Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-01-16 / 3. szám

4 200$. január i6. KERESZTUTAK ‘Evangélikus Életi? Nyíregyházi hírcsokor Díszkivilágítást kapott a nyíregyházi nagytemplom. A Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség kérésére Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata megtervez­tette és kiviteleztette a felújított műemlék evangélikus Nagytemplom éjszakai díszki­világítását, és az üzemeltetés költségeit is magára vállalta. A gyülekezet elnöksége le­vélben mondott köszönetét Csabai Lászlóné polgármesternek és az ügyben közremű­ködő munkatársainak abban a reményben, hogy amint a reflektorok fénye beragyog­ja a látható templomot, úgy Jézusnak, a világ világosságának a fénye is egyre jobban bevilágítja a gyülekezet lelki templomát. Összgyülekezeti felügyelő iktatása. Beiktatták tisztségébe a kétszázötvenegy éves múltra visszatekintő és jelenleg már öt parókus lelkészi körzetből álló Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség összgyülekezeti felügyelőjét, Demcsákné Balczó Ildikót. A néhai Balczó András nyíregyházi evangélikus lelkész leánya advent negyedik vasár­napján tette le esküjét az ország második legnagyobb evangélikus templomában; az oltári szolgálatot Lábossá Péter Mihály igazgató lelkész végezte. Évkezdő imahét a nyíregyházi gyülekezetben. Ezeket az imaalkalmakat még Tú- róczy Zoltán püspök, egykori nyíregyházi lelkész honosította meg. A gyülekezet parókus lelkészei azóta minden évben felváltva szolgálnak az új év első hetének esti istentiszte­letein. 2005. január 3. és 7. között Bozorády Zoltánná lelkésznő hirdette Isten igéjét az Úr­tól tanult imádság alapján. A gyülekezeti termet estéről estére teljesen megtöltő hívek pedig Jézus tanítását megfogadva hangos könyörgésekben kérték az Úr áldását és veze­tését az előttünk álló esztendőre is annak tudatában, hogy ő előbb könyörgött értünk. Vízkereszti tanítás a misszióról - diákoknak. Vízkereszt ünnepén, a délelőtti isten­tiszteleten a nyíregyházi Nagytemplom földszinti padsorait a Nyíregyházi Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium, valamint az evangélikus általános iskola diákjai és tanárai töltötték meg. Lőrincz Csaba gimnáziumi segédlelkész igehirdetésében kiemelte, hogy vízkereszt a misszió ünnepe is. Bencze Imrétté, az Evangélikus Külmissziói Egyesület tit­kára előadásában egyaránt szólt a kis- és nagydiákokhoz, az „öregdiákokhoz", valamint a gyülekezet tagjaihoz is egyházunk missziói munkájáról. Az előadó a Mesterházi házas­pár Indiában végzett szolgálatairól beszélt részletesebben, és felhívta a diákokat, hogy egy tízóraijuk árát ajánlják fel zsebpénzükből ennek a munkának a támogatására, hogy az indiai gyermekek közül is egyre többen megismerhessék az Úr Jézust. Szolgáló női közösség első szeretetvendégsége. A múlt hónap közepén megala­kult közösség január 9-i bemutatkozó alkalmán a Nők szolgálata a Bibliában és ma cím­mel Balicza Iván budavári espereshelyettes tartott előadást. A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola dísztermében rendezett, testvéri légkörben zajló szeretetvendégség végén - záróáhítatában - Bozorády Zoltán püspökhelyettes a heti ige alapján hirdette; akiket Isten Lelke vezérel, azok az ő gyermekei. ■ Garai András Szolgál és véd Mezőcsokonya rendőr-prédikátora ► A Barcsi Rendőrkapitányság köz- rendvédelmi alosztályának veze­tője Mihály János rendőr százados. Mezőcsokonyán azonban még­sem ebben a minőségében vált is­mertté, ugyanis ő a helyi Evangé­liumi Pünkösdi Közösség lelki- pásztora is.- Hogyan indult el ezen az úton?-16-17 éves koromban lettem keresz­tény. Ekkor döntöttem el, hogy bármit, amit ezután teszek az életben, Isten akarata szerint fogom tenni. Azért imádkoztam, hogy Isten mutassa meg az utat, és segítsen olyan munkát talál­nom, amelynek végzése során még töb­bet megtudhatok az ő országáról, és amellyel hasznosan tudom szolgálni őt. Természetesen azt szerettem volna, ha Isten rögtön azt mondja, hogy men­jek a teológiára vagy misszionáriusnak Afrikába, de másként vezetett: rendőr lettem.- Rendőrként hogyan tudja Istent szolgálni?- A rendőrség azért van, hogy rend és békesség legyen az országban. Isten aka­rata is pontosan ez. Pál apostolnak a ró­maiakhoz írt levelében a 13. fejezet első öt verse szól arról, hogy a rendvédelmi szervek Istentől vannak azért, hogy rend, illetve békesség legyen az ország­ban. Számomra nagyon izgalmas úgy végezni egy feladatot, hogy azt Isten se­gítségével tehetem, és tulajdonképpen a munkámért imádkozom. Imádkozom azért, hogy kevesebb bűncselekmény és baleset legyen, imádkozom, hogy a be­osztottaim sikeresen végezzék a munká­jukat. Jó látni ennek az eredményeit. Egy keresztény ember az igazságot követi, és azért harcol. Ezt a legjobban a rendőr­ségnél lehet képviselni.- Meséljen a közösségről, amelynek tagja!- Már rendőr voltam, amikor elkezd­tem tanulni a Pünkösdi Teológiai Főis­kolán. Az Evangéliumi Pünkösdi Közös­ség egy bejegyzett egyház, a protestáns felekezetekhez tartozik. Napjainkban - ha jól tudom - már hatszázmillió kariz­matikus pünkösdi hívő van a világon. A nagy egyházakon - a római katolikus, a református és az evangélikus egyházon - belül is vannak úgynevezett karizmati­kus pünkösdi csoportok. Az Evangéliu­mi Pünkösdi Közösség az egyik legdina­mikusabban fejlődő egyház Európában és azon kívül is.- A helybeli hívek hogyan fogadták azt, hogy egy rendőr lett a lelkipásztoruk?- Áprilisban lesz két éve, hogy lelki- pásztor vagyok Mezőcsokonyán. Az emberek elfogadtak, és remélem, szeret­nek is. A szószékről nehezebb úgy be­szélni az embereknek az életről, és úgy buzdítani őket, ha az igehirdetőnek nin­csen élettapasztalata.- Volt már olyan, hogy félbe kellett szakíta­nia egy istentiszteletet, mert ugyanabban az időben rendőrként is helyt kellett állnia?- Ha készenlétes vagyok, akkor úgy állok a szószéken, hogy a zsebemben rezgőre van állítva a telefon: ha baj van, megyek. Hála Istennek, Barcs nyu­godt város, jó itt a közbiztonság, és még nem került rá sor, hogy az isten­tiszteletet megszakítva el kellett volna mennem.- Miért fontos, hogy higgyen az ember?- Úgy gondolom, hogy valamiben hinni nem elég. Én azt vallom, hogy Jé­zus Krisztusban kell hinni: ő a megol­dás minden ember életére. Ha az embe­rek komolyan vennék a „keresztény­ség” és a „vallás” szavakat, ha valódi hit lenne ezek mögött, akkor pozitív válto­zások következhetnének be a társada­lomban. Ha mindenki csak négyet megtartana a tíz parancsolatból - „Ne ölj!”, „Ne paráználkodj!”, „Ne lopj!”, „Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanú- bizonyságot!” -, nem is lenne dolga a rendőrségnek.- Mi volt az, ami Önt a kereszténység útjá­ra vitte?- Az én megtérési igém János levelé­ben van. Egészen pontosan az íjn 5,12: „Akié a Fiú, azé az élet; akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban." Ez az ige vezetett rá arra, hogy meggyőződéses keresztény legyek. Az élet nem csak annyiból áll, hogy éljünk, dolgozzunk, szórakozzunk; az élet egy személy, akit úgy hívnak: Jézus. Én Jézus Krisztusban megtaláltam azt, amire vágytam. So­sem akartam szürke, kispolgári életet élni. Élni szerettem volna. Hiszem, hogy Istennek terve van az emberek életével. Még nem látom kristálytisz­tán, hogy az enyémmel mi a terve, de kutatom. ■ KoselukAnna Dánia - egy evangélikus ország, ahol a derű nemzeti sajátosság „A gonosz mindig ott támad, ahol nem elegendő a szeretet.” Hermann Hesse A protestáns szabadegyetem konferenciája a Rajnánál Az Európai Protestáns Magyar Szabad- egyetem akadémiai napjait 2005. május 1. és 7. között a németországi Rheinfel- denben, a Rajna menti Schloss Beuggen- ben tartja. A konferencia témája: Európa - kisebbségek, identitás. Az aktuális témá­val neves történészek, kisebbségkuta­tók, teológusok, pszichológusok, szo­ciológusok, nyelvészek előadásai, kerek- asztal-beszélgetések és munkacsopor­tok foglalkoznak majd. Gánóczy Sándor római katolikus egyház­tudós (Párizs) teológiai előadást tart, Bagdy Emőke, a budapesti Károli Gáspár Refor­mátus Egyetem tanára és Pfitzner Rudolf (Ottobrunn, Németország) pedig a pszi­chológia szemszögéből közelíti meg a té­mát. Az irodalmi esten Dalos György (Ber­lin) és Oplatka András (Zürich) lép fel. Bállá Bálint szociológus (Berlin) és Vályi-Nagy Ágnes lelkész (Therwil) pódiumbeszélge­tést vezet. Az elhangzott előadásokat összefoglaló Heti tükörben Frenkl Róbert or­vos, evangélikus országos felügyelő és Kú­ti József református lelkész szerepel. Az áhítatokon és az áldozócsütörtöki kirán­dulás keretében Bázelban tartandó öku­menikus istentiszteleten igét hirdetnek: Gémes Pál és Száva Péter evangélikus lelké­szek, Tamásné Demeter Orsolya, Hieble Erika és Gödri Zsolt református lelkészek, illetve Dévény István római katolikus teológus. A gazdag programot bázeli városné­zés, a budapesti Muzsikás együttes kon­certje, Orth Enikő nagyszebeni zongora- művész hangversenye, valamint ifjúsági est egészíti ki. Érdeklődni és jelentkezni (legkésőbb február 28-ig) Deák Péternél lehet: Bellerivestr. 59, CH-8008 Zürich. Tel.: (+41) 1 279 55 49 (munkaidőben), fax: (+41) 1383 85 86, e-ma- il: peter.deak@telekurs.com. ■ Berényi Zsuzsanna Agnes A főváros legszebb sugárútja, az Ander­sen sugárút a nagy meseíró szobrával s a körülötte zsivajgó sirályokkal tükrözi az egész ország hangulatát. A mesebeli szépségű Koppenhága egyes temploma­it a derűs kedélyű dánok csak úgy emle­getik, hogy a főszékesegyházban az igen népszerű Margit királynő tartotta az es­küvőjét, a másik hatalmas templomban pedig múlt tavasszal esküdött örök hű­séget a trónörökös bájos fiatal válasz­tottjának. Londonban, Madame Tussaud híres emberek viaszból megformált alakjait kiállító múzeumában az első két szobor már az ifjú párt ábrázolja, és a legkelendőbb képeslapokon is őket lát­hatjuk. A színpompás eszkimó népvise­letbe öltözött királyi családot lelkes örömmel fogadták júniusban a Dániá­hoz tartozó grönlandiak is, és ütemesen tapsolva kiáltották a trónörökös felesé­gének, Máriának a nevét a kellemesen „meleg", mintegy 10-15 fokos nyárban. „Mindenkor örüljetek!" - mondta Pál apostol, és a dánok valóban mindig őszintén mosolyognak, keresik és meg is találják az események jó oldalát. Örül­nek a nemrég, mindössze két éve épült, vakítóan fehér falú, tiszta, áttekinthető, új koppenhágai metrónak, az utasok tá­jékoztatását szolgáló, logikusan és cél­szerűen megalkotott vasúti jelzőrend­szereknek, a nem túl gyakori meleg idő­nek, a napfénynek. Örülnek hihetetlenül gazdag múzeumaiknak, hatalmas és na­gyon jó állapotban lévő, regényes kö­zépkori dán váraiknak és nem utolsó­sorban az oda látogató vendégnek. A vendéget egyszerű, meleg szavakkal fo­gadják, és mindent megtesznek azért, hogy értelmesen, tanulságosan töltse el városukban a szűkre szabott napokat, és munkáját a leghasznosabban végezhes­se. Még arról is gondoskodnak, hogy a magyar vendég tiszteletére magyar nép­dalt is játsszon a tehetséges gitáros. A dánok megható érdeklődéssel hallgatták Magyarországról szóló előadásomat, és értő összehasonlításokat tettek saját tör­ténelmükkel. Kedves evangélikus eszperantista vendéglátóim tették lehetővé, hogy kap­csolatba léphessek a helyi szabadkőmű­vesekkel. A szabadkőműves könyvtár egyik eszperantista könyvtárosa külön látogatást szervezett számomra a kop­penhágai páholyházba. A legkitűnőbb szakembert hívták meg azért, hogy vála­szoljon a kérdéseimre. A dán szabadkő­művesek az úgynevezett svéd rendszert Koppenhága követik. Ez - a többitől eltérően - az is­tenhit mellett azt is megköveteli tagjai­tól, hogy keresztény felekezethez tartoz­zanak. Dániában - akárcsak Angliában - a nagymesteri tisztséget, vagyis az or­szág vezető szabadkőművesi feladatát általában a király tölti be. Jelenleg azon­ban királynő van mindkét országban, ezért a királyi család egy másik tagja a nagymester. Az angol nyelvtudás általános és ma­gas szintű, így az idegen nem ütközik nyelvi nehézségekbe még akkor sem, ha nem ismeri a dán nyelvet. Az utcán még a nagyon sietős emberek is örömmel út­baigazítják az idegeneket. Ez a svédekre és a norvégokra is jellemző, de ők nem ismerik olyan alaposan a helybeli neve­zetességeket vagy az utcákat, mint a dá­nok. Ha mégsem tudják megadni a meg­felelő útbaigazítást, akkor sem fordul­nak el érdektelenül, hanem - mintha a saját ügyük volna - tovább kérdezős­ködnek más arra járóktól. Néha valósá­gos tanácskozás alakul ki arról, hogy mi­ként segíthetnének a tájékozatlan érdek­lődőnek. .. A Szabadság Múzeum Dánia történe­tét mutatja be az európai fasizmus idő­szakában. Hitler egyre nagyobb nyomást gyakorolt a kicsiny országra annak érde­kében, hogy ott is bevezessék az üldö­zötteket megkülönböztető intézkedése­ket. A dánok azonban a király, XI. Keresz- tély vezetésével ennek merészen ellenáll­tak. Amikor már nem volt tovább tart­ható ez a semlegesség, a király lemon­dott, és az országgyűlés feloszlatta ma­gát. Dánia kormányzás nélkül maradt. Nem akadt olyan dán, aki átvette volna az országlást német bérencként. „Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embe­reknek." A volt király ekkor felújította azt a már régen feledésbe merült szokását, hogy naponta kilovagolt, és lóháton körbejárta Koppenhága utcáit. A ma is leginkább kétkerekűn közlekedő lakos­ság kerékpárjain kalaplengetve követte XI. Keresztélyt, lelkes örömmel éltetve a szabad Dániát. A dánok saját lakásuk­ban bújtatták az üldözötteket a fasiszták elől, majd az éj leple alatt életük kockáz­tatása árán bárkáikon átcsempészték őket a semleges Svédországba. Ma ezt mindkét ország kikötőjében emlékmű hirdeti. XI. Keresztély lovas szobra ma már a királyi palota közelében áll egy té­ren; egyébként ő volt a most uralkodó királynő, Margit nagyapja. A második világháború végeztével Dánia méltán foglalhatott helyet a győztes hatalmak oldalán. Dánia ma nagy békességben él min­den országgal, így szomszédaival is, amelyeknek a lakossága egyébként zö­mében szintén evangélikus. A dániai Helsingar, Hamlet királyfi városa és a svédországi Helsinborg között félórán­ként közlekedő kompjárat akár a jelképe is lehetne ennek. Egyik oldalon sem vizsgálják az úti okmányokat. Városi gárda azonban létezik. Körül­tekintő eszperantista evangélikus ven­déglátóim Helsingarben előre felhívták a figyelmemet arra, hogy a gárda min­den péntek délután felvonulást tart a város utcáin. Én persze egy katonai pa­rádé megtekintésére készültem, de ehe­lyett mintegy száz, kék rakott szok­nyás, tengerészsapkás, sujtásos díszek­kel ellátott kabátba bújt kislány vonult el előttem hangszerekkel „felfegyver­kezve”... Tanáraik kíséretében, nagy rendben, fegyelmezetten lépdeltek a fú­vós hangszereken eljátszott népdalok vérpezsdítő, vidám ritmusára az előre meghatározott útvonalon. A járókelők lelkes tapssal jutalmazták a szemnek, fülnek és léleknek is kedves előadást. A gyerekek a csaknem egyórás felvonulás után szép sorjában bemasíroztak a tá­gas iskolaudvarba. Ott a családtagok már várták a felvonulókat, s miután a családok egymásra találtak, látható örömmel, büszkeséggel széledtek szét. Ez a rokonszenves gárda is Helsingor békés boldogságát őrzi.

Next

/
Thumbnails
Contents