Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-29 / 22. szám
"Evangélikus Életi KULTÚRKÖRÖK 2005. május 29. 5 Protestáns médianap ► A Krisztus missziói parancsát ismerő médiamunkások egyik „örök” kérdése, hogy miként lehetne hatékonyabban képviselni az örömhírt korunk közszolgálati és kereskedelmi médiumaiban. Erre most azok a szakemberek - Szentesi Zöldi László (Magyar Nemzet), Kerekes Sándor (Magyar Televízió Debreceni Stúdió), Jónás István (Magyar Rádió), Dusicza Ferenc (RTL Klub) és Háló Gyula (Békehímök) - keresték a választ, akik a protestáns média napja elnevezéséi konferencián fórumbeszélgetés keretében osztották meg gondolataikat (képünkön) a jelenlévőkkel a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának (MEÖT) székházában. A Protestáns Újságírók Szövetsége (PRÚSZ) által szervezett május 20-i eseményt megelőzte a mindössze egy- esztendős szervezet közgyűlése. Bár a közgyűlés összehívását elsősorban a 2005. évi költségvetés elfogadásának törvényi kötelezettsége indokolta, a not* mális működéshez szükséges bürokratikus teendők sikeres lezárását is fémjelző ülés alkalmat kínált egyúttal arra is, hogy a tagok előtt nyilvánvaló legyen: az elnökség nem várt tétlenül erre a hivatalos aktusra. Mint Novotny Zoltán elnök beszámolójában elhangzott, a PRÚSZ immár nemcsak névlegesen, de ténylegesen is otthon érezheti magát a MEÖT székházában, ahol szeptembertől a fogadóórákat is rendszeresítik. A kapcsolattartást már eddig is szolgálta hírlevél, ez a jövőben még rendszeresebben tudósítja majd a tagságot. Előkészületben van a PRÚSZ első évkönyve is, amelyet várhatóan az őszi konferencián vehetnek majd kézbe a tagok. Immár együttműködési szerződés rögzíti a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségével (MA- KÚSZ) való jó viszonyt, de történtek lépések a kapcsolatfelvételre a PRÚSZ és a Magyar Újságírók Romániai Egyesülete, valamint a PRÚSZ és a Károli Gáspár Református Egyetem között is. A felsőfokú oktatási intézménnyel karöltve - a tervek szerint 2006-tól - a PRÚSZ középfokú újságíróképzés indítását is tervezi. A szeretet kommunikációja A közgyűlést követő konferencia első előadója ugyancsak a Károli-egyetemet képviselte. A kommunikáció tanszék tanszékvezető professzora - Vass Csaba - sajátos nyelvi problematikára hívta fel a figyelmet: „Mi nem azon a nyelven beszélünk, mint amelyen a nagy nyilvánosság kommunikál.” Megállapítását egy asszociációs játékkal is alátámasztotta az előadó: a jelenlévőknek ki kellett mondaniuk azt a kifejezést, amely a hajó szót hallva legelőször az eszükbe jutott. A kísérlet „sikerült”: a résztvevők többségének a víz szó „ugrott be”, a templomhajó szókapcsolat azonban még véletlenül sem... „Teljesen átvettük az anyagelvű szó- használatot, és elfelejtettük a »szakrális« nyelvet. Márpedig a szakrális nyelvben a hajó szónak többletjelentése van, amely azonban csak a szakrális valóság alapján ismerhető fel. A válasz ez esetben az özönvíz történetében rejlik: Noé egy bárka segítségével menekült meg. Noé bárkája, s vele a templomhajó Isten legfőbb törvényére, a szeretetre utal” - hangsúlyozta Vass Csaba, aki mélyreható fejtegetésének végkövetkeztetéseként rámutatott: mivel az anyagelvű világ a szeretet nyelvének minden rétegét átírta, feladatunk, hogy kapcsolatainkban visz- szatérjünk a szeretet kommunikációjának használatához, felfedezve a szó gazdag jelentésvilágát. Hogyan „törjünk be”? A tudósítás bevezetőjében említett fórumbeszélgetés moderátora Fabiny Tamás, a PRÚSZ alelnöke volt. Kérdéseire reagálva - többek között - elhangzott, hogy abban a médiavilágban, amelyben a nézettség a legfontosabb, a vallás mint téma nem igazán versenyképes. „Nemcsak hírekben, hanem emberekben kellene gondolkodnunk” - mutatott rá ugyanakkor Jónás István. Az eszmecsere során felmerült gondolatokat mintegy összefoglalta baptista testvérlapunk, a Békeh ímök főszerkesztője. Háló Gyula baptista lelkész szerint sem a hírekben való gyakori szereplés kellene, hogy a keresztény önbecsülésünk alapja legyen, sokkal inkább annak az üzenetnek a „korszerű közvetítését” kellene hatékonyabban végeznünk, amely ránk bízatott: „Ne csak az egyházi közélet híreivel kilincseljünk a világi médiumoknál, hanem elsősorban gondolatainkkal és értékeinkkel!” ■ GaZsu avattak Gyurcsány Ferenc kormányfő'e's Göncz Árpád volt köztársasági elnök helyezi el koszorúját Szinte nyáriasan meleg időben avatták fel május 20-án Budapesten, a Széchenyi rakparton a 20. századi Magyarország egyik legkiválóbb gondolkodójának bronzból készült szobrát. Szeri-Varga Géza szobrászművész nyitott könyv fölött ábrázolta a huszonhat évvel ezelőtt elhunyt tudóst. Szokatlan a műalkotás, amiként szokatlan az is, hogy valaki egyedül erkölcsi nagyságával és bölcsességével vívta ki az utókor háláját. A művészi alkotás felállítását több polgári szervezet támogatta erkölcsi és anyagi erejével. Az ünnepséget megelőzően a Kos- suth-nóta és más ’48-as dalok hangzottak el. A Himnusz eléneklése után Gyurcsány Ferenc miniszterelnök szólt 1956. november 4-éről, amikor a szovjet csapatok eltiporták forradalmunkat. Aznap a kormány minden tagja elhagyta az Országház épületét, csak az egy nappal korábban kinevezett államminiszter, Bibó István, a törvényes magyar kormány egyetlen képviselője maradt a helyén egy kicsiny, Dunára néző szobában, hogy legépelje történelmi jelentőségű nyilatkozatát, amelyben hitet tett a forradalom mellett, és felszólította az ország népét, a nagyhatalmakat és az ENSZ-et, hogy szolgáltasson igazságot hazánknak. A kiáltványt Hegedűs D. Géza színművész olvasta fel megrázó erővel. Ezután Petri György Bibó István temetése című szabad versét hallgatta meg az ünneplő közönség Vallai Péter előadásában, majd a tanítvány, Kenedi János méltatta Bibó munkásságát. Végül a miniszterelnök és Bibó egykori társa, Göncz Árpád volt köztársasági elnök leleplezte a jeles műalkotást. Göncz Árpád ebből az ünnepi alkalomból jelentette be, hogy a Bibó István Közéleti Társaság Demokrácia Emlékérmet alapított. Az elismerést első alkalommal 2006-ban osztják majd ki. ■ Berényi Zsuzsanna Ágnes Bibó István-szobrot A felvétel még május 16-án készült, és arra hivatott, hogy felfedje a lapunk múlt heti számában közölt „oltárképrejtvény” megfejtését. Pünkösdhétfőn ugyanis D. Szebik Imre püspök egy ellopott, ám fotográfia alapján meglepő hűséggel rekonstruált oltárképet szentelt fel a csővári evangélikus templomban. Horváth-Hegyi Olivért arra kértük, hogy a másolatot próbálja lefotózni abból a szögből is, amelyikből az eredeti készült, olvasóinkat pedig arra, hogy próbálják kitalálni, melyik lehet az eredeti és melyik a másolat. Az ünnepi közgyűlésen rögzített fotó hátterében természetesen a most felszentelt oltárkép látható (a mikrofonnál a gyülekezet lelkésze, Fischl Vilmos). Luther „megzenésítve” Operabemutató Pozsonyban Több mint kétezren szorongtak múlt vasárnap este a pozsonyi evangélikus nagytemplomban a Luther Mártonról készített szlovák opera díszbemutatóján. Szpisák Attila lelkész, illetőleg a budapesti Szlovák Ajkú Evangélikus Egyházközség szervezésében a magyar fővárosból is indult egy autókaraván a premierre. A magyarországi,zarándokok" sorában volt a gyülekezet kántora, Pálmai Márta karnagy is, aki - a pozsonyi konzervatóriumban - osztálytársa volt az opera komponistájának. Természetesen ói kértük meg, hogy röviden értékelje a mintegy hetvenperces művet, amelynek létrejötte nem utolsósorban az ötletgazda, Éva Bachletová evangélikus médiamenedzser érdeme. Martin Luther - opera egy felvonásban. Zene: Vífazoslav Kubicka, librettó: Slavomíra Otce- násová. Az előadást rendezte és a címszerepet játszotta-énekelte: Ladislav Neshyba (a szószéken). A zeneszerző szavait idézve: „Az emberiség történelmében időnként megjelennek olyan egyéniségek, akik mint derült égből a villám világítják meg számunkra a lényeget. Ilyen volt Luther Márton is, aki felismerte az evangélium tanításának lényegét.” Teljesen adekvátnak tekinthetjük tehát, hogy a Luther Mártont középpontba állító opera előadását nem hagyományos színházterembe, hanem szakrális térbe, templomba tervezték. De ez a körülmény indokolja a hagyományostól igencsak eltérő zenekari felállást is. Kubicka mindössze négy hangszert - orgonát, gordonkát, hegedűt és akkordeont - hívott segítségül, és a szereplők sem kizárólag hagyományos módon - áriákkal, párbeszéddel - közvetíOsztozva a közönség elismerésében: Vítazos- lav Kubicka és Éva Bachletová tik a jóság és a szeretet győzelmét hirdető darab üzenetét. Az operában Luther az eszme hordozójaként, a kórus pedig - az eszmével hol szembehelyezkedő, hol azonosulni tudó - tömegként nyilvánul meg, míg a hangszerek - hangulatok, érzelmek, sőt gondolatok kifejezőjeként - önállóan is szerephez jutnak. További, meditativ síkját adják az értelmezésnek a vászonra vetített videofelvételek. Miként az opera eszmei mondandóját három szereplő közvetíti, a zenei megfogalmazás is három fő gondolatban, motívumban szólal meg. Az egyik vezérmotívum - a hit - már a mű elején sejteti az operán belüli dominanciáját. Könnyen befogadható, egyszerű, nagy ívű dallamát előbb a gordonka, majd az orgona szólaltatja meg. A másik visszatérő motívumot a kórus és a hangszerek egyaránt közvetítik. Ez egy szinte zakatoló, „makacs ritmusú”, aszimmetrikus téma, amely mindig a kételyek, a harc, a küzdelem kifejezője. Ennél is összetettebb motívum az istenit és az ördögit, a hitet és a mindenkori kísértést szembeállító zenei megfogalmazás. Az alkotók emellett hang-, kép- és fényeffektusokkal is fokozzák a drámaiságot. Az opera díszleteként egyetlenegy emelvény szolgál, valamint maga a templomi szószék, amelyről Luther a legfontosabb tanításait „prédikálja”, azaz énekli. Nagyon egyszerűek a jelmezek is. (A hol fekete, hol barna, hol fehér öltözéket viselő tömegben rikító piros ruházatban jelképezi a kísértést egy kurtizán, illetőleg pirosban jelenik meg maga az ördög.) A zeneszerző gyakran él az unisono (egy szólam) megoldásával, amely már a görög drámákból is ismert, nagyon hatásos eszköz. Főleg a ritmikusabb szakaszokban és harmóniákban érhetők tetten dzsesszelemek is - bár szervesen összekapcsolva más zenei megfogalmazásokkal. Mindebből talán kitűnik, hogy az opera - zeneileg nagyon jól átgondolva - egyaránt használja a klasszikus és a modem zenei nyelvet. Az előadás nyújtotta élményt növelte a szólóénekesek teljesítménye, akik a színészi feladatokat is egészen magas színvonalon oldották meg. Mindent összegezve, nagyon nívós előadásnak lehettünk tanúi Pozsonyban. Azt nem nehéz prognosztizálni, hogy az opera Szlovákia-szerte sikerre számíthat, de talán abban is reménykedhetünk, hogy a Luther-filmhez hasonlóan ez a mű is eljut az ország határain túlra, hogy a reformátor személyén keresztül minél többeket segítsen ráébreszteni „a lényegre”. Sem a zene, sem a szöveg nem szorul változtatásra, legfeljebb ez utóbbi - avatott librettófordítókra. ■ Pálmai Márta A Luther Kiadó szeretettel hívja olvasóit Gáncs Aladár Élővíz című könyvének bemutatójára, mely május 31-én 18 órától a könyvesbolt melletti tanácsteremben lesz (1085 Budapest, Üllői út 24., bejárat az Üllői útról). A könyvbemutatón a szerző dedikál, illetve a kiadvány 20%-os kedvezménnyel kapható.
