Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-15 / 20. szám
ORSZÁGOS EVANGÉLIKUS 70. évfolyam, 20. szám - 2005. május 15. - Pünkösd ünnepe Ára: 164 Ft „Az ember a többi élőlénytől Bl1*1 -*J .....a dómban és az avatási ünel térően azért jött erre a vi- gg| jáLjk fii népségén egy valami tanúsko- lágra, hogy ne csupán társai- : ^ott csuPan az egyszerűségre val, hanem Alkotójával is IfetSÉL. törekvő protestáns lelkűidről: !► Nyelveken szólás... - 13. oldal !► Lutheránus Vatikán?-10. oldal /ff? v! S' „Aligha véletlen, hogy a katolikus egyház fi A j* pünkösd környékén jelölte ki a tömegtájéI t q; \\ koztatás világnapját. Ennek az ünnepnek a II ?£. ,c j közelében rendezzük meg első alkalom\\ 1/4p, Jg JJ mai a protestáns egyházak médianapját is.” \ Médiatükör -5. oldal A Lélek és a lélek !► 3. oldal Ünnepi beszélgetés Tóth-Szöllős Mihállyal 3. oldal MEÖT-melléklet ► 7-10. oldal Szlovák és német nemzetiségi oldal ► 6. és 12. oldal In memóriám Scholz László ► 14. oldal Pünkösdi dance party ► 15. oldal Pünkösd - a Szentlélek ünnepe Keresztény hitünk legrövidebb foglalata az Apostoli hitvallás. Egy neves német teológus így próbálta röviden összefoglalni a három hitágazat tartalmát: Az első hitágazat a látható és láthatatlan, mennyei világot teremtő, róla gondot viselő Atya Istenről a mi Atyánkról szól: a fölöttünk lévő Istenről. A második hitágazat az örökkévaló Istennek az időleges testbe öltözését adja hírül Jézus Krisztusban, aki kétezer évvel ezelőtt kereszthalálával és feltámadásával a bűnbe esett embervilágot megszabadította földi világunk két nagy megrontójától, a bűntől és a „hármas haláltól” (a lelki, a testi és az örök haláltól): Isten volt közöttünk. A harmadik hitágazat viszont a Szentlélek Isten eljöveteléről szól, aki véghez is viszi megromlott földi világunkban, szívünkben és életünkben Jézus Krisztus megváltó megszabadítását: e hitágazat a bennünk munkálkodó Istenről vall. Mi, keresztények az első pünkösd óta minden egyházi esztendőben végigjárjuk lélekben ezt az utat: a teremtéstől és a bűnbeeséstől Jézus Krisztus megváltó és halált legyőző feltámadásán át a Szentlélek pünkösdi kiáradásáig, földi világunkba való eljöveteléig. Ezért pünkösd a Szentlélek ünnepe, amikor Krisztus Lelkének eljöveteléért, a bűnből-ha- lálból megszabadító láthatatlan munkálkodásáért adunk hálát a Szentháromság Istennek. Sok igazság van abban az egyháztörténet során nemegyszer elhangzott kijelentésben, hogy a kétezer éves kereszténység - benne a reformáció egyházai is - viszonylag keveset foglalkozott a harmadik hitágazat tartalmával, a Szentlélek Isten személyével és bűnbe esett, megromlott földi világunkban tapasztalható munkálkodásával. Ez magyarázza azt is, hogy az évszázadok során annyi szektás, téves tanítás támadt Krisztus egyházára, és támad ma is a teljes Szentírás követőire, éppen ezen a területen. Pedig a Szentlélekró) szóló igék a Szentírás lényeges és kikerülhetetlen részei. Az Ószövetség is sokkal gazdagabb az Isten Leikéről szóló igehelyekben, mint gondolnánk. Már a Szentírás legelső mondatai szerint „Isten Lelke lebegett a vizek fölött” (iMóz 1,2). Isten Lelke munkálkodott a választott nép, Izrael története során az ősatyákban, a bírákban, Izrael nagy királyaiban, de kiváltképpen Izrael prófétáiban. Hatalmas pünkösdi igehirdetésében maga Péter apostol is az ószövetségi Jóéi próféta beteljesült ígéretére hivatkozik, amely az Isten Lelkének eljöveteléről és minden halandóra való kiáradásáról szól (ApCsel 2,16-18; vö. Jóéi 3,1-5)- _ Az Újszövetségben pedig az evangéliumoktól az apostoli leveleken át a Jelenések könyvéig mindenütt találkozunk a Szentlélek Isten személyével és újjáte- remtő-megszentelő munkálkodásával. A Szentlélek Isten eljövetele, a pünkösd csodája Jézus Krisztus ígérete tanítványainak a mennybemenetele előtt: „Amikor eljön a Pánfogó, akit én küldök nektek az Atyától, az igazság Lelke, aki az Atyától származik, az tesz majd bizonyságot énrólam" (Jn 15,26; vö. Jn 14,26). A Szentlélek az, aki a mennyei Atya felé fordítja és a Fiú Istenre irányítja a szívünket-életünket. Már csak ezért sem lehet azonos velük! A Szentlélek Isten az, aki által Istent, a mennyei Atyát a „mi Atyánknak” szólíthatjuk (Róm 8,15), Jézus Krisztust pedig „Urunknak” nevezhetjük (iKor 12,3). Felsorolhatatlanul gazdag a Szentírás mindkét része a Szentlélek Isten munkálkodásáról szóló bibliai igékben is. Az evangéliumok és az apostoli levelek szerint először is a Szentlélek Úristen láthatatlan munkájának gyümölcse a szívünkben megszülető bűnbánat és a hit: visszatérésünk az Isten elleni lázadás és a bűnös önzés végzetes útjáról Istenhez. Az a csodálatos fordulat, amellyel az Istentől elfordult, ezért énközpontú és szeretet nélküli szívünket visszavezeti mennyei Atyjához és a másik emberhez is a szeretetben. A golgotái kereszthalál igazi értelmét - Isten megbocsátó szeretetét - a Szentlélek Isten belső tanúságtétele tárja föl előttünk. A bűn és a halál rabságában vergődő emberi életet Istenhez visszavezető, döntő nagy változásban a Szentlélek Isten „kegyelmi eszközei” közül egyénenként mások és mások működhetnek. Ilyen életújító „kegyelmi eszköz” mindenekelőtt Isten írott és hirdetett, kinyilatkoztatott igéje. Van, akit először egy igehirdetés állít meg a végzetes, bűnös úton. Van, akit egy olvasott bibliai ige „üt szíven”. Ilyen csodálatos „kegyelmi eszköz” lehet a ke- resztségünk is, Isten elénk jövő, megelőző szeretetének a tanúja. Vagy az Úr szent vacsorája, valóságos teste és értünk kiontott vére lesz a szeretet közösségévé Urunkkal és egymással. Ezek mellett a külső, látható és egymással is közösséget teremtő „kegyelmi eszközök” mellett azonban ne feledkezzünk meg a Szentlélek Isten csodálatos, láthatatlan munkálkodásának egy másik, belső kegyelmi eszközéről sem: az imádságról. Mindenekelőtt az Úrtól tanult imádságról, amelynek kérései arra figyelmeztetnek, hogy földi életünk során mik az Istentől kapott legfontosabb ajándékok. Pünkösdhöz érkeztünk el egy újabb, befejezéséhez közeledő egyházi év nagy ünnepeinek sorában. Hálát adunk-e érte Istennek egy útját tévesztett, hitben és szeretetben szegény, boldogtalan világban? Pünkösd van a templomainkban. Zeng az énekszó: „Jövel, Szentlélek Úristen!” De pünkösd van-e a szívünkben és a személyes életünkben is? Legyen ez a legfontosabb kérdésünk ezen az ünnepen Isten színe előtt! Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) ■ Dr. Nagy Gyula Együtt ballagtak... Egyházunk tizenkét középiskolájában is az elmúlt hét végén ballagtak a végzős diákok. A Budapest- Deák Téri Evangélikus Gimnáziumban nemcsak a két érettségiző osztály növendékeit, hanem az 1993-ben visszakapott budapesti intézmény munkáját átvétele óta irányító Schulek Mátyást is (képünkön) búcsúztatták. A hetilapunkkal egyidős korában nyugalomba vonuló, a tantestület és a tanulóifjúság körében egyaránt köztiszteletnek és közszeretetnek örvendő igazgató utódjának személyéről e hét péntekén dönt egyházunk presbitériuma. Ami pedig középiskoláink mintegy 1100 végzős diákját illeti, számukra már e hét elején megkezdődtek az érettségi vizsgák. Erőt meríteni „Az Úr pedig napról napra növelte a gyülekezetét az üdvözülőkkel” (ApCsel 2,47) Napjaink és éveink számának növekedésével fogy földi életünk ideje. Fogy benne az erő, a lelkesedés, a készség és a képesség. Fogynak a családtagok, fogynak a barátok, fogy az élmény, fogy a mosoly. Fogy mindaz, ami az életet és a jólétet jelenti. Mi történik azonban eközben velünk? Mi történik az igazi lényünkkel, lényegünkkel és gyülekezeteinkkel? Mi is fogyunk, és végül elfogyunk? Bátor hittel mondjuk, hogy nem. Nem, mert a múlandó világ közepette a pünkösdi Szentlélek a növekedést munkálja. Általa növekedhetünk egyéni hitünkben, és növekedhet azoknak a közössége, akik nem a fogyatkozás áldozatai, hanem a növekedés áldottjai. Pünkösdkor a hitükben, reményükben, terveikben, lelkesedésükben megfogyatkozott tanítványok átélték a nagy fordulatot, s „növekvő pályára léptek”. Tették ezt azokkal együtt, akik készek voltak elfogadni a pünkösd csodáját, a Szentlélek csodáját. Elvették a gyógyulás, a növekedés és a beteljesedés ajándékát. Pünkösd ma is ezeket kínálja fogyó nemzetünk igaz értékeiből kiforgatott, hitében megtépázott, közösségeiben szétzilált maradékainak. Legyen öröm számunkra, hogy a hit szemével most is láthatjuk a Szentlélek köztünk való munkáját, hiszen minden kóros és-káros hír, szándék és akarat közepette hangzik az evangélium, és élnek gyülekezeteink. Ötven nap távlatából újra szívünkig érhet a feltámadott Krisztus tanítványainak szóló húsvéti szava: „Vegyetek Szentlelket!” (Jn 20,22) Olykor lelketlen, olykor hamis lelkektől uralt, elanyagiasodott, eldurvult és elkedvetlenedett világunk kérdéseire és problémáira a válasz és a megoldás nem e világból jön. Pünkösdi Lélekre van szükségünk, akiről - bár nem tudjuk, honnan jön - tudjuk, «hogy az éltető kegyelmet hozza nekünk. Ez történt a rettegő tanítványokkal, és ez történt a Jeruzsálemben inkább csak nosztalgiázó, múltba merengő hazalátogatókkal is. A furcsa morajlásban és lángnyelvekben a tanítványok úgy és annyira megérezték Isten alászálló kegyelmét, hogy bizonyságtételüket csodálatos módon megértették az egyébként különböző nyelveket beszélő zsidók is. Az először álmélkodó, sőt gúnyolódó néhányak Péter prédikációjára figyelő tömeggé, majd a megkeresztel- kedők háromezres gyülekezetévé növekedtek. Történt mindez a Szentlélek csodája által, aki megértette velük, hogy övék és utódaiké a megígért lelki ajándék. Ennek jegyében - testben és lélekben olykor ígéretesen növekvő, olykor ítéletesen megfogyatkozó közösségekben - zajlik a keresztény bizonyságtétel, az egyházi élet az első pünkösdtől kezdve mind a mai napig. Mindannyian megtapasztaltuk már mind a fogyatkozás fájdalmát, mind pedig a növekedés örömét, egyéni és közösségi életünkben egyaránt. Fájdalommal vesszük tudomásul az elnéptelenedő szép magyar tájakat és a fogyatkozó gyülekezeteket, az omladozó templomokat. Ugyanakkor ámulattal szembesülhetünk új, korszerű, egészséges lakóövezetek gomba módra való szaporodásával és bennük ízléses, szép templomok, élő gyülekezetek épülésével. Tanúi és munkásai lehetünk hullámvölgyekből kiemelkedő gyülekezeteknek, iskoláknak, diakóniai intézményeknek és ezek gyümölcsöt termő, nem hiábavaló fáradozásainak. De látjuk az elvaduló, gondozatlan temetőket és körülöttük az elvadult társadalmi jelenségeket. Ugyanakkor halljuk a hiteles, szíveket-gondolatokat formáló bizonyságtételeket ravataloknál, börtönökben és kórházakban egyaránt. Az isteni szeretet fénye, az élő és éltető Szentlélek megjelenik, és megnyugszik mindazokon, akik alázattal fogadják őt, és bátran szólnak általa. Ilyen tapasztalatokkal, „előélettel” értük meg az idei pünkösdöt, s innen kell folytatni utunkat tovább, de úgy, mint akiknek pünkösdi élményük volt. Sokszor félelmetes a Szentlélek megjelenése is, de „...nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az eró', a szeretet és a józanság lelkét" (2Tim 1,7). Nem mondhatunk le tehát a növekedésről, mert nekünk is szól az apostoli biztatás: .....megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Me rt tiétek ez az ígéret és gyermekeiteké, só't mindazoké is, akik távol vannak, akiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.” (ApCsel 2,38b-39) Növekedésre hív a Szentlélek fogyó földi létünk közepette is. Növekedésre belsőleg és egyénileg, hitben, reményben, szeretetben; növekedésre a gyülekezetben, Isten népének közösségében, hogy minél többen legyünk „napról napra állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel (...) a templomban” (ApCsel 2,46); növekedésre a határokon átívelő nemzeti összetartozásban; növekedésre az Úr bizonyságtételében legközelebbi hozzátartozóinktól kezdve „...a föld végsó'határáig” (ApCsel 1,8). Nyissuk meg szívünket a Lélek újjáteremtő, kegyelmes jelenléte előtt, hogy újjászülje, regenerálja lankadó, megfáradó vagy megszürkülő hitünket, gyülekezeti életünket. Lelkesítsen bennünket egyházunk széles körű tevékenységében való aktív részvételre, nemzetünkért érzett és gyakorolt áldozatkész szeretetre, és az egész teremtett világért, az egész lakott földért, az egész ökumenéért felelősséget hordozó krisztusi életre. ■ Dr. Bóna Zoltán „Pünkösd e szent örömünnepén hálát SEMPER REFORMANDA adunk a mi szerelmes Úristenünknek vég- hetetlen jótéteményéért, melyet e földön azzal mutatott meg, hogy nékünk, szegény embereknek kinyilatkoztatta a ma- gasságos égből drága szentigéjét - nem valami hitvány, köznapi beszédet, hanem különleges s Mózes törvényétől megkülönböztetett igéjét. Mert ezen a napon kezdődött el Krisztus országa az apostolok révén, s lett nyilvánvalóvá az evangéliomban mind az egész világnak.” H Luther Márton: Jer, örvendjünk, keresztyének! (Szabó József fordítása) 1 I
