Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-17 / 16. szám
4 2005- április 17. KERESZTUTAJC ‘Evangélikus Életi? Iránytű az eligazodáshoz ► Az Ökumenikus Tanulmányi Központ (ÖTK) éves közgyűlésén, a református Ráday Kollégium dísztermében nemcsak szavakban, hanem élő valóságként is jelen volt az ökumené április 8-án, péntek délután. A nap szomorú aktualitása - II. János Pál pápa temetése - ugyanis Rómára irányította gyakorlatilag az egész világ figyelmét. A közgyűlés résztvevői imádságban és méltató szavakkal is megemlékeztek a pápa életéről, szolgálatáról, az egyházak egymáshoz való közeledése érdekében főpásztorként végzett tevékenységéről. Az ügyintéző tanácskozás előtti nyitóáhítatában dr. Szabó István református püspök iThessz 3,8-13 alapján hirdette az igét. Rámutatott: mindannyian tapasztaljuk, hogy nincs egység a keresztények között. Ám Krisztusra tekintve hisszük és valljuk: nem lehetetlen az egység! Hiszen „az egyházak nincsenek a történelem ódiuma alá rekesztve”, tehát ennek nem „szükségszerű” így lennie! A megélt ökumené számos példája - a vegyes házasságok, a teológiai párbeszédek, a hívek egymással való közösséEzután dr. Szentpéteiy Péter egyetemi docens, az ÖTK titkára nyújtott tájékoztatást a bensheimi (Németország) Fele- kezettudományi Intézet munkájáról, különös tekintettel az intézet 2005. február 24-25-én 49. alkalommal megrendezett éves ülésére. Az idei közgyűlés - melyen az evangélikus egyházvezetés részéről Gáncs Péter, a Déli Egyházkerület püspöke is megjelent - főelőadását dr. Bölcskei Gusztáv püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke Az elnökló'Tóth Károly jobbján az ÖTK alelnöke, Brückner Ákos Eló'd O. Cist., balján Szentpétery Péter, az ÖTK titkára, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanszékvezetője ge - biztató jel. A püspök a gyász óráiban, II. János Pál pápát méltatva így fogalmazott: a pápa a megélt ökumenét gyakorolta élete folyamán, és nyitva hagyta a közeledés kapuit. Az áhítatot követően került sor dr. Tóth Károly nyugalmazott református püspöknek, az ÖTK elnökének az éves beszámolójára. Az elnök sorra vette a 2004. esztendő „joggal történelminek nevezhető” eseményeit. Mint fogalmazott, a nagyvilágban - és természetesen hazánkban is - mind-mind kérdésfelvető kihívásokként peregnek a történések a szemünk láttára: az egyházak, a keresztények számára ezek lehetőséget adnak a tanúságtételre, a válaszadásra. Az összetorlódott események közötti eligazodás iránytűje szinte követhetetlen mozgást mutat. Az elnök beszámolójában átfogó képet adott számos kérdésről: a cunamival kapcsolatban felvetett problémáktól (miért vannak tragédiák, ha Isten jó?) az iraki háborún, a terrorizmuson, a „vallási gyökerűnek” beállított feszültségeken át az ökumené jelen helyzetéig (az Egyházak Világtanácsa 2006-os nagygyűlésének előkészítéséig), illetve a kibővült Európai Unió előtt álló feladatokig és a kettős állampolgárságról szóló népszavazásig jó néhány témáról szólt. Továbbá Tóth Károly is kiemelte a pápának az ökumenikus nyitás érdekében tett erőfeszítéseit. Elnöki jelentését egy szép Luther-idézettel zárta: „Életünk olyan, mint egy hajóút, kapitányunk és oltalmazónk egyedül az Isten!” tartotta A civil társadalmak és az egyházak címmel. A püspök Paul Tillich munka- módszerét alkalmazva a fogalmak definíciójának ismertetésével kezdte előadását, hogy ki-ki ugyanazt értse „egyházon” és „civil társadalmon”. Történelmi kontextusba állítva érdekes összefüggéseket és ellentmondásokat fedezhetünk fel, miközben az uniós alkotmány által kiemelt dialóguspartnemek nevezett egyházaknak a pluralista társadalomban és a vallási pluralizmusban betöltött szerepét vizsgáljuk - fejtette ki. Kikerülhetetlen kihívás például az egyházak számára az, hogy miként tekintsenek a korra jellemző „vallásos piacra”. Nem kevéssé lényeges annak mérlegelése, hogy a hazai megközelítés - milyen kérdésekbe meddig szólhat bele az egyház a templom falain kívül? -, valamint az egyházak felé irányuló óriási elvárások milyen cselekvésre ösztönöznek. „A civil társadalomban vállalt szerepünket az fogja meghatározni, hogy mennyire vesszük komolyan magunkat” - fogalmazott a püspök. Az egyházat - hangsúlyozta továbbá Bölcskei Gusztáv - nem emberek akarata, hanem Isten megszólító igéje teremtette. Jelentősége, szerepe, szolgálata ezért mindig önmagán túlmutató lesz. Az ÖTK közgyűlése a kialakult rend szerint ez évben is kötetlen, testvéri eszmecserével, szeretet vendégséggel zárult. ■ Kőháti Dorottya Összegyülekezés napja A Csillaghegyi Evangélikus Egyházközség szeretettel hív minden érdeklődőt április 17-én az összegyülekezés napjára, a békásmegyeri evangélikus templomba (1038 Budapest, Mező u. 12.: tel.: 1/368-6118). E napon József Attila születésének centenáriumát ünnepeljük. A nap programja: délelőtt 10 órakor az istentiszteleten Solymár Mónika prédikál. A közös déli ebédet követően, 14 órakor Légy ostoba címmel beszélgetés és emlékezés lesz József Attiláról. Vendégeink: Kertész Ákos író, Valachi Anna irodalomtörténész és Báthori Csaba költő. A délutáni program során Túrós Eszter (zongora) és Kozák Orsolya (hegedű) Bartók- és Webem-műveket ad elő. 16 órakor a vecsemyén Donath László szolgál. Az egész világ a néhai II. János Pál pápára emlékezett A helyszínről élő, egyenes adásban közvetítő médiumok jóvoltából az egész világ fejet hajtott múlt pénteken a néhai II. János Pál előtt, amikor az 1,1 milliárd hívőt számláló római katolikus egyházat huszonhat éven át vezető pápát végső nyugalomra helyezték a Vatikánban. Április 8-án a világ számos országában - így Magyarországon is - nemzeti gyásznapot tartottak. A római katolikus egyház elhunyt főpapját egy rendkívüli kor rendkívüli személyiségeként értékelték a temetésen részt vevő magyar állami vezetők a gyásszertartás után, Rómában adott sajtónyilatkozataikban. Mádl Ferenc köztársasági elnök a gyászszertartás után hálát adott a gondviselésnek, hogy ilyen ember állhatott a katolikus egyház élén. A magyar küldöttség tagjai részére a Római Magyar Akadémián adott államfői fogadáson Erdő Péter bíboros - válaszában - köszönetét mondott azért a szolidaritásért, amelyet az ország vezetői részéről tapasztaltak, s maga is hálát adott Istennek, hogy II. János Pál pápa személyisége megteremtette a nemzeti egység pillanatait. Gyurcsány Ferenc kormányfő és Szili Katalin házelnök mellett részt vett a római gyászszertartáson Lomnirí Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Szabó Vilmos, a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára és Habsburg György utazó nagykövet is. Képviseltették magukat a magyar parlament pártjai is: az MSZP részéről Nyakó István szóvivő és Donáth László evangélikus lelkész, országgyűlési képviselő; az SZDSZ frakciójából Mécs Imre, az MDF képviseletében Dávid Ibolya pártelnök és Sisák Imre országgyűlési képviselő; a Fidesz-delegáció tagjaként Harrach Péter, a Magyar Kereszténydemokrata Szövetség elnöke és Semjén Zsolt, a Keresztény- demokrata Néppárt vezetője. (Orbán Viktor, a Fidesz-MPSZ elnöke zarándokok csoportjával tartózkodott Rómában.) A gyászszertartáson - Erdő Péter és Paskai László bíboroson, Temyák Csaba érseken, a Pápai Kongregáció titkárán és Jakubinyi György gyulafehérvári érseken kívül - a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciát (MKPK) Seregély István egri érsek, a konferencia elnöke, Bosák Nándor debrecen-nyíregyházi püspök, Keresztes Szilárd hajdúdorogi püspök és Veres András, az MKPK titkára képviselte. A katolikus egyházfő tiszteletére szombaton este gyászmisét mutattak be Budapesten, a terézvárosi Avilai Nagy Szent Teréz-templomban. A katolikus szertartás után Cselovszky Ferenc evangélikus lelkész és Fröhlich Róbert főrabbi is emlékezett II. János Pál pápára. Horváth Zoltán István terézvárosi plébános a szertartáson felidézte, hogy a héten másfél millióan zarándokoltak el a világ minden tájáról a Vatikánba, hogy kifejezzék tiszteletüket II. János Pál emléke előtt. A záróimádságot a plébános teljes sötétségben, kizárólag a mécsesek halvány fénye mellett mondta el, majd a szertartás zárásaként a három lelkész közösen vonult ki a templomból. H Forrás: MTI HAMNA SHIDA Találkozás Afrikával ► A Bajor Missziói Intézet (Bayerische Missionswerk) munkatársa, Jens Po- rep kísérte el hazánkba a tanzániai lelkipásztort, Richard Hermast, hogy április 2-ától 13-áig, tíz napon keresztül egyházunk különböző fórumain együtt népszerűsítsék a külmisszió ügyét. Igehirdetéssel, előadással szolgáltak számos gyülekezetünkben; evangélikus iskoláink közül többet is meglátogattak, ahol hittanóra vagy éppen nyelvóra keretében beszámoltak munkájukról. Útjuk végéhez közeledve elsőként Jens Porepet kérdeztem tapasztalatairól.- Először is szeretném megköszönni, hogy elfogadták az Evangélikus Külmissziói Egyesület meghívását. Ilyennek képzelték el ezt a látogatást?- Örömmel jártunk itt Magyarországon. Jó volt megtapasztalni azt a szereteted amellyel a fiatalok és az idősek egyaránt fogadtak bennünket, és azt az érdeklődést, amely végigkísérte tíznapos ittlétünket. Személy szerint is fontosnak tartottam ezt az utat. Intézetünk egyrészt ily módon is támogatni kívánta az EKME munkáját, másrészt lehetőséget szerettünk volna adni arra, hogy testvéregyházaink megismerhessék egymást.- Előadásaiban előszeretettel használta a „partnerség" kifejezést. Ezek szerint nem úgy tekintenek a testvéregyházakra, mint támogatandó kistestvérekre?- Változás történt missziói szemléletünkben. A harmadik világban élő egyházakat nem tekintjük (többé) kiskorúaknak, éppen ellenkezőleg: be kívánjuk vonni őket a szolgálatunkba, figyelni akarunk szükségleteikre, számítunk elképzeléseikre, ötleteikre. A német nyelvben szójátékkal fejezhetjük ki szándékunkat, új szemléletünket. Nem Paten- eltern (keresztszülők), hanem Partnereltern (társszülők) kívánunk lenni a testvéregyházak missziói munkájában. Afrikára úgy kell tekintenünk, mint az egyik legkreatívabb kontinensre. Természetesen sok nyomorúság - szegénység, betegség - van ezen a földön, de milyen gazdag a kultúrája! A következő kéréssel Richard Her- mashoz fordultam.- Kérem, mutassa be röviden az országát!- Az olvasóknak bizonyára vannak ismereteik Tanzániáról. Ha másról nem is, de a Kilimandzsáró hegyéről vagy a Tanganyika-tóról már mindenki hallhatott. Talán még a Dar es-Salaam név sem ismeretlen a számukra. Sokan úgy hiszik, hogy ez a fővárosunk, de tévednek; néhány éve Dodoma tölti be ezt a szerepet. Hazámnak harminchárommillió lakója van. Az itt élők 40%-a keresztény, 30%-a mohamedán. Vannak hinduk is az országban, és sokan a helyi, törzsi vallásokat követik.- Van feszültség a különböző csoportok között?- „Egy kormányzat sosem vallásos, ám az egyes emberek azok” - ez a mondat országunk vezető politikusainak szájából hangzott el. Azt fejezték ki vele, hogy a vallásosság az emberek magánügye. Éppen ezért tudnunk kell tolerálni egymás hitét. Tanzániában békésen együtt élnek a mohamedánok és a keresztények. Példa erre, hogy a gyermekeink egy iskolába járnak, és közös vallásórán vesznek részt. Feszültség akkor adódhat, ha egy mohamedán kereszténnyé akar lenni. Magyarországi utunk során többször elmeséltem egy kislány megtérését. Muszlim volt, de úgy megragadta az evangélium, hogy meg akart keresztelkedni. Amikor ezt az apja - aki a helyi közösség imámja volt - megtudta, többször megverte a lányt, úgy próbálta eltántorítani a szándékától. Nem sikerült. Elérkezett a keresztelő napját megelőző este. Az apa mindent igyekezett elkövetni, hogy lánya ne jusson el másnap a templomba, de szombatról vasárnapra virradó éjjel hirtelen magas láza lett, borzasztóan megbetegedett. Nem tudta megakadályozni, hogy a lánya keresztény legyen. Ilyen csodákat gyakorta élünk át. Isten legyőz minden akadályt.- Ilyen csodának tartják azt is, hogy - miközben Európában egyre többen lépnek ki az egyházból - Tanzániában, mint Afrika más országaiban is, növekszik a keresztények száma?- Isten Lelke valóban növekedést ad közöttünk. Hálásak vagyunk az Úrnak érte. Úgy gondolom azonban, hogy azért is áldás van rajtunk, mert komolyan vesszük a családi életet. A szülők tanítják a hitre a gyermekeiket. A kereszténység pedig a családdal kezdődik.- Számtalan problémával kell szembesülniük Tanzániában. Leprások, AIDS-es betegek, HÍV-fertőzött gyermekek arcát mutatta meg nekünk vetített képeken. Megdöbbentett, hogy minden nyomorúság ellenére vidámság áradt a tekintetükből.- Igen, mert Jézuséi vagyunk, és ez örömmel tölti el az embert... Mi, afrikaiak különben sem szoktunk panaszkodni. Egyik iskolájukban a gyerekek, mivel látták az Oroszlánkirály című rajzfilmet, megkérdezték tőlem, hogy mit jelent a „hakuna matata” kifejezés. Mi Tanzániában másként mondjuk, de a jelentése azonos: „hamna shida”, azaz nincs semmi gond. Ezt így is gondoljuk. Egy afrikai, még ha bánata van is — beteg vagy gyászol -, sohasem fejezi ki az érzelmeit olyan egyenességgel, mint Önök itt Európában. Úgy érzékelteti a baját, ha megkérdezik, hogy van: „Kicsi örömöm van most csupán...” A krónikás pedig, akinek módjában állt személyesen megismerni tanzániai testvérünket és a vele együtt érkezett Jens Porepet, csak így zárhatja e rövid beszélgetést: igen nagy öröm volt számunkra a találkozás. ■ B. Pintér Márta A misszionáriusok Vanyarcon arról is beszéltek, hogy Isten a bőrük színétől függetlenül szereti az embereket
