Evangélikus Élet, 2005 (70. évfolyam, 1-52. szám)
2005-04-17 / 16. szám
‘Evangélikus ÉletiEVANGÉLIKUS ÉLET 2005. április 17. 3 Parókiaszentelés Szentgotthárdon Magyarság kint és bent Folytatás az 1. oldalról Mivel az áfát csak május i-jéig lehetett visszaigényelni, a bontási engedély megszerzésétől az anyagvásárlásig igyekeztek mindent besűríteni a néhány hónapos időszakba. Örömmel tapasztalták, hogy sok jó szándékú ember sietett a segítségükre az ügyintézési határidők lerövidítésével. A gyülekezet segélykérésére a város önkormányzata hárommillió forinttal támogatta a tervek megvalósulását, de a támogatók közé állt a bajánsenyei és a német kisebbségi önkormányzat is. Az egyházkerület részéről íttzés János, a Nyugati (Dunántúli) Evangélikus Egyházkerület püspöke egy személyes látogatása nyomán háromszázezer forint segélyt utaltatott ki. A hívek igyekeztek pályázatokon keresztül is támogatást szerezni. Aggodalomra adott okot, hogy az eladásra kínált iskolaépület hosszú időn keresztül nem talált vevőre, és csak szinte az utolsó pillanatban sikerült értékesíteni. Végül a szomszédos őrima- gyarósdi gyülekezet hétszázezer forint kamatmentes kölcsönnel segítette a szentgotthárdiak terveinek megvalósulását. Az elkészült lelkészlakást még a tél beállta előtt birtokba vehette a lelkészcsalád. A parókiaszentelő istentiszteletre viszont csak az elmúlt szombaton, április 9-én délután került sor; az épületet íttzés János szentelte fel. Az istentiszteletet követő közgyűlésen megköszönték Loós Csaba nyugalmazott diakónus ? lelkész munkáját, aki lányát, Kollemé Loós Zsuzsannát gyermekgondozási szabadságán helyettesítve vállalta az építkezés ügyeinek lebonyolítását. ■ Menyes Gyula Testvérek közé... ► Lelkésziktatás és parókiaszentelés a hegyen - így lehetne röviden összefoglalni azt a kétszeres ünnepet, amelyben a Kővágóörs- Révfülöp-Kapolcsi Evangélikus Egyházközség híveinek volt részük április 9-én, szombaton. A kővágóörsi műemlék templomban D. Szebik Imre elnök-püspök Ézs 42,1-4 alapján tartott prédikációja után Ördög Endre Veszprém megyei esperes beiktatta hivatalába a gyülekezet egyhangúlag megválasztott lelkészét, Veress Istvánt, majd megáldották a felújított parókiaépületet. Veress István a budavári gyülekezet tagjaként indult el az evangélikus lelké- szi pályán. Első szolgálati helye, Mezőlak után az Úristen Kővágóörsre vezette őt családjával együtt. Ahogyan ő fogalmazott: idegenként érkezett ide, de testvérek közé. Az itt eltöltött négy esztendő örömei és megpróbáltatásai, vidám percei és fájó könnyei igazi szeretetközösséget alakítottak ki a lelkész és a gyülekezet között. A püspöki igehirdetés egyik alapigazságát ugyanúgy megtapasztalhatták („A megrepedt nádszálat nem töri össze, a füstölgő mécsest nem oltja el”), mint a frissen beiktatott lelkész által kiválasztott 121. zsoltár első két versének üzenetét: „Tekintetem a hegyekre emelem... Segítségem az Úrtól jön..." Az istentisztelet végén, az ünnepi közgyűlés során felolvasták a kerület püspökének, íttzés Jánosnak a köszöntését, aki a - korábban előjegyzett - szentgotthárdi parókiaszentelés miatt nem lehetett jelen. A kővágóörsi gyülekezet, amelyben két későbbi püspök - Kis János és Gyúrdtz Ferenc - is szolgált, az 1800-as évek közepétől a környék egyik szellemi központja lett algimnáziumával, majd gyülekezeti iskolájával. Az államosítás során elvett, de a kártalanításkor visszakapott épületet főleg pályázati pénzekből újították fel. A lelkészlakásnak is helyet adó volt algimnáziumi épület és sátorozásra is alkalmas udvara - sokévi szünet után - ismét várja nyaranta a fiatalokat és a töltekezésre vágyókat. ■ Boda Zsuzsa Püspöki látogatás a kicsinyeknél A gyülekezeti közösséggé formálódás az Istennel és egymással való együttlét örömének átélésével kezdődik. A Salgótarjántól délre fekvő Kisterenyén és Szúpatakon elkezdődött a közösséggé formálódás - ennek lehetett tanúja D. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, valamint Szabó András, a Nógrádi Egyházmegye esperese április 10- én, vasárnap. Klenóczkyné Sulyok Anna helyettes lelkészként különös figyelmet fordít a gyermekek összegyűjtésére és az isten- tiszteleti életbe való bevezetésére. A kicsiny kisterenyei közösségnek inkább az idősebb korosztálya hiányzik a templom padjaiból, mert az aktív, körülbelül 30-40 főnyi gyülekezeti mag fele 18 év alatti. A gyermekek többsége a hittanórán szerzett impulzusok hatására kezdett el templomba járni. Mint a lelkésznőtől megtudtuk, „anélkül, hogy hívtam volna őket, egyszer csak megjelentek a vasárnapi istentiszteleten”. Szebik Imre igehirdetését Jn 10,22-30 alapján tartotta; szólt arról, hogy bármennyire kicsi is egy templom, öröm belépni oda, ha igére vágyó emberek töltik meg. Az istentisztelet végén a gyermekek zenés műsorral köszöntötték a vendégeket. A mintegy hetven lakosú Szúpatak azon települések egyike, ahol szinte mindenki evangélikus, s az egyetlen templom is az evangélikus egyház tulajdonában áll. A kis létszámú közösség életkor szerinti megoszlása hasonló, mint a kisterenyeié; és ugyancsak reményteljes a falucska evangélikus gyülekezetének jövője. ■ Horváth-Hegyi Olivér 48 Folytatás az 1. oldalról A későbbiekben kiderült, hogy egyformán látjuk: ki kell kerülnünk ebből a helyzetből. Az Európai Unióba tartó Románia és az ott a kezdeti lépéseket gyakorló Magyarország együttműködése a magyar-magyar kapcsolatoknak is új lehetőségeket ígér. Nem könnyű, de együtt feldolgozhatjuk a népszavazási traumát. Szóba került, hogy a kórház-privatizációra vonatkozó kérdéssel együtt a népszavazáson szerencsétlenül érvényesült a pártok által alkalmazott „szociális sovinizmus”, a riogatás. Az állampolgárság kérdésével kapcsolatban az egyik, a kórház-privatizáció esetében a másik nagy párt alkalmazta ezt a módszert. Elhangzott, hogy nem kompetens, valódi támogatással nem bíró szervezetek - Magyarok Világszövetsége, Munkáspárt - erőltették a népszavazást. Nagy érdeklődést váltott ki a Trianon- szindróma elemzése. A tudós előadók rámutattak arra, hogy a Trianonhoz vezető folyamat valójában 1867-ben kezdődött a monarchia nemzetiségi politikájával. Szóba került a ma is korszerűnek mondható 1868-as kisebbségi törvény tervezete, melyet sajnos az akkori Országgyűlés lesöpört az asztalról. Ezenkívül is több ismert és kevésbé ismert eseményről, dátumról esett szó, főként persze erdélyi vonatkozásúakról. így említtetett a kolozsvári értelmiségiek 1944. szeptember 9-én Horthy Miklós kormányzóhoz intézett levele, melyben jellemezve a helyzetet sürgős intézkedést kértek a nemzeti katasztrófa elkerülése érdekében. Figyelmet keltett az identitás kérdése is, illetve az a vitatéma, hogy ki fog-e alakulni egyfajta európai identitás. Érdekes volt hallani a kolozsvári szociológus-munkacsoport adatait a romániai magyarság demográfiai helyzetéről. Mint megállapították, 1982 óta egyre inkább hasonlítanak a trendek a magyarországi értékekhez. A halálozások száma meghaladja a születésekét; jellemző a népességfogyás, amelyhez hozzájárul az elvándorló is. Ha a jelenlegi tendenciák folytatódnak, akkor az 1,5-1,8 milliós erdélyi magyarság lélek- száma a század közepére 900 ezerre csökken. Volt olyan hozzászóló, aki ezt biztatónak vélte, rosszabbra számított. Részt vett a konferencián Varga Gábor címzetes államtitkár, az Erdélyi Kör egyik alapító tagja, a házigazda gyülekezet korábbi főgondnoka is. Az államtitkár, aki 1998 óta - több kormány alatt is megőrizve pozícióját - áll a romániai Találmányi és Védjegyhivatal élén vezérigazgatóként, biztató adatokat is ismertetett. Például azt, hogy növekedett a magyarok súlya az államigazgatásban: az európai integrációs ügyekben érintett 41 államtitkár közül 12 magyar. Biztató az is, hogy egy felmérésben az erdélyi magyarság 80 százaléka az „erdélyi, romániai magyar” minősítéssel határozta meg önmagát, illetve a hazájára vonatkozó kérdésre az „Erdély, Románia” választ jelölte meg. Kilencvenöt' százalékuk vélte úgy, hogy az erdélyi magyarság az egységes magyar nemzet része. Izgalmas vita alakult ki a leginkább időszerű kérdésről: a nemzeti kisebbségek jogállását szabályozó törvénytervezetről, amely a napokban került a kormány elé. A kerettörvény jellegű jogszabály hiányosságait a támogatók is elismerték, de úgy vélték, mégis történelmi esély ez a lehetőség. Ha elfogadnák a törvényt, meglenne a mód arra, hogy fokozatosan a kívánt tartalommal bővüljön. A kritikusok viszont úgy látták, hogy a nem kielégítő törvény sehová sem vezet. Meglátjuk, hogyan reagálnak majd a pártok és a kormány a tervezetre. Az EPMSZ hagyományai közé tartozik a kultúra ápolása. Nem volt ez másként most sem: az első nap Kiss Törék Ildikó előadóestjét élvezhettük. A Kinyílt a tavasz, mint egy imádság című programban, mely a pódiumjáték műfaji megjelölést kapta, Tamási Áron, Wűss Albert, Kányádi Sándor, Lász- lóffy Aladár, Sütő' András és Tollas Tibor művei alapján készült produkciót élvezhettek a résztvevők, a második este pedig a templomban került sor nívós hangversenyre. A spirituális program a házigazda lelkész szolgálatára épült, és a vasárnapi záró istentiszteleten csúcsosodott ki, a Lk 9,23 („Mondja vala pedig mindeneknek: Ha valaki én utánam akar jóhi, tagadja meg magát, és vegye fel az 0 keresztjét minden nap és kövessen engem"; Károli-fordítás) alapján tartott igehirdetésben. Ezen az istentiszteleten Veres Kovács Attila kérésére Varga Gáborral köszöntöttük a gyülekezetét. O az Erdélyi Körről szólt néhány szót, én a magyarországi egyesület nevében beszéltem, és mint egyházunk országos felügyelője üdvözöltem a szépszámú gyülekezetét. A magyarság, európaiság, kereszténység eszméjét a középpontba állító gondolkodással kapcsolatban kiemeltem, hogy a nyugati, a Kárpát-medencei és az anyaországi magyarság számára a kereszténység üzenete ebben az igében összegezhető: „Egymás terhét hordozzátok: és így töltsétek be a Krisztus törvényét.” (Gál 6,2) Érdekes volt Kántor Lajos összegzése. Az irodalomtörténész-szerkesztő kifejtette: reméli, hogy az EPMSZ-nek az idén május első hetében a németországi Rheinfeldenben sorra kerülő akadémiai napjai legalább olyan színvonalasak lesznek, mint a nagyváradi hétvége volt. A református-evangélikus viszonyt az ökumenizmus fogalma nem fejezi ki, hiszen ez testvéregyházi kapcsolat - mondtam a templomban. Nem udvariasságból. Egyébként is így gondolom, most pedig újra megtapasztaltam: ezen a hétvégén áradt felénk a testvéri szeretet. Az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem Egyesület Szabadegyetemi esték című sorozatának következő előadója B. Kovács István muzeológus, a Rimaszombat és Vidéke Társaság elnöke. • Téma: Gömörország, a magyar népesség helyzete, az uniós csatlakozás utáni változások • Időpont: április 21., csütörtök 17.30 • Helyszín: Unitárius könyvesbolt (Bp. V., Alkotmány u. 15.) Az előadáson minden érdeklődőt szívesen lát az egyesület vezetősége. Az EPMSZ a 2006. évi akadémiai napjait Rimaszombaton rendezi meg. Bonhoefferre emlékeztek Magyar, belga, cseh és német nemzetiségű fiatalok Dietrich Bonhoefferre emlékeztek az evangélikus lelkész 1945. április 9-i meggyilkolásának évfordulóján kivégzésének helyszínén, a bajorországi Flossenbürgben. Az április 9-re virradó éjszakán vigíliát tartó - közel félezer fős - csoport az elmúlt hét végén emlékszemináriumon vett részt, melynek során a mártírhalált halt teológus kortársaival is alkalmuk nyílt találkozni. A Bonhoeffer halálának 60. évfordulója jegyében szervezett nemzetközi ifjúsági találkozón Gazdag Zsuzsanna, illetőleg Bottá Dénes fotóriporter személyében hetilapunk is képviseltette magát; kiküldött munkatársaink beszámolóját - egyéb emlékező írások mellett - az Evangélikus Élet következő számában közöljük. <
