jele. Bach reakcióját nem ismerjük, de biztos, hogy kedvére lenne biográfusának átfo­gó tudása és éleslátása.” (Gustav Leonhardt csembalóművészj „A Johann Sebastian Bach - A tudós zeneszer­ző olyan monumentális mű, amelynek okvetlenül helyet kell kapnia minden muzsikus és igazi zenebarát könyvtárá­ban. Ez a csodálatos alapossággal felépí­Johann-Sebastian BACH n mm zeneszerző tett, elmélyült kutatásokról tanúskodó és információkban roppant gazdag könyv nemcsak az óriási Bach-szakirodalmat foglalja össze páratlan alapossággal, ha­nem minden képzeletet meghaladó mélységben és részletességben értékeli a művész pályáját is. Ha elolvassuk, világo­san meg fogjuk érteni, miben áll Bach pá­ratlan teljesítménye, hogyan tört új utat a zenei alkotás terén, és miként hatott az utána következő zeneszerzőkre. Az életrajzból kiviláglik az is, milyen nagy szeretet és tisztelet fűzi Christoph Wolffot Bach - mint zeneszerző, elő­adóművész, tanár, teológus és vállalko­zó - sokoldalú zsenialitásához, egy olyan emberéhez, aki már-már napi har­minchat órát tudott fordítani véget nem érő feladatainak teljesítésére. Ez a kötet gondos tanulmányozásra való, újra meg újra el kell olvasni. Bach életművéről, nagyságáról adott egyedülálló képe so­káig utánozhatatlan marad.” (Isaac Stem) József Attila-emlékév 2005 Száz esztendeje született a költőóriás Születésének századik évfordulója alkal­mából január 7. és december 3. között or­szágszerte számos kulturális program­mal tisztelegnek „a nemzet árvája”, József Attila (1905-1937) előtt. A József Attila- emlékév A Kozmosz éneke című internetes művelődéstörténeti-irodalmi vetélkedő elindításával, valamint Földes László (Hobo) előadóestjével vette kezdetét. A költészet napján, április 11-én (amely a poéta születésnapja egyben) az érdeklő­dők József Attila összes versét meghall­gathatják az Új Színházban, Galkó Balázs színművész tolmácsolásában. Az irodal­márok, esztéták által az egyik legjelentő­sebbnek tartott magyar költő „istenes-is- tenkereső” verseiből az év folyamán az Evangélikus Élet is válogat majd. Az emlékév programjait a www.feult- port.hu/hirekphpPhir oldal ismerteti. A legszentebb hír iskolaköpenyben, avagy hogyan képviseljük a keresztény mondanivalót egy iskolaújság hasábjain Chladek Tibor Egy elektronikus levélben terjedő anekdota szerint egy embernek még életében felajánlották: választhat a po­kol és a menny között. A nehéz döntés előtt megszemlélte mind a két hely­színt. A bárányfelhők között megbúvó mennyországban halk zeneszó és ezüstfényű lepelbe burkolódzó keru- bok fogadták, a pokolban ellenben kártyaszoba, éjszakai bár, hangos gép­zene várt rá, így aztán ez utóbbit vá­lasztotta. Amikor halála után végül be­lépett a pokolba, fortyogó üstökben szenvedő embereket látott. „Hát hol van, amit láttam?” - tette föl a kérdést. „Az csak a marketing volt” - válaszolt neki az egyik ördög... Nos, mindannyiunk számára adott a választás lehetősége a mennyországba, illetőleg a pokolba vezető út között. A Jóisten bennünket, a Krisztusban hívők közösségét szánta arra, hogy az ő mennyei országának földi reklámhor­dozói legyünk. Vajon tudunk-e elég ha­tékonyak lenni? E sorok írója a misszió szempontjából célravezetőnek tartja a középiskolások megszólítását is. Talán ez a legnyitottabb korosztály, amelynek gondolkodásmód­ját könnyedén formálhatjuk a kívánt irányba. Már csak azért is, mert sok időt töltenek az iskolában, így egyszerű a „munkahelyükön” megszólítani őket. Ennek pedig kitűnő eszköze lehet az is­kolaújság. Fontos feladat, ugyanakkor nagy kihí­vás egy világi oktatási intézményben hitbéli kérdésekről írni. A szekularizált környezetből származó fiatalok érdek- telenségénék gátját átszakítani nagyon nehéz, főként azért, mert leginkább csak a „világ” felé nyitottak. A megfelelő módszer az, ha - Oliver Cromwell szavaival élve - „nem azt adjuk, amit akarnak, hanem ami a javukra van”. Az egyházak mondanivalóját köz­vetíteni akaró iskolaújságnak tehát nem a diákság igényeit kell szolgálnia, mert a tanulók többsége erősen hajlik a rosszra. De bízva abban, hogy a fiatalokat a jóra is rá lehet nevelni, szeretettel és odafi­gyeléssel rá kell mutatunk a legfonto­sabbra: Krisztus szabadító kegyelmére. A misszió területén a legnagyobb sike­reket azokkal a diáklapokkal lehet elérni, amelyek szellemiségükben szilárdan ki­állnak a krisztusi etika mellett. Termé­szetesen nem tanácsos kizárólag egyházi témákkal foglalkozni, ám minden rovat­ba belefoglalhatjuk azt az értékrendet, amelyben hiszünk. Kitűnő példa lehet er­re - mondjuk - A passió című filmről szó­ló ismertető vagy egy keresztény olimpi­konokat bemutató sportrovat. Ha a diáklap még megjelenésében, formailag is törekszik szembemenni a szekularizációval, akkor szinte garantált a siker. A színes, látványos, de igényte­len sajtótermékek sokasága helyett a fia­talok előbb-utóbb az igényesebb, tartal­masabb újságok felé fognak fordulni. Vagyis azok felé, amelyek mást és más­képpen fogalmaznak meg. Kiszolgálás helyett szolgálni kell! Alázattal és szeretettel a világi iskolák­ban is meg kell jeleníteni, hogy az egy­házakban mennyi érték halmozódott fel a történelem során. Az ifjúsággal is sikerülhet beláttatni, hogy a hangosabb marketingfogásokat alkalmazó világé helyett a Krisztus-követők lelki békét nyújtó útjára lépjen. Hiszen ez az út a mennybe vezet. Asztali beszélgetések Heller Ágnessel Sok szeretettel meghívjuk Önt és kedves ismerőseit a Győri Evangélikus Egyházközség Asztali beszélgetések című előadássorozatának ötödik alkalmára. A disputa címe: Felelősségérzet. A disputa résztvevői: Heller Agnes filozófus és Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanára. Moderátor: Ócsai Zoltán győri evangélikus lelkész. A disputa időpontja: január 20. (csütörtök) 17 óra. Az előadás helyszíne: Nyugat-Magyarországi Egyetem Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolai Kar, II. számú épület (Győr, Liszt Ferenc út 17.) A rendezvény ingyenes! „Világosságot a világnak” A Protestáns Missziói Tanulmányi Intézet alapfokú missziói tanfolyamot indít mind­azoknak, akiket érdekel a misszió története, bibliai alapja, mai helyzete, illetve akik:- más földrészek keresztényeiről szeretnének hallani,- kereszténységüket hatékonyabban szeretnék megélni a világban,- másokat mai módszerekkel akarnak Istenhez vezetni,- többet akarnak tudni a világban történő misszióról. A tanfolyam célja egy átfogó, megalapozott bibliai-missziói látásmód kialakítása. A jelentkezőket szeretettel várjuk korra, nemre, felekezetre való tekintet nélkül! Érdeklődni, illetőleg jelentkezni Aaron Stevensnél lehet (tel.: 1/216-2054/113, e-mail: stevens@pmti.edu.hu).

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents