Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-01 / 18. szám
‘Evangélikus Élet5 EVANGÉLIKUS ÉLET 2005. május I. 3 Gödöllő 41 Folytatás az 1. oldalról A missziói nap felelősének, Sándor Frigyes kerületi missziói lelkésznek a köszöntője után Albert Gábor gödöllői lelkész mondta el bevezető gondolatait. Ezt követően Gödöllő városának és az evangélikus gyülekezet történetének rövid ismertetését hallhatták a jelenlévők. Az imádság témájában a csoportos beszélgetést előkészítő előadást Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese tartotta. Jézus a megmenthetőt látja bennünk, ezért ő a mi közbenjárónk, ugyanakkor mi is megszólíthatjuk az Atyát imádságainkban - hangzott a gondolat- és lélekébresztő. Az igehirdetésszerű előadás utáni kiscsoportos beszélgetéseket egy- egy lelkész moderálta, törekedve arra, hogy mindenki megoszthassa imatapasztalatait a többiekkel. Az ebédet követően a Mindenóó című film részleteit láthatták a jelenlévők. A film főszereplője, Jim Carrey a vakációját töltő Isten helyét veszi át ideiglenesen. Számunkra talán bizarr ez az ötlet, de jól szemlélteti, hogy az imameghallgatás Isten dolga, viszont a hittel mondott egyszerű imádság minden ember számára lehetséges. A bizonyságtételek sorában Roszík Gábor evangélikus lelkész a börtönökben és az elítéltek családtagjai körében végzett imaszolgálatáról és a tizenegy éve működő Tessedik Sámuel Anya- és Gyermekotthonban gondozott leányanyák imádságos neveléséről szólt. E két bel- missziói szolgálati ág kevesek által ismert, ám az évek folyamán százak élete változott meg a börtönpasztorációnak köszönhetően, amelyből a teológushallgatók is kiveszik a részüket. A felszólaló bizonyságtevők között volt Tóth Melinda ózdi lelkésznő is; elmondta, hogy váratlan betegségei következtében megtapasztalta a halál közelségét, és innen megszabadulva vall most az imádság erejéről. Ezt hallva a keresztény élet öröme, a meghallgatott imádságból fakadó bizonyosság járhatta át a templomban ülők szívét. A záróáhítat szolgálatát a missziói napot jól összefoglalva D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke végezte. Felhívta a figyelmet arra, hogy a sátán „csak az időt” akarja elvenni tőlünk. Azt az időt, amelyet az imádságra fordítunk. Pedig szükségünk van az imádságra, hogy átfogja az életünket. Az alkalom végén mindenki házi feladatul kapta, hogy a következő héten számoljon be egy testvérének arról, ami őt a leginkább megérintette. A missziói nap programjának több pontján a résztvevők örömére felcsendült a vanyarci gyülekezet kórusának éneke, melyet Szabó Andrásné, a közösség lelkészének felesége vezényelt. ■ Horváth-Hegyi Olivér Nemeskér 41 Folytatás az 1. oldalról Utoljára a 18. század első felének ünnepnapjain vagy az artikuláris napokon lehetett annyira zsúfoh a templom, mint ez alkalommal. Mintegy négyszázan gyűltek össze az egyházkerület minden szegletéből, hogy Isten igéje köré tela* pedve igazi közösségre találjanak. Az alaphangot a répcelaki Vekker együttes tagjai adták meg: lelkészük, Verasztó János - aki egyben az egyházkerület missziói lelkésze is - vezetésével kísérték az énekeket. A hívek közben kivetítve olvashatták a szöveget. A hangulat a régi ébredési missziós alkalmakat idézte. A nap igéje itt is Jézus szava volt, aki nemcsak Péterhez szólt egykor, hanem a Nemeskéren összegyűlt híveknek is üzen. A kísértő mindnyájunkat szeretne megrostálni annak reményében, hogy őt tekintjük életünk urának - erről Baranyay Csaba kőszegi lelkész evangélizációs igehirdetésében hallhattunk. Majd Jttzés János püspök előadása következett. Az egyház- kerület vezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy jézus közbenjár értünk. Ehhez kapcsolódva szólt az imádság erejéről és hatalmáról, amelyre általában csak mintegy utolsó lehetőségként támaszkodunk életünk nehéz időszakaiban. A tartalmas előadás után a Szemek családi énekegyüttes szolgálata következett: Szemerei Gábor verseit felesége és gyermekei szólaltatták meg prózai vagy énekes formában. Ezután a szomszédos Lövő község iskolájának tantermei adtak helyet a kiscsoportos beszélgetéseknek, majd bőséges ebédre sétálhattak át a résztvevők a közeli üzemcsarnok ebédlőjébe. A délutáni program énekléssel és személyes bizonyságtételek meghallgatásával vált áldott, léleképítő alkalommá. A missziói nap végén Magassy Zoltán helyi lelkész a sátán által megrostált, de Jézus által mégis megmentett ember küldetéséről beszélt, akinek tanúskodnia kell a megtapasztalt evangéliumról. Végezetül az egyházkerület püspökének, Ittzés Jánosnak az útra bocsátó szavai is a nap folyamán hallott üzenetet helyezték a testvérek szívére. ■ Menyes Gyula Orosháza 4t Folytatás az 1. oldalról A missziói lelkűiét megalapozása elképzelhetetlen Isten igéje nélkül. Ezt szem előtt tartva Lupták György kiskőrösi lelkész A sátán rostáján, illetve Szeverényi János országos missziós lelkész De én könyörögtem érted... címmel tartott igemagyarázatot. Ezután került sor a kiscsoportos beszélgetésekre, amelyekben a kerület minden részéből összesereglett gyülekezeti tagok az áhítatok témáit dolgozták fel és fejtették ki egymás szamára. E beszélgetésekben a résztvevők rendkívüli módon megnyíltak: szinte mindenki megpróbált hozzászólni a témához. Csak azt sajnálták, hogy rövid volt a beszélgetésre fordított idő; a jövőben érdemes lenne többet szánni rá. Nagy Dorottya evangélikus lelkész - aki jelenleg ösztöndíjasként Hollandiában él, és missziológiából készül doktorálni - előadásában a bizonyságtétel fogalmát járta körül minden oldalról. „Mi is a bizonyságtétel?” - tette föl a kérdést. Elsősorban szó, elhangzó szó Jézusról és keresztjéről - adta meg a választ. Az első keresztények idejében a bizonyságtétel élet-halál kérdése volt. Számtalan vértanúja volt a kereszténységnek, akik hitük miatt voltak kénytelenek elszenvedni a halált. De mi történt később? A vértanúkból vérengzők lettek, akik immár a hit terjesztése érdekében öltek másokat, amiért nem voltak hajlandók felvenni a kereszténységet, vagy arról másképp gondolkoztak - fejtette ki az előadó. Ma pedig Hollandiában olyan úgynevezett bizonyságtevő tévéműsorok, „bizonyságtevő show-k” is vannak, amelyekben az emberek abban vetélkednek, hogy ki tud nagyobbat mondani, kinek volt látványosabb a megtérése - fűzte tovább a gondolatait Nagy Dorottya. Magyarország újra missziós területté lett nyilvánítva. Miért? - tette fel ezután az újabb kérdést az előadó. Hiszen ma is vannak élő gyülekezetek, az emberek ma is járnak templomba, új gyülekezetek megalakulásáról is hallunk. Kétségtelenül így van - hallhatták a választ a jelenlévők -, de a bizonyságtétel és a hit mára teljesen individualizálódott, mindenkinek személyes ügyévé vált. A gyülekezetek tele vannak ugyan élő kövekkel, de ezek magányos kövek, nem állnak össze közösséggé. Ez azonban a bel- misszió akadálya is, hiszen csak ott lehet sikeres misszióról beszélni, ahol a közösség egységesen tud fellépni. „Csak a gyülekezeti egység tágítható szélesebb egységgé” - hangzott el az előadásban. Ehhez azonban paradigmaváltásra van szükség, vagyis az egyház = templom + lelkész + egyházfenntartási járulék helyett az egyház = közösség + hit + tett kell, hogy előtérbe kerüljön - hangsúlyozta előadása végén Nagy Dorottya. A missziói nap keretében került sor az orosházi evangélikus templomban Nagy Ervin és Nagy Ervinné lelkészek iktatására. ■ Barthel-Rúzsa Zsolt Gondolatok az egyházkerületi missziói napról ► A múlt szombaton, április 23-án mindhárom egyházkerületben missziói napon találkoztak egymással a kerületek gyülekezeteinek tagjai. Többéves hagyományuk van már ezeknek az alkalmaknak, a vendéglátó gyülekezetek és a vendégként érkezők egyaránt készülnek rájuk. Fontos és megbecsült eseményről van tehát szó, éppen ezért újból és újból szükséges átgondolnunk - szervezőknek és résztvevőknek egyaránt -, Hogy mi az, ami eddig is jó volt, ami igazi tartalomként a megerősítést, megerősödést szolgálta. Ugyanakkor arról is őszintén és bátran, az építő kritika szándékával kell beszélgetnünk, mit és hogyan lehetne még jobban, esetleg másként tennünk azért, hogy a missziói nap még inkább elérje célját. Induljunk ki a „misszió” szóból. Krisztus Urunk föltámadása után adta a küldetést mindenkori tanítványainak és az ő közösségüknek, az egyháznak, hogy tanúskodjanak róla mint akiben maga Isten jött, jön közénk, helyreállítva a bűn (bizalmatlanság) miatt összetört kapcsolatot Isten és ember között. Az értelmet nyert földi élet, ugyanakkor az örök élet forrása, ereje, áldása ő. A misszió idővel a közös gyökérből fakadó ágakra vált: külmisszióról, bel- misszióról beszélünk, valamint sajátos missziói területekről, mint például a börtönmisszió. A megnevezésből értelemszerűen következik, hogy a kül- misszió a még nem keresztények felé irányul külföldön és belföldön egyaránt. A belmisszió célja és feladata az egyház népét erősíteni, bátorítani, tanítani értelemben és szívben-lélekben egyaránt. A kerületi missziói napok tehát a belmisszió alkalmai. Mégis - mivel a „misszió” kifejezés elég széles körűen értelmezhető - érdemes lenne egy, a kerületi missziói nap lényegét és lehetőségeit jobban kifejező megnevezést választani. Tulajdonképpen az országos evangélikus találkozók kerületi szinten szervezett, egynapos megfelelője a missziói nap. Ezért a „kerületi evangélikus találkozó” megnevezés pontosabb lenne. Ez a névválasztás ugyanakkor segítene résztvevőknek és szervezőknek egyaránt, hogy ne várják a naptól azt, ami ebbe a meghatározásba nem fér bele, és ne is szervezzenek ilyen programot. A kerületi missziói nap részben most is a találkozás napja. Örömmel találkozunk hittestvéreinkkel, és átéljük az otthoni, talán néhány lelket számláló gyülekezetnél nagyobb közösség összetartozásának erejét. A találkozásnak azonban ez csak az egyik - bár kétségtelenül igen fontos - oldala. A találkozás másik oldala viszont meglátásom szerint erősítésre szorul. Ezen a napon maga az Úr találkozik velünk - akkor, amikor igéjében szól hozzánk, és mikor mi is szólunk hozzá és róla. Több eddigi missziói nap rendje a következő volt: kezdőáhítat, a vendéglátó gyülekezet és olykor a település rövid (esetleg hosszadalmas) bemutatása, előadás a nap témájáról, majd csoportos beszélgetés, melyet az ebédidő közeledte és a korgó gyomrok szabtak igen rövidre. Gödöllőn a többtumusos ebédeltetés miatt sokan mindössze tíz percet lehettek a csoportjukban! Látható, hogy igen kevés idő marad a kisebb közösségekben történő elmélyült beszélgetésre, mely éppen azért indul olykor nehezen, mert leszoktunk róla. Viszont ha elindul, alig tudjuk abbahagyni! Hogyan lehetne másként? Gondolkozzunk el a következő programon: kezdőáhítat, mely a nap témájához kapcsolódik, és nyitott kérdéseket hagy. Ezt követi a csoportos beszélgetés, amelyet megfelelőképpen és időben felkészített lelkészek vezetnek, akár másfél-két órán keresztül is! A témával kapcsolatos fő gondolatok és iránymutatás összegzéseként és elmélyítéseként hangozna ezután a rövid előadás. Az ebéd alatt és után pedig maradna idő a kötetlen beszélgetésekre is. Mit lenne érdemes elhagyni? A vendéglátó gyülekezet és település történetének, nevezetességeinek részletes ismertetését mindenképpen. Ebéd utáni fakultatív programként meghallgathatnák azok, akiket ez érdekel. Egyéb gyülekezeti alkálinak - például a lelkésziktatás - sem kifejezetten szerencsés programpontjai a kerületi találkozás napjának - bár bizonyosan ennek is van missziói üzenete. Lelkésztársakkal beszélgettünk arról, hogy évről évre szinte ugyanazok a lelkészek tartják az áhítatot, előadást. Érdemes lenne szélesebb körben körülnézni, és az eddig szerényen a háttérbe húzódó lelkészek közül is felkérni néhányat a feladatra. Összefoglalva: nagy szükségünk van a kerületi napra. De csak akkor lehet igazán és teljesen a találkozás napja, ha határozottan és egyértelműen azt tartjuk szem előtt, ahogyan a föltámadt Krisztus találkozik velünk: az igehirdetésben, a vele és egymással beszélgető keresztény közösségben, illetve testének és vérének közösségében: az úrvacsorában, amelynek a programba való beillesztése jobb szervezéssel bizonyára megoldható lenne. E néhány sort gondolatébresztőnek szántam. Kérem, hogy szeressük, becsüljük annyira a kerületi evangélikus találkozók áldott lehetőségét, hogy mindannyian - szervezők és résztvevők - együtt gondolkodunk és cselekszünk tovább. Isten áldjon meg minket a vele és egymással való találkozás áldásaival! ■ Kovács László Gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát Kettős iktatás az orosházi gyülekezetben ► Az Orosházi Evangélikus Egyházközség kétszeresen is ünnepelt április 23- án. A gyülekezet ugyanis 28. és 29. lelkészét hívta meg szolgálatra. „Olyan még nem volt a gyülekezet életében, hogy házaspárt iktatunk” - mondta köszöntésében Koszorús Oszkár helytörténész, egyházmegyei felügyelő. Nagy Ervin (unokája annak a Fürst Ervinnek, aki 1934 és 1962 között volt pa- rókus lelkész Orosházán) és Nagy Ervinné állt a templomot megtöltő gyülekezet, a szépszámú lelkészi kör és a beiktatás szolgálatát végző Ribár János, a Nyugat-Békési Egyházmegye esperese előtt, hogy bizonyságot tegyen: missziói lelkülettel és lendülettel akar szolgálni az orosházi közösségben. Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke is e misszióról szólt igehirdetésében: .....legyen mindig elég tűzetek, legyetek eg ymás mellett - úgy, ahogyan az iktatásra szóló meghívón is vagytok -, így erősítsétek egymást és atyátokfiait: mindazokat, akiket az Úr rátok bízott, és bízni fog a jövőben... Adjon Isten igére éhes embereket, és ti magatok is legyetek éhesek a közösség szolgálatára.” A meghívón (és most már e lap hasábjain is) látható felvételre utalt Nagy Ervin is igehirdetésében, melyet 2Tim 1,6 alapján tartott: „A személyességet kívántuk kifejezni a képpel: kettőnk személyes kapcsolatát és a gyülekezet tagjaival való személyes kapcsolatot. Csak így lehet - együtt a társsal, együtt a testvérekkel - felgerjesz- teni a tüzet. Ezért kérjük, hogy a lelkésznek, akinek kétféle élményben is része van: arénában és egyben vitrinben is érezheti magát, ne csak szurkoljanak, ne csak nézzék, hogy mit tesz, hanem - élve Isten kegyelmi ajándékaival - segítsenek, és vállaljanak részt a gyülekezet életében.” A záróimádságban Nagy Ervinné az eddig kapott lehetőségekért adott hálát Istennek, áldását kérve a lelkészi szolgálatra és a gyülekezet életére. ■ W. A. Asszonyhétvége Révfülöpön A Női Missziói Szolgálat asszonyhétvégét szervez május 19-22 között (csütörtök vacsorától vasárnap ebédig) Révfülöpön, az evangélikus oktatási központban Újuljatok meg! címmel. Előadók lesznek: Pásztor János nyugalmazott református teológiai tanár; felesége, Judit, a Református Nőszövetség elnöke és Hafenscher Károly, az országos iroda igazgatója. Sok szeretettel várjuk a jelentkezéseket május 14-ig a következő címre, illetve telefonszámra: MEE Női Missziói Szolgálat, 1450 Budapest, Pf. 21.; tel.: 1/483-2261. A hétvégével kapcsolatos kérdésekkel B. Pintér Márta lelkészt keressék a 20/824-2791-es telefonszámon.
