Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-05-01 / 18. szám
2005. május i. FORRÁS "Evangélikus Életi? ÉLŐ VÍZ Csukott szemmel Istentisztelet. A gyülekezet éppen befejezte az éneklést. Az imádság következik. Az első padban ül egy nagymama, ölében unokája. Ima közben észreveszi: kis unokája vizsgálódva nézi arcát, hogy a nagymama tényleg behunyja-e a szemét. - Álljunk meg az aprónak tűnő epizód mellett. Bizony van jelentősége ima közben a csukott szemnek. Jó belegondolni abba, hogy ez nem felesleges külsőség vagy üres szokás. A csukott .szem fejezi ki azt, hogy keresem a kapcsolatot Isten láthatatlan világával. Másrészt azt is jelzi, hogy próbálom elfelejteni a múlandó, testi, anyagi dolgokat. Most minden mellékes. Istent keresem, hozzá szólok, és várom az ő válaszát. Sajnos sokan egyáltalán nem imádkoznak, de aki igen, sokszor az sem hunyja le a szemét ima közben... Maga a vasárnap arra való, hogy legalább egy nap legyen a héten, amikor Istent keressük, amikor arra a másik életre készülünk, amelyet Jézus ígért. Luther szerint a vasárnap emlékeztet arra, hogy a hazánk a menny. Emlékeztet arra, hogy nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. A tanítványok egy ízben arra kérték Jézust: „Uram, taníts minket imádkozni..." (Lk ii,i) Ma, az imádság vasárnapján vessük fel így a kérdést: mi tudunk-e helyesen imádkozni? Az imádságnak is vannak alapszabályai. Imádságunk főleg kérésekből áll; ez nem is baj. Jézus is arra biztat: „Kérjetek, és adatik nektek...” (Mt 7,7) De tudunk-e jól kérni? Ismerjük-e már a kérő ima legfőbb szabályát? Luther azt mondja: „Ideigvaló testi javakért is könyöröghetünk, de teljesen Istenre kell hagynunk, hogy megadja-e azokat, vagy sem. (...) Sokszor például arra van szükségünk, hogy Isten rajtunk hagyja a keresztet vagy a szenvedést. S mivel egyedül ő tudja, hogy mi szükséges, és mi válik javunkra - akaratát a miénk elé kell helyeznünk, és béketűrésben mutatni meg engedelmességünket.” Vagyis erőszakoskodással, énünk zsarnoki követelőzésével Istennél nem érhetünk el semmit. így csak elveszíthetjük az Atya és a gyermek közötti feltétlen bizalmat. Routsalainen, a finn parasztpróféta ezt írta Bibliájába: „Az ima sem segít, ha azzal mi Istentől ki akarunk csikarni valamit.” Mikor azonban bűnismeretért, bűnbocsánatért, új életért és üdvösségünkért imádkozunk, akkor nem kell hozzátennünk, hogy „legyen meg a te akaratod” (Mt 6,10), mert tudjuk, hogy Isten akarata az, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére. Nem arra van szükség, hogy ma, Ro- gate vasárnapján „elmélkedjünk” az imádkozásról, hanem hogy elkezdjük a naponkénti, rendszeres imádkozást. Testi élet nincs lélegzet nélkül, Istennel való kapcsolat nincs imádkozás nélkül! Ezt vegyük nagyon komolyan! ■ Gáncs Aladár SEMPER REFORMANDA „Előfordul, hogy hétköznapi dolgaim vagy gondolataim miatt elhidegülök és elkedvetlenedem az imádkozástól, hiszen a test és az ördög minden úton-módon gátolja és akadályozza az imádkozást. Ilyenkor előveszem zsoltároskönyvemet, visszavonulok titkos kamrámba, vagy ha ideje és órája van, megyek a templomba a hívek közé. Azután elkezdem magamban mondogatni a Tízparancsolatot, az Apostoli hitvallást, s ha még telik az időmből, Krisztusnak, Pálnak néhány mondását vagy a zsoltárokat hangosan, úgy, amint a gyerekek szokták felmondani.” M Luther Márton: így imádkozzál! (Balikó Zoltán fordítása) HÚSVÉT ÜNNEPE UTÁN 5. VASÁRNAP (ROGATE) - Lki8,i-8 Az imádság: kapcsolat A hitben, imádságban megfáradóknak - talán mindannyiunknak - mondta el Jézus ezt a szellemes, igazán rá jellemző példázatot. A történet szerint egy özvegyasszony - aki a kiszolgáltatottság jelképe is az Ószövetség világában - rendszeresen felkeresi a helyi bírót igazáért. A bíró kiégett szívű, cinikus alak, aki az Istent nem féli, az embereket semmibe veszi, mégis segít az asszonyon, hogy az ne zaklassa őt tovább. Természetesen nem kell „megenni” egy falatra a példázatot, mert itt nem azonosságról van szó - vagyis nem arról, hogy Isten olyan, mint a hamis bíró -, hanem fokozásról. Ha ez a link jogász képes arra, hogy bizonyos nyomásra megsegítse az özvegyet, akkor Isten, a mi irgalmas Atyánk hogyne hallgatná meg imáinkat, hogyne könyörülne az övéin! Lukács a példázatot a végső időkről való prófécia után közli, így összefüggésbe állítja az imaéletet Isten gyermekeit érő szenvedésekkel, nyomorúságokkal. Arról van szó, hogy a harcok, szenvedések közben az újjászületett keresztények is könnyen belefáradnak a kiáltásba, az imádságba, az Istennel való összhang keresésébe. Félreérti a példázatot az, aki azt hiszi, hogy Isten olyan, mint a hamis bíró, de az is, aki úgy gondolja, hogy Isten az erőszakosság, az ismételgetés vagy a hangerő miatt hallgat meg minket. (Lásd Jézus tanítását a Hegyi beszédben.) Ahogyan később a pogányok misszionáriusa, Pál is tanácsolja, itt is azt olvassuk, hogy „mindenkor imádkozniuk kell" és az övéi „éjjel-nappal kiáltanak” az Úrhoz. Mit jelent ez? Azt, hogy az ima elsősorban nem testtartás, forma, időpont, rítus, hanem kapcsolat, élő, személyes és valóságos viszony az Úrral, létforma és szolgálat! Jézus ezzel az igével is megtérésre hív, az Isten országába, az ő közelébe invitál, hogy ne legyen „tudathasadásos” az életünk. Isten gyermekei éjjel és nappal, szüntelenül az Úrban, az Úrnál tudják magukat, akkor is, ha éppen a gyűlölet tüze veszi körül őket. A Dániel próféta könyvéből ismert három hitvalló ifjú, Sadrak, Mésak és Abédnegó tudja, hogy akár a tűzben, akár a mártírhalálban jó kézben lesz. És valóban, a mennyei küldött látható alakban velük volt az izzó kemencében! Erősítette őket, mint az angyal az Urat a Ge- csemáné kertjében. Az élő, hitvalló keresztényeket ma is értetlenség és időnként gyűlölet veszi körül, mert a hitvallás a kétszívűeket - akik el nem rendezett, zaklatott belső világukat vetítik ki környezetükre - képmutatásukra emlékezteti. Jézus tudta, hogy a bűnnel kiegyező szívvel nem lehet kitartóan imádkozni, nem lehet Lélekben és igazságban, hitelesen szolgálni. Ezért is teszi fel a megdöbbentő kérdést: „De amikor eljön az Emberfia, vajog talál-e hitet a földön?" Itt nem általános istenhitről van szó. Az igében azt olvassuk, hogy az ördögök is hiszik és rettegik az Istent. Ezért nem hatódott meg Jézus korának egyházától, vezetőitől, nyüzsgésétől. Nem a templom, a liturgia, a szervezett egyházi élet a döntő, hanem a megtérés (bűnismeret, bűnbánat, bűnvallás, lebomlás) és az újjászületés (a Szentlélek általi új természet, új élet és annak gyümölcsei: szolgálat stb.) által Istennel helyreállt kapcsolat. Népünkre és ezen belül egyházunkra is mint szökőár ömlik a szellemi mocsok, igénytelenség, hedonizmus, materialista fogyasztói szellem. Krisztus követése nehéz volt a kommunizmusnak nevezett korszakban is, de ma talán még nehezebb, hiszen az úgynevezett szabadságban, demokráciában úgymond mindent lehet, mindent szabad. Nincs olyan agyficam, romboló eszme és gyakorlat, amelyre ne lenne vevő az ember. Annak a kereszténységnek, egyháznak van jövője, amely mindenkor imádkozik, nem A VASÁRNAP IGÉJE fárad meg, éjjel-nappal Istenhez kiált, keresi az Úr arcát. Akik így tesznek, azokat Isten elvezeti az igazságra, minden lényeges felismerésre, és az igazság szabaddá teszi őket. Szabadok a félelemtől, a ge- rinctelenségtől, a megalkuvástól. (Nem a kísértéstől szabadok, a kísértéskor megkapják a mennyei erőt a szabadulásra.) Mert ők az ige és a Szentlélek által immúnisak (védettek) a lelki-szellemi fertőzéssel szemben. Ok az Isten fiai, akik után a szenvedő és nyögő világ sóvárog. Akik egy démonikus korban is Isten munkatársai, vagyis a remény és a jövő emberei. ■ SZEVERÉNYI JÁNOS Imádkozzunk! Urunk, Jézus! Köszönjük, hogy lebontottad az Isten és az ember között álló válaszfalakat, hogy te vagy út az Atyához, és benned, általad van menetelünk a szentek szentjébe. Bocsásd meg kishitűségünket, az imában való megfúr adásunkat! Köszönjük, hogy te az erőtlenben vagy erős, és hogy akik benned bíznak, azoknak az ereje megújul, és szárnyra kelnek, mint a sas. Ajándékozz meg bennünket megtéréssel, újjászületéssel, hogy ne szégyent hozzunk rád, hanem lehessünk téged képviselő, hitvalló keresztények egy elfajult nemzedékben. Dicsőíttessék meg szent neved bennünk és általunk is! Ámen. Oratio cecumenica Mennyei Atyánk! Jézus Krisztus Urunk és a Szentlélek által szüntelenül buzdítasz, és tanítasz minket imádkozni, ezért most eléd visszük könyörgéseinket. Könyörgünk a teremtett világért! Hálát adunk neked gondoskodásodért, az éledő természetből áradó reménységért. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk egyházunkért. Hálát adunk neked legfőképpen Jézus Krisztusért, a mi Urunkért és Megváltónkért. Könyörgünk az egyházi vezetőkért és a veze- tettekért, kicsikért és nagyokért. Tudjuk, hogy akire sokat bíztál, attól sokat kérsz számon; add erődet, hogy ne fáradjunk bele az evangélium hirdetésébe. Adj megújult lelkesedést, ha a közöny falaiba ütközünk. Könyörgünk az e világban fogytán lévő türelmes szóért; adj kitartást választottaidnak. Erősítsd és oltalmazd népedet, add, hogy meghalljuk hívó és útmutató szavad! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk hazánkért, határainkon belül és kívül élő népünkért. Hálát adunk neked minden ajándékért, melyet magyar népünknek adtál. Könyörgünk minden népért és nemzetért. Adj bölcsességet egymás segítésében, és adj előrehaladást a jóban! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk a rászorulókért. Hálát adunk neked, hogy te nem próbálsz meg minket erőnkön felül, és a nehézségekben is megmutatod megtartó erődet a benned bízóknak. Adj nekünk alázatos és engedelmes szívet, adj vigaszt, erőt és reményt! Könyörgünk a rászorulókért, a betegekért, az elhagyottakért és a gyászolókért. Könyörgünk a szegénységgel küzdőkért és a gazdagságban eltévelyedettekért is. Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk közösségeinkért. Hálát adunk neked közeli és távoli rokonainkért, szeretteinkért, barátainkért. Te áldd meg otthonainkat, családunkat! Add meg kegyelmesen mindazt, amire közösségeink építéséhez szükségünk van. Adj nekünk több megértést egymás iránt! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Könyörgünk az édesanyákért. Hálát adunk neked azért, hogy gondoskodásodat rajtuk keresztül is kiteljesítetted. Könyörgünk, tedd alkalmassá az édesanyákat az önfeláldozó feladatra. Adj jó szülőket, meghitt családi békét minden otthonba! Add, hogy ne csak ezen az egy napon jusson eszünkbe megköszönni az élet ajándékát! Jézus Krisztusért kérünk... [Gyülekezet] Urunk, hallgass meg minket! Végül eléd visszük hálánkat és könyörgésünket mindenért, ami tetszésed szerint való. Fogadd hálaadásunkat, és teljesítsd kéréseinket a mi Urunkért, Jézus Krisztusért. Ámen. LITURGIA - VISELKEDÉS - MAGATARTÁS 5. A kántor LITURGIKUS SAROK ► A gyakorlatban nem értékeljük kellőképpen az istentisztelet egyik emberi főszereplőjét, a kántort. Becsüljük meg szolgálatukat most azzal is, hogy végiggondoljuk, milyen feladat és milyen lehetőség adatott a szent zene napszámosainak. Mit várunk el tőlük, és mit várnak el ők mitőlünk, a többi „szereplőtől”? A kántor a lelkésszel együtt „teremti meg” az istentiszteletet; ő az, aki a liturgia zenei megvalósításáért felelős. De mit is jelent ez? Mit jelent általában, és mit jelenthetne, ha valóban ismernénk liturgiái és zenei örökségünket, és jobban kihasználnánk a rendelkezésünkre álló lehetőségeket? Az evangélikusok többségének tudatában valószínűleg az él, hogy az isten- tiszteleti zene a gyülekezet koráléneklé- sével és kórusművek megszólaltatásával egyenlő. Ez igaz, de nem elég. A reformáció idején nagy előrelépést jelentett, hogy Luther a gyülekezetét az istentisztelet aktív részesévé tette úgy, hogy a liturgikus dallamokat sok helyen strófás énekekkel helyettesítette, tehát a kétféle stílust párhuzamosan használták. Magyar- országon viszont a racionalizmus és a puritán hatás azt eredményezte, hogy az ősi, gazdag liturgia teljesen visszaszorult. Az énekverses rend, amelyet az 1930-as években átmenetnek szántak a liturgikus dallamok újbóli bevezetése előtt, bebetonozódott, és ma sokan jóhiszeműen azt hiszik, hogy ez az „igazi” evangélikus liturgia. Itt az ideje, hogy megismerjük, és - ahol adottak ehhez a feltételek - újra használjuk az (énekeskönyvünkben 1982 óta megtalálható) ősi liturgikus dallamokat is! A kántori tevékenység két részre oszlik: orgonálásra és kórusvezetésre. Az orgonista-kántor feladatai: a gyülekezeti ének bevezetése, irányítása és kísérése; az isten- tisztelet elkezdése és befejezése szabad orgonaművekkel; odaillő korálfeldolgozás előadása a főének (és a kezdőének) előtt, illetve az úrvacsoraosztás alatt. A karnagy-kántor feladatai: a liturgikus dallamok vezetése (a nehezebb tételeket csak a kórus, az egyszerűbbeket a gyülekezet is énekli); az ünnephez illő, önálló kórusmű megszólaltatása (magyar nyelven). Ma Magyarországon a kántor tevékenysége a legtöbb helyen arra szorítkozik, hogy a gyülekezet énekét kísérje; kórus bevonására vagy lehetőség, vagy igény nincs. Vannak gyülekezetek, amelyekben a kétféle szolgálatot egy ember végzi; néhány nagyobb helyen több személy osztozik a tennivalókon. Ebben az esetben különösen fontos, hogy a munkatársak megbecsüljék és ismerjék egymás munkáját. Elképzelhető, hogy valaki nem egyformán jó orgonista és kórusvezető; az viszont elfogadhatatlan, ha nem nyitott a másik terület irányába. Nagyon eltérő a kántorok felkészültsége és indíttatása: a szerény iskolázott- ságú, de szíwel-lélekkel szolgálóktól kezdve a kántorképzőt végzett, magukat továbbképezni akaró társakon keresztül egészen a zenei, azon belül egyházzenei diplomával rendelkezőkig széles a skála. A kántor legyen tisztában az istentisztelet felépítésével, a liturgia részeinek jelentésével, az egyházi évvel; tudja használni a perikóparendet és az Agendat; ismerje az énekeskönyv énekeit - szövegük, dallamuk stílusát és értékét tekintve is -, hogy tudjon éneket választani; legyen képes vezetni és kísérni a gyülekezeti éneket; ideális esetben meg tudjon szólaltatni önálló orgonaműveket (nem azt, amelyik éppen kéznél van, hanem ami oda illik!); tudja eldönteni, hogy milyen kórusművek és liturgikus tételek illeszthetők bele egy isten- tiszteletbe; legyen képes egy kórust emberileg összetartani, szakmailag pedig a megfelelő színvonalon vezetni. E szolgálat ideális ellátásához tehát sokrétű, szerteágazó tudásra van szükség. Kántorainknak azt javaslom: semmiképpen ne ijedjenek meg a felsorolt - valóban maximális - követelményektől, hanem találják meg azt a területet, amelyre a gyülekezetükben a leginkább szükség van, és abban képezzék magukat fokozatosan tovább (legelőször is a Júniusi fóti kántortovábbképző tanfolyamon)! Ehhez a fáradságos és örömteli munkához kíván sok áldást és energiát: ■ Ecsedi Zsuzsa Káté a határon túlra - adományozóvonal /A ZT Q 1 Egy hívás - és valakit megajándékozott! A hívás díja 400 Ft + áfa. V-/ Ly JL \ J Jmmm jL—, \ J
