Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-01-16 / 3. szám
6 2005- január 16. PANORÁMA ‘Evangélikus Életi? Első nap Lelki érettségre hívattatok (iKor 3,1-4) Olvassuk még:- A „Nem népem”-nek ezt mondom: Népem vagy. (Hós 2,21-25)- Ki mehet föl az Úr hegyére? (Zsolt 24)- Az örök idők óta rejtett titok. (Kol 1,25-28)- Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. (Jn 15,1-8) Elmélkedjünk együtt! Szent Pál levelet írt a korinthusi gyülekezetnek. Ez a közösség nagyon fontos szerepet játszott a hit alapjainak lerakásában. Pál lelki érettségre biztatja a korinthusiakat. Hálát ad Istennek azokért a lelki ajándékokért, melyeket ez a közösség kapott. Ugyanakkor szembesíti őket a köztük lévő szakadásokkal: „Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én pedig Krisztusé. Hát részekre szakítható-e Krisztus?” Az ószövetségi héber hagyományban Isten olyan neveket ad az embereknek, amelyek azok lelki állapotáról beszélnek, hogy őket kitartó hűségre vagy megtérésre hívja. Ezért nevezi Pál a korinthusiakat testieknek, Krisztusban kiskorúaknak, és sajnálkozik azon, hogy nem szólhat hozzájuk mint lelkiekhez. A gyülekezeten belüli csoportosulásokat az éretlenség bizonyítékainak látja, mert nem Krisztus indulata van bennük. Szavai nyersek, mert magatartásuk éles ellentétben áll keresztény elhívatásuk nagy- szerűségével és isteni eredetével: ők Isten temploma, melyben a Szentlélek Isten lakik; ők Krisztushoz tartoznak, akiben minden ajándék az övék. Ez a Krisztussal való azonosulás magával hozza a missziót is: Pálon keresztül kijelentést kapnak az örök idők óta elrejtett titokról, hogy annak sáfárai legyenek, hirdessék Isten Krisztusban adott szabadítását, és arról átformált életükkel is tanúskodjanak. Jegyezzük meg azt is, hogy a korinthusi szakadások és konfliktusok az evangélium hirdetéséből származtak: „Én Kéfásé vagyok, én Pálé.” Itt találkozunk a későbbi szakadások előjeleivel, melyek a történelem során sebeket okoztak Krisztus testén, annak az apostolok által felépített egységén. A mai keresztények, akik az egyház egységéért küzdenek, eljutottak a korai egyház hitének egyre mélyülő megértéséig. Pál kérdése velünk él: „Hát részekre sza- kítható-e Krisztus?" A lelki érettség fontos eleme a Krisztus által adott egység visszanyerése és megvalósítása. Milyen mértékben származnak szakadásaink hitben való éretlenségünkből és beszűkülő keresztény látásunkból? Hogyan akadályozza szét- szakadozottságunk Krisztus gyógyító és megbékéltető missziójának továbbvitelét mai összetört, nyomorult világunkban ? Imádkozzunk! Kegyelmes Isten, hívj bennünket továbbra is lelki érettségre. Te magadénak akarsz nevezni bennünket. Nyisd ki szívünket és értelmünket elhívatásunk nagyszerűségének látására. Add, hogy Pállal, Apol- lóssal és Kéfással közösségben járhassunk, hirdethessük megváltó művedet, és magunkat is odaszánjuk a te szolgálatodra. Ámen. Második nap A növekedést Isten adja (iKor 3,5-9) Olvassuk még:- Ültetett az Úristen egy kertét Édenben. (iMóz 1,26-2,9)- Megújítod a termőföld felszínét. (Zsolt 104,24-31)- A teremtett világ sóvárogva várja Isten fainak megjelenését. (Róm 8,14-25)- Akik hallják az igét, termést hoznak. (Lk 8,4-15) Elmélkedjünk együtt! A korinthusiakhoz szólva Pál használja a plántálás és a növekedés jól ismert képeit. Ez a földművelésből vett hasonlat Istennek az emberek - így a korinthusiak - között végzett munkáját illusztrálja. Isten szolgákat hív el munkatársakul. A korinthusiakhoz hasonlóan Isten minket is hív, hogy eszközök, hűséges szolgák legyünk, akiket munkájuk szerint ítél majd meg az Úr. Nagyon fontos feladat neki szolgálni, valamint felelősséget vállalni az ő dicsőségére végzett munkáért. Fel kell ajánlani talentumainkat annak, akit szolgálunk, és minden képességünket az egyetlen fundamentumra, Jézus Krisztusra kell ráhelyezni, hogy az épület a szeretetteljes szolgálatban épüljön fel. Isten a világot jónak teremtette. Erről értesülünk Mózes első könyvének első fejezetéből. Az emberiség átlépte feladatkörének határait: lerombolta a tökéletes világot. Ezért kaptuk mi, keresztények az elhívást a világ gyógyításának (Róm 8) szolgálatára. Ez a sokoldalú szolgálat egyesít bennünket. Ennek a szolgálatnak sok olyan részlete van, amely mind a felekezeti, mind a kulturális határokat meghaladja. A világ súlyosan sérült, mint a jerikói úton heverő ember. Nem szabad félni attól, hogy megérintsük világunk sebeit. Isten a mi szolgálatunkon keresztül kíván gyógyítani. A teremtett világ türelmetlenül várja a gyógyulást Istentől. A keresett egység útján a keresztények megmutathatják, hogy nemcsak Pálhoz és Apollóshoz tartoznak, hanem mindenekelőtt Krisztushoz. Egyedül Krisztus képes arra, hogy növekedést adjon az Atya szeretetében, a Szentlélek és a keresett egység szolgálatában. O az, aki az egész világot, különösen annak elesett népeit meg akarja szabadítani. Harmadik nap Jézus Krisztus a fundamentum (iKor 3,10-11) Negyedik nap A fundamentumra vagytok építve (iKor 3,12-13) Olvassuk még:- Követ teszek le alapul, szilárd követ, drága sarokkövet. (Ézs 28,14-16)- A kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő. (Zsolt 118,16-24)- A sarokkő maga jézus Krisztus. (Ef 2,19 A kősziklára épült ház nem omlik össze. (Mt 7,2^ Elmélkedjünk együtt! Isten Krisztusban, a Szentlélek munkáján keresztül minden megkeresztelt számára közös alapot vetett. A keresztények ezért megerősíthetik Krisztusba vetett hitüket. O az egyetlen fundamentum, amelyre Isten egyháza épül. Mivel senki más nem vethet alapot, a keresztények együtt vallhatják: a fundamentum, amelyre hitük épül, az, amit Isten Jézus Krisztusban cselekedett. Ez a meggyőződés a hála és az alázat forrása. Az egyetlen fundamentumra való építés küzdelme közben sok keresztényt érnek kihívások. Más hangok kísértenek, melyek ellene mondanak Krisztusnak, és elvetik őt. Ilyen helyzetben a keresztények arra hívattak, hogy kovász legyenek a társadalomban abban bízva, hogy Isten kegyelme támogatja őket. Éppen ezért kísértések között sem szabad ingadozniuk. Mivel Jézust sokszor elvetették a történelem folyamán, követőinek készen kell lenniük ugyanolyan próbák elhordozására. Krisztus és az ő tanítása alapján felhatalmazást és erőt nyerünk a mai társadalom kihívásaival való szembesülésre. Mi, keresztények a világban való bizonyságtételünk kiindulásául nem félünk olyan eszközöket használni, amelyeket a világ haszontalannak lát. Nekünk, keresztényeknek szükségünk van arra a meggyőződésre, hogy a Jézus Krisztusra mint az egyetlen fundamentumra való építés a kezdettől a végső cél megvalósulásáig magában foglalja Krisztus összes követőinek egységét. Jézus Krisztus élete és tanítása egészen sajátos és mély alapozással mutatja meg nekünk minden közös cselekvés és minden egyéni tanúskodás jellegét. Krisztus szeretetének ereje nagy reménységgel tölt el bennünket, hogy bármi, amit az ő nevében hozunk létre, túléli a nehézségeket, és megmarad, mert ő a kezdet és a vég. Imádkozzunk! Urunk, Istenünk! A Szentlélek munkájával megvetetted Krisztusban az egyetlen fundamentumot, amelyre egyházad épül. Köszönjük azt, amit Krisztusban értünk cselekedtél. Köszönjük, hogy a romboló erők között is folyamatosan hordozod és óvod egyházadat. Segíts minket is kegyelmeddel, hogy arra az alapra építsünk, amelyet te vetettél Jézus Krisztusban, a mi Urunkban. Ámen. Olvassuk még:- Jöjjetek, építsük fel Jeruzsálem várfalát. (Neh 2,17-18)- Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők. (Zsolt 127)- A kegyelmi ajándékok között különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. (iKor 12,4-11)- A gazda kiment, hogy munkásokat fogadj on a szőlőjébe. (Mt 20,1-16) Elmélkedjünk együtt! Krisztus Isten ajándéka a világnak. Őbenne az egész emberiség üdvözítése és szabadítása nyilváníttatott ki. O az Isten által adott új élet alapja és forrása. Semmit sem szükséges hozzáadnunk Isten ezen tökéletes ajándékához. Ez azonban nem jelenti azt, hogy passzivitásban és elkülönültségben kell maradnunk. Pál ír az alap felépítésére való odaszánásról. Ő megerősíti, hogy elhívatásunk van, amelyre válaszolnunk kell. Arra hívattatunk, hogy Isten megújító munkájának munkásai legyünk, akik tevékenyek az ő háztartásában. Isten különféle ajándékokat adott nekünk (iKor 12). Ezeket egyetlen célra kell felhasználnunk: Krisztust dicsőíteni és békességének erejét hirdetni. Szolgálatunkban Isten szeretetének és Krisztusban való egységünknek tanúi vagyunk. Az egyháztörténet arra tanít, hogy nem minden Krisztus nevében végrehajtott tett volt „Krisztus szándéka szerinti”. Sokszor Krisztust és az általa szerzett megbékélést is árnyékba borította az egyházban a fennhéjázás, a szakadások és a hatalmi harcok. Az „egyházépítés”fiem lehet egymás elleni felekezeti válaszfalak és saját „emlékműveink” építése. A mai világban különösen szükség van arra, hogy az egyházak megmutassák: lehetséges egymáshoz hidakat építeni. Láttatnunk kell azt, hogy közös szolgálatunk a reménység jele és a Krisztusban nyert egység gyümölcse. Régi sebek gyógyulhatnak be, és lehetséges a mai változó társadalom kihívásaira együtt - egymás sajátos ajándékait tiszteletben tartva - felelni. Krisztus az a fundamentum, amelyen állva vagyunk egymás testvérei. Ez Krisztus egy, igaz egyházának alapja, mely teljes szeretettel - Istenben bízva, országának eljövetelében reménykedve - fordul a szegények és az élet peremére szorultak felé. Isten megbékéltető szeretete szorongat bennünket, és vezet arra, hogy egyházaink együtt legyenek élő kövek Krisztus egységében. így lehet a krisztusi fundamentum a világ számára is egyre nyilvánvalóbb. Imádkozzunk! Istenünk, köszönjük neked ajándékaidat, a Krisztusban nyert életet és békességet. Te megajándékoztad egyházainkat a kegyelmi ajándékok változatos sokaságával. Add, h?gy úgy tekintsünk sokszínűségünkre, mint közös gazdagságra, melyek házadnak a jelen világban való építésében segítenek bennünket. Adj erőt, hogy tanúskodhassunk arról, ami egységünket erősíti, és felbátorít arra, hogy sze- retetedet hirdessük a körülöttünk élőknek. Ámen. Imádkozzunk! Ó Isten, köszönjük neked a bizalmat és az áldást, amelyet felajánlasz mindazoknak, akik országodnak e világba való eljöveteléért fáradoznak. Segíts, hogy új utakat találjunk a körülöttünk élők közötti munkád végzésére. Add, hogy szolgáljunk, és ne azt keressük, hogy mások szolgáljanak nekünk. Add, hogy gyógyító erőd munkálkodjon közöttünk. Egy családként egyesülve Fiadban szeretnénk hűséges sáfáraid lenni az általad teremtett világban, hogy minden férfi és nő, nagyok és kicsik, minden ember megismerjen téged, az igazi, élő Szabadítót és Teremtőt. Ámen. ÖKUMENIKUÍ
