Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-29 / 22. szám
"Evangélikus Élet5 GYEREKMELLEKLET 2005. május 29. Kupával jöttünk haza Hittanverseny 2005 Április 22-én elindult Nemescsórói egy. kis csapat Zánkára, az országos hittanversenyre. Már az autóban nagy volt az izgatottság. Körülbelül hat órára értünk oda. Az első „feladat” az volt, hogy mindenkinek meg kellett keresnie a szállását... Ez persze nem volt egyszerű. De végül is sikerült! Vacsora után esti áhítat volt. Aztán mehetett mindenki aludni. Tíz órakor volt a takarodó. Reggel a reggeli után reggeli áhítat volt. Utána kezdődött a hittanverseny. Mindenki nagyon izgult! A verseny első fele még nem volt nagyon nehéz, de a vége már tényleg nehéz volt. A versenyhez Ruth könyvét kellett elolvasni. Az ország minden feléből jöttek versenyzők, például Nyíregyházáról, Budahegyvidékről stb. Szóval voltak olyan helyek, mint ez a Buda- hegyvidék, amelyekről még nem is hallottunk. De a verseny a nehézség ellenére is jó volt. A verseny közben a lelkészünk körbe-körbe járt, és fényképezett minket. A verseny után nagyot fújtunk, de még izgatottak voltunk az eredmény miatt. Ezután jött az ebéd, ami nem volt egy remekmű, de azért ehető volt. Ebéd után pedig jött a várva várt pillanat, az eredményhirdetés, amin nagy meglepetésünkre nagyon szép eredményeket értünk el. Az 1-3. osztályosok majdnem dobogósak lettek, csak egy pontjuk hiányzott. A 4-6. osztályosok másodikok lettek, és a 7-8. osztályosok (azaz mi) pedig elsők. Annyira örültünk! Egy szép nagy kupával tértünk haza. B Baráth Vilmos Versenyeztünk Hónapokkal korábban álltunk neki lelkesen a felkészülésnek, hogy indulhassunk az országos hittanversenyen. Örömmel hallottuk, hogy ebben az évben az egyházi iskolák versenyét külön szervezik meg a gyülekezetek közötti vetélkedőtől. Bár mi a kőszegi Árpádházi Szent Margit Római Katolikus Általános Iskolába járunk, a hittant ugyanolyan óraszámban tanuljuk, mint az evangélikus iskolák diákjai, így jelentkeztünk. A készülés heteiben rengeteg feladatot készítettünk Ruth könyvéből, így minden csapatunk kipróbálhatta kreativitását: vajon mi milyen megmérettetéseket találnánk ki, ha mi lennénk a versenyfeladatok összeállítói? Activityt, totókat, rejtvényeket és megannyi érdekes tesztsort állítottunk össze, majd végre útnak indultunk a versenyre. Zánkán még egyikünk sem járt, így még izgatottabban vártuk ezt a kirándulást. A megérkezés és a szállás elfoglalása után részt vettünk a sportcsarnokban szervezett programokon: agyagoztunk, táncoltunk, és a sorversenyben is kipróbáltuk magunkat. Az esti áhítat után kisétáltunk a Balatonhoz. A part csendjét megtörve énekeltünk, nevetgéltünk: a visszaindulás előtt közösen imádkoztunk, hiszen Istennek köszönhettük, hogy jó időt, társakat, jókedvet adott ehhez a hétvégéhez, és azt is tőle kérhettük, hogy a szombati versenyen legjobb tudásunkat adhassuk, de ne a győzelem legyen a legfontosabb, hanem a becsületes verseny. Hiszen már azzal is nyertünk, hogy egy újabb könyvet, illetve történetet tanultunk a Bibliából, s közben jókat szórakoztunk is. Szombaton mindenki izgatottan ébEsti áhítat a sportcsarnokban 1 redt, várva a verseny kezdetét. Sok-sok feladatot kellett megoldanunk, voltak játékosabbak, de voltak nehezek is közöttük. Ebéd után alig bírtuk kivárni, hogy mi lett az eredmény. Mikor megtudtuk a díjkiosztón, hogy a 7-8. osztályosok között 1. helyezést, az 1-3. osztályosok között pedig 3. helyezést értünk el, nagyon örültünk. A középső korosztályban szerzett 2. helyezé3 sünkre is büszkék voltunk, hiszen e csapatunk tagjai először próbálták ki magukat a hittanversenyen. A hazafelé vezető úton boldogan és kicsit fáradtan meséltük egymásnak élményeinket, s néhányan már a következő évre gondolva kérdezgették: „Jövőre is indulhatunk majd a hittanversenyen?” ■ A kőszegi versenyzők és Koczánné Hetyésy Judit (hitoktató) Az országos hittanverseny döntője jó egy hónapja zajlott Zánkán. Mindaz a feszültség, ami a versenyt kísérte, elült már. Talán jól is van ez így, hogy nem a sűrűjében, hanem egy kicsit távolabbról, letisztultán összegezhetjük, értékelhetjük ezt a sokakat megmozgató eseményt. Ilyen még nem volt... Valóban: olyan bibliaverseny, amely ennyi gyereket megmozgatott, még nem volt, hiszen mindhárom korcsoportban külön-külön mérhették össze tudásukat az egyházi iskolai és a gyülekezeti csapatok. Ez önmagában olyan tény, amelynek örülni lehet. Legfőképpen azért, mert a verseny témája, Ruth könyve olyan része a Bibliának, amely egyáltalán nem vagy csak érintőlegesen kerül elő a hittanórákon. Sokszor gondolok arra, de jó lenne tudni, vajon összesen hányán vannak, akik a verseny kedvéért kézbe veszik, elolvassák, végiggondolják a kiírt anyagot. Biztos vagyok benne, hogy kicsiny egyházunk méretéhez képest nem kevesen; persze abban is biztos vagyok, hogy sokkal többen is lehetnének. Mi ez, ha nem nyereség? Ilyen még nem volt... Nem volt még olyan sem, hogy egy hajdanvolt úttörőcentrumban ilyen versenyt rendezzenek. A helyszín azonban kiválóan megfelelt. Minden adott volt, ami a versenyek lebonyolításához kellett. Már régen nem az úttörők csatakiáltásaitól hangos a hely, arra a két napra azonban hangos volt a mi gyerekeink Istent dicsérő énekétől, és ez hálával töltötte el a szívünket. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy mi, akik a verseny lebonyolítói voltunk, hajdanvolt úttörők, nem csekély izgalommal kérdezgettük egymást az indulás előtt: „Te annak idején voltál ott?” Mindannyian szívesen indultunk a verseny helyszínére. Volt, aki azért, hogy újra lássa egy szép gyermekkori élményének színhelyét, volt, aki azért, mert talán gyermekként vágyott rá, hogy Zánkára eljusson, és bizonyára volt, aki azért, mert örült a lelke, hogy ennyi gyereket láthat együtt. Ilyen még nem volt... Bizony elmondhatom, hogy ilyen még nem volt a Vasi Egyházmegyében: egy hittanverseny három fordulójának feladatait kellett elkészíteni. El kell mondani azt is, hogy az elmúlt évek gyakorlata az volt, hogy azok az egyházmegyék, amelyek elvállalták a versenyfeladatok elkészítését, csak a megyei és az országos forduló anyagának a megírására kaptak megbízást. A többéves egyházmegyei versenyeztetés során azonban az volt a tapasztalatunk, hogy azokból a gyülekezetekből, amelyekben nagyobb létszámú hittancsoportok működnek, nem egy, hanem adott esetben négy-öt csapat is érkezett az egyházmegyei versenyre egy korcsoportból. Vagyis nem rendeztek gyülekezeti válogatást, hanem akinek kedve volt, és felkészült, eljött a megyei versenyre. Ennek kivédése érdekében készítettük el mindhárom forduló anyagát. Nem felejtem el azt az októberi LMK-t, amikor megkérdeztem a lelkészeket, hogy ki lenne az, aki szívesen részt venne a feladatok elkészítésében. Akkor és ott nyolc kéz lendült a magasba. Ez a nyolc ember végig lelkesen dolgozott a feladatok tartalmi részén. Többször összejöttünk különböző helyszíneken: Bobán, Sárváron, Nemescsón és Bükön. Először tizenhat szakaszra osztottuk az amúgy nagyon rövid könyvet, majd feladat- és játékötleteket hoztunk. Egyik társunk táblázatokat készített, hogy lássuk egymás mellett a szakaszokat és a feladatokat, nehogy párhuzamosan ugyanaz a feladat kerüljön be. Szerettük volna, ha a verseny játékos jellegű, ezért ügyességi feladatokat is készítettünk, amelyeket azonban csak jelképesen pontoztunk. Egy korcsoport számára tizenhat feladatot terveztünk, és ez felölelte Ruth könyvének az egészét. Három korcsoportban, három fordulóban ez összesen száznegyvennégy feladatot jelentett. Öröm volt, hogy bár időközben voltak nagy ünnepek, valamint egyéb gyülekezeti és egyházmegyei alkalmak is, mindenki időben elkészült a vállalt feladatával. Ilyen még nem volt... Igen, talán erre is elmondhatom, hogy ilyen még nem volt: a feladatlapok elkészítését egy profi informatikus vállalta. Megint csak az előző évek tapasztalata alapján azt kértük tőle: úgy készüljenek el a feladatlapok (igaz, talán nem túl takarékosan), hogy egy lapon egy feladat legyen, így folyamatos lehet az értékelés, a zsűrizés. Amikor minden ilyen versenyen időhiányban szenvedünk, ez a pazarló kis ötlet hozzásegített ahhoz, hogy viszonylag időben lebonyolíthassuk az eredményhirdetést. Ezúton is szeretnénk köszönetét mondani informatikus segítőnknek, hiszen nagyon sok munkája volt a feladatlapokkal, és akkor még azt el sem mondtam, hogy a zánkai versenyről éppen hogy csak hazaért kislánya konfirmációi vizsgájára. Ilyen még nem volt... De igen, volt egy olyan gyülekezet, amelyben olyan gyerekek és fiatalok, akik nem versenyeztek, felkészültek Ruth könyvéből, és próbaként végigversenyezték, -játszották mind a száznegyvennégy feladatot azért, hogy a többiek versenyezhessenek az egyházmegyékben és az országos fordulóban. Meggyőződésem, hogy ők is gazdagodtak általa. * * * Ez a hittanverseny az „ilyen még nem voltok” versenye lett volna? Nem. Ez a hittanverseny is, mint a többi, az eddigiek, Isten irántunk megnyilvánuló, állandóan megújuló kegyelmének és szerete- tének az alkalma volt. így éreztük ezt mi is, akik részt vettünk a szervezésben: a gyermekosztály munkatársai, teológusok, segítők, Vas megyeiek; de biztosan így érezték azok a gyerekek is, akik Ruth könyvéből jó példát kaptak a hűségről, a szülők iránti tiszteletről és egymás megbecsüléséről. ■ Rostáné Piri Magda lelkész, Baba BOTTÁ DÉNES FELVÉTELEI
