Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-24 / 17. szám
‘Evangélikus Életi? KULTÚRKÖRÖK 2005. április 24. 5 Múlandóságra ítélt eszközökkel is az örömüzenetet kell átadnunk Evangélikus Médiaműhely Albertiben ► Mi történt? Mikor? Hol és hogyan? - ez az a négy kérdés, amelyre minden hírnek válaszolnia kell. Keresztény „hírvivők” számára azonban az elsődlegesen megválaszolandó kérdés az, hogy mit, kinek és hogyan akarunk továbbadni. A IV. Evangélikus Médiaműhelyt megnyitó áhítatában helyezte ezt a mintegy félszáz résztvevő szívére Gáncs Péter püspök. A Déli Egyház- kerület - médiamunkában jártas - lelkészi vezetője 5MÓZ 6,6-7 alapján tartott igei elmélkedésében hangsúlyozta, hogy a keresztény médiamunkások feladata a „szent hír”, az evangélium továbbadása. Ezt azonban hitelesen csak akkor tehetik meg, ha őket is átjárta az ige. „Ha pedig megérint bennünket az Ur szava, akkor már természetes is, hogy továbbadjuk »az« üzenetet” - mutatott rá Gáncs Péter. Az Evangélikus Élet szerkesztősége és egyházunk sajtóbizottsága által életre hívott médiaműhely elsősorban természetesen az üzenettovábbítás „hogyanjában” hivatott segítséget nyújtani az egyházi médiamunka művelői vagy az iránta érdeklődők számára. Nem volt ez másként április 14. és 16. között Albertiben sem, jóllehet ezúttal a tanultak elsajátítása a helyszínen csak részben volt ellenőrizhető. E negyedik médiaműhely ugyanis a legújabb médiumnak, az internetnek és „hasznosításának” lehetőségeire kívánta irányítani a figyelmet. A téma feldolgozását Bogdányi Gábor vállalta magára. Egyházunk Internet Munkacsoportjának vezetője jó érzékkel a Stratégiakutató intézet Kht. elnökét, Varga Csabát kérte fel első előadónak. A címzetes egyetemi docens olyan tág kontextusba ágyazva vázolta az információs társadalom kihívásait, hogy a Varga Csaba jelenlévők már az első este ráébredhettek arra: az internet ma már megkerülhetetlen médium. Az információs szupersztráda részleteinek rejtelmeibe a következő két napban már Bogdányi Gábor vezetésével nyerhettek bepillantást a résztvevők. (Hogy ez a sokoldalú médium ma már az egyházközségek életének is része, arról Győri Gábor Dávid, a pestszentlőrinci gyülekezet honlapjának szerkesztője is meggyőzően tanúskodott.) Az előadásokon hallottakat a résztvevők egy internetes projekt megtervezésének erejéig a gyakorlatba is átültethették. Szerkesztőségünk annyira azért nem volt önzetlen, hogy a műhely teljes időtartamát átengedje a trónkövetelő médiumnak. Az Evangélikus Elet régi, új és leendő (?) munkatársai olvasószerkesztőinkkel tölthették a péntek délelőttöt. Lapunk gyermekgondozási szabadságon lévő vezető olvasószerkesztője, Győri Virág végigkalauzolta a résztvevőket a cikkírással kapcsolatos alapismereteken - a fogalmazási képességektől kezdve a címadáson át a jó lead (a cikket bevezető rész) megírásához szükséges tudnivalókig. A szemináriumon ezenkívül sorra vették a tudósításokban előforduló leggyakoribb típushibákat, majd egyes nyelvhelyességi és - speciális, az egyházi médiumok jellegzetességéből adódó - helyesírási kérdések (a bibliai igehelyek jelölése, a kis és nagy kezdőbetűk használata) tárgyalása következett. Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő jóvoltából pedig egy - hetilapunkban már megjelent - tudósítás eredeti, „nyers” kéziratának közös elemzésén keresztül ki-ki a műfaj követelményeire vonatkozó ismeretekkel bővíthette tudását. A péntek esti előadás előtt is szó esett még a hagyományos újságírásról. T. Pintér Károly a (fő)szerkesztő szemszögéből, Dobsonyi Sándor pedig a nyelvi megformálás tekintetében elemzett néhányat azok közül az írások közül, amelyeket az előzetes felhívásra küldtek be a vállalkozóbb kedvű résztvevők. Ezek egyikét tudósításunk alatt közöljük, míg jövő heti lapszámunkban a médiaműhely végén adott „házi feladat” legsikerültebb dolgozatait tervezzük megjelentetni lapunk hasábjain. Nemcsak a médiaműhely kezdetén, hanem annak végeztével is Isten igéjének tükrében tarthattak önvizsgálatot a médiamunkások. A Luther Kiadó igazgatója, Kendeb K. Péter lelkész záróáhítata Jeremiásra irányította a figyelmet, aki sok szempontból példaadó lehet. Hiszen a prófétához hasonlóan a keresztény újságírók számára is adott a lehetőség, hogy ne csupán közvetítői legyenek az isteni üzenetnek, hanem önmaguk váljanak Isten hiteles eszközeivé a világban. ■ - gazdag■ Hulej Enikő Sokféle hivatás közül választhat az ember, de választani sohasem könnyű. Ifjúként - az iskolapadban - még nem sokat tudunk az életről, s a lehetőségek skálája szinte végeláthatatlannak tűnik. „Okos ez a gyerek, jó feje van, legyen hát ügyvéd” - tanácsolja a bölcs szülő. Ha jól beszéli a nyelveket, menjen idegen- vezetőnek, tolmácsnak. Legyél könyvelő, tanár, informatikus vagy bármi - csak olyan foglalkozást válassz, amelyből meg tudsz élni. De ami a legfőbb: örömmel és lelkesedéssel végezd a munkádat, különben kár is elkezdened. Vannak szakmák, amelyek kedveltebbek a többinél, s talán valóban azt hisszük, milyen könnyű is az abban dolgozóknak. Pedig minden szakmának, hivatásnak megvannak a maga neVallomás hézségei, amelyeket csak az adott pályán dolgozók ismernek. Az idős bácsi, aki naphosszat kapál a szőlőben, úri dolognak tartja a pedagógusi pályát, míg a tanár, aki százhuszonötöd- szörre is hiába szól rá a diákra, talán a közgazdászt irigyli. Aki fizikai munkát végez, azt gondolja, a szellemi munka olyan, mint a sétagalopp, míg az íróasztala fölé görnyedő tudós talán éppen egy kis testmozgásra vágyik. Akinek nem szenvedélye az írás, az el sem tudja képzelni, hogyan kerül papírra egy-egy mondat; hogyan érlelődik napokon, heteken keresztül, vagy éppen hogyan bukkan elő váratlanul. Erre' is igazak a próféta szavai: perzselő'tűzze' vált szívemben, csontjaimba van rekesztve. Erőlködtem, hogy magamban tartsam, de nincs rajta hatalmam.” (Jer 20,9) Számomra az újságírás - a lelkészi szolgálathoz hasonlóan - nem önálló választás volt. Soha nem mérlegeltem: divatos szakmának számít-e, vagy hogy mit szól hozzá a környezetem, hanem engedtem a megszólításnak, az elhívásnak. A perzselő tűzzé vált gondolat persze néha éget, mégis csodálatos, amikor útnak indul. Cikkeim sokszor éjszaka születnek, amikor felébreszt egy gondolat, és szinte követeli, hogy papírra kerüljön. Ha nem engedek neki, akkor végleg elszáll, nyoma sem marad, ezért ágyam mellett mindig ott a papír és a ceruza. És ez a szépsége az írásnak: hogy nem én akartam írni, nem én kutatok görcsösen téma után, hanem van egy üzenet, amely rám (is) bízatott, és átadásra vár - szóban és írásban. Az a mondanivaló, amelyet az Isten Szentlelke indít, s amely bizonyságtétellé válhat az olvasó számára. E sorokat egy tavaszi hajnalon vetettem papírra... Az Evangélium Színháznak köszönhetően még mindig nyílik alkalom arra, hogy a közönség a jeles magyar drámaíróval, Németh Lászlóval együtt gondolkodjon el összetartozásról és válásról, önzetlenségről és önzésről. A szerző Nagy család című darabját továbbra is nagy sikerrel játsszák a budapesti Duna Palotában (V. kerület, Zrínyi u. 5.). További előadások lesznek április 23-án 19 órakor és április 30-án 16 órakor, jegyárusítás mindennap az 1/250-5338-as telefonszámon, valamint hétfő, szerda és péntek délután a Duna Palota portáján. Tel.: 1/235-5500. Helyárak: 1800 Ft, 1400 Ft, 1200 Ft. Zavarban a „Gibson-milícia” Alig néhány hónapja még az amerikai ókonzervatívok mozis messiásának számított Me! Gibson, a világszerte sok vitát kiváltó, A passió című film rendező-producere. Mostanában azonban pontosan azok szeretnék őt megfeszíteni, akik éppen az' ő védelmére alakítottak „harci szövetséget”. A „Gibson milíciái” elnevezésű fanatikus szervezetet, amelynek mintegy tizenkétezer tagja van, az Ohio állambeli Cincinnatiben egy valóságos bunkerlakásból irányítja a www.seethepassion.com című internetes honlapon keresztül egy bizonyos Madame Giroux. A tagok valamennyien annak a „Szent Római Egyháznak” a tagjai, mint Gibson, és annak idején azért fogtak össze, hogy megvédjék a már forgatása előtt a támadások középpontjába került filmet, és egészen idén márciusig szakadatlanul hirdették a mű filmes és vallási értékeit. Szövetségesre leltek egy másik internetes közösségben, a www.passionfoifaimess.com-ban, amely huszonötezer aláírást gyűjtött tiltakozásul az ellen, hogy a hollywoodi filmakadémia egyszerűen nem vett tudomást A passióról már az Oscar-jelölé- seknél sem - írja az olasz La Repubblica című napilap. Csakhogy Gibson elkövetett egy szerintük megbocsáthatatlan bűnt: kivágott hat percet az eredeti filmből, éppen a legdurvább képsorokat, azért, hogy A passiót ne sújtsák korhatártila'- lommal. A „veszettek” szerint a rendező ezzel fejet hajtott a kereskedelmi érdekek előtt, méltatlanná vált eddigi támogatásukra, áruló lett, aki „harminc ezüstpénzért” hajlandó volt tökéletes remekművét megcsonkítani. Ezért most Madame Giroux-nak új küldetése lett: megpróbálja lecsillapítani a szélsőségeseket. Levéláradatában azt bizonygatja, hogy bár hat perc hiányzik „a megtisztulásból”, az új változat forgalmazásával még több hívőhöz juthat el a kereszténység legfontosabb filmje, amely után soha többé nem lehet Jézus Krisztusról filmet készíteni. . M MTI Szeretettel várjuk standunkon a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivtíon (2005. április 21-24., Budapest Kongresszusi Központj; KÁLVIN KIADÓ • LUTHER KIADÓ: Pátria terem P 11-es stand, P0L1S KÖNYVKIADÓ: Pátria terem P 26k» stand. A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál keretében a Polis Könyvkiadó, a Kálvin Kiadó és a Luther Kiadó tisztelettel és szeretettel hívja Reményik Sándor Összes verse című kötetének bemutatójára 2005. április 23-án, szombaton 15.00 órára a Budapest Kongresszusi Központ Liszt III. termébe (1123 Budapest, Jagelló út 1-3.). Reményik költészetét és a kötetet Imre László irodalomtörténész, egyetemi tanár és Dávid Gyula, a kötet szerkesztője méltatja. Közreműködik O. Szabó István színművész. Péntek esti kéziratmustra - Dobsonyi Sándor olvasószerkesztő' és T. Pintér Károly főszerkesztő' Ötletbörze - egy internetes projekt készítésének első'fázisa
