Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-29 / 22. szám
6 2005. május 29. GYEREKMELLÉKLET "Evangélikus Életi Kedves Gyerekek! Szerettek versenyezni? Van, aki szereti, ha összemérheti az erejét és a tudását másokkal, és van, aki szívesebben kerüli az ilyen helyzeteket. Mindkettejüket megérthetjük. Vetélkedőkön sikert elérni nagy boldogság, különösen olyankor, mikor nagyon megdolgozunk érte, vagy nem számítunk rá. De az se baj, ha időnként nem sikerül jó helyet szerezni. Ha mindig mindenhol dobogós helyezést érnénk el, egy idő után talán nem tartanánk olyan értékesnek az eredményt. Ráadásul maga a készülés is „nyeremény”. De megértem azokat is, akik jobban szeretnek játszani, verseny nélkül: ilyenkor az együttlét a fontos, és nem az, hogy végül ki hányadik lesz. Lenne kedvetek részt venni egy bibliaversenyen? Ezen az oldalon olyan gyerekek beszámolóit találjátok, akik részt vettek egy háromfordulós országos hittanversenyen, és örömmel hallották a győztesek között a nevüket - elsők lettek. A bibliai könyv, amelyről a verseny szólt, Ruth könyve volt. Nem a legismertebb könyv, de akik ott voltak a versenyen - akár a gyülekezetükben vagy a megyei fordulón -, már nagyon jól tudják, hogy kicsoda is Ruth. Aki még nem tudja, hogy ki ő, keresse ki bátran a Bibliából, vagy faggassa ki róla a lelkészét, hittantanárát. Szeretettel ajánlom nektek az alábbi írásokat, amelyekben gyerekek és felnőttek emlékeznek vissza az országos hittanversenyre. ■ Mády Erzsébet Az országos hittanverseny gyerekszemmel A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola harmadik osztályos tanulói Tanár néni kérésére már ősszel jelentkezni lehetett az idei versenyre. Szívesen vállalkoztunk erre, de szinte mindannyian más okból. Volt, aki csak ki akarta próbálni magát, volt, aki már részt vett ilyen versenyen, és megtetszett neki, vagy csak egyszerűen a szülő kérésére. Minden héten szakköri foglalkozásokon gyűltünk össze, hogy megismerkedjünk a verseny anyagával, Ruth könyvével. A szakkörön barátságos, jó hangulat uralkodott. Szívesen tanultuk meg kívülről a kötelezően ránk eső részt. Tetszettek a mókás feladatok, a közös játékok. Izgatottan vártuk már az utazást is, hiszen nekünk sokat kellett utaznunk, és a szüléinktől sem voltunk még ilyen messze. Jók voltak a foglalkozások, amelyek közül főleg az agyagozás és az üvegfestés tetszett. Sokat nevettünk a tanár nénin, amikor kecsketáncot táncolt. Szombaton reggel nagy izgalommal ébredtünk, és nagyon kíváncsiak voltunk, hogy milyen feladatokat kapunk. De a sok felkészülés meghozta a gyümölcsét. A versenyen végig jó hangulatunk volt, különösen azért, mert mi vezettünk. Ruth könyvét soha nem fogjuk elfeledni. Reméljük, jövőre ismét ott lehetünk az országos versenyen. ■ Manaserov Anna, Papp Zsófia, Pálházi Tímea, Sajben Erik és Keveháziné Antal Enikő A Nyíregyházi Evangélikus Általános Iskola hatodik osztályos tanulói Minden évben készülünk az országos hittanversenyre. A mi kategóriánkban sokan vagyunk, így tanár nénink (Pataki Zoltánné) megversenyeztetett bennünket egy egyéni verseny keretében, hogy igazságot tegyen, s a legjobb eredményt elért négy tanuló alkotta a csoportot. Azután jött a felkészülés időszaka a tanár néni segítségével. Olvastunk, tanultunk, rengeteg feladatlapot oldottunk meg. Hamarosan elérkezett a várva várt nap, és indultunk Zánkára. Együtt utaztunk az Evangélikus Kossuth Lajos Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola tanulóival és az egyházmegyét képviselő csoportokkal. Az út az ismerkedés és a lázas izgalom jegyben telt. Hosszú utazás után délután három órára érkeztünk meg Zánkára. A környezet, az épületek, az ellátás felülmúlta azt, amit elképzeltünk. A délutáni fakultatív programokon mindenki kedvére szórakozhatott. A vacsora utáni áhítat újszerű volt a sok kedves énekkel, gitárkísérettel - öröm volt együtt énekelni. Eljött a másnap reggel. Még a reggeli alatt is az izgalomtól dobogott a szívünk. Áhítat után elfoglaltuk a helyünket. Eleinte izgultunk, de néhány feladat után már éreztük, hogy minden jól megy. A feladatok tartalmasak, elgondolkodtatóak és egyben játékosak is voltak. Ebéd után készültünk az eredmény- hirdetésre. Ereztük, hogy jól sikerült, de még nem voltunk biztosak benne. Büszkeség töltött el bennünket, amikor már másodszor hallhattuk iskolánk nevét a győztesek között, és jó érzés volt felállni a dobogó legmagasabb fokára. Ezután már boldogan indulhattunk haza. Szívünkbe zártuk a versenyt, Zánkát, mindent és mindenkit. ■ Berzeviczi Nóra, Sallós Dorka, Nagy Jolán Erika, Gégény Dávid és Pataki Zoltánné Köszönjük, hogy győzhettünk! Volt olyan, aki meglepődött a tudósításunknak adandó címen. Pedig ha belegondolunk, egy verseny győzelmét a győztes nem csak magának köszönheti. Nekünk pedig ebben az évben bőven van mit megköszönnünk. Már az elmúlt években is sikeresen szerepeltünk különböző megmérettetéseken, de az idei tanév minden elképzelésünket felülmúlta. Kezdődött a bábversennyel, amelyről a tavalyi győzelem után most egy külön- díjjal térhettünk haza. Majd következett az országos hittanverseny Zánkán. Iskolánk tanulói két kupát is kiérdemeltek. Ezek után kaptam azt a kérdést: „Miért tudunk mi így teljesíteni?” A miértre nem tudok válaszolni, csak arra, hogyan készülünk ezekre a számunkra fontos eseményekre. Kezdő pedagógusként az első dolog, amelyet idősebb kollégáimtól megtanultam, a jó időbeosztás. Mindig időben kezdjük el a felkészülést. így jut idő a tanuláson kívül beszélgetésre, játékra, szórakozásra is. Azokon a gyerekeken, akik vállalták a különböző versenyekre való felkészülést, nem láttam a görcsös akarás jeleit. Felszabadultan, jókedvűen tanultunk. Minden eredménytől függetlenül számomra ez a legfontosabb. Remélem, hogy ez marad meg bennük, serdülőkorukban, későbbi tanulmányaik során is, és akkor talán nem fogják megtagadni a bibliaolvasást, és felkészülnek a Jézussal való együtt járásra, amelyről tudják, hogy jó. A köszönetről se feledkezzünk meg. Köszönjük azoknak, akik hosszas munkával elkészítették a feladatokat, megszervezték kétnapos elszállásolásunkat, és igyekeztek bennünket testileg és lelkileg egyaránt ellátni. Köszönjük iskolánk vezetőinek és kollégáimnak, hogy segítséget nyújtottak, vállalva a nagy anyagi terheket is. Köszönjük a szülőknek, aki otthon együtt tanulmányozták a gyerekekkel a feladatokat, együtt tanultak velük, ezzel is segítve az én munkámat. Végül, de a legnagyobb hálával köszönjük a Jóistennek, aki mindannyiunk számára erőt és kitartást adott ebben a munkában is. Reméljük, jövőre ismét találkozunk. Mi készülünk. ■ Keveháziné Antal Enikő
