Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)

2005-05-08 / 19. szám

2 2005- május 8. FORRÁS \ 'Evangélikus Életi? ÉLŐ VÍZ A bátorítás varázslatos gyógyító hatása A televízióreklámokban naponta talál­kozhatunk a legújabb és legjobb gyógy­módokkal, de az igazság valójában az, hogy nincs még«, egy olyan hatásos gyógymód, mint a bátorítás. Gyógyító hatása felemeli a csüggedőt, vigaszt nyújt a fájdalmaktól szenvedőnek, és új­ra életre kelti a reménységet. A világ tele van elszomorító dolgok­kal: egy túlterhelt bankszámla, rossz egészségi állapot, a szeretett személy el­vesztése, az előléptetésből való kimara­dás, fizikai és szellemi fáradtság, kime­rültség, nem teljesített kötelezettségek és be nem tartott fogadalmak... Az ezekhez hasonló, elkedvetlenítő esemé­nyeket könnyen egy méhecske szemével nézzük, és sokkalta nagyobbnak becsül­jük a kelleténél. Végül minden torzzá és a valóságtól elrugaszkodottá válik. Valaki egyszer nagyon bölcsen azt mondta: „Az, aki elcsügged, Isten szere­pét saját kis »összezsugorított« modellje szerint méri, és az ő határtalan hatalmát az aggodalmaskodás határai közé szorít­ja.” Más szavakkal: ahelyett, hogy hin­nénk, hogy Isten életünk minden terüle­tén a gondunkat viseli, és reménységein­ken, várakozásainkon fölül megtehet mindent, mi úgy döntünk, hogy csak azokkal a dolgokkal kapcsolatban he­lyezzük az Úrba a bizalmunkat, amelye­ket korlátozott értelmünkkel fel tudunk fogni. Valahányszor nyomott hangulatba ke­rültem életem során, és „a béka feneke alatt” éreztem magam, egy barátom négy kis „pirulát” (bölcs tanácsot) adott nekem, hogy naponta négyszer „vegyem be” bi­zalommal. Ezeket a „bátorító tablettákat” reggel, felkelés után, ebéd előtt, vacsora előtt és közvetlenül lefekvés előtt kellett beszednem. A csüggedés és a sikertelen­ség érzésének fokozódása esetén „bátorí­tó orvosom” azt javasolta, hogy emeljem az adagot. Olyan lelki receptet kaptam tő­le, amely egy régi, az idők próbáját kiálló könyvnek, a Bibliának az ígéreteire épít. 1. Vess egy rövid pillantást elkeseredé­sed tárgyára, de bizonyosodj meg arról, hogy - túlságosan a kis dolgokból faka­dó problémákra koncentrálva - nem na­gyítod föl az apróságokat. A Biblia így ír erről: „Miért csüggedsz el lelkem, és nyugha- tatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az 8orczájának szaba- dításáért.” (Zsolt 42,6; Károli-fordítás) 2. Tekints figyelmesen önmagadra. Ba­rátom tanácsa szerint légy kritikus saját hangulatoddal szemben: „Minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjű­nek pedig szüntelen lakodalma van." (Péld 15,15; Károli-fordítás) 3. Nézz hosszasan Istenre, mennyei édesapádra, aki még nálad is jobban is­meri szükségeidet. Ahogy az írásban ígéri: „Kiálts hozzám és megfelelek, és nagy dolgokat mondok néked, és megfoghatatlano- kat, a melyeket nem tudsz." (Jer 33,3; Károli- fordítás) 4. Tárd szélesre lehetőségeid ablakát, mintha a saját Mount Everestedet mász- nád meg - a nagy kihívás az, hogy szem­be merj szállni nyomasztó félelmeiddel. „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” (Fii 4,13; Károli-fordítás) Mikor jelentős problémákkal és félel­metes helyzetekkel szembesülsz, köny- nyű elkeseredhi, és levonni a gyors kö­vetkeztetést: „Nem tudom megcsinálni.” Az igazság az, hogy egyedül a mi képes­ségeinkkel és erőnkkel valóban nem fog sikerülni. De arra ébredtem rá, hogy Is­ten sokszor megenged nehéz időszako­kat, hogy emlékeztessen a titokra: az, hogy életünkben elérünk-e sikereket - az üzleti életben, családunkban és sze­mélyes elfoglaltságaink közepette -, nem az önbizalomtól, hanem az Istenbe vetett bizalomtól függ. Jn 15,5-ben Jézus ezt mondja: „En vagyok a szőlőtő, ti a szőlő- vesszők: A ki én bennem marad, én pedig 8 benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek." ü Robert D. Foster (Forrás: Monday Manna) HÚSVÉ'T ÜNNEPE UTÁN 6. VASÁRNAP -IÍ24,46-49 Színtiszta igazság Nemrégiben művészettörténészek és teológusok gyűltek össze a Firenzéhez közeli Vinciben - Leonardo da Vinci szülő­városában -, hogy tudományos konfe­rencia keretében tisztázzák, mi az igaz­ság a világszerte óriási sikert arató, ugyanakkor nagy felháborodást is keltő A da Vinci-kód című regény állításaival kapcsolatban. A Biblia után ma a vilá­gon a legnagyobb példányszámban el­adott, hazánkban is egyre népszerűbb krimi szerzője kétségkívül ügyesen öt­vözi a művészettörténeti és tudomá­nyos tényeket, a történelmi valóságot a fikció, a misztika és az ezoterika elemei­vel. Olyannyira, hogy turisták ezrei láto­gatnak el a krimiben szereplő helyszí­nekre. A könyvet útikalauzként használ­va keresik a bizonyosságot, hogy igaz-e mindaz, amit olvastak. Az író azt állítja, hogy a kitalált főhősön kívül mindaz, amit leírt, színtiszta igazság. Átkutatok cáfolták a regény állításait, és hangsúlyozták, hogy az az eddigi tudo­mányos eredményeket semmiképpen nem írja fölül. Mindenképpen izgalmas, jól megírt és ügyesen szerkesztett krimi, de nem több ennél; történeti vagy vallás- történeti újdonságokat, felfedezéseket nem tartalmaz, tudományos értéke nincs. Nem mindegy, miről állítjuk, hogy „színtiszta igazság”. Nem mindegy, mi mellett állunk ki, mi mellett tanúsko­dunk, mihez adjuk a nevünket. Amikor Pál apostol a korinthusiak között apos- tolságáról és annak tartalmáról beszél, azt mondja, hogy nem akar tudni más­ról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a Megfeszítettről. Később, amikor a feltá­madásról szól, Krisztus feltámadásának realitásához köti igehirdetésének értel­mét, de hallgatói hitének értelmét is. Apostoli küldetésének ez a tartalma, ér­telme. Erre épül minden. Ez az evangéli­um közepe, centruma, magja. Keresz­tény hitünk a 21. században is csak az apostoli bizonyságtétel élményéből, ta­pasztalatából, meggyőző erejéből és nem utolsósorban hitelességéből élhet. Több budapesti gyülekezet összefo­gásával pünkösd ünnepén indul útjára az a kezdeményezés, melynek - a Finn­országból elinduló mozgalom véd­jeggyé vált elnevezését átvéve - a Tamás­mise nevet adták a szervezők. Ez az új­szerű istentiszteleti forma a kételkedő­ket, a keresőket kívánja megszólítani. A racionális, a ma is mindenre magyaráza­tot kereső, a „titok”, a „csoda” kifejezé­sekkel meg nem elégedő, kételkedő em­berek számára sokatmondó lehet Tamás apostol személye, akinek a kedvéért -Já­nos evangéliumának tanúságtétele szerint - az Úr nyolc nap múlva visszatér. Talán nem véletlen, hogy a tamáskodó tanít­vány, aki a feltámadás bizonyítékának keresésében a legmesszebbre megy tár­sai közül, és kezével érinti Jézus sebeit, a legmesszebbre megy a misszió útján is - a hagyomány szerint egészen Indiáig. Őt is ugyanaz hajtja, ugyanaz vezeti, mint Pált, aki az akkor ismert föld végső hatá­ráig viszi a rábízott igazságot, az evangé­liumot, hogy mindenkivel megossza. Bár az apostol elnevezés későbbi, és el­sősorban éppen Pál szolgálata által lett elfogadott megjelölése az evangélium hírnökeinek, mégsem túlzás azt állítani, hogy a tanítványok valamennyien a Fel- támadottal való találkozás pillanatában kezdenek apostollá formálódni, amikor ő megszólítja, és szavának erejével meg­győzi őket a feltámadás igazságáról. Lukács is arról tudósít, hogy a feltá­madt Jézus megáll a tanítványok között, és az írás teljes kontextusába helyezi mindazt, ami elfogatásától kezdve tör­tént vele. Ugyanezt teszi az úton lévő emmausiak esetében is: elmagyarázza nekik mindazt, ami az írásokban róla szólt. A rövid, de lényegre törő teológiai képzés éppen a középpontra, a vitatha­tatlan igazságra, a feltámadás valóságára mutat, ebben erősíti meg a rettenet és a félelem miatt bezárkózó, szétzilált kis tanítványi csoportot. A VASÁRNAP IGÉJE .Ez a találkozás éleszti fel újra a hit para­zsát, amelyet majd a Lélek ajtónyitó, ab­laktáró, jótékony huzata pünkösdkor di­namikusan és látványosan lobbant lángra. Akkor már nem elszigetelődött, bezárkó­zó, hanem az egész világ felé nyitott, meg­erősödött mandátummal rendelkező apostolok hirdetik a megtérés és a bűnbo­csánat örömüzenetét. Nem a maguk böl­csességéből, leleményességéből vagy jó kombinációs képességeik birtokában ta­lálnak ki valami izgalmas krimit a feltáma­dásról, hanem a nagyon is létező „fősze­replő”, Krisztus jelenléte és szavai alapján, a Szentlélek munkájának eredményekép­pen lesznek tanúkká és apostolokká. A munkát, amelyre elhívást kaptak, Je­ruzsálemben kell elkezdeniük. A legne­hezebb terep mindig a hazai, ahol a gyen­geségeinket, esetlenségünket jól ismerők között, a realitás kereteit sokszor szűkös­nek érezve, kitartó hűséggel kell elvégez­nünk a visszajelzések alapján nem is mindig kellően értékelt munkát. Mégis - az apostoli bizonyságtétel hitelességé­nek letéteményeseiként, tanúkként, az emberek számára irányt mutatva, az élet igazságát feltárva és továbbadva - a világ ma is egyedülálló „bestsellere”, a Szent­írás alapján vallhatjuk, hogy hitünk a „színtiszta igazság” alapján áll. ■ Smidéliusz Gábor Oratio cecumenica Szerető mennyei Atyánk, teremtő Istenünk! Hálát adunk színed előtt, hogy újra összegyűjtöttél minket szent há­zadban, hogy nevedet dicsérjük, és igédre figyeljünk. Ké­rünk, Istenünk, hallgasd meg imádságunkat. Könyörgünk hozzád az egész világért. Állítsd meg a gonoszság hatalmát! Adj békét a háborúzó feleknek, hogy a te békéd diadalmaskodjék mindenhol. Segítsd meg éhező és szükséget szenvedő embertársainkat. Ál­lítsd meg a pusztító betegségeket, hogy az élet győzzön a halál fölött! Könyörgünk a kereszténységért. Szentlelkeddel légy a kétkedők mellett! Fékezd meg a hamis tanításokat, a tév­útra térítő hangzatos szavakat! Oldd fel a bilincseket, amelyek elválasztják egymástól a felekezeteket. Add, hogy meglássuk, mit tanulhatunk egymástól: a szeretet­től, az összetartozásról és az emberbaráti érzésekről. Ne engedd, hogy elszakadjanak egymástól azok, akik a te nevedet vallják, és benned hisznek. Add, hogy testvért lássunk a másikban, és ne vetélytársat. Légy velünk és gyülekezetünkkel, hogy mindenben a te szent neved uralkodjék, s akik gyülekezetünket látják, lássanak meg téged is! Könyörgünk hazánkért. Áldd meg magyar népünket minden jóval! Formáld és enyhítsd meg a politikusok szívét, hogy ne a maguk hasznát keressék, hanem né­pünk javáért fáradozzanak. Törvényeinkben tükröződ­jék a szeretet parancsa, ítéleteinkben legyen ott az irga­lom. Add, hogy a mezőgazdaságból élők ne keseredje­nek el; hogy az orvosok itt találják meg előmenetelü­ket, és ne hagyják el ezt az országot; hogy a tanítók szí­vesen oktassanak, és mindenki hivatásának tekintse a munkáját, ne pedig rabigának! Könyörgünk hozzád az emberekért. Add áldásodat a családokra, hogy az egyetértés és a szeretet legyen a ve­zérük, ne a széthúzás. Óvd meg a problémákkal küzdő házaspárokat attól, hogy a válást tekintsék az egyetlen lehetséges megoldásnak. Küldj hozzájuk testvéreket, akik bizonyságot tesznek rólad, és az újrakezdést hir­detik a törés helyett. Állj meg a betegek ágya mellett gyógyító szavaddal, enyhítsd a fájdalmukat. Ne hagyd magukra a halál révén állókat. Vigasztald meg azokat, akik sírnak és gyászolnak. Segíts azoknak, akik nehéz útra indulnak az előttünk álló héten! Könyörgünk magunkért. Légy velünk életünk min­den napján, hogy veled akarjunk boldogulni; hogy szí­vesen hallgassuk és keressük üzenetedet ebben a zajos világban; hogy megtaláljuk Jézus Krisztust és az ő di­csőségét, és ne szakadjunk el attól! Ámen. LITURGIA - VISELKEDÉS - MAGATARTÁS 6. Lektorok ► Zsoltárolvasás, igeolvasás, hirde­tésfelolvasás, imádságok vagy imád­ságrészek elmondása, bejelenté­sek, köszöntések. Mindezek nem csupán a lelkész ajkáról hangoz­hatnak el. Nemcsak az Agenda-re- vízió és a liturgiái megújulás kap­csán, hanem az attól függetlenül megfogalmazódott igény nyomán is egyre több gyülekezetben vé­geznek nem lelkészek felolvasó, imádkozó szolgálatot. Ókét nevez­zük közös kifejezéssel lektornak. Aki már végzett valamilyen nyilvános istentiszteleti szolgálatot - ki kellett áll­nia az emberek elé, és ugyanakkor tuda­tosult benne az is, hogy a mindenható Isten előtt áll -, az tudja, hogy mennyi belső izgalommal, olykor feszültséggel jár ez a szolgálat. Aki érdektelenül, „fleg­mán” áll ki az olvasópulthoz, az oltár mellé, a gyülekezet elé, az nincsen tisztában vele, hogy milyen feladatot lát el. Aki mozdul, szól, cselekszik az isten­tiszteleten, az a Szent szolgája - magas- feszültségű zónába lép. Mint egykor Mózes esetében ott, az égő csipkebokor előtt: „Oldd le sarudat a lábadról, mert szent föld az a hely, ahol állasz!’’ (2M0Z 3,5) Nem lehet készületlenül, hanyagul odaállni. Nem lehet akármilyen külsővel és akár­milyen belsővel szolgálatot végezni. Fél­reértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy a kegyelmes és irgalmas Isten nem fo­gadja el a hozzá érkezőt úgy, ahogyan jön. Hanem azt, hogy a szolgálatra je­lentkező egyben vállalja: készül arra, hogy segítője legyen Isten és ember ta­lálkozásának, és megkísérli elhárítani azokat az akadályokat, amelyek máso­kat zavarhatnak a szolgálatával kapcso­latban. Amikor a Liturgia - viselkedés - magatar­tás sorozatban a lektor személyéről és feladatáról beszélünk, elsősorban a hoz­záállásról, a lelkületről, a felkészültségről és a megjelenésről kell gondolkodnunk. Hozzáállás. Aki lektori szolgálatot vál­lal, nagyszerű feladatot fogad el. Meg­szólaltathatja Isten szavát, építheti a gyülekezetét, információval láthatja el az érdeklődő testvéreket, s ajkán felcsen­dülhet a gyülekezet imádsága. Nem is szabad máshogy kilépni a pádból, vagy odamenni az ambóhoz vagy az oltár­hoz, csak így gondolkodva: „Nagy meg­tiszteltetés ért; Isten szolgája lehetek; megpróbálok felnőni a feladathoz, fel­emelkedni a küldetéshez. Isten - még engem is - fel tud használni szolgálatá­ra...” Több olyan idősebb szolgatárs jut az eszembe, aki a szolgálatban töltött évtizedek alatt hatalmas rutinra tett szert a liturgikus és igehirdetői munká­ban. Mégis minden egyes alkalommal remegve álltak az oltár elé, összeszorult gyomorral léptek a szószékre. Nem azért, mert lámpalázasak voltak, hanem azért, mert szent a hely, szent az ügy, szent a szolgálat. Minden feladat ilyen az istentiszteleten. A lektoré is. Lelkűiét. A szent szolgálat alázatot kí­ván, de nem megalázkodást. Hiszen ma­gas rang a Mindenható közelében ügy­ködni. Alázatot kíván, hogy ne én, hanem Isten legyen naggyá ott a „szent pódiu­mon”, a liturgikus térben. Ezért, emellett, ehhez szükséges az imádság pozíciója. Nem szabad úgy istentiszteletet kezdeni, hogy lelkészek, kántorok, lektorok ne imádkozzanak együtt a sekrestyében, kér­ve a Szentlélekjelenlétét, erejét, áldását. És csak úgy lehet odaállni a gyülekezet elé, hogy szívünkben hangzik a Kyrie: Uram, irgalmazz, Istenem, segíts meg, áldd meg, amit teszek, hogy áldássá legyen... Felkészültség. Ezt hanyagoljuk el a leg­könnyebben. „Olvasni úgyis tudok” - mondta egy kedves testvér, azután a gyü­lekezet elé állt, s a hangja elváltozott a megilletődöttségtől, nyelve akadozott az izgalomtól, nehezen tudta megformálni a szavakat, a hangerő pedig kevésnek bizo­nyult - néhány sorral hátrébb már nem is hallották az emberek. Gyakorolni kell. A legprofibb rétor is tanulja, és hangosan gyakorolja a szövegét. A vasárnapi olvas­mány, a hirdetés akkor lesz gördülékeny, ha az ember előtte többször - értelmezve - végigolvassa, hangosan „elpróbálja” a szöveget. Nem egy igehirdetőről tudom, hogy utólag - tanulságképpen - meghall­L1TURGIKUS SAROK gatja felvételről azt, amit mondott. Mert itt is érvényes: tartalomhoz a forma. Ne szégyelljünk tanulni, ne röstelljünk han­gosan gyakorolni. Azért nem örülnek gyülekezeteink némelyikében a „többsze­replős” szolgálatnak, mert - készülés, fel­készítés és gyakorlat híján - nem érthető a lektor szava. Megjelenés. E címszó alatt kinézetről és mozgásról egyaránt szót kell ejtenünk. Az öltözék természetessége és ünnepé­lyessége egyensúlyban kell, hogy legyen. Hazánkban még ritka az, ami a világ evangélikusságának nagy részében ter­mészetes: tudniillik van a lektoroknak is egy olyan öltözékük, amely jelzi szolgá­latukat. Ez nem csupán az esztétikus „látvány” miatt érdekes, hanem egyrészt kiemeli a tisztség jelentőségét, másrészt „eltakarja” az embert, hogy az elhangzó szó és ige legyen a fontos. Az esetlen mozgás a pádtól az ambóig vagy a szószékig komikussá válhat, elte­relheti a gyülekezet figyelmét a lényegről. A suta mozdulatok zavarhatják a hallga­tókat; ezt is lehet, sőt kell is gyakorolni. Ha egy színész - profizmusa ellenére - hónapokig gyakorol egy mozdulatot, míg a darabra készül, a ki- és a bevonulás gyakorlása, illetve egy segítő kontrolljával „beállított” mozdulat az evangélium meg- hallásának is hasznára válhat. Lektorok kerestetnek! Áldott szolgá­lat ez (is). ■ Hafenscher Károly (ifj.) *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents